adozona.hu
BH 1999.8.384
BH 1999.8.384
Felszámolás elrendelése esetén a kötelezett személyében nem következik be változás, ezért a perújítás szubjektív határidejének számításánál a felszámolónak a perújítás okáról való tudomásszerzése figyelmen kívül marad [Pp. 260. § (1) bek. a) pont, 261. § (1) bek., 1988. évi VI. tv. (Gt.) 197. § (1) bek., 199. § (1) bek., az 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 34. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogosult kérelmére az elsőfokú bíróság fizetési meghagyást bocsátott ki a kötelezett ellen, amely 87 millió forintnak és kamatainak megfizetésére irányult. A fizetési meghagyást - a tértivevényből megállapíthatóan - a kötelezett 1993. november 13-án szabályszerűen átvette. Ellene a törvényes határidőn belül ellentmondást nem terjesztett elő, ezért az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a fizetési meghagyás 1993. december 6-án jogerőre emelkedett.
A jogerős fizetési meghagyás ellen a köte...
BH 1999.8.384 Felszámolás elrendelése esetén a kötelezett személyében nem következik be változás, ezért a perújítás szubjektív határidejének számításánál a felszámolónak a perújítás okáról való tudomásszerzése figyelmen kívül marad [Pp. 260. § (1) bek. a) pont, 261. § (1) bek., 1988. évi VI. tv. (Gt.) 197. § (1) bek., 199. § (1) bek., az 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 34. § (2) bek.].
A jogosult kérelmére az elsőfokú bíróság fizetési meghagyást bocsátott ki a kötelezett ellen, amely 87 millió forintnak és kamatainak megfizetésére irányult. A fizetési meghagyást - a tértivevényből megállapíthatóan - a kötelezett 1993. november 13-án szabályszerűen átvette. Ellene a törvényes határidőn belül ellentmondást nem terjesztett elő, ezért az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a fizetési meghagyás 1993. december 6-án jogerőre emelkedett.A jogerős fizetési meghagyás ellen a kötelezett 1995. május 17-én perújítási kérelmet terjesztett elő. Ebben előadta, hogy a kötelezett cég felszámolását a bíróság az 1994. február 17-én közzétett végzésével elrendelte. Felszámolóként a bíróság a pénzintézeti központot jelölte ki, de a kijelölést 1994. október 13-án összeférhetetlenség miatt visszavonta, majd új felszámolóként az R. Gazdasági és Pénzügyi Rt.-t jelölte ki. A korábbi és az új felszámoló 1994. október 20-án jegyzőkönyvben rögzítették, hogy bizonylatok hiányában a vagyon átvételét nem lehet elkezdeni; végül a vagyonátvétel 1995. február 28-án fejeződött be. Ekkor kezdte meg az új felszámoló az érdemi munkát. Azt nem vitatta, hogy a jogosult 1994. március 11-én a hitelezői igényt a felszámolónak bejelentette, közölve, hogy a perbeli fizetési meghagyás 1993. december 6-án jogerőre emelkedett. Annak megalapozottságát azonban a felszámoló csak a vagyon átvételét követően - 1995. február 28-a után - tudta ellenőrizni. Az átvett iratok alapján a felszámoló arra a következtetésre jutott, hogy a felperes 87 millió forintos követelése megalapozatlan, sőt a jogosult tartozik a kötelezettnek. Az Országos Rendőr-főkapitányság központi vizsgálati osztálya 57/1994. számú nyomozást megszüntető határozata is a jogosult követelés alaptalanságát támasztja alá. Mivel a perújítás okáról a felszámoló csak 1995. márciusban - a vagyonátvételt követően - szerzett tudomást, ehhez képest a Pp. 261. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésére álló 6 hónapon belül - 1995. május 17-én - a perújítási kérelmét a Pp. 260. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján időben előterjesztette. Annak bizonyítására, hogy vétlen a perújítási határidő 6 hónapos határidejének a túllépésében, fénymásolatban becsatolta a felperesnek a felszámolóhoz intézett igénybejelentését (1994. március 7.) a régi és az új felszámoló jegyzőkönyvét a vagyonátadásról (1995. február 28.), valamint az ORFK hivatkozott határozatát a nyomozás megszüntetéséről, továbbá a cégközlönynek a kötelezett felszámolására vonatkozó közléseit.
Az ügy érdemét illetően a perújító kötelezett előadta, hogy a PE. Ltd. spanyol cég termékeinek ő volt a kizárólagos forgalmazója Magyarországon, s ebben a minőségében tárgyalt a jogosulttal a csúcstechnológiát képviselő televíziós eszközök szállítására. A beruházás értékét a spanyol PE. cég bevonásával több hónapos munkával kidolgozta, amely 880 millió forintot tett ki. Ezt követően a jogosulttal 1992. július 30-án megkötötte a szerződést, eszerint a beruházás megvalósítása az általa felvett hitelből történt volna. A hitel felvételének az volt a feltétele, hogy a jogosult a szerződés aláírását követő 8 napon belül hitelgaranciát ad. A szerződés megkötése után a beruházás teljesítésének előkészítését nyomban megkezdte, és a PE. spanyol céggel is megkötötte a szállítási szerződést. A jogosult azonban nem tett eleget a szerződéses kötelezettségének, mert nem biztosította a hitelgaranciát. A kötelezettet a PE. céggel kötött szerződés értelmében a teljes szállítás ellenértékének a 20%-a, vagyis 176 millió forint illette volna meg a szerződés teljesítése esetén. Ettől az összegtől a kötelezett a jogosult szerződésszegése miatt esett el. Ezért beszámítási kifogást és viszontkeresetet terjesztett elő, és a jogosult követelésének az elutasítása mellett kérte kötelezni a jogosultat 89 millió forint és ennek 1995. január 1. napjától járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő mértékű késedelmi kamata megfizetésére. Álláspontja szerint, mivel a bíróság a fizetési meghagyásos eljárásban bizonyítást nem vesz fel - a Pp. 260. §-ának a) pontja alapján bármely kedvezőbb elbírálást megalapozó tény és bizonyíték elegendő a perújítás megengedéséhez. Bizonyítékként fénymásolatban csatolta a felperessel 1992. július 30-án kötött szállítási szerződést és annak elválaszthatatlan részét képező pénzügyi szerződést, a jogosult 1992. október 5-én és 1993. február 4-én kelt leveleit.
A jogosult a perújítási kérelem elutasítását kérte egyrészt elkésettség, másrészt megalapozatlanság okából.
Az elsőfokú bíróság a kötelezett perújítási kérelmét - mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant - elutasította. F. S. - a kötelezett cég ügyvezetője - tanúvallomását is figyelembe véve megállapította, hogy 1994 júliusától a felszámoló kijelöléséig nem volt a kötelezettnek ügyvezetője, a tulajdonosok maguk intézték a cég ügyeit. A fizetési meghagyást átvették, de arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a PE.-féle szerződésből eredő igényüket a fizetési meghagyásban érvényesített felperesi követelésbe beszámítják, illetve külön pert indítanak a felperessel szemben. Ilyen adatok alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a kötelezettet semmi sem akadályozta a perújítási kérelmének a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését követő 6 hónapon belüli előterjesztésében. Erre a felszámoló kijelölése előtt a kötelezettnek, azt követően a felszámolónak is meg volt a lehetősége. Egyébként a jogosult a felszámolónak 1994. március 7-én bejelentette a jogerős fizetési meghagyás alapján az igényét, s ehhez képest sem terjesztették elő a perújítási kérelmet 6 hónapon belül. Az új felszámoló kijelölésekor a perújítási kérelem előterjesztésére nyitva álló 6 hónapos határidő már eltelt. A kötelezett tehát nem bizonyította, hogy - a perújítási okról való tudomásszerzést követően - a perújítási kérelmének a Pp. 261. §-ának (1) bekezdésében meghatározott határidőben történő előterjesztésében akadályozva volt.
Ezen végzés ellen a kötelezett fellebbezett és annak hatályon kívül helyezését, a perújítási kérelem érdemi tárgyalásának az elrendelését kérte. Álláspontja szerint a felszámoló a jogerős fizetési meghagyás tényéről 1994. március 7-én történt tudomásszerzéssel még nem került abba a helyzetbe, hogy a perújítás okát is megismerje. Az új felszámoló is csak a bíróság közbenjárása eredményeként jutott abba a helyzetbe, hogy a cég iratait áttanulmányozza. Így a felszámoló legkorábban 1995. február 28-át követően ismerhette meg azokat az okokat, amelyek alapján perújítást kezdeményezhetett. Ehhez képest 6 hónapon belül beadta a perújítás iránti kérelmét a bíróságnak.
A jogosult fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú végzés helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
A Pp. 321. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős fizetési meghagyás ellen a Pp. XIII. fejezete megfelelő alkalmazásával perújításnak van helye. A Pp. 260. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a jogerős ítélet ellen perújításnak van helye, ha a fél - többek között - olyan tényre vagy bizonyítékra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve, hogy az - elbírálás esetén - rá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna. A perújítási kérelem előterjesztésének a határideje a Pp. 261. §-ának (1) bekezdése értelmében 6 hónap. Ezt a határidőt a megtámadott ítélet, a perbeli esetben a megtámadott fizetési meghagyás jogerőre emelkedésétől, ha pedig a perújítás okáról a fél csak később szerzett tudomást vagy csak később jutott abba a helyzetbe, hogy perújítással élhessen, ettől az időponttól kell számítani. A tudomásszerzés időpontját elegendő valószínűvé tenni.
A fenti eljárási szabályok értelmében a perújítási kérelem előterjesztésére - a törvényben meghatározott kivételtől eltekintve - a fél - akár természetes akár jogi személy - jogosult. A felszámolási eljárás elrendelésével a kötelezett személyében nem történik változás. A felszámolási eljárás megindításának - a perbeli esetben - abból a szempontból van jelentősége, hogy a felszámolási eljárás elrendelése előtt a kötelezett társaságnak - a jelen eljárásban még irányadó 1988. évi VI. tv. (a továbbiakban: Gt.) 197. §-ának (1) bekezdése szerint - az ügyvezetője volt a törvényes képviselője, míg a felszámolás kezdő időpontját követően a módosított 1992. évi IL. tv. 34. §-ának (2) bekezdése értelmében a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos nyilatkozatot csak a felszámoló tehet. Ennek a körülménynek azonban nincsen kihatása a perújítási határidő számítására, mert önmagában sem a felszámoló kijelölése, sem az ő tudomásszerzése nem jár azzal a következménnyel, hogy a 6 hónapos perújítási határidő újból elkezdődne. A felszámolási eljárás - mint erre fent már utalás történt - a kötelezett személyében változást nem hozott.
A jogi személy nevében jognyilatkozatot szervezeti képviselője tehet, ezért a fél szervezeti képviselője tudomásának vagy akadályoztatásának van jelentősége a szubjektív perújítási határidő kezdő időpontjának meghatározásánál. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható volt, hogy a felszámolási eljárás elrendelése előtt a kötelezett cégnek F. S. volt az ügyvezetője, s így ő volt jogosult a kötelezettet képviselni harmadik személyekkel szemben, valamint bíróságok és más hatóságok előtt [Gt. 199. (1) bek.]. F. S. ugyan azt állította a tanúvallomásában, hogy 1993 nyarán az ügyvezetői tisztségéről lemondott, ezt azonban semmivel sem igazolta. Sem ő, sem a kötelezett nem tudott felmutatni olyan taggyűlési jegyzőkönyvet, amely a lemondását és annak elfogadását tartalmazta volna. Így bizonyíték hiányában F. S.-t kell a felszámolás elrendeléséig a kötelezett társaság képviselőjének tekinteni. F. S. a bírósági tárgyaláson a tanúkénti meghallgatásakor beismerte, hogy a fizetési meghagyás tartalmát ismerte, de a társaság többi tulajdonosával együtt úgy látták - és ezért voltak közömbösek a fizetési meghagyással szemben -, hogy a jogosulti követelés kielégítésére nem marad a felszámolási vagyonból. Amennyiben a társaság jogos igényét a felszámoló érvényesíti, az külön keresettel történik. Elismerte, hogy mód lett volna a fizetési meghagyással szemben az ellentmondás vagy a jogerős fizetési meghagyás ellen a perújítási kérelem előterjesztésére, de úgy látták, hogy a jogosult úgy sem jut hozzá a követelt összeghez, ezért közömbösek voltak a fizetési meghagyás sorsával (G.75.729/1995/9. sz. jkv. 4-5. old.).
Ilyen peradatok alapján helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a kötelezett a perújítás okáról tudott, és nem volt akadályozva a perújítási kérelem 6 hónapon belüli előterjesztésében.
Ha igazolt lenne, hogy a kötelezett társaságnak a fizetési meghagyás átvételekor nem volt ügyvezetője, akkor sem volt akadályoztatva a kötelezett a perújítási kérelem előterjesztésében, mert F. S. vallomása szerint 1993 nyarától a tulajdonosok közösen intézték a társaság ügyeit, és közösen döntöttek úgy, hogy nem terjesztenek elő sem ellentmondást, sem perújítási kérelmet. Így a perújítási kérelem előterjesztésére nyitva álló határidő ebben az esetben is a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését követő napon, de még a felszámolás elrendelésének a közzététele előtt megkezdődött. A képviselő személyében utóbb bekövetkező változás nem érinti a már megkezdődött perújítási határidő folyását. Amennyiben a kötelezett, illetve törvényes képviselője számára a perújítási határidő megkezdődött, a kötelezett nevében az újabb képviselő - így a felszámoló is - csak ettől az időponttól számított 6 hónap alatt élhet perújítási kérelemmel. Ehhez képest a kötelezett által előterjesztett perújítási kérelem elkésetten érkezett a bírósághoz.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-ában foglaltakra figyelemmel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf.I.31.814/1997. sz.)