adozona.hu
BH 1999.7.329
BH 1999.7.329
A felszámolónak - más jogszabályi előírás hiányában - a felszámolási eljárás tartama alatt bármikor joga van - a feltételek fennállása esetén - kérni a bíróságtól az egyszerűsített felszámolási eljárásra való áttérés elrendelését [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 52. § (2) bek., 55. § (1) bek., 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 63/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 33. sorszámú végzésével elrendelte az adós egyszerűsített felszámolását. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós ügyvezetője nem tett eleget az 1991. évi IL. törvény (Cstv., illetve csődtörvény) 32. §-ában foglalt kötelezettségének, bizonylatokkal nem rendelkezik. Így az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, és a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, ezért a bíróság a Cstv. 55. §-a (1) bekezdésének második fordulata alapján rendelt...
BH 1999.7.329 A felszámolónak - más jogszabályi előírás hiányában - a felszámolási eljárás tartama alatt bármikor joga van - a feltételek fennállása esetén - kérni a bíróságtól az egyszerűsített felszámolási eljárásra való áttérés elrendelését [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 52. § (2) bek., 55. § (1) bek., 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 63/A. §].
Az elsőfokú bíróság a 33. sorszámú végzésével elrendelte az adós egyszerűsített felszámolását. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós ügyvezetője nem tett eleget az 1991. évi IL. törvény (Cstv., illetve csődtörvény) 32. §-ában foglalt kötelezettségének, bizonylatokkal nem rendelkezik. Így az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, és a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, ezért a bíróság a Cstv. 55. §-a (1) bekezdésének második fordulata alapján rendelte el az adós egyszerűsített felszámolását.Az elsőfokú bíróság végzése ellen az APEH megyei igazgatósága hitelező nyújtott be fellebbezést. Előadta, hogy a felszámolási eljárás 1993. november 18-án kezdődött, ezért a "normál" eljárásnál rövidebb idő alatti lebonyolítás lehetőségét biztosító Cstv. 55. §-ának (1) bekezdése "okafogyottá" vált.
A hitelező fellebbezésére a felszámoló észrevételt tett. Az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy az adós gazdálkodó szervezetre irányadó csődtörvény nem rendelkezik az egyszerűsített felszámolás határidejéről, de ugyanígy nem szól arról a többször módosított csődtörvény 63/A. §-a sem. A felszámoló eleget tett a csődtörvényben írt kötelezettségének, feljelentette a cég ügyvezetőjét a rendőrségen. A rendőrség azonban felfüggesztette a nyomozást, mivel a gyanúsított ismeretlen helyen tartózkodik. A felszámoló a rendőrségi eljárás sikerében bízva helyezkedett arra az álláspontra, hogy az ügyvezető "előkerítésével" a cég könyvelési bizonylatai is előkerülnek, amelyekből feltárható az esetleges vagyon, s így megállapíthatóvá válik, hogy az a felszámolási költségeket fedezi-e vagy sem. Jelenleg azonban az eljárás csupán felfüggesztési szakban van a rendőrkapitányságon.
A hitelező fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével megalapozott végzést hozott az ügyben. A hitelező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének a megváltoztatására.
A rendelkezésre álló iratok tartalmából megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság az 1993. szeptember 22-én kelt végzésével állapította meg az adós fizetésképtelenségét. A végzés meghozatalát megelőző meghallgatáson az adóst még M. I. ügyvezető képviselte, aki a K. Kft. hitelező követelésének jogalapját, összegszerűségét elismerte, annak teljesítésére 30 napos határidő engedélyezését kérte. Mivel a 30 napos határidő eredménytelenül telt el, a bíróság az 1991. évi IL. törvény 27. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján megállapította az adós fizetésképtelenségét. Ezt követően az 1993. október 21-én kelt 18. sorszámú végzésével rendelte el az adós felszámolásának megindítását és annak közzétételét a Cégközlönyben.
A kijelölt felszámoló 1994. január 14-én benyújtott kérelmében kérte, hogy a bíróság az adós gazdálkodó szervezet vezetőjével szemben - a Cstv. 33. §-ának (1) bekezdése alapján - szabjon ki pénzbírságot, mivel nem tett eleget adatszolgáltatási kötelezettségének, valamint a vonatkozó feladatait sem teljesítette. Az elsőfokú bíróság a pénzbírságot kiszabta, ekkor azonban már nem sikerült megtalálni az ügyvezetőt, és így e szankció eredményre nem vezetett. Ezután 1994. február 22-én a felszámoló kérte az elsőfokú bíróságtól az egyszerűsített felszámolás elrendelését a dokumentáció teljes hiányára figyelemmel. A kérelem elintézésére vonatkozó bírósági intézkedés csupán a jelen fellebbezéssel megtámadott végzéssel történt meg, amely valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a nyomozás - a felszámoló feljelentése alapján - folyt a rendőrség előtt.
A fentiekre tekintettel tehát a Cstv. 52. §-ának (2) bekezdése alkalmazására az ügyben nyilvánvalóan sor nem kerülhetett, mivel annak a feltételei nem álltak fenn. Helyesen döntött tehát az elsőfokú bíróság, amikor a felszámoló kérelmére a Cstv. 55. §-a (1) bekezdésének második fordulata alapján - nevezetesen a nyilvántartások hiányára tekintettel, az eljárás technikai lebonyolíthatatlansága miatt - elrendelte az adós egyszerűsített felszámolását.
Helyesen hivatkozott az észrevételében arra a felszámoló, hogy a csődtörvény nem köti határidőhöz az egyszerűsített felszámolásra való "áttérést", a felszámoló ezt a felszámolási eljárás egész tartama alatt bármikor kérheti. Jelen esetben a fent részletezett körülmények folytán a felszámolót mulasztás nem terheli az egyszerűsített felszámolásra történő "áttérés" korábbi indítványozásának elmulasztásában. Magát a felszámolási eljárás lefolytathatóságának objektív akadályát a hitelező a fellebbezésében nem, csupán a Cstv. 55. §-ának alkalmazhatóságát vitatta a jelen esetben. A jogszabályhely alkalmazásának azonban akadálya nem volt, mint azt a Legfelsőbb Bíróság már a fenti indokolásában kifejtette.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - lényegében annak helyes indokai folytán - helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpk.VIII.30.001/1997. sz.)