adozona.hu
BH 1999.10.466
BH 1999.10.466
Szövetkezetnek a tagját kizáró határozata - ha az annak indokolásában felsorolt kizárási okok legalább egyike fennáll - hatályos, függetlenül attól, hogy a többi kizárási okra vonatkozó hivatkozás téves volt [1992. évi I. tv. (Szvt.) 50. § (1) bek. a)-b) pont, 51. § (1) bek., 54. § (1) bek, 1989. évi 23. tvr. 19. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú városi bíróság ítéletével elutasította az I. r. felperesnek - az alperes szövetkezetnek a tagsági viszonyát kizárással megszüntető 111/1996. számú határozata hatályon kívül helyezésére irányuló - keresetét, míg a II. r. felperes kizárását kimondó 7/1996. számú határozatot hatályon kívül helyezte.
Az ítélet ellen az I. r. felperes és az alperes nyújtottak be fellebbezést. Az I. r. felperes az elsőfokú ítélet keresete szerinti megváltoztatását kérte. Fellebbezésének indokaként arra...
BH 1999.10.466 Szövetkezetnek a tagját kizáró határozata - ha az annak indokolásában felsorolt kizárási okok legalább egyike fennáll - hatályos, függetlenül attól, hogy a többi kizárási okra vonatkozó hivatkozás téves volt [1992. évi I. tv. (Szvt.) 50. § (1) bek. a)-b) pont, 51. § (1) bek., 54. § (1) bek, 1989. évi 23. tvr. 19. § (3) bek.].
Az elsőfokú városi bíróság ítéletével elutasította az I. r. felperesnek - az alperes szövetkezetnek a tagsági viszonyát kizárással megszüntető 111/1996. számú határozata hatályon kívül helyezésére irányuló - keresetét, míg a II. r. felperes kizárását kimondó 7/1996. számú határozatot hatályon kívül helyezte.Az ítélet ellen az I. r. felperes és az alperes nyújtottak be fellebbezést. Az I. r. felperes az elsőfokú ítélet keresete szerinti megváltoztatását kérte. Fellebbezésének indokaként arra hivatkozott, hogy a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény (Szvt.) szövetkezeti tagsági viszonyt szabályozó V. fejezete vagyonbeviteli és ezen belül földbeviteli kötelezettséget nem szabályoz, tehát ebben a körben kizárólag polgári jogi jogviszony keletkezhet a felek között. Téves ezért az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az Szvt. 54. §-ában írt "más formájú vagyoni hozzájárulás" körébe illeszkedne a tag tulajdonában lévő termőföld ún. tagsági megállapodás keretében történő használatba adása. A tag tulajdonában lévő termőföld - álláspontja szerint - kizárólag haszonbérleti jogviszony keretében kerülhet a szövetkezet használatába. Állította, hogy az alperes alapszabályának 43. §-a - amely a tag számára vagyoni hozzájárulásként földbeviteli kötelezettséget ír elő - mindezek alapján jogszabályba ütközik. Erre figyelemmel - álláspontja szerint - a föld szövetkezeti használatba adásának elmulasztása nem alapozza meg a kizárását.
Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a részbeni megváltoztatásával a II. r. felperes keresetének elutasítását kérte.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte az I. r. felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 2.500,-Ft másodfokú perköltséget, valamint - az illetékhivatal felhívására - az államnak 9.000,-Ft másodfokú illetéket. Kötelezte az alperest a II. r. felperes részére 15 nap alatt 2.500,-Ft másodfokú perköltség megfizetésére.
A másodfokú bíróság a döntését az I. r. felperes fellebbezése vonatkozásában azzal indokolta, hogy az Szvt. 54. §-ának (1) bekezdése szerint az önkormányzati szabályzat, továbbá a közgyűlés határozatainak keretei között a szövetkezet tagja a részjegyjegyzésén felül más formájú vagyoni hozzájárulást is teljesíthet. Az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott az Szvt. indokolására, mert eszerint a törvényi rendelkezés lehetővé teszi, hogy a részjegyjegyzésén felül a tagság más vagyoni hozzájárulási formákat is bevezessen és azok működési szabályait megállapítsa. Ebbe a körbe tartozik a termőföldnek a szövetkezet használatába adása is. Az alperes szövetkezet alapszabályának az a rendelkezése tehát, amely egyéb vagyoni hozzájárulásként előírta a föld-használatbaadási kötelezettséget, nem sérti az Szvt. rendelkezéseit. Arra is helyesen utalt az elsőfokú bíróság, hogy bármely tag kezdeményezhette volna a cégbíróságnál a törvényességi felügyeleti eljárást, amennyiben az alapszabály valamely rendelkezésének törvényességét vitatja. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az I. r. felperes, aki nem bocsátotta földterületét a szövetkezet használatába, megsértette a szövetkezet alapszabályát, ezért nem ütközött a felperes által említett jogszabályokba az I. r. felperes kizárását kimondó határozat. A tulajdonjoggal való szabad rendelkezés azt jelenti, hogy amennyiben a földjével a tag egyénileg kíván gazdálkodni, tagsági viszonyát megszüntetheti.
A jogerős ítélet ellen az I. r. felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős határozat helyett - a kereseti kérelme szerint - a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte. A tagsági viszonyának kizárással történő megszüntetéséről szóló 111/1996. számú határozat hatályon kívül helyezését kérte. Felülvizsgálati kérelmében az eljárt bíróságok jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy helytelenül állapították meg az ügy alapjául szolgáló tényállást, abból téves jogi következtetést vontak le, ezáltal megalapozatlan és jogszabályba ütköző a határozatuk. Hivatkozott arra, hogy a keresettel támadott szövetkezeti határozat az Szvt. 51. §-ának (1) bekezdésére, illetve az alapszabály 43. §-ára és az Szvt. 50. §-ára alapította a kizárását. A kizárást megelőző alperesi felszólítás ezzel szemben az Szvt. 50. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozva helyezte kilátásba a tagsági viszonyának megszüntetését. Az eljáró bíróságok ennek tényét a rendelkezésre álló iratok ellenére nem észlelték, és eljárásuk során nem tisztázták, hogy a két törvényi tényállás közül melyiken alapul a kizárás, és ebben a körben bizonyítást sem vettek fel. Mind az első-, mind a másodfokú határozat jogszerűnek minősítette a tagsági viszonyának kizárással történő megszüntetésére vonatkozó határozatot, amit az Szvt. 50. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapított az alperes. Sem az első, sem a másodfokú eljárásban nem került azonban bizonyításra az, hogy az I. r. felperes magatartása a szövetkezet érdekét súlyosan sértette vagy veszélyeztette volna, sem az, hogy ez a magatartás neki felróható-e. A továbbiakban az elsőfokú eljárásban és a fellebbezésben is előadott jogi álláspontját ismételte meg.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezésének hatályában való fenntartását és az I. r. felperest a felülvizsgálati eljárással kapcsolatos alperesi költségek megfizetésére kérte kötelezni.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdéséből kitűnően a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. Az anyagi jogi és az eljárási szabályok megsértése egyaránt alapot ad a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére. Ha a bíróság ítéletének a megállapított tényállása iratellenes vagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó, akkor a jogszabálysértés megállapítható. Nem állapítható meg viszont a jogszabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékoknak okszerű mérlegelését támadja.
A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértés nem állapítható meg.
A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. Mindkétfokú bíróság a bizonyítékok helyes értékelésével helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy az I. r. felperesnek a szövetkezetből történt kizárására azért került sor, mert nem teljesítette a Szvt. 54. §-ának (1) bekezdése alapján hozott belső szabályzatnak, a szövetkezet alapszabályának a 46. § a) pontjában meghatározott vagyoni hozzájárulásra vonatkozó kötelezettségét. Felhívás ellenére nem bocsátotta ugyanis a szövetkezet birtokába a tulajdonában lévő külterületi földeket. Az alperes igazgatóságának 1996. augusztus 29-én kelt 285/1996. számú felszólítása ugyancsak arra vonatkozik, hogy az alapszabály szerinti - a termőföld használatba adására vonatkozó - kötelezettségének tegyen eleget. Ez a felszólítás tartalmában az Szvt. 50. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt felhívásnak felel meg. Tartalmilag e kötelezettség nem teljesítése miatt történt az I. r. felperes kizárása. Annak nincs jogi jelentősége, hogy ezen túlmenően az alperes igazgatósága a határozat indokolásában még a szövetkezet érdekét súlyosan sértő magatartásra is utalt a földbeviteli kötelezettség elmulasztása miatt.
Az eljárás adataiból kétségkívül megállapítható volt, hogy a kizárás az I. r. felperes vonatkozásában a földbeviteli kötelezettség nem teljesítése miatt történt, és hogy e kötelezettségének az I. r. felperes nem tett eleget, ezért e tárgyban további bizonyítás felvételére szükség nem volt.
A jogerős ítélet helyesen jutott arra a jogi következtetésre is, hogy a kizárásról szóló határozat felülbírálata körében nem vizsgálható az, hogy az alperes által az alapszabályban megfogalmazott, a vagyoni hozzájárulásra vonatkozó rendelkezés jogszabályba ütközik-e. A jelen eljárásra még irányadó, a bírósági cégnyilvántartásról és a cég törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. tvr. 19. §-ának (3) bekezdésében meghatározott cégtörvényességi eljárás ugyanis nem indult, ezért az alapszabálynak a kizárás időpontjában hatályos rendelkezése szerint a tagot az egyéb vagyoni hozzájáruláson felül a termőföld használatba adási kötelezettsége is terhelte.
A fent kifejtettek szerint a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság - a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése szerint a kérelmet tárgyaláson kívül elbírálva - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartotta, és a Pp. 275/B. §-a értelmében alkalmazott Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján az I. r. felperest az alperes részére a felülvizsgálati eljárással felmerült költsége megfizetésére kötelezte, melynek mértékét a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja és a (2) bekezdés keretei között határozta meg.
(Legf. Bír. Gfv.VI.31.208/1998. sz.)