adozona.hu
BH 1999.6.252
BH 1999.6.252
A közkincsnek minősülő jelmondatot (szókapcsolatot) bárki szabadon felhasználhatja [Ptk. 86. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét, amelyben annak megállapítását kérték, hogy az alperesek a szellemi alkotásuk jogosulatlan felhasználásával megsértették személyhez fűződő jogaikat, továbbá kérték az alperesek eltiltását a további jogsértéstől, valamint az I. r. alperest elégtétel adására, és mindkét alperest arra kérték kötelezni, hogy részeltessék a felpereseket az elért vagyoni eredményből.
A felperesek, akik tagjai az Előítéletektől Mentes Világért (ELME) elnevezésű társaságnak...
BH 1999.6.252 A közkincsnek minősülő jelmondatot (szókapcsolatot) bárki szabadon felhasználhatja [Ptk. 86. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét, amelyben annak megállapítását kérték, hogy az alperesek a szellemi alkotásuk jogosulatlan felhasználásával megsértették személyhez fűződő jogaikat, továbbá kérték az alperesek eltiltását a további jogsértéstől, valamint az I. r. alperest elégtétel adására, és mindkét alperest arra kérték kötelezni, hogy részeltessék a felpereseket az elért vagyoni eredményből.A felperesek, akik tagjai az Előítéletektől Mentes Világért (ELME) elnevezésű társaságnak, 1994. június 5-én, a Holocaust 50. évfordulója alkalmából egy rendezvényt szerveztek és tartottak, amelynek elnevezéseként az általuk megalkotott "Mindannyian mások vagyunk" jelmondatot használták. E rendezvényen az I. r. alperes is részt vett, aki a rendezvény tartalmából és a fenti jelmondatból merített ihlet alapján megalkotta a "Mindannyian mások vagyunk" című dalát, majd azt a II. r. alperes CD-lemezen megjelentette és forgalmazta, amely CD-lemeznek is a fenti jelmondat lett a címe. Az I. r. alperes e lemezdalt nyilvános koncerten is előadta. A CD-lemez sajtóbemutatójára az I. r. alperes előszót írt, amelyben közölte, hogy nagylemezének és dalának a címe a már létező Előítéletektől Mentes Világért (ELME) nevű társaság jelmondata.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a per tárgyát képező jelmondat "a jog által védett, konkrétan körülhatárolható szellemi alkotások közé nem sorolható, mert ennek a jelmondatnak valójában nincsen megnevezhető alkotója, a jelmondat mögött rejlő gondolatot, ha más szavakkal is kifejezve, a mindennapi életben az emberek használták és használják. A Ptk. 86. §-ának (3) bekezdése alapján sem igényelhetnek a felperesek védelmet, mert e védelemre csak a közkincsnek tekinthető, tehát bárki számára hasznos módon alkalmazható szellemi alkotás tarthat igényt".
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek fellebbeztek. Módosított fellebbezésükben már csak annak megállapítását kérték, hogy az alperesek a szellemi alkotásuk jogosulatlan felhasználásával megsértették személyhez fűződő jogukat. Álláspontjuk szerint az általuk megalkotott jelmondat olyan társadalmilag széles körben felhasználható és még közkinccsé nem vált szellemi alkotás, amely a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdése alapján védelem alatt áll, és amely szellemi alkotásukat az alperesek jogosulatlanul használták fel.
Mindkét alperes az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte, lényegében annak helyes indokai alapján, állítva, hogy a felperesek által a per tárgyává tett jelmondat szellemi alkotásnak nem tekinthető.
A felperesek fellebbezése az alábbiak szerint alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, amelyet a Legfelsőbb Bíróság csak annyiban pontosít, hogy az Előítéletektől Mentes Világért nevű társaság nem minősül sem jogi személynek, sem jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak, így közkereseti társaságnak sem, azaz ez a társaság bejegyzés nélkül működő, jogi személyiséggel nem rendelkező társadalmi szerveződés.
A felperesek keresetének elbírálása szempontjából azt kellett vizsgálni, hogy a felperesek által megalkotott jelmondatot a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdésében meghatározott védelem megilleti-e. Eszerint ugyanis a törvény védi azokat a szellemi alkotásokat is, amelyekről külön jogszabályok nem rendelkeznek, de amelyek társadalmilag széles körben felhasználhatók, és még közkinccsé nem váltak.
A felperesek által megalkotott jelmondat: "Mindannyian mások vagyunk", sajátos eszmeiséget hordozó tartalommal rendelkezik, az emberi kapcsolatokban alkalmazandó rendező elvet tömören fogalmazza meg. Egy értékrendet, világnézeti felfogást, követendő emberi magatartást, a másság tiszteletét kifejező gondolatot összefoglaló olyan szókapcsolat, amelynek létrehozása szellemi tevékenységet, egy alkotási folyamatot feltételez. Az ilyen, meghatározott eszmei tartalmat hordozó, a mindennapi gondolatközléstől eltérő, a gondolati tartalomból nem szükségképpen következő szókapcsolat tehát olyan szellemi alkotás, amely (az egyéb feltételek megléte esetén) a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdése alapján a törvény védelme alatt áll.
Ebből a szempontból tévesen értelmezte az elsőfokú bíróság a jelmondatot, mert a felperesek nem a jelmondat által kifejezett gondolat, a másság tiszteletének szerzőségét állították, hanem azt, hogy a gondolati tartalmat kifejező jelmondatot ők alkották meg. A gondolatot megjelenítő különböző kifejezéseket (másság tisztelete, tolerancia stb.) a mindennapi életben az emberek használták, és használják ma is. A per tárgyát jelentő szókapcsolat azonban a rendelkezésre álló adatok szerint a felperesek általi megalkotást megelőzően nem volt ismert, így nem állapítható meg az - amit egyébként az alperesek sem tettek vitássá -, hogy a vitás szókapcsolatot, jelmondatot nem a felperesek alkották meg. Ez egyébként önmagában abból a tényből is következik, hogy 1994. június 5-én, az általuk rendezett megemlékezésnek ez volt a nyomtatásban is közölt jelmondata, elnevezése, mottója. Sőt az I. r. alperes a sajtótájékoztatón ki is nyilvánította, hogy a jelmondat a felperesektől ered.
A külön jogszabályok által nem rendezett szellemi alkotások akkor állnak a törvény védelme alatt, ha társadalmilag széles körben felhasználhatók és még nem váltak közkinccsé. A védelem feltétele tehát az, hogy a társadalmilag széles körben felhasználható szellemi alkotás ne váljék közkinccsé. Ezért tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a védelmet "éppen a közkincsnek tekinthető szellemi alkotás" élvezi.
Helytállóan hivatkoztak arra a felperesek, hogy a perbeli jelmondat társadalmilag széles körben felhasználható, amit kétségkívül bizonyít az a tény, hogy az I. r. alperes azt egy dalának címéül és a dal refrénjéül választotta, és a II. r. alperes is felhasználta a CD-lemez címeként. Ez tehát önmagában bizonyítja a védelemhez szükséges második feltétel, azaz a társadalmilag széles körben való felhasználhatóság tényét.
Nem áll azonban a törvény védelme alatt a szellemi alkotás, ha a felhasználás a közkinccsé válást követően történt. A jelmondatot a felperesek a rendezvényük megtartásakor nyilvánosságra hozták, azt széles körben ismertté tették. A felperesek által megalkotott jelmondatnak a rendezvény jellegéből és eszmei tartalmából eredően is megállapíthatóan az volt a funkciója, hogy a másság tiszteletét jelentő gondolatot és emberi magatartást népszerűsítse. A felperesek épp azt akarták elérni a rendezvényükkel, hogy az általuk vállalt eszmeiséget mindenki tegye magáévá, azaz e gondolat az általuk választott kifejezési mód révén is váljon élő gyakorlattá. Ezt a szándékot és ezt a célt szolgálta a felperesek által megalkotott, "Mindannyian mások vagyunk" jelmondat. Emiatt meg lehetett állapítani, hogy a perbeli jelszó (jelmondat, szlogen) nyilvánosságra hozatala egyben a szellemi alkotást közkinccsé is tette. Így nem sértették meg az alperesek a felperesek szellemi alkotáshoz fűződő személyiségi jogait akkor, amikor a jelmondat által kifejezett célnak is megfelelően a jelmondatot saját tevékenységük során felhasználták. A közkincsnek minősülő jelmondatot ugyanis bárki szabadon felhasználhatja.
A fentiekből következik, hogy a felperesek keresete alapján a személyhez fűződő jog megsértésének megállapítására sem volt lehetőség, ezért az elsőfokú bíróság a keresetet érdemben helytállóan utasította el.
Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pf.IV.22.432/1997. sz.)