BH 1999.9.418

Bérelt földterület utáni áfa-fizetési kötelezettség megállapításánál irányadó szempontok [1992. évi LXXIV. tv. 16. § (1) bek., 30. § (1) bek., 2. számú melléklet 1. pontja, 67. §, KSH Szolgáltatások jegyzéke].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az alperes az 1990. február 26-án kötött bérleti szerzodés alapján bérbe vette a felperes jogelodjétol a magyar állam tulajdonában álló, a v.-i 911/9. hrsz alatt nyilvántartott, összesen 14 288 négyzetméter alapterületu strandfürdo ingatlanból egy 29,1 négyzetméter területet és egy 27 négyzetméter alapterületu elokertet. A szerzodés szerinti bérleti díj általános forgalmi adót is tartalmazott. Az ingatlan jelenleg a felperes tulajdona. Az alperes az ingatlanon a bérbeadó hozzájárulásával idei...

BH 1999.9.418 Bérelt földterület utáni áfa-fizetési kötelezettség megállapításánál irányadó szempontok [1992. évi LXXIV. tv. 16. § (1) bek., 30. § (1) bek., 2. számú melléklet 1. pontja, 67. §, KSH Szolgáltatások jegyzéke].
Az alperes az 1990. február 26-án kötött bérleti szerzodés alapján bérbe vette a felperes jogelodjétol a magyar állam tulajdonában álló, a v.-i 911/9. hrsz alatt nyilvántartott, összesen 14 288 négyzetméter alapterületu strandfürdo ingatlanból egy 29,1 négyzetméter területet és egy 27 négyzetméter alapterületu elokertet. A szerzodés szerinti bérleti díj általános forgalmi adót is tartalmazott. Az ingatlan jelenleg a felperes tulajdona. Az alperes az ingatlanon a bérbeadó hozzájárulásával ideiglenes jellegu pavilont létesített. Az alperes változatlanul használta az ingatlant a bérleti szerzodésnek az ott megjelölt idopontban, 1995 februárjában való megszunése után. Utóbb a felperes új szerzodéskötésre tett az alperesnek ajánlatot, melyet az alperes nem fogadott el, mert nem értett egyet az ajánlatban megjelölt díj összegével.
A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest használati díj megfizetésére, a díj összegét általános forgalmi adóval növelt összegben jelölte meg.
Az alperes a használati díj iránti kereset jogalapját nem vitatta, összegét azonban eltúlzottnak találta.
Az elsofokú bíróság ítéletével az alperest 1995. március 1. napjától 1997. április 30-ig terjedo idore kötelezte évenként különbözo összegu, összesen 77.762,- Ft használati díj + áfa és ennek 1996. január 16-tól járó évi 20% kamata, továbbá 19.000,- Ft perköltség felperes részére való megfizetésére. Indokolásában rámutatott arra, hogy a felperes önálló költségvetési szerv, az alperes pedig egyéni vállalkozó, ezért a felperes az áfa-törvényben foglaltak alapján áfás számlát köteles kibocsátani
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett; az alperes az elsofokú ítélet megváltoztatását akként kérte, hogy a másodfokú bíróság mellozze az áfa fizetésére vonatkozó marasztaló rendelkezést.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítéletével a per fotárgya tekintetében helybenhagyta az elsofokú ítéletet. Döntésének indokolásában megállapította, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény szerint az áfa alanya a felperes. Az Adó- és Pénzügyi Ellenorzési Hivatal adóügyi foosztály ügyfélszolgálati osztályának a felperes részére adott tájékoztatása alapján - amely szerint az egyéb építménynek minosülo strand bérbeadása után 25%-os mértéku áfa-fizetési kötelezettség keletkezik - bizonyítottnak találta, hogy a felperessel szemben az adóhatóság adófizetési igénnyel lép fel, ezért az jogosult az áfa áthárítására. Leszögezte, hogy ennek megfizetése alól az alperes akkor mentesülne, ha bizonyítaná, hogy a felperest adófizetési kötelezettség nem terheli. Mivel ezt az alperes bizonyítani nem tudta, a felek között folyó polgári perben nincs lehetoség annak megállapítására, hogy a felperes köteles-e adót fizetni vagy sem.
A jogeros ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte az ítélet megváltoztatását és az áfa-fizetési kötelezettség mellozését. Arra hivatkozott, hogy a kérdéses strand általa használt része üres földterület, amelyre o létesített felépítményt, ezért áfa-fizetési kötelezettség ot nem terheli.
A felperes ellenkérelmében a jogeros ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-tv) 30. §-ának (1) bekezdése szerint mentes az adó alól a törvény 2. számú mellékletében meghatározott termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás. A törvény 2. számú mellékletének 1. pontja szerint tárgyi adómentes értékesítésnek minosül a földterület értékesítése, bérbe- és haszonbérbe adása. A földterület fogalmát az áfa-tv nem határozza meg. Az iratokból megállapíthatóan az alperes által használt terület részben az alperes által beépített, míg a másik részében beépítetlen. A jogeros határozatban megállapított használati díj a földterület használatának ellenértékeként nyert megállapítást, mivel az alperes által létesített építmény az alperes tulajdonaként került az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetésre. Ebbol, továbbá a bérleti szerzodésbol és a tulajdoni lap adataiból az látszik megállapíthatónak, hogy a használat tárgya - amelyért az alperes ellenérték fizetésére köteles - kizárólag a felperes tulajdonában álló be nem épített terület, következésképp - a rendelkezésre álló adatok szerint - ez az értékesítés az áfa-tv 2. számú mellékletének 1. pontja szerint tárgyi adómentes. Téves ezért a jogeros ítéletben kifejtett azon álláspont, amely szerint önmagában annak alapján, hogy a felperes a terület hasznosításáért áfát fizet, az alperes áfa-fizetési kötelezettsége is fennáll. Az adófizetési kötelezettség az áfa-tv 16. §-ának (1) bekezdése szerint a számlában a teljesítés idopontjaként feltüntetett napon keletkezik. Arra vonatkozóan azonban nincs peradat, hogy a felperes a számlát az alperes részére kibocsátotta volna, illetoleg hogy a számla tartalmazta a 25%-os mértéku áfát. Az APEH tájékoztatása pedig nem veheto figyelembe, mivel az a strandfürdonek mint egésznek a bérbeadására vonatkozik.
A kifejtettek értelmében az 1992. évi LXXIV. tv. rendelkezéseibe ütközo, tehát jogszabálysérto a jogeros határozatot hozó bíróság álláspontja az alperes áfa-fizetési kötelezettségének meghatározása tárgyában, ezért a Legfelsobb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogeros ítéletet hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban tisztázni kell a perben érintett földterület áfa-szempontból szükséges minosítését, tehát azt, hogy az alperes földterületet vagy nem ennek minosülo ingatlant használt-e. Ennek megítélésénél figyelembe veendo az 1992. LXXIV. törvény 67. §-ában foglaltakból következoen a Szolgáltatások jegyzéke is. Amennyiben a KSH a szolgáltatást "terület bérbeadásának" minosíti, a szolgáltatás tárgyi adómentesnek minosül, függetlenül attól, hogy az adóalany egyébként az áfa-elszámolás melyik módját alkalmazza. (Legf. Bír. GfV.IV.30.989/1998. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.