adozona.hu
BH 1999.8.380
BH 1999.8.380
A bank által adható fedezetigazolással szemben támasztott követelmények. Az ezeknek meg nem felelő "fedezetigazolás" a felszámoló által meghirdetett nyilvános értékesítési tárgyaláson vevőként való részvételt kizárja [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 48. § (2) bek., 6/1997. (MK 61.) MNB rek. 5. számú melléklet V. rész.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 76. sorszámú végzésével az M. és Társai Korlátolt Felelősségű Társaság, valamint a T. Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság hitelezők kifogását elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adóssal szemben a felszámolási eljárás megindítására az elsőfokú bíróság 1993. október 19-én kelt végzésével került sor. A közlemény a Cégközlöny 1993. évi 45. számában jelent meg. A felszámolási eljárás során a felszámoló pályázattal kívánta értékesí...
BH 1999.8.380 A bank által adható fedezetigazolással szemben támasztott követelmények. Az ezeknek meg nem felelő "fedezetigazolás" a felszámoló által meghirdetett nyilvános értékesítési tárgyaláson vevőként való részvételt kizárja [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 48. § (2) bek., 6/1997. (MK 61.) MNB rek. 5. számú melléklet V. rész.].
Az elsőfokú bíróság a 76. sorszámú végzésével az M. és Társai Korlátolt Felelősségű Társaság, valamint a T. Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság hitelezők kifogását elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adóssal szemben a felszámolási eljárás megindítására az elsőfokú bíróság 1993. október 19-én kelt végzésével került sor. A közlemény a Cégközlöny 1993. évi 45. számában jelent meg. A felszámolási eljárás során a felszámoló pályázattal kívánta értékesíteni az adósnak az sz.-i 7650 számú tulajdoni lapon felvett 8135/9 hrsz.-ú 46 473 m2 területű ingatlanát. Az értékesítés megkísérlése első ízben 1994. évben történt, ezt azonban az elsőfokú bíróság megsemmisítette, és a felszámolót új intézkedés megtételére utasította. Ezt követően a felszámoló az ingatlan értékesítését 1997. április 18-án a Magyar Hírlap, valamint az Új Magyarország című napilapban hirdette meg, valamint az 1997. április 9-én kelt levelében az elővásárlásra jogosultakat felhívta, hogy vételi szándékukat 1997. április 27-ig jelentsék be a felszámolónak. A nyilvános értékesítés időpontja 1997. április 29-én 10.00 órára került kitűzésre. Az értékesítésen négy gazdálkodó szervezet jelent meg, közjegyző készített az értékesítésről okiratot, amelyben a történteket rögzítette. Az ingatlan értékesítése az 1997. április 29-én kelt adásvételi szerződéssel a K. Kft. részére történt meg 110.617.225,-Ft vételár ellenében. A vételárat a vevő a szerződés aláírásával egyidejűleg kifizette. Az adásvétellel kapcsolatban a T. Kft., valamint az M. és Társai Kft. nyújtottak be kifogást az elsőfokú bírósághoz, amelyben az értékesítés szabálytalanságát állították.Az elsőfokú bíróság a kifogásokat alaptalannak találta. Megállapította hogy a T. Kft. a hitelezői minőségét nem tudta megnyugtatóan igazolni, ezt a közjegyzői okirat rögzítette. A hitelezői minőségét két ellenkező keltezésű faxolt okirattal kívánta bizonyítani és egyidejűleg az elővásárlási jogosultságát megalapozni. Ezenkívül a képviseletében eljáró jogi képviselő nem tudta a képviseleti jogosultságát igazolni, így a felszámoló jogszerűen nem bocsátkozott értékesítési tárgyalásba a nevezettel. Továbbá nem rendelkezett a vételárral, sem pedig a vételi összegnek megfelelő banki fedezetigazolással.
Alaptalannak találta az elsőfokú bíróság az M. és Társai Kft. kifogását is. Nevezett a hirdetményben megjelölt lényeges feltételnek nem felelt meg, a meghirdetett szerződési feltételt nem tudta teljesíteni. Nem igazolta, hogy a szerződés megkötésének feltételét teljesíteni tudja, azaz a szerződés aláírásával egyidejűleg a vételárat az eladó részére át tudja utalni. Az általa a nyilvános értékesítésen bemutatott igazolások nem voltak alkalmasak arra, hogy a vételár fedezetét igazolják. A 80.000.000,-Ft-os hitelkeret, amelyre nézve igazolást csatolt, csupán a hitelkeret biztosítását tartalmazta, olyan banki szerződést azonban nem mutatott fel, amely a hitelkeretben megjelölt összeg felvételére és a vásárlásnál történő felhasználásra vonatkozott volna. Alaptalannak találta a hitelező arra történő hivatkozását is a bíróság, hogy a részére küldött levél és a napilap hirdetményei között némi eltérés mutatkozott, ugyanis a napilap hirdetménye a levél kelte után jelent meg, s egyértelműen rögzíti: a szerződés megkötésével egyidejűleg a vételárat ki kell fizetni. A nevezett pedig még a részletfizetéshez szükséges banki fedezetet sem tudta igazolni.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelezők fellebbezést nyújtottak be. A T. Kft. kérte az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a kifogásának történő helytadást, a lebonyolított árverés érvénytelenségének megállapítását. A felszámolót az eredeti állapot helyreállítására, az árverés újbóli lebonyolítására kérte kötelezni. Előadta, hogy az árverés időpontjában valóban nem tudták megfelelő módon igazolni a hitelező részvételi jogosultságát, annak ellenére zárták ki azonban az árverésen való részvételét, hogy a szükséges iratok eredeti példányát, amivel rendelkezik, 3 napon belül csatolni kívánta. Előadásának alátámasztására az árverésről készült közjegyzői jegyzőkönyv részére történő megküldését kérte, ez azonban még a mai napig sem történt meg.
Az M. és Társai Kft. hitelező az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, az 1997. április 29-i nyilvános értékesítés eredményének megsemmisítését, valamint a fellebbezési költségekben az adós marasztalását kérte. Hivatkozott arra: a felszámoló több jogszabálysértést követett el az értékesítéssel kapcsolatban, így többek között azt, hogy a részére küldött levél és a hirdetmény tartalma több ponton is eltér egymástól, továbbá hogy az elővásárlási joga ellenére nem vele, hanem a K. Kft.-vel kötötte meg az adásvételi szerződést, holott a nevezett 1997. április 21-én még nem volt a társaság hitelezője. Állította, hogy határidőben nyilatkozott az elővásárlási joggal kapcsolatban, a bánatpénzt is határidőben befizette. Ennek ellenére nem vele történt a szerződéskötés. Véleménye szerint szabálytalanul módosította egyoldalú nyilatkozattal a K. Kft. az előzetesen meghirdetett szerződési feltételeket, holott csupán csak arra lett volna lehetősége, hogy a felszámoló által felolvasott és megismert szerződési feltételekre nyilatkozzon. Sérelmezte az elsőfokú bíróság végzésében foglaltakat, hogy az általa igazolt hitelígérvény nem lett volna megfelelő a vételár kifizetésének igazolására. Álláspontja szerint a különböző banki igazolásokkal tanúsította, hogy 131.490.072,-Ft áll a vételár kiegyenlítése céljából rendelkezésére. A felszámoló egyébként sem az 1996. április 9-én kelt levelében, sem pedig a hirdetményében nem írta elő azt, hogy a teljes meghirdetett vételárat a szerződéskötéskor azonnal meg kell fizetni. Csupán a vételár felét és a teljes áfát kellett a szerződés aláírásával egyidejűleg megfizetni, amely csak 63.117.225,-Ft-ot tett volna ki. Ezzel szemben a szerződési feltételeken a K. Kft. egyoldalúan változtatott, amikor a teljes vételárösszeget kifizette. Az általa csatolt banki hitelígérvény egyértelműen feltételez egy szerződéses viszonyt a bank és ügyfele között, így az általa benyújtott igazolás felhasználható lett volna.
A fellebbezésekre a felszámoló észrevételében kérte az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását. Álláspontja szerint az M. és Társai Kft. alaptalanul hivatkozik arra, hogy megsértette volna a nyilvános értékesítési tárgyalásra vonatkozó szabályokat. Az általa hivatkozott 1997. április 9-i levél az F. MVSZ.-nek szólt, amelynek a követelése csupán az 1997. április 21-én kelt megállapodással került átruházásra az M. és Társai Kft.-re, tehát a részéről történt pályázatra vonatkozóan a hirdetményben foglaltak az irányadók. Hivatkozott a Bírósági Határozatok 1996. évi 2. számában megjelent 116.számú eseti döntésre, amely szerint a nyilvános értékesítési tárgyaláson lehetőség van a kialakult legkedvezőbb ajánlattal szemben is gyakorolni az elővásárlási jogot. A közjegyzői okiratból megállapítható azonban, hogy a kifogásoló ezzel a lehetőséggel nem élt, nyilatkozatot nem tett. Egy hitelkeret biztosítására vonatkozó banki ígérvényt, egy német nyelvű, fordítás nélküli levelet és két bankszámlaegyenlegre vonatkozó igazolást adott át a felszámolónak, banki fedezetigazolás meglétét nem tudta igazolni, a nyilvános értékesítési tárgyaláson konkrét ajánlatot nem tett. Ezért a felszámoló csak a feltételeket teljesítő és az ajánlatát javító K. Kft.-vel köthette meg az adásvételi szerződést.
Megalapozatlannak tartotta a felszámoló a T. Korlátolt Felelősségű Társaság fellebbezésében foglaltakat is. A nyilvános tárgyalásra ellenkező tartalmú telefaxok érkeztek arra vonatkozólag, hogy a T. és Társa Kft. követelését, amely az adós céggel szemben állt fenn, G. A. mint magánszemély, majd pedig a T. Kft. vásárolta-e meg. A jogi képviselő nem tudott egyértelmű magyarázatot adni a megállapodások, illetve a követelést megszerző személyek közötti eltérésre. Ezen túlmenően a jelen lévő jogi képviselő a képviseleti jogosultságát sem tudta igazolni.
A hitelezők fellebbezései alaptalanok.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást és helyes az arra alapított jogi döntése is. A hitelezők a fellebbezésükben nem hoztak fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének a megváltoztatására.
A jelen ügyben irányadó 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 48. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a vagyontárgyakat nyilvánosan kell értékesíteni a forgalomban elérhető legmagasabb áron. A nyilvános értékesítés körülményeit, tartalmát a jogszabály nem határolja be, annak kitöltését a felszámoló részére biztosítja. A jelen esetben a felszámoló - amint azt az elsőfokú bíróság is megállapította - hirdetmény útján közzétett nyilvános értékesítési tárgyaláson értékesítette az ingatlant. A hirdetmény szerint a meghirdetett ingatlanra vonatkozó vásárlási, illetve elővásárlási jogok gyakorlásának feltétele 9.500.000,-Ft bánatpénznek 1997. április 28-án 12.00 óráig az adós számlájára beérkező megfizetése, továbbá a vételár ezt meghaladó részének meglétére és teljesíthetőségére vonatkozó banki fedezetigazolás volt. Az elővásárlásra jogosultak a hirdetmény szerint e jogukat csak a nyilvános értékesítési tárgyaláson, a legjobb ajánlatot tevővel azonos feltételek vállalása és teljesítése mellett gyakorolhatták. Az értékesítési tárgyalás közjegyző közreműködésével zajlott le, arról közjegyzői okirat készült. A Pp. 195. §-ának (1) bekezdése szerint a közjegyző által kiállított közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát. Úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. A (4) bekezdés szerint a közokiratot az ellenkező bizonyításáig valódinak kell tekinteni. A közjegyzői okirat rögzíti, hogy a T. Kft. vonatkozásában dr. H. Z. ügyvéd a hitelezői minőséget egyéb dokumentummal nem tudta igazolni, a kft. ügyvezetésére, a törvényes képviseletre vonatkozó hiteles dokumentumot, cégkivonatot nem tudott felmutatni, képviseletét nem tudta igazolni, ezt követően pedig a tárgyalóhelyiséget elhagyta. Az M. és Társai Korlátolt Felelősségű Társaság vonatkozásában rögzíti a közjegyzői okirat, hogy a kiírásnak megfelelő banki fedezetigazolást nem csatolta, konkrét ajánlatot a vásárlással kapcsolatban nem tett. A fellebbezésében a T. Kft. maga sem vitatja, hogy a hirdetménynek megfelelően a nyilvános értékesítési tárgyaláson nem igazolta a hirdetményben előírt követelményeket. Alaptalanul hivatkozik arra, hogy emiatt a tárgyalás elhalasztásának lett volna helye, ugyanis a hirdetmény egyértelműen tartalmazza: mind a befizetett bánatpénz igazolását, mind pedig a banki fedezetigazolásokat a vételár ezt meghaladó részére a nyilvános értékesítési tárgyaláson kell igazolni; amint hogy az elővásárlási jog is a tárgyaláson gyakorolható.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az M. és Társai Kft. hitelező által becsatolt iratok nem felelnek meg a fedezetigazolás követelményeinek. A pénzforgalomról szóló 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés 5. számú melléklete, amely a pénzforgalom lebonyolításának részletes szabályait tartalmazza, az V. részében foglalkozik a fizetések különös szabályaival. Ezek közé tartozik a fedezetigazolás. A fedezetigazolást a számlavezető hitelintézetnél lehet kérni. A fedezetigazolás összegét a hitelintézet elkülönítetten kezeli. A fedezetigazolást a felhasználásakor a fizetésre vonatkozó megbízáshoz mellékelni kell, és a megbízáson "Fedezetigazolással" megjelölést kell feltüntetni. Terhelendő számlaként a fedezetigazoláson közölt számlát (számlákat) kell megjelölni. A fedezetigazolást az érdekelt kérheti a saját részére vagy a jogosult részére elküldeni. Tehát egyértelműen kell tartalmaznia az igazolásnak azt, hogy milyen pénzkövetelés kiegyenlítésére, milyen összeg van rendelkezésre tartva (zárolva) a pénzintézetnél, és az milyen időpontig érvényes. A hitelező által a nyilvános értékesítési tárgyaláson becsatolt igazolások a felsorolt követelmények egyikének sem feleltek meg, így nem követett el jogszabálysértést a felszámoló, amikor azokat nem vette figyelembe a vételár hitelező általi kifizethetőségének bizonyítékaként. A hirdetményben több feltétel is megjelent, azonban azok egyikének a hiánya is már elégséges ahhoz, hogy a pályázó a hirdetményben megszabott feltételeknek ne feleljen meg. A hitelezőnek pedig a fellebbezésében felhozott körülményekkel nem sikerült megdöntenie a közjegyzői okirattal megállapított hiányosságokat.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra és a Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - lényegében annak helyes indokai folytán - helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpk.VIII.31.890/1997. sz.)