adozona.hu
BH 1999.8.382
BH 1999.8.382
A gazdálkodó szervezet - a felszámolás kezdő időpontja után - a szerződést a felszámoló útján a Ptk. általános szabályai szerint is jogosult megtámadni, továbbá kérheti többek között a hitelezők kielégítésének meghiúsításával elkövetett csődbűntett vagy a jó erkölcsbe ütköző szerződés esetén - a szerződés semmisségének megállapítását is [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 4. § (1) bek., 34. § (2) bek., 40. § (1) bek., 61. § (4) bek., Ptk. 200. § (2) bek., 234. § (1) bek., 237
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 10. sorszámú közbenső ítéletével megállapította, hogy a peres felek által az m.-i 7803 számú tulajdoni lapon 7650 helyrajzi szám alatt felvett, M.-en, E. út 21. szám alatt levő 1053 négyzetméter alapterületű, lakóház megjelölésű ingatlanra vonatkozóan 1993. május 17-én megkötött adásvételi szerződés érvénytelen. A közbenső ítéletre tekintettel akként határozott, hogy a felperes kereseti követelésének összegét illetően a tárgyalás folytatására a közbenső ítélet jogerőre e...
BH 1999.8.382 A gazdálkodó szervezet - a felszámolás kezdő időpontja után - a szerződést a felszámoló útján a Ptk. általános szabályai szerint is jogosult megtámadni, továbbá kérheti többek között a hitelezők kielégítésének meghiúsításával elkövetett csődbűntett vagy a jó erkölcsbe ütköző szerződés esetén - a szerződés semmisségének megállapítását is [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 4. § (1) bek., 34. § (2) bek., 40. § (1) bek., 61. § (4) bek., Ptk. 200. § (2) bek., 234. § (1) bek., 237. § (1) bek., Pp. 9. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 10. sorszámú közbenső ítéletével megállapította, hogy a peres felek által az m.-i 7803 számú tulajdoni lapon 7650 helyrajzi szám alatt felvett, M.-en, E. út 21. szám alatt levő 1053 négyzetméter alapterületű, lakóház megjelölésű ingatlanra vonatkozóan 1993. május 17-én megkötött adásvételi szerződés érvénytelen. A közbenső ítéletre tekintettel akként határozott, hogy a felperes kereseti követelésének összegét illetően a tárgyalás folytatására a közbenső ítélet jogerőre emelkedését követően kerül sor.Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíráság megállapította, hogy a felperes korlátolt felelősségű társaság 1993. május 18-i taggyűlésén csődbejelentést határozott el, majd a megyei bíróság végzése alapján 1994. április 15-én felszámolási eljárás indult ellene.
A felperes 1993. május 17-én adásvételi szerződéssel 100.000,-Ft vételárért eladta az alperesnek az irodaháznak használt, M.-en, E. út 21. szám alatt levő, 1053 négyzetméter alapterületű lakóházat. A felperes az 1995. április 26-án benyújtott keresetében az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte arra hivatkozva, hogy az semmis, mert a jóerkölcsbe ütközik. Az alperes a kereset elutasítását elsődlegesen azért kérte, mert a felszámoló a részére nyitva álló 90 napos szerződésmegtámadási határidőt elmulasztotta, másrészt az eredeti állapot helyreállítása körében a beruházásai megtérítését kérte.
Az elsőfokú bíróság a kereset jogalapjára vonatkozó kérelmet alaposnak találta. Az alperes védekezésére tekintettel rámutatott arra, hogy a külön törvényben meghatározott 90 napos megtámadási határidő elmulasztása esetén is sor kerülhet a szerződés - Ptk.-ban szélesebb körben szabályozott - érvénytelenségének megállapítására. A felszámoló a gazdálkodó szervezet nevében indította meg a pert az 1991. évi IL. törvény 34. §-ának (2) bekezdésére utalással. A felszámoló feljelentése alapján a felperes ügyvezetője és az alperes házastársa ellen büntetőeljárás volt folyamatban, az annak során született jogerős határozat csődbűntett elkövetéséért a nevezetteket elítélte. Az ítélet szerint, amelyet a felek is elfogadtak a jelen eljárás során, az ingatlan 1993. évi forgalmi értéke 4.500.000-4.720.000,-Ft-ra tehető. Ebből eredően - utalással a Pp. 9. §-ának (1) bekezdésére is - a szerződés megkötése az adott kondíciókkal bűncselekménynek minősült, azaz jogszabályba ütközött, ezért az a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis. Ezen túlmenően, a több mint 4.000.000,-Ft különbséget mutató szerződés - különös tekintettel a 9.000.000,-Ft összegű kielégítetlen tartozásokra is - összeegyeztethetetlen a közfelfogással, sérti a jóerkölcsöt, így ez okból is semmis. Mivel az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó bizonyítás nagy terjedelmű, az elsőfokú bíróság a jogalap tekintetében a Pp. 213. §-ának (3) bekezdése alapján közbenső ítélettel határozott.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést. A közbenső ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását, és a felperest a perköltség viselésére kérte kötelezni. Elsődlegesen hivatkozott arra, hogy az 1991. évi IL. törvény 40. §-ának (1) bekezdése rendelkezik a felszámoló megtámadási jogáról. A felszámoló nem élt a 90 napos megtámadási határidőben a szerződés megtámadási jogával, indokolatlanul késlekedett, így a határidő eltelte után már nem is élhet azzal. Álláspontja szerint: mivel a felszámoló az adós nevében járt el, az 1991. évi IL. törvény rendelkezései irányadóak az eljárásra.
Vitatta az alperes a megyei bíróságnak a semmisségre vonatkozó álláspontját is. Úgy vélte, hogy a perbeli szerződés nem ütközik jogszabályba és a jóerkölcsbe, másrészt a felszámoló ezen esetben is csak és kizárólag a hivatkozott 1991. évi IL. törvény rendelkezései alapján járhat el. Minthogy a felszámoló az igényérvényesítést elmulasztotta, ezért már a Ptk. rendelkezései alapján sem léphet fel.
A másodfokú eljárás során az alperes a fellebbezést személyes előadásával kiegészítette. Előadta, hogy a férje a társaság törzstőkéjének 80%-ával rendelkezett, a társaság az 1991-92. években nyereségesen működött, a nyereség 97%-a a férjét illette meg. Az adásvétel nem ütközött az 1991. évi IL. törvény rendelkezéseibe, mivel annak időpontjában a csődeljárás még nem indult meg a cég ellen. Színlelt ügyletkötés sem történt, az esetleges feltűnően nagy értékkülönbözet megállapítására pedig további bizonyítás szükséges, erre azonban az 1991. évi IL. törvény rendelkezései szerint a felszámolónak nincs lehetősége.
A felperes ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének a helybenhagyását, és az alperes terhére kérte megállapítani a felmerült fellebbezési költségeket.
Hivatkozott arra, hogy a társaságnak az 1993. évben súlyos fizetési nehézségei keletkeztek, ezért döntött úgy az 1993. május 18-án összehívott taggyűlés, hogy a csődeljárást bejelentik, a perbeli szerződés dátuma pedig a taggyűlést megelőző nap volt. A büntetőbíróság jogerősen megállapította, hogy az alperes férje és a társaság ügyvezetője csődbűntettet követett el. Az ügylet tárgyát képező ingatlan a szerződéskötéskor 4,5 millió forintot meghaladó értékű volt, ezzel szemben a vételár 100.000,-Ft-ot tett ki. Így a szerződés a Ptk. 200. és 201. §-a alapján megtámadható. A szerződés az összes körülményekre tekintettel a jóerkölcsbe ütközik. A 97%-os üzletrész-tulajdonos és a társaság ügyvezetője a szerződést fedezetelvonási céllal kötötte meg.
Az alperes fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást, és helyes az arra alapított jogi döntése is. Az alperes a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy körülményt, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéleti döntésének a megváltoztatására.
Az alperes elsődleges fellebbezési támadása szerint a felperes perlési jogosultsága elenyészett, mivel a lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv., illetve csődtörvény) 40. §-ának (1) bekezdésében írt megtámadási határidőt elmulasztotta, ezen túlmenően mint felszámolónak nincs lehetősége arra, hogy a Polgári törvénykönyv általános szabályai szerint éljen a szerződés megtámadásának lehetőségével.
A módosított csődtörvény 40. §-ának (1) bekezdése annak érdekében, hogy a felszámolási eljárás körébe tartozó vagyont ne lehessen elvonni a hitelezők igényeinek kielégítése elől, lehetőséget ad meghatározott alanyi kör - a hitelező és a felszámoló - részére, hogy meghatározott határidőn belül a felszámolási eljárást lefolytató bíróság előtt keresettel támadhassa meg az adós - törvényben megjelölt tárgyú - szerződéseit vagy más jognyilatkozatát. A hivatkozott jogszabályhely tehát egy speciális megtámadási lehetőséget biztosít rövid, 90 napos keresetindítási határidővel. Ez a külön rendelkezés azonban - mint arra a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott a Bírósági Határozatok c. lap 1995. évi 4. számában 240. szám alatt közzétett eseti döntésében - nem szünteti meg a gazdálkodó szervezetnek a Ptk. általános szabályai szerinti jogosultságát, nevezetesen a szerződésnek Ptk. szerint fennálló megtámadási lehetőséget. A gazdálkodó szervezet - a felszámolás kezdő időpontjától kezdődően értelemszerűen a felszámoló útján - nincs elzárva attól, hogy a Ptk. értelmében őt megillető megtámadási jogával éljen, ha annak törvényi feltételei fennállanak, és a megtámadási határidő még nem telt el.
Erre tekintettel helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor, amikor a felperesi kereset érdemi vizsgálatába bocsátkozott. Helyesen állapította meg tehát, hogy a felperes kereseti joga fennállt, a perindítás lehetősége adott volt, és a kereset előterjesztése határidőben történt.
Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság érdemben is a kereset jogalapja vonatkozásában. Helytállóan állapította meg, hogy a jelen esetben az adásvételi szerződés semmis, mivel az a Ptk. 200. §-a (2) bekezdésének mindkét fordulatában megfogalmazott tiltó rendelkezésekbe ütközik. A Pp. 9. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján - a jelen polgári perben eljáró bíróságra kötelezően irányadó - a büntetőbíróságnak az a megállapítása: az alperes férjének a felbujtására került sor arra, hogy a felperes ügyvezetője a hitelezők kielégítésének meghiúsításával csődbűntettet követett el, melynek tárgya a jelen perben szereplő adásvételi szerződéssel elidegenített lakóingatlan volt, amelyet a nevezettek elvontak a hitelezők követetéseinek kielégítését biztosító vagyoni körből. A bűncselekménynek tehát anyagi jogi kihatása van: fedezetelvonás, vagyoni hátrány okozása, amely bűncselekmény, így a szerződés megkötése jogszabályba ütközött.
Ezen túlmenően a szerződés tartalma, a vele elérni kívánt eredmény nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközött. A módosított csődtörvény 4. §-ának (1) bekezdése szerint a csődeljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a csődeljárás kezdő időpontjában rendelkezik. A per adatai szerint a szerződés megkötése a csődeljárás kezdeményezését elhatározó taggyűlés előtti napon történt a gazdasági társaság szaktanácsadó - 97%-os mértékben tulajdonos - tagjának felesége által. Mindez a közfelfogás szerint a jóerkölcsbe ütközik, különös tekintettel a megállapított minimális vételárra is. Ezen túlmenően, nyilvánvalóan érdek fűződött a vagyontárgy megszerzéséhez a módosított csődtörvény 61. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel is, mivel a nagy összegű tartozások kielégítése után kétséges, hogy marad-e vagyona a gazdasági társaságnak.
A kifejtettekre tekintettel helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság a semmis szerződés érvénytelenségét a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése alapján, és rendelte el a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján az eredeti állapot helyreállítását.
A fentiek miatt a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott, érdemben megalapozott közbenső ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a peres felek fellebbezési eljárási költségét - a Pp. 252. §-a (4) bekezdésének megfelelő alkalmazásával - csupán megállapította, annak viselése tárgyában az elsőfokú bíróságnak kell határoznia.
(Legf. Bír. Gf.VIII.31.458/1998. sz.)