adozona.hu
BH 1999.10.473
BH 1999.10.473
I. Az engedményezéssel jogutóddá lett gazdálkodó szervezet a jogszabályban előírt feltételek mellett hitelezővé válik, annak jogaival - például a csődeljárásban az iratbetekintés jogával - és kötelezettségeivel együtt [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 6. § (2) bek., 46. § (5) bek., Ptk. 329. §]. II. Ha az engedményező a felszámoló intézkedése ellen kifogással - a jogszabályban engedélyezett határidőn belül - nem élt, a kifogásolás joga az engedményest már nem illeti meg [Cstv. 6. § (2) bek., 51. § (1) bek., Pp. 22
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
1995. február 6-án a CH. Kft. hitelező az adós gazdálkodó szervezettel szemben fennálló 31.000.000,-Ft értékű követelését az A. Kft.-re engedményezte. Az A. Kft. 1996. május 23-án az engedményezésről a felszámolót értesítette, melyhez mellékelte az engedményezési szerződést. Kérte, hogy a felszámoló a változást a hitelezői nyilvántartáson vezesse át, és a továbbiakban hitelezőként őt tájékoztassa a felszámolás lényeges mozzanatairól. Az engedményezési szerződést a felszámoló aggályosnak ítélt...
BH 1999.10.473 I. Az engedményezéssel jogutóddá lett gazdálkodó szervezet a jogszabályban előírt feltételek mellett hitelezővé válik, annak jogaival - például a csődeljárásban az iratbetekintés jogával - és kötelezettségeivel együtt [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 6. § (2) bek., 46. § (5) bek., Ptk. 329. §].
II. Ha az engedményező a felszámoló intézkedése ellen kifogással - a jogszabályban engedélyezett határidőn belül - nem élt, a kifogásolás joga az engedményest már nem illeti meg [Cstv. 6. § (2) bek., 51. § (1) bek., Pp. 229. § (1) bek., Ptk. 329. §].
1995. február 6-án a CH. Kft. hitelező az adós gazdálkodó szervezettel szemben fennálló 31.000.000,-Ft értékű követelését az A. Kft.-re engedményezte. Az A. Kft. 1996. május 23-án az engedményezésről a felszámolót értesítette, melyhez mellékelte az engedményezési szerződést. Kérte, hogy a felszámoló a változást a hitelezői nyilvántartáson vezesse át, és a továbbiakban hitelezőként őt tájékoztassa a felszámolás lényeges mozzanatairól. Az engedményezési szerződést a felszámoló aggályosnak ítélte, ezért a kérelmet elutasította.A felszámoló intézkedése miatt a hitelező kifogást jelentett be, melyben arra kérte kötelezni a felszámolót, hogy az engedményezési szerződés alapján őt 31.000.000,-Ft követelés erejéig hitelezőként vegye nyilvántartásba. Kérte megállapítani, hogy a felszámoló törvénysértően járt el, mert az engedményezési szerződés ellenére mint hitelezőt nem tájékoztatta a felszámolás lényeges mozzanatairól, végül kérte annak a megállapítását, hogy a felszámoló törvénysértő intézkedést tett, amikor a CH-KER. Kft.-nek eladta a felszámolás alatti vagyon részét képező AG. Kft. üzletrészt, valamint amikor az AG. Kft.-nek értékesített egyes vagyontárgyakat az adós vagyonából.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Álláspontja szerint az aggályt keltő engedményezési szerződés és annak késői bejelentése mellett az intézkedése helyénvaló volt. Egyébként pedig a felszámolónak harmadik személyekkel kötött adásvételi szerződései kifogás keretében nem vizsgálhatók, ezzel kapcsolatos igényét a hitelező a felszámolási eljárásban nem érvényesítheti.
Az elsőfokú bíróság végzésével arra kötelezte a felszámolót, hogy az A. Kft.-t 1996. május 23-tól hitelezőként vegye nyilvántartásba. Egyebekben a kifogást elutasította. Kötelezte a hitelezőt, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 1.875,-Ft eljárási illetéket. Döntésének indoka szerint a kifogással élő hitelező a Ptk. 328. §-a szerinti engedményezéssel a korábbi jogosult helyébe lépett, melyhez a kötelezett hozzájárulására nem volt szükség.
A kötelezettet az engedményezésről értesíteni kell, mely értesítés származhat az engedményezőtől és az engedményestől egyaránt. Ha az engedményes értesíti a kötelezettet, hitelt érdemlően kell igazolnia, hogy a követelést engedményezéssel megszerezte. Ennek a feltételnek - álláspontja szerint - az engedményezési szerződés becsatolása megfelelt. Ehhez képest a felszámoló akkor járt volna el helyesen, ha a hitelező személyében bekövetkezett változást a nyilvántartásain átvezeti és az engedményezési szerződés erejéig az A. Kft.-t hitelezőként nyilvántartásba veszi.
Ezt meghaladó részében a kifogást az elsőfokú bíróság azzal az indokkal utasította el, hogy érdemi megállapításából következik: az A. Kft. az engedményezés kapcsán hitelezői jogosítványokat szerzett és gyakorolhat. A CH-KER és az AG. Kft. szerződésekkel kapcsolatban pedig - az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 51. §-ának (1) bekezdése alapján - hangsúlyozta, hogy a hitelező a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek érdekeit sértő intézkedései vagy mulasztása ellen élhet a kifogásolás jogával. Nincs azonban törvényi lehetőség arra, hogy a kifogásolási eljárásban bármely hitelező az adós és egy másik hitelező közötti szerződést támadja. Erre polgári eljárásban nyílik lehetőség.
A végzésnek a kifogást részben elutasító rendelkezése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatásával annak a megállapítását kérte, hogy a felszámoló eljárása törvénysértő volt, mert nem tett eleget a törvényben előírt tájékoztatási kötelezettségének. Kérte a végzés megváltoztatásával annak megállapítását is, hogy a felszámolónak a CH-KER Kft.-vel, valamint az AG. Kft.-vel kötött adásvételi szerződésekben tett nyilatkozatai törvénysértőek. A hitelező fellebbezésének indoka szerint, mivel a bíróság a hitelezői minőségét 1996. május 23-tól megállapította és ennek elismerésére kötelezte a felszámolót, ebből következik, hogy a téves, jogszabálysértő felszámolói magatartásból adódó egyéb jogszabálysértéseket - így a tájékoztatási kötelezettség elmulasztását is - ki kell mondania, és a kérelmének megfelelően kell köteleznie a felszámolót a tájékoztatás megadására. Az adásvételi szerződésekkel kapcsolatos kifogása tekintetében fellebbezését azzal indokolta, hogy nem kérte harmadik személyek között létrejött szerződés semmisségének a megállapítását, kérelme csak arra irányult, hogy a felszámoló intézkedéseinek törvénysértő voltát állapítsa meg a bíróság az említett adásvételek tekintetében. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság által az adós elleni felszámolási eljárásban előterjesztett CH-KER Kft. hitelezői kifogása tárgyában hozott végzésében foglaltakra.
A fellebbezésre adott észrevételeiben az adós felszámolója az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint nem követett el mulasztásban megnyilvánuló törvénysértést, tekintettel arra, hogy az A. Kft. csak a hivatkozott végzés alapján vált hitelezővé. A végzés jogerőre emelkedéséig az engedményezés a kötelezett adóssal szemben nem vált hatályossá, így a felszámoló tájékoztatási kötelezettsége is csak a végzés jogerőre emelkedésétől kezdve áll fenn. Ugyanakkor a felszámoló a végzés jogerőre emelkedése napjáig az engedményező hitelezőt, a kifogás alapján megtartott meghallgatás óta pedig az A. Kft.-t - kérésére - minden esetben, mind szóban, mind írásban tájékoztatta a felszámolás lényeges körülményeiről.
A kifogás tárgyát képező adásvételi szerződésekkel kapcsolatban arra hivatkozott a felszámoló, hogy - a fellebbezésből is kitűnően - abban a Legfelsőbb Bíróság korábbi határozatával már jogerős döntést hozott, és a Ptk.
329. §-a alapján az engedményezéssel a CH. Kft. hitelező helyébe az A. Kft. lépett, ezért megállapítható, hogy a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog tárgyában már jogerős határozat született, ezért a kérelem elutasításának [Pp. 130. § (1) bekezdés d) pont], illetve a Pp. 157. §-a alapján az eljárás megszüntetésének lett volna helye. Hivatkozott arra is, hogy a támadott értékesítésekre már 1995 szeptemberében sor került, ezért a hitelező a kifogás előterjesztésére nyitva álló 8 napos igényérvényesítési határidőt elmulasztotta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 253. §-ának (3) bekezdése alapján csak a fellebbezési kérelem és az észrevétel keretei között bírálta el.
A fellebbezés részben és annyiban alapos, hogy az engedményezés folytán az A. Kft. az alanyváltozás bekövetkezésének időpontjától, 1996. május 23-tól hitelezőnek minősül, ezért őt mindazok a jogosultságok megillették, mint amelyek a jogelődjét. Ehhez képest a Cstv. 46. §-ának (5) bekezdése szerint a felszámolónak kötelessége lett volna a hitelezőnek a felszámolás lényeges körülményeiről minden felvilágosítást megadni. A felszámolónak abból a téves jogi álláspontjából következően, hogy a hitelezőnek ezt a minőségét az engedményezés ellenére nem ismerte el, következett az a jogszabálysértő magatartása, hogy a hitelező kérésére a kért tájékoztatást a részére nem adta meg.
Téves az adós felszámolójának az a jogi álláspontja, hogy az elsőfokú végzés jogerőre emelkedéséig ilyen mulasztása nem valósult meg. Az A. Kft. ugyanis nem az elsőfokú végzés alapján vált hitelezővé, hanem az engedményezés folytán. Csupán ennek megállapítása történt meg egy későbbi időpontban a bíróság végzésével. Az A. Kft. hitelezői minőségét azonban az engedményezés alapozta meg. A felhívott törvényhely alapján az engedményezésről történő értesítésig a felszámoló a korábbi hitelezőt volt köteles tájékoztatni a felszámolási eljárás lényeges körülményeiről, ezt követően azonban már a jogutódját.
Az eljárás irataiból megállapítható volt, hogy a hitelező az 1996. május 23-án és június 6-án a felszámolóhoz intézett leveleiben olyan írásbeli tájékoztatást és iratküldést kért, amely - a törvény szerint - a felszámolónak nem kötelezettsége. Ugyanakkor az 1996. július 3-i levélben kért iratbetekintés megtagadásával a felszámoló a törvényben előírt tájékoztatási kötelezettségét már elmulasztotta, tekintettel arra, hogy nem tette lehetővé a kért szerződések, illetve a felszámolási ütemterv megtekintését. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazott Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzése fellebbezett részének részbeni megváltoztatásával megállapította, hogy a felszámoló a hitelező tájékoztatását elmulasztotta.
Az elsőfokú bíróság a hitelezőnek ezt meghaladó kifogását helyesen utasította el. Annak indokait azonban a Legfelsőbb Bíróság az alábbiak szerint változtatja meg. A kifogást előterjesztő hitelező az 1996. május 23-án kelt engedményezési szerződéssel, ettől az időponttól lépett a CH. Kft. hitelezői mint engedményező helyébe, és vált annak az engedményezett követelés tekintetében jogutódjává (Ptk. 329. §). Még e jogutódlás előtt, már 1995 szeptemberében értékesítette a felszámoló a felszámolási vagyon részét képező AG. Kft. üzletrészt és egyéb vagyontárgyakat. Az értékesítés mint felszámolói intézkedés ellen a jogelőd kifogást terjesztett elő, melynek tárgyában a Legfelsőbb Bíróság az 1996. november 14-én kelt végzésével jogerősen már döntött. A Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 229. §-ának (1) bekezdése szerint viszont kizárt, hogy a jogutód ugyanazon tényalapból származó kifogást terjesszen elő, és hogy azt a bíróság ismét elbírálja.
Önmagával az engedményezéssel azonban nem nyílik meg az engedményes számára a kifogás előterjesztésének 8 napos határideje. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az engedményező korábban a felszámoló intézkedését a törvényes határidőben nem kifogásolta, arra már az engedményes sem jogosult. Amennyiben pedig az engedményező kifogással élt, és azt a bíróság már elbírálta, a Pp. 130. §-a (1) bekezdése d) pontjának megfelelő alkalmazásával a kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasításának, utóbb pedig a Pp. 157. §-a alapján e tárgyban az eljárás megszüntetésének van helye.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésének a kifogást e részben elutasító rendelkezését a fenti módosított indokolással helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpk.VI.31.221/1997. sz.)