adozona.hu
BH 1999.6.250
BH 1999.6.250
I. Nem sért személyiségi jogot a munkáltató, ha a szövetkezeti alkalmazott ellen indult büntetőeljárásról a közgyűlést tájékoztatja [Ptk. 75. § (1) bek. 78. § (1)-(2) bek.]. II. A pertárgy értékének megállapítása a személyiségvédelmi perben [Pp. 25. § (3) bek., 24. § (1) bek., 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 39. § (1) bek., 42. § (1) bek. a) pont, 46. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítélet a felperesek személyiségvédelemre és kártérítés megfizetésére irányuló keresetét elutasította, és a felpereseket az alperesek javára első- és másodfokú perköltség, az állam javára pedig 78.000 forint kereseti és ugyancsak 78.000 forint fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet alapját képező tényállás szerint a felperesek az I. r. alperes alkalmazottaiként tejbegyűjtéssel és -értékesítéssel foglalkoztak. Az I. r. alperes 1994 áprilisában ismeretlen tette...
BH 1999.6.250 I. Nem sért személyiségi jogot a munkáltató, ha a szövetkezeti alkalmazott ellen indult büntetőeljárásról a közgyűlést tájékoztatja [Ptk. 75. § (1) bek. 78. § (1)-(2) bek.].
II. A pertárgy értékének megállapítása a személyiségvédelmi perben [Pp. 25. § (3) bek., 24. § (1) bek., 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 39. § (1) bek., 42. § (1) bek. a) pont, 46. § (2) bek.].
A jogerős ítélet a felperesek személyiségvédelemre és kártérítés megfizetésére irányuló keresetét elutasította, és a felpereseket az alperesek javára első- és másodfokú perköltség, az állam javára pedig 78.000 forint kereseti és ugyancsak 78.000 forint fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte.A jogerős ítélet alapját képező tényállás szerint a felperesek az I. r. alperes alkalmazottaiként tejbegyűjtéssel és -értékesítéssel foglalkoztak. Az I. r. alperes 1994 áprilisában ismeretlen tettes ellen feljelentést tett sikkasztás és csalás bűntettének gyanúja miatt, miután kiderült a számára, hogy a tejjegyekkel ismeretlen személy manipulált és visszaélt.
A büntetőeljárás során a felpereseket gyanúsítottként hallgatták ki, majd ellenük az ügyészség vádat is emelt. A jogerős büntetőítélet az I. r. felperest bűncselekmény hiányában, a II. r. felperest pedig bizonyítékok hiányában a vád alól felmentette. A jogerős ítélet megállapította, hogy a büntetőeljárás ideje alatt - 1995. május 26-án - az I. r. alperesi szövetkezet közgyűlést tartott, ahol a II. r. alperes mint a szövetkezet felügyelőbizottságának elnöke beszámolója kiegészítéseként a tagsággal közölte, hogy "a sikeres év gondokat is hozott, ezért kiemelten szeretnék foglalkozni azzal a problémával, amely a B.-ék ügye miatt foglalkoztatta a tagságot. Itt arról van szó, hogy a tejjegyekkel visszaélés történt, emiatt a szövetkezet elnöke feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. Pillanatnyilag az eljárásban még nem bizonyított a vád." A III. r. alperes - a szövetkezet elnöke - a beszámolót megköszönve, a II. r. alperes bejelentéséhez az alábbi kijelentést fűzte: "a (név szerint megjelölt) B.-féle ügyben annyit szeretnék megemlíteni, hogy a szövetkezetnek vannak bizonyítékai a bűncselekményre. A szövetkezet vezetőségének tiszta a lelkiismerete, hiszen olyan bűncselekmény felderítését kezdte meg, amely jelentős kárt okozott a szövetkezetnek."
A jogerős ítélet megállapította, hogy a közgyűlésen elhangzott kijelentések a tényeknek megfelelőek voltak. Való tények valóságnak megfelelő közlése jogellenesnek nem tekinthető, az jogsértést nem valósíthat meg. A felperesek keresetét a jogerős ítélet emiatt utasította el.
A jogerős ítéletnek a jogsértés megállapítására irányuló és a keresetet ebben a részében elutasító rendelkezése hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és a jogsértés megállapítása érdekében a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperesek a jogsértést nem követték el. Az alperesek ugyanis a valós tényeket hamis színben tüntették fel akkor, amikor a legalább 100 főt számláló tagság előtt a közgyűlésen a nevük megjelölésével közölték, hogy a tejjegyekkel visszaélés történt, és emiatt büntetőeljárás is folyamatban van. Lényegében a tagság számára azt sugallták, hogy a bűncselekményt a felperesek követték el. A kihallgatott tanúk vallomása alapján megállapítható, hogy a jelen lévő tagság számára az alperesek bejelentése, közlése alapján az az érzés alakult ki, hogy akiről szó van, a bűncselekményt elkövette, ez pedig azt jelenti, hogy az alperesek a tényeket hamis színben tüntették fel.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.
A Legfelsőbb Bíróság a felperesek felülvizsgálati kérelmét a peres felek hozzájáruló nyilatkozata alapján [Pp. 274. §. (4) bek.] tárgyaláson kívül bírálta el.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben írt indokok alapján nem törvénysértő.
A Ptk. 75. §-ának (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A Ptk. 78. §-ának (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jog védelme kiterjed a jó hírnév védelmére is. A (2) bekezdés értelmében pedig a jó hírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, való tényt hamis színben tüntet fel.
Az I. r. alperes szövetkezet 1995. május 26-án megtartott közgyűléséről felvett jegyzőkönyv egyértelműen tartalmazza, hogy a II. r. alperes a tagságnak úgy adott tájékoztatást a szövetkezet gazdálkodási rendjét sértő cselekményről - a felperesek nevét megemlítve -, hogy tájékoztatása tartalmazta azt is: a szövetkezet elnöke ismeretlen tettes ellen tett feljelentést; tájékoztatást adott arról is, hogy az eljárásban nem bizonyítódott a vád. A III. r. alperes ezt a tájékoztatást ugyancsak a felperesek nevének megemlítése mellett azzal egészítette ki, hogy a szövetkezetnek vannak bizonyítékai a bűncselekményre, ezen túl csak a szövetkezet vezetőségének a lelkiismeretére vonatkozó kijelentést tett. A perben rendelkezésre álló adatokból az is egyértelműen megállapítható, hogy a büntetőeljárás a felperesek ellen ebben az időpontban már a bíróság előtt volt folyamatban.
Mindezek figyelembevételével a II. r., illetve a III. r. alperesek által a tagság részére adott tájékoztatás a valóságnak megfelelő volt. Nem képezhette az alperesek feladatát annak eldöntése, hogy a vád tárgyává tett cselekményt a felperesek vagy pedig a szövetkezet más alkalmazottja követte-e el. Ennek eldöntése a büntetőbíróság feladata volt.
Miután való tény közlésére került sor, az alperesek valótlan tényt a felperesekről nem állítottak, illetve való tényt hamis színben velük kapcsolatban nem tüntettek fel, megalapozottan jutott a jogerős ítélet arra a következtetésre, hogy az alperesek a felperesekkel szemben jogsértést nem követtek el. Ezért nem tévedtek akkor, amikor a felperesek keresetét elutasították.
Tévedtek azonban az eljárt bíróságok akkor, amikor a pertárgy értékét és annak alapulvételével a felperesek illetékfizetési kötelezettségének mértékét meghatározták.
A felperesek az I.-II.-III. r. alperesekkel szemben - egyetemleges fizetési kötelezettség mellett - 500.000 forint kártérítés, az I. és a IV. r. alperessel szemben 300.000 forint kártérítés megfizetésére, ezen túlmenően a jogsértés megállapítására terjesztettek elő kereseti kérelmet.
A megállapítás iránti kereseti kérelmük beolvadt a kártérítés iránti igényükbe. Ezért a pertárgy értéke a Pp. 24. §-ának (2) bekezdése, illetve a Pp. 25. §-ának (3) bekezdése értelmében 800.000 forint volt. Ennek alapulvételével az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §-ának (1) bekezdése, 42. §-a (1) bekezdésének a) pontja, illetve a 46. §-ának (2) bekezdése értelmében a felpereseket 48.000 forint elsőfokú és 48.000 forint másodfokú illetékfizetési kötelezettség terhelte. Tévedtek a perben eljárt bíróságok, amikor ehhez képest a felpereseket 78.000 forint elsőfokú és 78.000 forint másodfokú illeték megfizetésére kötelezték.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a per főtárgya és a perköltség vonatkozásában a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával a hatályában fenntartotta, míg az illetékfizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felpereseket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával az Itv. alapján megállapítható összegű kereseti és fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte.
(Legf. Bír. Pfv.IV.20.981/1997. sz.)