adozona.hu
BH 1998.12.609
BH 1998.12.609
Betéti társaság esetében, ha a felszámoló díjának kielégítésére - vagyon hiányában - nem kerülhet sor, előtérbe kerül a társaság beltagjának mögöttes felelőssége. A Felszámolási Díjfedezeti Alapra vonatkozó jogszabályi rendelkezésnek nincs visszaható hatálya [1988. évi VI. tv. (Gt.) 75. § (1) bek., 94. § (2) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 57. § (1) bek., (2) bek. f) pont, 63. §, 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 59. § (2)-(3) bek., 85. § (2) bek., Ptk. 70. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes mint a H. T. Betéti Társaság volt felszámolója, arra kérte kötelezni az alperest, hogy 375.000,-Ft tőkének, valamint annak 1995. június 13. napjától kezdődően a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatának és perköltségnek megfizetésére kötelezze felszámolói díj címén. Előadta, hogy a Gt. 94. §-ának (1) bekezdése, valamint az 1991. évi IL. törvény 63. §-a alapján az alperes betéti társaság beltagjaként felel a betéti társaság vagyonából ki nem elégített felszámolói díj követelésért....
BH 1998.12.609 Betéti társaság esetében, ha a felszámoló díjának kielégítésére - vagyon hiányában - nem kerülhet sor, előtérbe kerül a társaság beltagjának mögöttes felelőssége. A Felszámolási Díjfedezeti Alapra vonatkozó jogszabályi rendelkezésnek nincs visszaható hatálya [1988. évi VI. tv. (Gt.) 75. § (1) bek., 94. § (2) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 57. § (1) bek., (2) bek. f) pont, 63. §, 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 59. § (2)-(3) bek., 85. § (2) bek., Ptk. 70. §].
A felperes mint a H. T. Betéti Társaság volt felszámolója, arra kérte kötelezni az alperest, hogy 375.000,-Ft tőkének, valamint annak 1995. június 13. napjától kezdődően a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatának és perköltségnek megfizetésére kötelezze felszámolói díj címén. Előadta, hogy a Gt. 94. §-ának (1) bekezdése, valamint az 1991. évi IL. törvény 63. §-a alapján az alperes betéti társaság beltagjaként felel a betéti társaság vagyonából ki nem elégített felszámolói díj követelésért.Az alperes a kereset elutasítását és a felperesnek perköltségben való marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felszámolás kezdő időpontjától számítva, mint képviselőnek sem jogi, sem gyakorlati lehetősége nem volt arra, hogy tevékenységével a társaságnak kárt okozzon, így az alperesnek fizetési kötelezettsége nincs.
Az első fokon eljárt városi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 375.000,-Ft felszámolói díjat és ennek 1995. június 13. napjától kezdődően a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát, valamint 33.000,-Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felszámoló díja a gazdasági társaságot terhelő kötelezettség. Ha a társaság megfelelő vagyonnal rendelkezett volna, akkor a bíróság - az ügyben alkalmazandó 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 59. §-ának (1) bekezdése alapján - a társaság vagyonából rendelte volna azt kielégíteni. Az ügyben egyszerűsített felszámolás folyt, a hitelezők egyéb követeléseit sem fedezte a vagyon, a bíróság ezért mellőzte az erről való rendelkezést. Ebben az esetben pedig a Cstv. 63. §-a alapján alkalmazandó - többször módosított - 1988. évi VI. törvény (Gt.) 54. §-ának (2) bekezdése alapján a felszámolói díját érvényesíthette a felperes az alperessel szemben, aki az alperesi betéti társaság beltagja, aki egyedül és kizárólagosan felelős a felszámoló díjáért. Utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a felszámolási eljárás közzétételekor a "csődtörvény" 1993. évi LXXXI. törvénnyel történt módosítása még nem volt hatályban, így a felszámoló díjával kapcsolatban a Cstv. 59. §-ának (2) bekezdését nem lehetett alkalmazni. A perköltség vonatkozásában a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján rendelkezett.
Az alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság az 1996. december 27-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a szövegezésbeli helyesbítéssel hagyta helyben, hogy mellőzte a felszámoló díjának áfával együttesen 375.000,-Ft-ban való meghatározását. Ítéletének indokolásában utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és érdemben helyes az abból levont jogi következtetése is. A H. T. Betéti Társaság ellen folyamatban volt felszámolási eljárásban eljárt bíróság csupán megállapította, hogy a felszámolót 300.000,-Ft felszámolói díj illetné meg, az adós vagyona azonban a felszámolási költség fedezésére sem volt elegendő, így annak kifizetéséről nem tudott rendelkezni. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Cstv-nek a felszámolás megindításakor hatályban lévő 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja folytán alkalmazandó (2) bekezdésének f) pontja következtében megállapított felszámolói díjat a 63. § szerint alkalmazandó Gt. 94. §-ának (1) bekezdése alapján olyannak találta, amelynek megfizetésére a beltag köteles. A Cstv. 59. §-a szerint került megállapításra a felszámoló díja 300.000,-Ft-ban, ehhez képest tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az áfa-összeg megjelöléséről is rendelkezett, s egybevonva állapította meg a 375.000,-Ft-os díjat. Ebben az esetben ugyanis maga a felperes által jogszerűen felszámítható áfa összege is kamatozna. Ennek mellőzése érdekében a megyei bíróság ezen együttes számítási módot figyelmen kívül hagyva, az ítélet rendelkező részét helyesbítette.
A másodfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a másodfokú határozat megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását és perköltségben történő marasztalását. Hivatkozott arra, hogy - jogi álláspontja szerint - nem a társaság kötelezettsége a felszámolói munkadíj viselése, a felszámoló tevékenysége ugyanis nem tartozik a betéti társaság gazdasági tevékenységébe. Csak a meghatározott gazdasági cél elérése érdekében végzett tevékenység körében keletkezhet olyan követelés, illetve tartozás, amely a társaság tagjaira hárul. A felszámolás kezdő időpontjától számítva a társaság tevékenységet nem végzett, több hitelezője már nem lehetett, így semmiképpen sem válhatott azzá maga a felszámoló. Joghézagot vélt felfedezni a csődtörvényben, mivel a Felszámolási Díjfedezeti Alapot nyilvánvalóan azért hozták létre, hogy a felszámoló ehhez fordulhasson a járandóságának kielégítése érdekében. Kérelmét azzal egészítette ki, hogy a Gt. 54. §-ának (2) bekezdése alapozza meg a felülvizsgálati kérelmét.
A felperes ellenkérelmet nyújtott be. Kérte a másodfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokai mellett - hatályában fenntartani.
A felek a Ptk. 274. §-ának (4) bekezdése alkalmazásához hozzájárultak.
A felülvizsgálni kért jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
Az első és másodfokon eljárt bíróságok helyesen állapították meg a tényállást, és az arra alapozott jogi okfejtésük is helytálló volt. Érdemben helyesen döntöttek az eljárt bíróságok, amikor az alperesnek mint a H. T. Betéti Társaság "f. a." gazdálkodó szervezetnek a tartozásáért az alperes mögöttes felelősségét megállapították, és a felperesi követelés kielégítésére kötelezték. A gazdasági társaság felszámolásával kapcsolatban, mint azt helyesen megállapították a bíróságok, az 1991. évi IL. törvény (a korábbiak szerint: Cstv.) rendelkezései voltak az irányadók. A 63. § szerint az egyes jogi személyek vállalata (Polgári Törvénykönyv 70. §), a leányvállalat, a tröszt keretében működő vállalat, a közkereseti társaság, a betéti társaság, az egyesülés, valamint a közös vállalat vagyonából ki nem elégített követelésekért a külön jogszabály alapján felelősséggel tartozó természetes vagy jogi személy felel.
A Cstv. 57. §-ának (1) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából tartozásként ki kell elégíteni - többek között - a felszámolás (2) bekezdésében felsorolt költségeit. Az 57. § (2) bekezdésének f) pontjába tartozik a felszámolónak az 59. § szerint megállapított díja. Ebből eredően teljesen alaptalanul vitatja az alperes azt, hogy a felszámoló díja nem tartozna a gazdálkodó szervezet vagyonából kielégítendő tartozások közé. Így a Cstv. 63. §-ának az alkalmazására sor kerülhetett, mivel a felszámoló díja, mint követelés a betéti társaság vagyonából - vagyon híján - nem került kielégítésre.
A Gt. 75. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a társaság kötelezettségeiért a betéti társaság tagjának - figyelemmel a 94. § (2) bekezdésére - mögöttes felelőssége fennáll. A felelősség kizárása vagy korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan.
Helyesen mellőzte a másodfokú bíróság az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított Cstv. rendelkezéseinek alkalmazását is, mivel az érintett rendelkezésnek, amely a Felszámolási Díjfedezeti Alapra vonatkozik, visszaható hatálya nincs.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság, hogy ez utóbbi esetben is a hitelezők részéről a felszámolói díj bizonyos részének csupán előlegezése történik meg a letétbe helyezéssel, annak megfizetése azonban a hitelezői igény folytán ugyancsak az adós gazdálkodó szervezetre, illetőleg a mögöttes felelősséggel rendelkező természetes és jogi személyekre hárul.
A fent kifejtettekre tekintettel jogszabálysértés nem történt, ezért a felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a jogerős másodfokú ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelem sikertelensége folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján rendelkezett a perköltségről.
(Legf. Bír. Gfv.VIII.30.938/1997. sz.)