adozona.hu
BH 1998.12.606
BH 1998.12.606
A felszámolási eljárásban a polgármesteri hivatal kifogása alapján indult eljárást - ha a polgármesteri hivatal nem hitelezőként, hanem a helység lakosainak "meghatalmazottjaként", de írásbeli meghatalmazás nélkül kíván eljárni - meg kell szüntetni [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 3. § c) pont, 4. § (1)-(2) bek., 6. § (2) bek., 51. § (1) bek., Pp. 67. §, 130. § (1) bek. e) pont, 157. § a) pont, 233. § (1) bek., 251. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1993. február 5-én indult és a Cégközlönyben 1993. szeptember 2-án közzétett felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság a V.-i Polgármesteri Hivatal kifogását elutasította. Végzésének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felszámoló a kárpótlásból visszamaradt földek árverésére 1996. augusztus 9-re határnapot tűzött ki. Ez ellen az intézkedése ellen a V.-i Polgármesteri Hivatal kifogást terjesztett elő, melyben annak megállapítását kérte, hogy ez a...
A felszámoló a "kifogás" elutasítását kérte. Az volt az álláspontja, hogy a kárpótlásból visszamaradt földek az adós termelőszövetkezet tulajdonát képezik, így a Cstv. vonatkozó szabályai alapján a felszámolási vagyonba tartoznak. A Cstv. rendelkezéseit betartva jogszerűen járt el akkor, amikor e földterületek árverésére határnapot tűzött.
Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felszámolás kezdete előtt a szövetkezet közgyűlése a 8/1992. (IV. 3.) számú határozatával a vagyonnevesítés elveit meghatározta, és - többek között - akként határozott, hogy a kárpótlási árverések befejezése után megmaradó földet a szövetkezeti üzletrész arányában kell a tagok között felosztani. Akként foglalt állást, hogy a kárpótlásból visszamaradt föld az adós gazdálkodó szervezetnek felszámolási eljárás hatálya alá eső vagyonába tartozik, a felszámolás kezdő időpontjában hatályban volt 1991. évi IL. törvény - Cstv. - 4. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján. A jogvita tárgyát képező földterületek ugyanis a felszámolás közzétételének időpontjában és azóta is az adós termelőszövetkezet tulajdonában állnak, ezért a Cstv. hivatkozott szabálya folytán a felszámolás körébe tartoznak. Az ez alóli kivételt meghatározó, 1993. szeptember hó 2. napján hatályba lépett 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) 4. §-a (3) bekezdésének c) pontja, illetve az ezt hatályon kívül helyező, 1996. évi XXXII. törvény 11. §-a (3) bekezdésének e) pontja a jelen - 1993. szeptember 2-a előtt indult - felszámolási eljárásban nem alkalmazható.
Végül az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy a kérelmet előterjesztő V.-i Polgármesteri Hivatal a felszámoló intézkedése vagy mulasztása ellen nem jogosult kifogással élni, mivel jelen eljárásban hitelezőnek nem minősül, s a bíróság a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése alapján csak a hitelezők által előterjesztett kifogást bírálhatja el.
A V.-i Polgármesteri Hivatal hivatkozott ugyan arra, hogy 203 magánszemély érdekét képviseli, akik közül lehet olyan, aki hitelezőnek minősül, és kifogást terjeszthet elő, vagy vitatott hitelezői igénye van. E személyek aláírása azonban a kérelemhez becsatolva nem lett. Megjegyezte, hogy mindez az ügy érdemben való eldöntését nem befolyásolta. A fenti indokok alapján a kifogást elutasította.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kifogást előterjesztő V.-i Polgármesteri Hivatal, továbbá M. I., M. R., D. B., Ó. M., Ú. M., N. I., ifj. N. Gy., K. F., K. I., P. J. és K. Cs. - "mint földtulajdonos érdekelt felek" - nyújtottak be fellebbezést. Arra hivatkoztak, hogy jogaik gyakorlását - így kifogás, fellebbezés előterjesztését - a Ptk. 1-7. §-ai biztosítják. Az 1992. évi II. törvény 25. §-ának (2) bekezdése alapján valamennyi részarány-tulajdonossal együtt érdekelt félnek minősülnek. Kérték az elsőfokú végzés megváltoztatását - tartalmilag - a kifogásnak megfelelően.
A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkező részben felsorolt 11 magánszemély fellebbezését hivatalból elutasította a következő indokok miatt:
A jelen - 1993. február 5-én indult - felszámolási eljárásban alkalmazandó 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 233. §. (1) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság határozata ellen - amennyiben a törvény ki nem zárja - fellebbezésnek van helye. Fellebbezéssel élhet a fél, a beavatkozó, végül az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, a rendelkezés reá vonatkozó része ellen.
Az elsőfokú bíróság 29/7. sorszámú végzésében a V.-i Polgármesteri Hivatal által benyújtott kifogást bírálta el, végzése csak a polgármesteri hivatalra tartalmazott rendelkezést. Ezért az elsőfokú eljárásban félként részt nem vevő személyek, akikre egyébként az elsőfokú végzés rendelkezést nem tartalmaz, a Pp. 233. §-ának (1) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság határozata ellen fellebbezéssel nem élhetnek. Ezért a fellebbezésüket a másodfokú bíróságnak, a Pp. 237. §-a és 240. §-ának (1) bekezdése alapján hivatalból el kellett utasítania.
A Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek érdekeit sértő intézkedése vagy mulasztása ellen - a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül - az adós gazdálkodó szervezet, a választmány vagy bármelyik hitelező élhet kifogással a felszámolást elrendelő bíróságnál. A V.-i Polgármesteri Hivatal képviselője az 1996. október 7-én kelt 29/3. sorszámú jegyzőkönyvben maga adta elő, hogy a felszámolási eljárásban nem hitelező. A faluban élő 203 magánszemély képviseletében jár el, azok kérésére.
A V.-i Polgármesteri Hivatal a felszámolási eljárásban ezek szerint hitelezőnek nem minősül, ezért a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése értelmében saját nevében kifogás előterjesztésére nem jogosult. A Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 67. §-a sorolja fel, hogy a perben meghatalmazottként ki járhat el. E felsorolásban a polgármesteri hivatal nem szerepel, és külön jogszabály sem jogosítja fel a polgármesteri hivatalt a működési területén élő "részarány-földtulajdonosok" képviseletére. Ezen túlmenően a V.-i Polgármesteri Hivatal képviselője az elsőfokú eljárásban csak előadta, de semmivel nem igazolta, hogy ő a részarány-földtulajdonosok képviseletében járna el.
Miután a V.-i Polgármesteri Hivatal jelen eljárásban kifogással élő fél nem lehet, az elsőfokú bíróságnak az általa előterjesztett kifogást, a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 130. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján - eljárásbeli jogképesség hiányában - érdemi vizsgálat nélkül hivatalból kellett volna elutasítania. A Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 157. §-ának a) pontja értelmében a bíróság a pert - az adott esetben a kifogás tárgyában indult nem peres eljárást - megszünteti, ha a keresetlevelet - jelen esetben a kifogást - már a 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani. A Pp. 251. §-ának (1) bekezdése szerint pedig, ha a másodfokú bíróság a pert - jelen esetben nem peres eljárást - a Pp. 157. §-a értelmében megszünteti, az elsőfokú bíróság határozatát végzéssel teljes egészében vagy abban a részben, melyre a megszüntetés oka fennáll, hatályon kívül helyezi.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a V.-i Polgármesteri Hivatal kifogása tárgyában indult eljárást megszüntette, és az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte.
Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a Cstv. 3. §-a c) pontjának utolsó mondata értelmében a felszámolás kezdő időpontjától hitelező az is, akinek vitás követelése van. E rendelkezésre tekintettel a kárpótlásból visszamaradt földekre igényt tartó magánszemélyek hitelezőnek minősülnek, és a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése értelmében ők jogosultak kifogás előterjesztésére. Amennyiben a kárpótlásból visszamaradt földterületekre a felszámolónak igényüket bejelentették, és a felszámoló ezt az igényt vitatta, a Cstv. 46. §-ának (4) bekezdése értelmében ezt a vitatott hitelezői igényt a felszámolónak kellett volna elbírálás végett a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldeni.
Az eljárás a módosított 1990. évi XCIII. törvény (It.) 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján illetékmentes.
(Legf. Bír. Fpk.VI.30.153/1997. sz.)