adozona.hu
BH 1999.11.490
BH 1999.11.490
Megvalósítja a hivatalos személy elleni erőszak bűntettét, aki a társadalombiztosítási járuléktartozása miatt a foglalás végett megjelent végrehajtókat jogszerű eljárásukban erőszakkal akadályozza [Btk. 229. § (1) bek., 137. § 1. pont k) alpont, 1975. II. tv. 104. §, 105 § (4) bek., 1991. évi LXXXIV. tv, 1979. évi 18. tvr., 14/1979. (IX. 17.) IM rendelet].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A városi bíróság ítéletével a terheltet hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt 6 hónapi - végrehajtásában 1évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte. A megyei bíróság az 1996. június 23. napján meghozott végzésével az ítéletet helybenhagyta.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltnek jelentős összegű társadalombiztosítási tartozása volt, amely miatt ellene végrehajtási eljárás indult. 1994. április 29-én az ingatlanán levő egyik irodahelyiségben meg...
BH 1999.11.490 Megvalósítja a hivatalos személy elleni erőszak bűntettét, aki a társadalombiztosítási járuléktartozása miatt a foglalás végett megjelent végrehajtókat jogszerű eljárásukban erőszakkal akadályozza [Btk. 229. § (1) bek., 137. § 1. pont k) alpont, 1975. II. tv. 104. §, 105 § (4) bek., 1991. évi LXXXIV. tv, 1979. évi 18. tvr., 14/1979. (IX. 17.) IM rendelet].
A városi bíróság ítéletével a terheltet hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt 6 hónapi - végrehajtásában 1évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte. A megyei bíróság az 1996. június 23. napján meghozott végzésével az ítéletet helybenhagyta.A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltnek jelentős összegű társadalombiztosítási tartozása volt, amely miatt ellene végrehajtási eljárás indult. 1994. április 29-én az ingatlanán levő egyik irodahelyiségben megjelentek a megyei egészségbiztosítási pénztár végrehajtói azért, hogy a helyszínen végrehajtási cselekményt foganatosítsanak. Az irodában az ügy előadója közölte a nevét, végrehajtói minőségét és az eljárás célját, majd a terheltet önkéntes teljesítésre hívta fel. Kilátásba helyezte azt is, amennyiben ez elmarad, a helyszínen végrehajtási cselekményeket foganatosítanak. Az ügy előadója és a vele levő két személy a végrehajtói igazolványukat nem mutatták fel, ezt azonban a terhelt nem is igényelte, a megjelenésükkor, de később sem kérte, a végrehajtók egyikét egyébként ismerte is.
Az ügy előadójának a felhívására a terheltnek a válasza az volt, hogy a helyszínen nem rendelkezik vagyontárgyakkal, ott nem lehet foglalni, mire az előadó közölte, hogy az ingatlan egyéb helyiségeit is meg kívánja tekinteni. Az eközben már ingerült állapotba került terhelt a végrehajtókhoz lépett, és őket az irodából az udvarra kilökte. Az udvaron az előadó folytatni kívánta a helyszíni végrehajtási cselekményeket, elkezdte felírni a nála levő iratborítóra az udvaron parkoló személygépkocsi rendszámát, ezt azonban nem tudta befejezni, mert a terhelt a karját megragadta, és őt a kapuig taszigálta. Az utánuk haladó végrehajtó megkísérelte a terheltet csitítani, aki viszont az ő karján is lökött egyet, miközben folyamatosan hangoskodott. Tett olyan értelmű kijelentést is, hogy kiveri a végrehajtónő fogsorát. Ezek után a végrehajtók a helyszínről eltávoztak, így érdemi végrehajtási cselekményre nem került sor.
A fenti jogerős határozatok ellen a felmentése érdekében a terhelt élt felülvizsgálati indítvánnyal. Az ebben kifejtettek szerint a civilben levő hivatalos személyeknek igazolniuk kellett volna magukat, mivel a terhelt csak a felmutatott igazolványból győződhetett volna meg hivatalos személyi mivoltukról. Erre az adott esetben a sértettek mulasztása miatt nem került sor, ez okból pedig a terhére rótt bűntettben a büntetőjogi felelőssége sem lett volna megállapítható.
A legfőbb ügyész a megtámadott határozatok a hatályban tartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány az alábbiak miatt nem alapos.
A jogerős és a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a terhelt - aki a társadalombiztosítási járuléktartozását maga sem vitatta - a végrehajtás vezetőjének szóbeli közlése, továbbá az egyik végrehajtóval való korábbi személyes ismeretsége folytán is kétséget kizáróan tudta, hogy a társadalombiztosítás végrehajtóival szemben alkalmaz erőszakot. Ezért nincs büntetőjogi jelentősége annak, hogy az igazolvány felmutatására nem került sor. A végrehajtók eljárásának a jogszerűségét a helyszínen maga a terhelt sem vonta kétségbe, mivel anélkül, hogy az igazolványok felmutatását kérte volna, érdemi választ adott, amikor lefoglalható vagyontárgyak hiányára hivatkozott.
Helyes érvekkel fejtették ki tehát az eljárt bíróságok, hogy a terhelt az ügy megítélése szempontjából jelentős tény - az eljáró személyek hivatalos mivolta - tekintetében nem volt tévedésben.
Téves a felülvizsgálati indítványnak az a hivatkozása is, amely szerint a bírói gyakorlat értelmében a civilben levő hivatalos személyeknek minden esetben igazolniuk kell magukat. Miként arra a városi bíróság is helyesen utalt, a hivatalos személy részéről elkövetett kisebb alaki szabályszegések nem eredményezik az eljárásuk jogszerűtlenségét. Ez utóbbi csupán akkor állapítható meg, ha a hivatalos személy eljárása a kívülálló számára minden mérlegelés szükségessége nélkül, félreismerhetetlenül és kétséget kizáró határozottsággal jogszerűtlennek mutatkozik (BJD 4935., 4937., 6039.).
Minthogy a terhelt esetében a hivatalos személyek eljárásának a jogszerűtlensége fel sem vetődhetett, a terhelt bűnösségének a megállapítása - az eljárási szabályok betartásával lefolytatott bizonyítás eredményeként - a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül történt.
A terhelt cselekményének a jogi minősítése is törvényes, annak ellenére, hogy az eljárt bíróságok jogi indokolása hiányos, mert nem jelölték meg, hogy a terhelttel szemben végrehajtási cselekményt foganatosító személyek a Btk. mely rendelkezése értelmében tekintendők hivatalos személynek.
A Btk. 137. §-a 1. pontjának k) alpontja értelmében a büntetőtörvény alkalmazásában hivatalos személy a jogszabály alapján közhatalmi, államigazgatási feladatokkal megbízott szervnél, testületnél az a személy, aki közhatalmi, államigazgatási feladatot lát el.
A terhelt cselekményének elbírálásakor irányadó, a társadalombiztosításról, illetve annak igazgatásáról szóló törvények (a módosított 1975. évi II. törvény és az 1991. évi LXXXIV. törvény) értelmében a társadalombiztosítás állami feladat, amelynek végzése állami felelősségvállalás mellett, az állam által garantáltan - de az érdekeltek beleszólási, érdek-képviseleti jogának a biztosítása érdekében - önkormányzati formában történik. A társadalombiztosítási önkormányzatok ily módon a fenti jogszabályok alapján állami feladattal megbízott olyan testületek, amelyek közhatalmi, államigazgatási feladatot látnak el, a járulékfizetési kötelezettség kirovásával és annak behajtásával hatósági jogkört gyakorolnak (1975. évi II. tv. 104. §).
A járulék behajtásáról a bírósági végrehajtásról szóló szabályok tartalmaznak rendelkezéseket. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. tv. 105. §-ának (4) bekezdése a végrehajtással kapcsolatban külön kimondja azt is, hogy - ahol a bírósági végrehajtásról szóló jogszabály bíróságot említ, ott az egészségbiztosítási pénztárat (kirendeltséget); ahol a bíróság vezetőjét említi, ott az egészségbiztosítási pénztár (kirendeltség) vezetőjét; ahol pedig bírósági végrehajtót említ, ott az egészségbiztosítási pénztár (kirendeltség) alkalmazottját kell érteni.
A fentebb kifejtettek szerint tehát a biztosítási önkormányzatnak a végrehajtást végző alkalmazottjai a Btk. 137. §-a 1. pontjának k) alpontja értelmében hivatalos személyek.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a terhelt felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv.IV.1732/1996. sz.)