adozona.hu
BH 1999.1.37
BH 1999.1.37
A felszámoló díjkövetelésének alapjául az értékesített vagyon betétként való lekötésével jelentkező pénzbevétel (kamat, hozadék) nem vehető figyelembe [1991. évi IL. tv. (Cstv. ) 48. § (2)-(3) bek., 54. §, 59. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével a felszámoló által beterjesztett módosított zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot - a felszámolódíjra vonatkozó rész kivételével - jóváhagyta. A felszámoló díját 7.521.952,-Ft+áfa összegben állapította meg, és ez összeget a felszámoló rendelkezésére bocsátotta. Ezen túlmenően az adós vagyonát felosztotta, és rendelkezett az adós megszüntetése esetére a törvényben előírt feladatok elvégzéséről is.
Döntésének indoka szerint a felszámolói díj kivételével a m...
BH 1999.1.37 A felszámoló díjkövetelésének alapjául az értékesített vagyon betétként való lekötésével jelentkező pénzbevétel (kamat, hozadék) nem vehető figyelembe [1991. évi IL. tv. (Cstv. ) 48. § (2)-(3) bek., 54. §, 59. §].
Az elsőfokú bíróság végzésével a felszámoló által beterjesztett módosított zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot - a felszámolódíjra vonatkozó rész kivételével - jóváhagyta. A felszámoló díját 7.521.952,-Ft+áfa összegben állapította meg, és ez összeget a felszámoló rendelkezésére bocsátotta. Ezen túlmenően az adós vagyonát felosztotta, és rendelkezett az adós megszüntetése esetére a törvényben előírt feladatok elvégzéséről is.Döntésének indoka szerint a felszámolói díj kivételével a módosított zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot hagyta jóvá arra is figyelemmel, hogy az APEH kivételével a többi hitelező észrevételt nem tett. Álláspontja szerint azonban - a felszámolói díj vonatkozásában - a lekötött betét után járó kamat bevételnek nem tekinthető. Az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 59. §-ának első fordulata szerint a felszámoló díjának összege a felszámolás során elért bevételek (az eladott vagyontárgyak árbevételének és a befolyt követelések pénzbevételének együttes összege) 2%-a. A jogszabály a zárójelben a felszámolás során elért bevételeket konkretizálja, pontosítja, azaz taxatíve felsorolja, hogy mi tekinthető a felszámolás során elért bevételnek. Ebbe a körbe a lekötött betét után járó kamat nem tartozik bele, mert sem eladott vagyon árbevételének, sem befolyt követelés pénzbevételének nem tekinthető. Ezért a bíróság a Cstv. 59. §-a alapján a felszámoló díját 7.521.952,-Ft+áfa összegben állapította meg.
A végzésnek a felszámolói díjra vonatkozó rendelkezése ellen a felszámoló nyújtott be fellebbezést, melyben a végzésnek e rendelkezése megváltoztatásával, a felszámolói díja megállapítását a zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat szerinti összegben kérte. Fellebbezésének indokaként hivatkozott arra, hogy a felszámoló által lekötött betét a felszámolás során befolyt követelések pénzbevételéből áll. Ez összeg után járó kamat - mint járulékos követelés - osztja a tőke jogi sorsát, tehát mindenképpen bevételnek tekinthető a felszámolói díj vonatkozásában is. A felszámoló által elért többletbevétel a felosztható vagyont bővíti, ezáltal a szabad pénzeszközök kamatoztatása a hitelezők érdekeivel összhangban van. A felszámolónak ez az eljárása, az általa elért kamatbevétel tette lehetővé az APEH és a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár követelésének teljes kielégítését, jóllehet ennek hiányában erre nem lett volna lehetőség. A törvény a felszámolói díj megállapításakor azt az elvet követi, hogy a felszámolót érdekeltté teszi a felosztható vagyon bővítésében, tehát az elért bevételhez és a behajtott követetésekhez kapcsolja a díjazást. A bevételekből származó pénz kamatoztatása nem ellentétes a jogalkotó szándékával sem.
A fellebbezésre a hitelezők észrevételeket nem terjesztettek elő.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését - a Pp. 253. §-ának (3) bekezdése alapján - a fellebbezési kérelem keretei között bírálta felül. A felszámolói díj vonatkozásában előterjesztett fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság helyes jogértelmezéssel jutott arra a jogi következtetésre, hogy a lekötött betét után járó kamat a felszámolói díj vonatkozásában bevételnek nem tekinthető. Az elsőfokú bíróság végzésében helyesen felhívott törvényhely szerint csak az eladott vagyontárgyak árbevételének és a befolyt követelések pénzbevételének együttes összege adja a felszámoló díjának alapját. A felszámolót a törvény - az 59. §-hoz fűzött törvényi indokolás szerint - valóban érdekeltté kívánja tenni abban, hogy a vagyont minél magasabb áron értékesítse. A vagyon magasabb áron való értékesítése folytán ugyanis a felszámolónak is magasabb lehet a törvényben meghatározott díja. Helyesen mutatott rá azonban az elsőfokú bíróság, hogy a törvény pontosítja: mi tekinthető a felszámolás során elért bevételnek, ebbe a körbe pedig a lekötött betét után járó kamat nem tartozik. Ez ugyanis nem az eladott vagyon árbevétele, sem a befolyt követelés pénzbevétele, hanem az adós vagyona értékesítése során elért árbevételnek az a hozadéka, amely nem jelenik meg a felszámoló díjazásában, hanem a hitelezők igényeinek kielégítésére szolgál.
A felszámolónak az adós vagyontárgyait a Cstv. 48. §-ának (2) bekezdése szerint a forgalomban elérhető legmagasabb áron kell értékesítenie. E törvényhely (3) bekezdése szerint pedig a felszámoló a felszámolási eljárás alatt köteles az adós vagyonának megóvásáról, megőrzéséről gondoskodni. Az 54. § a felszámoló kötelességévé teszi az adott helyzetben általában elvárható gondos magatartást. Mindezen eljárása eredményeként érhető el az adós vagyontárgyainak a legkedvezőbb értékesítése mellett olyan árbevétel, amely egyúttal a felszámolói díj alapja. Ehhez azonban csak a törvény szövegében pontosított árbevétel és pénzbevétel tartozhat.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését - a fentiekkel kiegészített, egyébként helyes indokaira tekintettel - a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazott Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - utalással a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésére is - helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk.VI.33.365/1996. sz.)