adozona.hu
BH 1999.4.178
BH 1999.4.178
Ha az adós ellen indult felszámolási eljárás során az nyer megállapítást, hogy az adós - szétválás folytán bekövetkező - megszűnésének bejegyzése a cégbíróságnál folyamatban van, a hitelezők védelme érdekében a felszámolást elrendelő végzésnek a jogutódlás tényét, a jogutódok megjelölését tartalmaznia kell [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 28. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. (Gt.) 331. § (1) bek., 366. § (1) és (4) bek., 369. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 155. sorszámú végzésével kiegészítette az M. Kereskedelmi Részvénytársaság felszámolását elrendelő és a Cégközlöny 21/96. számában megjelent végzését. A bíróság megállapította, hogy a felszámolás kiterjed a gazdálkodó szervezet szétválásával létrejött, a cégnyilvántartásba be nem jegyzett cégekre, így az M. Textilház Rt.-re és az M. Raktárház Rt.-re is.
Az elsőfokú bíróság kiegészítő végzése ellen az M. Raktárház Rt. fellebbezést nyújtott be, amelyben kérte a végzés "me...
BH 1999.4.178 Ha az adós ellen indult felszámolási eljárás során az nyer megállapítást, hogy az adós - szétválás folytán bekövetkező - megszűnésének bejegyzése a cégbíróságnál folyamatban van, a hitelezők védelme érdekében a felszámolást elrendelő végzésnek a jogutódlás tényét, a jogutódok megjelölését tartalmaznia kell [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 28. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. (Gt.) 331. § (1) bek., 366. § (1) és (4) bek., 369. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 155. sorszámú végzésével kiegészítette az M. Kereskedelmi Részvénytársaság felszámolását elrendelő és a Cégközlöny 21/96. számában megjelent végzését. A bíróság megállapította, hogy a felszámolás kiterjed a gazdálkodó szervezet szétválásával létrejött, a cégnyilvántartásba be nem jegyzett cégekre, így az M. Textilház Rt.-re és az M. Raktárház Rt.-re is.Az elsőfokú bíróság kiegészítő végzése ellen az M. Raktárház Rt. fellebbezést nyújtott be, amelyben kérte a végzés "megsemmisítését", mivel álláspontja szerint az törvénysértő és megalapozatlan. Hivatkozott arra, hogy az 1994. február 28-án szétválással létrehozott M. Raktárház Rt. örökölte az M. Rt. tartozásait, egyetlen felszámolás iránti kérelem sem érkezett azonban ellene, így a felszámolásának kimondása a végzésben indokolatlan. Az sem indokolja a felszámolás kimondását, hogy a cégnyilvántartásba még nem került bejegyzésre.
A végzés ellen ugyancsak fellebbezést nyújtott be az M. Divat- és Textilház Részvénytársaság. Kérte a végzés "megsemmisítését", mert az álláspontja szerint is törvénysértő és megalapozatlan. Hivatkozott arra, hogy a szétválással létrehozott M. Raktárház Rt. kapta meg az M. Részvénytársaság tartozásait is. Az M. Divat- és Textilház Rt. adósságmentesen jött létre, hitelezői nincsenek, vele szemben egyetlen felszámolás iránti kérelem sem érkezett a bírósághoz. Így hitelezők hiányában nincs helye felszámolásnak. Fellebbezését kiegészítette azzal, hogy az elsőfokú bíróság nem engedte meg a fellebbezést a kiegészítő végzés ellen, ezzel joghátrány érte a társaságot.
A fellebbezésekre a felszámoló észrevételt tett. Kérte azok "elutasítását". Véleménye az, hogy az elsőfokú bíróság megalapozottan terjesztette ki a jogutód társaságokra a felszámolási eljárást. A szétválással kapcsolatos döntés még nem emelkedett jogerőre ugyan, rámutat azonban arra, hogy az egyik létrejött társaság örökölte a likvidvagyont, ez a társaság nem jogutód; a másik társaság, amely a kötelezettségeket és a követeléseket örökölte, lett a jogutód. Ezen okok miatt már feljelentést is tett a Fővárosi Főügyészséghez. Az ügyben a nyomozás folyik, az erre vonatkozó iratanyagot csatolta.
Az elsőfokú bíróság a 160. sorszámú végzésével a fellebbezéseket hivatalból elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy 1994. december 13-án kelt végzésével az M. Kereskedelmi Részvénytársaság fizetésképtelenségét megállapította. Ezt a végzést a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta. A 149. sorszámú végzésével elrendelte a felszámolásról szóló határozat közzétételét és a felszámolót kijelölte. A közlemény 1996. május 23-án jelent meg. Ezt követően jelentette be a felszámoló, hogy az M. Kereskedelmi Rt. az 1995. január 31-én és február 24-én tartott közgyűlésén elhatározta a szétválást M. Divat- és Textilház Rt.-re, valamint M. Raktárház Rt.-re. A bíróság megállapítása szerint azonban ez a cégnyilvántartásba bejegyzésre nem került. Az 1991. évi IL. törvény 28. §-ának (2) bekezdésére is alapítva, a közzétételt elrendelő végzését kiegészítette. Ez ellen azonban álláspontja szerint fellebbezés nem nyújtható be.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta, és a kiegészítő végzés ellen benyújtott fellebbezés elbírálását elrendelte.
A fellebbezések nem alaposak.
A Legfelsőbb Bíróság az iratok tartalma alapján azzal egészíti ki az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, hogy az elsőfokú cégbíróság az 1996. december 12-én kelt végzésével az M. Kereskedelmi Részvénytársaság változásbejegyzési kérelmeit elutasította, egyben az 1995. január 31-i és az 1995. február 24-i közgyűlésen hozott valamennyi határozatát megsemmisítette. Az M. Rt.-nek M. Divat- és Textilház Rt.-vé és M. Raktárház Raktározási Szállítmányozási és Szolgáltató Rt.-re való szétválásának bejegyzése iránti kérelmeket elutasította. Az elsőfokú cégbíróság 44/I. sorszámú, 1997. február 24-én kelt végzése szerint a 44. sorszámú elutasító végzés 1997. február 1. napján jogerőre emelkedett.
A fentiekben kiegészített tényállás alapján megalapozott az elsőfokú bíróság kiegészítő végzése. A fellebbezésekben foglaltak nem alkalmasak a végzés megváltoztatására, mivel nem tartalmaznak új tényt vagy bizonyítékot a fellebbezésben foglaltak alátámasztására.
A jelen esetben az adós vonatkozásában a többször módosított 1988. évi VI. törvény (Gt. ) 366. §-ában foglalt, a gazdasági társaság szétválásával kapcsolatos jogutódváltozás merült fel. Az adós ellen a felszámolási eljárás megindítását kezdeményező kérelem 1993. április 15-én került benyújtásra. Ezt követően történt a szétválás elhatározása, majd 1995. február 27-én születtek meg az alapító okiratok a két gazdasági társaságra történő szétválásról.
A Gt. 331. §-ának (2) bekezdése szerint azonban az átalakulás nem alkalmazható azokra a gazdasági társaságokra, amelyek felszámolás vagy végelszámolás alatt állnak. Mivel azonban az eljárás a cégbíróság előtt még folyamatban volt - a kérelmeket elutasító végzés csak 1996. december 22-én született meg -, az elsőfokú bíróságnak már a felszámolást elrendelő végzésében akként kellett volna megjelölnie az M. Részvénytársaságot, hogy az "átalakulás alatt álló" adós, egyben fel kellett volna tüntetnie azokat a cégeket, amelyekre az adós szétválás útján átalakult. Az elsőfokú bíróság tehát ezt a hiányosságát pótolta a kiegészítő végzésében, ebből eredően nem követett el semmiféle jogszabálysértést, csupán az átalakulási jogszabálynak megfelelően határozott. Ezt a feltüntetést indokolja egyrészt a Gt. 369. §-ának (1) bekezdése is, mert eszerint, ha a cégbíróság az átalakulás cégbejegyzését megtagadja, vagy a bejegyzést elrendelő jogerős végzés hatályon kívül helyezésre kerül, az átalakulni kívánó gazdasági társaság a korábbi formájában működik tovább.
Indokolja továbbá az, hogy a Gt. 366. §-ának (4) bekezdése szerint a szétváló gazdasági társaság megszűnik, jogai és kötelezettségei az új gazdasági társaságokra mint jogutódokra szállnak át. A szétváló gazdasági társaság jogutódjai a szétválás előtti kötelezettségekért (tartozásokért) az egymás közötti megosztás arányában felelnek, ha a kötelezettség csak a megosztást követően merül fel, akkor a jogutód gazdasági táraságok felelőssége egyetemleges. Különösen tehát ez utóbbira tekintettel a felszámolás közzétételét elrendelő végzésnek az átalakulás folytán létrejövő gazdasági társaságok megjelölését a jogutódlásra tekintettel tartalmazni kell, mivel ez szolgálja a hitelezők érdekvédelmét.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpk.VIII.31.804/1997. sz.)