adozona.hu
BH 1998.12.580
BH 1998.12.580
Betéti társaság kültagja és alkalmazottja a társaság képviseletére nem jogosult, az egyéb jogszabályi feltételek megléte esetén ún. "általános kereskedelmi meghatalmazottnak" minősülhetnek [1988. évi VI. tv. (Gt.) 71-72. §-ai,* Ptk. 220. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A II. r. alperes az I. r. alperes betéti társaság beltagja. Az I. r. alperes által üzemeltetett élelmiszerboltot a perben nem állt B. M. vezette, aki árubeszerzéssel és értékesítéssel, valamint pénzkezeléssel megbízott és bélyegző használatára is jogosult alkalmazottja volt az I. r. alperesnek. A felperes - aki ugyanabban a házban lakik, mint ahol az élelmiszerbolt működik, és így jó ismeretségben volt B. M.-mel - 1993. november 24-én az üzlet részére történő árubeszerzéshez 345.000 forintot ...
Mivel további visszafizetés nem történt, a felperes a fizetési meghagyással indult eljárásban 270.000 forint és késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését. Az alperesek a kereset elutasítását kérték arra hivatkozva, hogy B. M. rosszhiszemű álképviselő, aki nem volt jogosult az I. r. alperes nevében kölcsön felvételére.
Az elsőfokú bíróság ítéletével 270.000 forint és kamata egyetemleges megfizetésére kötelezte az alpereseket, mert azt állapította meg, hogy B. M. az I. r. alperes Ptk. 220. §-ának (1) bekezdése szerinti képviselőjeként járt el a kölcsön felvételénél, jogszerűen használta a cégbélyegzőt, és őt a felperes joggal tekinthette az I. r. alperes képviselőjének. A II. r. alperest mint az I. r. alperes társaság beltagját terheli felelősség a kölcsön visszafizetéséért.
Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság megváltoztatta ezt a döntést, és a keresetet elutasította. Az ítéleti indokolás szerint a bizonyítás anyagából nem lehetett megállapítani, hogy B. M. nem a maga részére, hanem a cég érdekében, a munkaviszonyával összefüggésben vette volna fel a kölcsönt, így a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján az I. r. alperes kárfelelőssége nem volt megállapítható. A II. r. alperes részéről pedig nem történt érvényes kezességvállalás. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nincs szó a Ptk. 220. §-ának (1) bekezdése szerinti képviselő útján történő szerződéskötésről sem, hanem B. M. az ügyletkötés során a Ptk. 221. §-ának (2) bekezdése szerinti rosszhiszemű álképviselőként járt el, így egyedül ő lenne köteles a felvett kölcsön visszafizetésére, míg az alperesekkel szemben a felperes keresete alaptalan.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. A felülvizsgálati kérelemben a felperes megismételte azt a perbeli álláspontját, amely szerint B. M. az I. r. alperes képviselőjeként vette fel a kölcsönt, és abból az üzlet részére vásárolt árut.
Az alperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, mert a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A másodfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helytállóan állapította meg. Mindenben egyetért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság által elfoglalt azzal a jogi állásponttal is, amely szerint B. M. az ügyletkötés során rosszhiszemű álképviselőként járt el, így az alperesekkel szemben a felperes keresete alaptalan volt. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság csupán utal a jogerős ítéletben kifejtett helyes és megalapozott jogi álláspontra. Csak a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel mutat rá még a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra. Az 1988. évi VI. törvény (Gt.) 71. §-a alapján közkereseti [betéti - Gt. 94. § (2) bek.] társaság képviseletére csak a tag lehet jogosult, és csak az ilyen, a cégjegyzékbe bejegyzett általános képviseleti és cégjegyzési joggal rendelkező tag képviselőre vonatkozik a Gt. 72. § (4) bekezdésének azon előírása, amely szerint a képviselő képviseleti joga teljes körű, annak bármilyen korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan. A perbeli esetben B. M. az I. r. alperes alkalmazottja volt, és mint ilyen, nem volt és nem is lehetett annak a Gt. szerinti képviselője. B. M. csak a Ptk. 220. §-ának (1) bekezdése szerinti ún. "általános kereskedelmi meghatalmazottnak" volt tekinthető. Az e jogszabályhelyen alapuló képviseleti jogkörbe azonban csak az üzletben szokásos szerződések megkötése és lebonyolítása tartozik bele, kölcsön felvétele nem. A perben az sem nyert bizonyítást, hogy B. M. részére a II. r. alperes eseti meghatalmazást adott volna a kölcsön felvételére.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.VI.21.891/1997. sz.)