adozona.hu
BH 1999.8.359
BH 1999.8.359
A vámszervek kártérítési felelőssége a jövedéki törvény alapján lefoglalt áruknak a foglalás alatt bekövetkezett értékesíthetetlensége miatt [1993. évi LVIII. törvény 42. §, 68. § (1) és (4) bek., 78. § (2) bek., 28/1993. (XI. 5.) PM r. (Zr.) 17. § (8) és (9) bek., Ptk. 196. § (1) bek., 339. § (1) bek., 349. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében államigazgatási jogkörben okozott kár címén 540.665 forint és ennek kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Hivatkozása szerint az alperes jogellenesen és felróhatóan foglalta le a 2118 kg kávét, amely a szavatossági idő lejárta miatt értékesíthetetlenné vált.
Az alperes jogalap hiányában a kereset elutasítását kérte. A kávénak a felperes által megjelölt értékét is vitatta.
Az első fokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Tényként állapította meg, h...
BH 1999.8.359 A vámszervek kártérítési felelőssége a jövedéki törvény alapján lefoglalt áruknak a foglalás alatt bekövetkezett értékesíthetetlensége miatt [1993. évi LVIII. törvény 42. §, 68. § (1) és (4) bek., 78. § (2) bek., 28/1993. (XI. 5.) PM r. (Zr.) 17. § (8) és (9) bek., Ptk. 196. § (1) bek., 339. § (1) bek., 349. § (1) bek.].
A felperes keresetében államigazgatási jogkörben okozott kár címén 540.665 forint és ennek kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Hivatkozása szerint az alperes jogellenesen és felróhatóan foglalta le a 2118 kg kávét, amely a szavatossági idő lejárta miatt értékesíthetetlenné vált.Az alperes jogalap hiányában a kereset elutasítását kérte. A kávénak a felperes által megjelölt értékét is vitatta.
Az első fokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Tényként állapította meg, hogy a Vám- és Pénzügyőrség megyei nyomozó hivatala 1994. január 23-án a jövedéki engedéllyel is rendelkező felperes kiskereskedelmi üzletében 2118 kg zárjegy nélküli csomagolt kávét foglalt le, és jövedékkel visszaélés vétsége elkövetésének alapos gyanúja miatt nyomozást rendelt el. A Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Nyomozó Hivatala az 1994. május 23-án hozott határozatával a nyomozást megszüntette, mert bűncselekmény elkövetése nem volt megállapítható. A határozat indokolása szerint a felperes a kávét egy nagykereskedelmi cégtől számlával vásárolta. Miután ez a cég a kávét 1993. december 28-án hozta forgalomba, a felperes a jövedéki terméket jogszabály értelmében 1994. május 31-ig zárjegy nélkül is értékesíthette. A nyomozó hatóság a kávé lefoglalását megszüntette, és kiadni rendelte a vámhivatal részére, amely a felperessel szemben jövedéki törvénysértés miatt folytatott államigazgatási eljárást. A vámhivatal az 1994. március 21-én hozott határozatában megállapította a jövedéki törvénysértést és jövedéki bírság kiszabása mellett elrendelte a kávé elkobzását, majd megsemmisítését. Szakértői vélemény alapján rögzítette, hogy a kávét 1994-ben gyártották le, annak zárjegy nélküli forgalomba hozatala a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (Jtv.) 78. §-ának (2) bekezdésébe ütközik. A felperes fellebbezésére az alperes az 1994. május 6-án hozott határozatával az első fokú döntést helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes a kávét akkor forgalmazhatta volna zárjegy nélkül jogszerűen, ha az már 1993. december 31-én az üzletében vagy a raktárában lett volna. Ezzel szemben a felperes azt csak 1994 januárjában szerezte be, ennélfogva az 1994. május 31-ig tartó értékesítési lehetőség mint kedvezmény nem illette meg.
Az alperes által hozott másodfokú államigazgatási határozatot a felperes a bíróság előtt támadta meg. A városi bíróság az 1994. október 4-én hozott ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú döntésre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Az alperes fellebbezésére a megyei bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Egyetértett az első fokú bíróságnak azzal a véleményével, hogy a dohánygyártmányokra, a kávéra, a palackozott szeszre és szeszes italra elrendelt zárjegy alkalmazásának részletes előírásairól és szabályairól szóló 28/1993. (XI. 5.) PM rendelet (Zr.) 17. §-ának (9) bekezdése alapján a kiskereskedő felperes a zárjegy nélküli terméket 1994. május 31-ig forgalmazhatja. A másodfokú ítéletet a felek 1994. december 19-én vették át. A felperes 1994. december 23-án közölte a vámhivatallal, hogy a lefoglalt kávét nem hajlandó átvenni, mert annak szavatossági ideje lejárt, így az értékesíthetetlenné vált. Kárának, 540.665 forintnak a megfizetésére tartott igényt. Erre a felhívásra az alperes nem válaszolt.
Az első fokú bíróság azért utasította el a keresetet, mert megállapítása szerint az alperesi hatóság határozata ugyan tévesnek bizonyult, az annak meghozatalában közreműködő ügyintézők jogértelmezési hibája azonban nem olyan nyilvánvaló és kirívó, amely az alperes kárfelelősségét megalapozná. Miután az adott esetben a Jtv. 68. §-ának (1) bekezdése szerint az elkobzás kötelező, az alperes csak a jogerős ítélet kézhezvételét követően adhatta ki a kávét a felperesnek.
Az ítélet elleni fellebbezésében a felperes az ítélet megváltoztatását és az alperes marasztalását kérte. Hivatkozása szerint az első fokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból azonban téves jogi következtetésre jutott. Nem a felperesnek, hanem az alperesnek kellett volna alkalmazottainak vétlenségét bizonyítania. A nyomozó hatóság már 1994 májusában megállapította, hogy nem követett el törvénysértést. Ezt erősítette meg a közigazgatási perben 1994. október 4-én hozott első fokú ítélet; az alperesnek legalább ekkor intézkednie kellett volna a kávé kiadása iránt. Ezzel szemben még a jogerős ítélet megszületését követően sem tájékoztatta arról, hogy mikor és hol veheti át a kávét.
Az alperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Védekezése szerint a nyomozati eljárás lezárásakor hozott határozatban foglaltakat az államigazgatási eljárásban nem vehette figyelembe, mert az már korábban befejeződött. Egyébként a lefoglalt kávék szavatossági ideje - a 136 kg őrölt Bravos kávé kivételével - már a nyomozás során lejárt, ebből következően a közigazgatási per lényegesen nem befolyásolta a kávék értékesítési lehetőségét.
A fellebbezés az alábbiak szerint tekinthető megalapozottnak.
Az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére akkor kerülhet sor, ha a kártérítés különös [Ptk. 349. § (1) bek.] és általános [Ptk. 339. § (1) bek.] feltételei fennállanak. Az általános feltételek közül a jogellenes magatartást, a kárt és e kettő közötti okozati összefüggést a károsultnak kell bizonyítania. Ennek sikere esetén a károkozó államigazgatási szerv akkor mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy ügyintézőinek a magatartása nem volt felróható. Ehhez képest tévedett az első fokú bíróság, amikor úgy foglalt állást, hogy az alperesi felróható magatartást a felperes volt köteles bizonyítani. Ennek ellenére a jogellenesség és a felróhatóság kérdésében - a közigazgatási per jogerős befejezéséig terjedően - az első fokú bíróság helyesen foglalt állást. Jogi okfejtése azonban kiegészítésre szorul.
Peradat, hogy a felperes a zárjegy nélküli kávét a Jtv. hatálybalépése után, 1994 januárjában szerezte be. A jövedékkel visszaélés vétsége elkövetésének alapos gyanúja miatt ezért a nyomozás elrendelése és a kávé lefoglalása jogszerűen történt. Ezt a felperes gyanúsítottkénti meghallgatáskor maga is elismerte. A nyomozással párhuzamosan indokolt volt az államigazgatási eljárás megindítása is. Ennek során az alperes abból indult ki, hogy a Jtv. 42. §-ának (1) bekezdéséből és 78. §-ának (2) bekezdéséből következően belföldön kávét 1994. január 1-jétől kizárólag zárjeggyel ellátva lehet forgalomba hozni. Figyelemmel volt arra is, hogy a Zr. 17. §-ának (8) bekezdése 1994. január 1-jétől a nagykereskedő számára is kizárólag zárjeggyel ellátott termék beszerzését tette lehetővé. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a nagykereskedő ettől az időponttól kezdve a kiskereskedő részére is kizárólag zárjeggyel ellátott kávét adhat el. A Zr. 17. §-ának (9) bekezdésében foglaltakat ezért úgy értelmezte, hogy a kiskereskedő azt a zárjegy nélküli terméket forgalmazhatja legfeljebb 1994. május 31-ig, amelyet 1993. december 31-ig vásárolt meg. Miután a perbeli kávét a felperes 1994. január 1-je után vette meg a nagykereskedőtől, eljárását jogellenesnek minősítette. Helyesen mutatott rá az első fokú bíróság arra, hogy az alperes jogértelmezési tévedése a közigazgatási perben meghozott másodfokú ítélettel vált ténnyé. Abban sem tévedett az első fokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy az alperes ügyintézőinek tévedése nem tekinthető nyilvánvaló hibának, kirívóan okszerűtlen következtetés eredményének. A kávé elkobzásának és megsemmisítésének kimondásával összefüggésben hiányzik ezért olyan súlyú felróhatóság, amely az alperes kárfelelősségét megalapozza.
A Jtv. 68. §-ának (1) bekezdése a kötelező elkobzásról, a (4) bekezdése pedig az elkobzott kávé kötelező megsemmisítéséről rendelkezett. Az ezt tartalmazó államigazgatási határozat jogerős hatályon kívül helyezéséig ezért az alperes az őrzésében lévő kávéval kapcsolatban nem is mérlegelhette egyéb intézkedés megtételének a célszerűségét. A másodfokú ítélet meghozatalával ugyanakkor megszűnt az alperes birtoklásának jogcíme, és a továbbiakban a Ptk. 196. §-ának (1) bekezdése szerinti felelős őrzőként volt köteles eljárni. Ebben a minőségében haladéktalanul értesítenie kellett volna a felperest arról, hogy a meglévő kávét mikor és hol veheti át. A gyors intézkedést különösen az indokolta, hogy a kávé egy részének szavatossági ideje ekkor még nem járt le. Miután az alperes a felperes gyors tájékoztatását elmulasztotta, e mulasztása alapul szolgál annak vizsgálatára, hogy nem áll-e fenn a felperessel szemben a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerinti kárfelelőssége. Erre és különösen a kávé értékére vonatkozóan az első fokú bíróság nem folytatott le bizonyítást, ítéletét ezért a Legfelsőbb Bíróságnak a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül kellett helyeznie.
Az új eljárásban a feleknek a másodfokú ítélet meghozatalát követő magatartását abból a szempontból szükséges vizsgálni, hogy úgy jártak-e el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Tisztázni kell, hogy ebben az időpontban mennyi és milyen fajtájú kávé volt még az alperes birtokában, és ez milyen értéket képviselt. Ehhez szakértő bevonása is szükséges lehet.
A bizonyítási eljárásnak a fentiek szerinti jelentős kiegészítését követően kerülhet az első fokú bíróság abba a helyzetbe, hogy a felperes kárigényét - annak jogalapját és mértékét érintően - jogszerűen elbírálja.
(Legf. Bír. Pf.V.20.083/1996. sz.)