adozona.hu
BH 1999.4.180
BH 1999.4.180
Érvényesen kikötött jelzálogjog hiányában a vállalkozót a megrendelő földtulajdonán vagy azon lévő felépítményén zálogjog nem illeti meg, a megrendelő felszámolása esetén tehát - zálogjoga alapján - a vállalkozó követelésének kedvező besorolására nem tarthat igényt [Ptk. 97. § (1)-(2) bek., 265. §, 397. § (2) bek., 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 57. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező az elsőfokú bírósághoz benyújtott kifogásában sérelmezte, hogy követelését - mint zálogjoggal biztosított követelést - a felszámoló nem az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába sorolta be. Előadta, hogy vállalkozási szerződés alapján a Gy., Zrínyi u. 60. szám alatti ingatlanon irodaházat épített. A ki nem egyenlített vállalkozói díja biztosítására - a Ptk. 397. §-ának (2) bekezdése értelmében - zálogjogo...
BH 1999.4.180 Érvényesen kikötött jelzálogjog hiányában a vállalkozót a megrendelő földtulajdonán vagy azon lévő felépítményén zálogjog nem illeti meg, a megrendelő felszámolása esetén tehát - zálogjoga alapján - a vállalkozó követelésének kedvező besorolására nem tarthat igényt [Ptk. 97. § (1)-(2) bek., 265. §, 397. § (2) bek., 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 57. § (1) bek. b) pont].
A hitelező az elsőfokú bírósághoz benyújtott kifogásában sérelmezte, hogy követelését - mint zálogjoggal biztosított követelést - a felszámoló nem az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába sorolta be. Előadta, hogy vállalkozási szerződés alapján a Gy., Zrínyi u. 60. szám alatti ingatlanon irodaházat épített. A ki nem egyenlített vállalkozói díja biztosítására - a Ptk. 397. §-ának (2) bekezdése értelmében - zálogjogot szerzett, ezért követelése privilegizált követelésnek minősül.A felszámoló a kifogás elutasítását kérte azzal az indokkal, hogy a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába foglalt besorolás csak a megállapodás alapján létesített zálogjogra vonatkozik, a törvényire nem. A Ptk. 397. §-ának (2) bekezdése pedig az adott esetben azért nem alkalmazható, mivel az ingatlan nincs a vállalkozó birtokában.
Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogást elutasította. Döntésének indoka szerint a felszámoló nem sértett jogszabályt azzal az eljárásával, hogy zálogszerződés hiányában a hitelező követelését nem a privilegizált követelések körébe sorolta. A hivatkozott törvényhely szerint ugyanis csak azok a követelések sorolhatók be a zálogjoggal biztosított kielégítési sorrendbe, amelyeket a felszámolási eljárás megindítása előtt legalább 6 hónappal korábban kötöttek ki. A követelés besorolása tekintetében nincs jelentősége a Ptk. 397. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésnek.
A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság végzésének a kifogása szerinti megváltoztatását kérte. Fellebbezésében nem vitatta, hogy a vállalkozás tárgyát nem tartja a birtokában, mert azt a felszámolás megkezdését követően átadta az adósnak, hivatkozott azonban arra, hogy - álláspontja szerint - a vállalkozási szerződés alapján annak megkötésétől, illetve a tevékenysége megkezdésétől, vagyis 1992. szeptember 1-jétől kezdve őt megilleti a Ptk. 397. §-ának (2) bekezdése szerinti zálogjog.
A fellebbezésre az adós észrevételeket nem terjesztett elő.
A fellebbezés alaptalan.
A hitelezői igény besorolásához azt kell vizsgálni, hogy a hitelezőt a ki nem egyenlített vállalkozói díj biztosítására zálogjog megilleti-e. A Ptk. 397. §-ának (2) bekezdésében meghatározott zálogjog a megrendelőnek azokon a vagyontárgyain illeti meg a vállalkozót, amelyek a vállalkozási szerződés következtében a birtokában vannak. A fellebbezésből kitűnően a felépült irodaház nincs a hitelező birtokában. Esetleges birtokban tartása sem alapozná meg azonban e törvényhely szerint a zálogjogát, mert a hivatkozott törvényhelyben meghatározott zálogjog tekintetében a törvényalkotó a vállalkozónak a vállalkozási szerződés következtében birtokába került ingóságokra gondolt (pl. a szabónál megrendelt át nem vett öltöny, a cipésznél elkészült cipő, az asztalos által készített, de el nem szállított bútor stb.). Ingatlant a Ptk. 265. §-a értelmében csak jelzálogjog alapítása útján lehet elzálogosítani. Az ingatlanon létesített épület tulajdonjoga a Ptk. 97. §-ának (1) bekezdése értelmében a földtulajdonost illeti meg. A (2) bekezdés ettől eltérő kivételes szabályként teszi lehetővé a föld és épület tulajdonjogának szétválását arra az esetre, ha törvény vagy a földtulajdonossal kötött írásbeli megállapodás így rendelkezik. Ezekből a jogszabályi rendelkezésekből következik, hogy érvényesen kikötött jelzálogjog hiányában a hitelezőt zálogjog az ingatlanon - melyhez a felépítmény is tartozik - nem illeti meg.
Zálogjog hiányában ezért a hitelező követelése nem sorolható be a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott kielégítési sorrendbe. Ennek folytán - a jelen ügy eldöntése szempontjából - nincs jelentősége annak, hogy a felszámolási eljárásban a kielégítési sorrendben a törvényen alapuló zálogjognak a megállapodáson alapuló zálogjoggal azonos vagy eltérő a besorolása.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzését a fenti indokolásbeli módosítással, illetőleg kiegészítéssel hagyta helyben a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján. (Legf. Bír. Fpk.VI.30.139/1996. sz.)