adozona.hu
BH 1999.1.36
BH 1999.1.36
A Ptk.-nak a beszámításra vonatkozó rendelkezései a felszámolási eljárásokban annak ellenére nem alkalmazhatók, hogy az 1991. évi IL. tv. (Cstv.) az anyagi jogi szabályoktól való eltérésre vonatkozó kifejezett rendelkezést - mint lex speciális - nem tartalmaz [Ptk. 296-297. §-ai, 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 6. § (2) bek., 36. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésében megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás szerint az adós betéti társaság ellen 1993. február 24-én indult, majd a Cégközlöny 1994. november 17-i számában közzétett felszámolási eljárás során a hitelező 11.710.000,-Ft és járulékai megfizetése iránti követelését - amelynek biztosítására a hitelező és társai kérelmére az Sz.-i Földhivatal az 1992. november 6-án kelt 38 909/1992. számú határozatával az Sz., P. u. 6. szám alatti ingatlanra vé...
BH 1999.1.36 A Ptk.-nak a beszámításra vonatkozó rendelkezései a felszámolási eljárásokban annak ellenére nem alkalmazhatók, hogy az 1991. évi IL. tv. (Cstv.) az anyagi jogi szabályoktól való eltérésre vonatkozó kifejezett rendelkezést - mint lex speciális - nem tartalmaz [Ptk. 296-297. §-ai, 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 6. § (2) bek., 36. §].
Az elsőfokú bíróság végzésében megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás szerint az adós betéti társaság ellen 1993. február 24-én indult, majd a Cégközlöny 1994. november 17-i számában közzétett felszámolási eljárás során a hitelező 11.710.000,-Ft és járulékai megfizetése iránti követelését - amelynek biztosítására a hitelező és társai kérelmére az Sz.-i Földhivatal az 1992. november 6-án kelt 38 909/1992. számú határozatával az Sz., P. u. 6. szám alatti ingatlanra végrehajtási jogot jegyzett be -, a felszámoló az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába tartozó követelésként nyilvántartásba vette.Az adós tulajdonát képező, a hitelező végrehajtási jogával is biztosított Sz., P. u. 6. szám alatti ingatlant - a felszámolás keretében - a hitelező nyilvános értékesítésen 10 000 000,-Ft+áfa vételárért megvásárolta; ezen összeg 5%-át előlegként megfizette. A felek között létrejött, 1995. szeptember 20-án aláírt adásvételi szerződés 4. pontja értelmében a vevőnek a vételárat legkésőbb 1995. október 20-ig kellett volna megfizetnie. A hitelező azonban az 1995. október 16-án kelt levelében azt közölte az adós felszámolójával, hogy a vételárat meghaladó összegű követelésébe az általa fizetendő összeget beszámítja.
A felszámoló az 1995. október 20-án kelt levelében arról tájékoztatta a hitelezőt, hogy a beszámításra nem lát jogszabályi lehetőséget, és felszólította fizetési kötelezettsége teljesítésére; ezért a hitelező - a felszámoló intézkedése ellen - kifogást nyújtott be az elsőfokú bírósághoz. Abban annak a megállapítását kérte, hogy beszámításnak helye van, és a beszámítással a vételárat megfizette, így jogosult az ingatlan tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyeztetésére.
Az elsőfokú bíróság végzésével a hitelező kifogását elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a beszámítás alkalmazása a jelen - az 1991. évi IL. törvény rendelkezései alapján folyó - eljárásban a felszámolás célját hiúsítaná meg, mivel az a hitelezők kielégítési alapját vonná el és ellentétes lenne a törvény 57. §-ában meghatározott kielégítési sorrenddel is. Álláspontja szerint a beszámításnak az adós vagyona értékesítésekor történő gyakorlása a Ptk. 5. §-ában szabályozott joggal való visszaélés tilalmába ütközik, mert ily módon a hitelező a kielégítési sorrendben őt megelőző hitelezők kárára jutna hozzá követeléséhez.
A kifogásoló hitelező fellebbezése folytán másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és megállapította, hogy a hitelező az adós tulajdonát képező Sz., P. u. 6. szám alatti ingatlan vételárába jogosult volt beszámítani az adóssal szemben fennálló, végrehajtási joggal biztosított követelését. Kötelezte az adós felszámolóját, hogy fizessen meg az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 5.000,-Ft fellebbezési eljárási illetéket.
Határozata indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által helyesen felhívott, az adott ügyben irányadó, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel történt módosítása előtti, 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 36. §-a a felszámolási eljárásban az elismert tartozások és követelések tekintetében az adós és a hitelezők közötti beszámítást minden korlátozás nélkül lehetővé teszi. A hitelezőnek a felszámolási eljárás kezdeményezése előtt keletkezett, beszámításra alkalmas követelését a felszámoló is elismerte, az adós ingatlanának megvásárlása folytán pedig az adósnak szintén keletkezett ellenkövetelése. Ezt követően, a Cstv. 36. §-a szerint biztosított keretben gyakorolta a hitelező egyoldalú nyilatkozatával a beszámítást, amely ugyan kétségtelenül megbontja a Cstv. 57. §-ában meghatározott kielégítési sorrendet, de a jogintézménynek épp ez a törvény által elismert jogkövetkezménye. Így azt joggal való visszaélésnek akkor sem lehet tekinteni, ha ezzel a rangsorban előbb álló, jelzálogjoggal biztosított követelések jogosultjait megelőzően jut hozzá a hitelező a beszámítás erejéig az adóssal szemben fennálló követeléséhez. A felszámolónak a fellebbezésre tett észrevételeiben foglaltakra figyelemmel, a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság utalt arra is, hogy a hitelező igénye bejelentésének időpontja nem bír jelentősséggel, mert az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzett, végrehajtási joggal biztosított követelés a felszámoló előtt ismert követelésnek minősül, azt a Cstv. 46. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján a felszámoló - bejelentés hiányában is - köteles lett volna nyilvántartásba venni. A jogvita elbírálásánál a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ugyancsak irrelevánsnak találta azt, hogy az adós gazdálkodó szervezetet az értékesítés kapcsán terheli-e áfa-fizetési kötelezettség, illetőleg a hitelező annak visszatérítésére jogosult-e vagy sem. A másodfokú végzés indokolásában írtak szerint a vételárnak beszámítás útján történt kiegyenlítésére tekintettel a hitelező jogosult a tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését kérni a földhivataltól.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzése ellen - jogszabálysértésre hivatkozva - az adós egyik hitelezője, az M. Kereskedelmi, Szolgáltató és Befektető Részvénytársaság (a továbbiakban: M. Rt.), valamint az adós felszámolója, a "K. és Társai" Felszámolási Tanácsadó Korlátolt Felelősségű Társaságból átalakulással létrejött E. '92 Felszámolási és Gazdasági Tanácsadó Részvénytársaság nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
Az M. Rt. felülvizsgálati kérelmét - mint annak előterjesztésére nem jogosult személytől származót - a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az 1997. október 31-én kelt 6. sorszámú végzésével hivatalból elutasította.
A felszámoló felülvizsgálati kérelme a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezésére vagy annak - a jogszabályoknak megfelelő - megváltoztatására irányult. Kérelmének indokolásául a felszámoló azzal érvelt: véleménye szerint a kifogás elbírálásánál jelentősége van annak is, hogy a végrehajtási jog bejegyzésére végrehajtható határozat vagy közokiratba foglalt követelés biztosítása miatt került-e sor. A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 297. §-ának (4) bekezdése értelmében ugyanis a végrehajtható határozattal vagy egyezséggel megállapított követelésbe csak ugyanilyen vagy közokiratba foglalt ellenkövetelést lehet beszámítani. Előadta továbbá, hogy a hitelező 1989. január 2-án kölcsönszerződést kötött B. G.-nével, aki az adós betéti társaság beltagja volt. Ezt a szerződést 1991. május 30-án úgy módosították, hogy az adós betéti társaság készfizető kezességet vállalt a kölcsönvevő tartozásának megfizetésére. A hitelező kérelmére a Pest megyei bírósági végrehajtó végzése alapján került sor a végrehajtási jog bejegyzésére. Mivel sem a kölcsönvevő, sem pedig a készfizető kezes nem egyenlítette ki a tartozást, a készfizető kezes és a kölcsönadó bérleti szerződést kötöttek, a bérleti díjba a tartozást beszámították. Ezt követően, 1995. március 20-án a kölcsönadó írásbeli nyilatkozatot tett, mely szerint a kölcsönszerződésbőleredően az adóssal és a készfizető kezessel szemben követelése nincs. A felszámoló álláspontja szerint, tekintettel arra, hogy az adósnak a hitelezővel szembeni követelése nem végrehajtható határozaton vagy egyezségen, hanem a hitelezővel megkötött adásvételi szerződésen alapul, az - a fenti törvényi előírás folytán - beszámításra alkalmatlan.
Beadványához - hiánypótlásra történt felhívása után - a felszámoló csatolta az átalakulásának bejegyzéséről szóló, a Fővárosi Bíróság mint cégbíróság által 1996. szeptember 19-én hozott végzést; a B. E. és ifj. B. E., valamint B. G.-né között 1989. január 2-án létrejött kölcsönszerződést, annak 1991. május 30-i módosítását és az abban foglalt készfizető kezességi szerződést. Az ugyancsak mellékelt, 1994. október 1-jén kelt, az adós betéti társaság tulajdonát képezőt Sz., P. u. 6. szám alatti ingatlanra vonatkozó bérletiszerződés-módosítás szerint ifj. B. E. mint bérlő és az adós betéti társaság mint bérbeadó megállapították, hogy a bérlő az 1994. augusztus 1-jén kelt engedményezési szerződés alapján egyedüli jogosultja a bérbeadó készfizető kezessel szemben fennálló 20.000.000,-Ft tőkéből és 1989. január 2-ától számított évi 20%-os kamatból, valamint az 1994. május 31-i lejárattól további évi 8% késedelmi kamatból álló kölcsönkövetelésnek. A felek megállapodtak abban, hogy a bérbeadó kibocsátja a bérleti díjra vonatkozó számláját, amely számlakövetelésbe a bérlő beszámít a készfizető kezes bérbeadóval szembeni lejárt követeléséből 20.000.000,-Ft tőkét. A kölcsön szerződéses és késedelmi kamatát, összesen 23.533.000,-Ft-ot a jogosult a bérlő követeléséből - feltételesen - elengedte. A szerződés értelmében, amennyiben a bérlő az ingatlan bérleti jogát bármely rajta kívül álló ok miatt öt éven belül elveszti, a bérlet birtokából kikerül, e megállapodás a megkötéséig visszaható hatállyal érvényét veszti, azaz a készfizető kezes bérbeadó fizetési kötelezettsége mind a tőke, mind pedig kamatai vonatkozásában az eredeti lejárattól feléled. A felszámoló mellékelte az ifj. B. E. mint bérbeadó és B. E. mint bérlő között 1994. október 15-én létrejött albérleti szerződést is, amelyben a szerződő felek rögzítették, hogy a bérbeadónak 2023. július 1-jéig szóló bérleti joga van a tulajdonos adós betéti társasággal kötött szerződés alapján az Sz., P. u. 6. szám alatti ingatlanon. Az albérleti szerződés szerint a bérbeadó ezt az ingatlant adta albérletbe 28 év meghatározott időtartamra, egy összegben megfizetendő 16.000.000,-Ft+áfa bérleti díjért.
A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott, 1995. március 20-án kelt, B. E. és ifj. B. E. által aláírt nyilatkozat 3. pontja - a felszámoló előadásával ellentétben - azt tartalmazza, hogy a nyilatkozók a készfizető kezes betéti társasággal szemben fenntartják a bérleti szerződésben kölcsönösen kikötött és elfogadott garanciákat arra az esetre, ha az ott meghatározott öt éven belül a bérleti jogviszony valamilyen módon felmondásra kerülne, vagy a bérlő az ingatlan hasznosítási jogából kikerülne.
A hitelező a felülvizsgálati kérelemre tett észrevételeiben a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte. Véleménye szerint az 1991. évi IL. törvény 36. §-a alapján van lehetősége bármely hitelezőnek a beszámítás alkalmazására, nem pedig a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Ptk. 296-297. §-ai alapján. Az előbbi törvényben biztosított beszámítási lehetőség pedig sokkal szélesebb körű, mint a Ptk. által megengedett. Cáfolta a felülvizsgálati kérelembe foglalt felszámolói előadást, hogy egy 1989. január 2-án megkötött kölcsönszerződésből származó, 20.000.000,-Ft összegű követelést kívánt volna az adóssal szemben érvényesíteni a felszámolás keretében. Ezzel a kölcsönnel kapcsolatban sem bírósági eljárásra, sem végrehajtási cselekményre nem került sor, mivel a követelését "az adós a készfizető kezesével" rendezte.
Kijelentette, hogy az általa a felszámolóhoz bejelentett követelés a Pest Megyei Bíróság jogerős végzésén alapul, amely szerint 1991. május 30. és 1992. július 5. között több részletben, összesen 11.710.000,-Ft kölcsönt nyújtott B. G.-nének. Ezen bírósági eljárás során, 1992. október 26-án rendelte el a bíróság a 2. sorszámú végzésével a végrehajtási cselekményt az adós Sz., P. u. 6. szám alatti ingatlanára. B. G.-né tartozása 1993. január 31-én járt le, "amelyre szóló készfizető kezességet vállalt át" a "K. G." Betéti Társaság 1993. január 10-én. A megyei bíróság jogerős végzésében szereplő 9.210.000,-Ft tőke és járulékai megfizetése iránti követelést 1994. augusztus 1-jén B. E. ifj. B. E.-re engedményezte, így a teljes 11.710.000,-Ft tőke és járulékai megtérítésére irányuló követelésnek ettől az időponttól a hitelező ifj. B. E. vált a jogosultjává. Erről mind az adós, mind a készfizető kezes értesítést kapott.
A hitelező megerősítette, hogy az 1995. április 5-én kelt igénybejelentésének mellékletét képezték a fentieket alátámasztó okiratoknak a másolatai. Ezek alapján a követelését a felszámoló elismerte és azt az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába tartozóként vette nyilvántartásba. Sérelmezte a hitelező, hogy a felszámoló valótlan indokokra alapozottan, a legjobb tudomása ellenére terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte a hitelező, hogy amennyiben erre lehetőség van, a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság kötelezze a felszámolót az előlegként kifizetett 500.000,-Ft-ra és a beszámítással megfizetett 11.000.000,-Ft vételár-hátralékra vonatkozó, a jogszabályoknak megfelelő számla kibocsátására is, mert ezen kérelme a másodfokú eljárásban nem került elbírálásra.
Az adós betéti társaság felszámolója - a felülvizsgálati tárgyaláson - úgy nyilatkozott, hogy valóban a hitelező 11.710.000,-Ft és járulékai megfizetése iránti követelését vette nyilvántartásba, majd ismerte el, nem pedig a felülvizsgálati kérelmében írt kölcsönszerződésben szereplő összeget.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az adós betéti társaság ellen 1993. szeptember 2-a előtt kezdeményezett felszámolási eljárásban követendő - a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésében is helyesen felhívott - 1991. évi IL. törvény (a korábbiak szerint: Cstv., illetve csődtörvény) eljárásjogi és anyagi jogi rendelkezéseket egyaránt tartalmaz.
Az eljárás rendjét illetően az egyik fő szabályt maga a csődtörvény határozza meg akként, hogy azokban az eljárási kérdésekben, amelyeket a törvény nem szabályoz, a Polgári perrendtartás szabályait kell - néhány kivétellel - megfelelően alkalmazni [Cstv. 6. § (2) bekezdés].
Bár az anyagi jogi szabályok alkalmazásánál irányadó ilyen tételes előírást a csődtörvény nem fogalmaz meg, a lex specialis és lex generalis egymáshoz való viszonyát meghatározó jogelvre figyelemmel, ha a csődtörvény az anyagi jog általános szabályaitól eltérően rendelkezik, a speciális szabályt kell követni. A felszámoló felülvizsgálati kérelmében is felhívott Ptk. 296. §-ának (1) bekezdése úgy szól, hogy a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A Ptk.-ban is jelzett kivételes szabályozást jelent a csődtörvény 36. §-ában megfogalmazott beszámítás, amely a csődtörvényben speciálisan rendezett jogintézmények sorába tartozik.
Helyesen hangsúlyozta a jogerős végzésében a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság: a Cstv. a felszámolási eljárásra vonatkozó korábbi szabályozástól (a többször módosított és kiegészített 1986. évi 11. törvényerejű rendelet), illetve a törvény későbbi módosításától eltérően a felszámolási eljárásban a legtágabb beszámítási lehetőséget biztosítja a felek számára azzal, hogy az elismert tartozások és követelések tekintetében az adós és a hitelezők közötti beszámítást minden korlátozás nélkül lehetővé teszi. Alaptalanul érvelt tehát a felülvizsgálati kérelemmel élő felszámoló azzal, hogy jogszabályt sértett a másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság akkor, amikor figyelmen kívül hagyta a Ptk. 297. §-a (4) bekezdésének rendelkezését.
A hitelező által a felülvizsgálati kérelemre tett észrevételben előadott sérelemnek, a felszámolót számla kibocsátására kötelező rendelkezés elmaradásának vizsgálatára, az annak tárgyában való határozathozatalra viszont - a jogerős végzést e vonatkozásban támadó felülvizsgálati kérelem hiányában - nincs jogszabályi lehetőség.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság jogerős végzésének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintve, felülvizsgálni kért - a hitelező kifogásának helyt adó, a hitelező beszámításra való jogosultságát megállapító - rendelkezését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján - amely a Pp. 275/B. §-a következtében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó - az adós nevében eljáró felszámoló köteles az államnak megtéríteni az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az illetékekről szóló többször módosított 1990. évi XCIII. törvény 50. §-ának (4) bekezdésében meghatározott összegű felülvizsgálati eljárási illetéket.
(Legf. Bír. Gfv.X.31.596/1997. sz.)