adozona.hu
BH 1998.12.577
BH 1998.12.577
A törzstőke csorbításának a bűncselekménye megvalósul, ha a korlátolt felelősségű társaság (kft.) vezető tisztségviselői a törzstőkének a bankban letétbe helyezett összegét - a kft-ből kilépni szándékozó egyik alapító érdekében - a gazdasági társaság anyagi alapjából kivonják; a hatályos törvényi rendelkezés értelmében a törzstőke csorbításának a bűntette eredmény-bűncselekmény: megvalósulásának materiális feltétele a törzstőkének - részben vagy egészben történő - jogtalan elvonása [Btk. 298/B. §, 1988. évi
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kerületi ügyészség vádiratában foglalt tényállás szerint az F. Kft. törzstőkéjének egyik lényeges tétele volt az I. r. terhelt által a devizaszámlára befizetett 13.000 DM - amelynek forintellenértéke 580.000 forint volt -, amelyet az I. r. és a II. r. terheltek 1993. október 20. napján a B. Bank egyik fiókjától felvettek, és amelyet az I. r. terhelt - a devizahatóság engedélye nélkül - Németországba kivitt, és ott az F. GmbH számlájára befizetett. Erre tekintettel a vádiratban az ügyészség ...
BH 1998.12.577 A törzstőke csorbításának a bűncselekménye megvalósul, ha a korlátolt felelősségű társaság (kft.) vezető tisztségviselői a törzstőkének a bankban letétbe helyezett összegét - a kft-ből kilépni szándékozó egyik alapító érdekében - a gazdasági társaság anyagi alapjából kivonják;
a hatályos törvényi rendelkezés értelmében a törzstőke csorbításának a bűntette eredmény-bűncselekmény: megvalósulásának materiális feltétele a törzstőkének - részben vagy egészben történő - jogtalan elvonása [Btk. 298/B. §, 1988. évi VI. tv. 117. § (1) bek., 1988. évi XXIV. tv. 31. § (3) bek.].
A kerületi ügyészség vádiratában foglalt tényállás szerint az F. Kft. törzstőkéjének egyik lényeges tétele volt az I. r. terhelt által a devizaszámlára befizetett 13.000 DM - amelynek forintellenértéke 580.000 forint volt -, amelyet az I. r. és a II. r. terheltek 1993. október 20. napján a B. Bank egyik fiókjától felvettek, és amelyet az I. r. terhelt - a devizahatóság engedélye nélkül - Németországba kivitt, és ott az F. GmbH számlájára befizetett. Erre tekintettel a vádiratban az ügyészség az I. r. terheltet a Btk.-nak az 1988. évi XII. törvény 1. §-ával kiegészített 298/B. §-ában foglalt törzstőke csorbításának a vétségén kívül a Btk. 309. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és (2) bekezdésének c) pontja szerint minősülő devizagazdálkodás megsértése bűntettével is vádolta.A kerületi bíróság az 1996. február 15. napján kelt végzésében a II. r. terhelt tekintetében a törzstőke csorbításának vétsége miatt indított büntetőeljárást a Be. 213. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt büntethetőséget kizáró ok (Btk. 28. §) folytán megszüntette és a terheltet megrovásban részesítette. (Az I. r. terheltnek a büntetőeljárás során bekövetkezett halála folytán az eljárás megszüntetésére került sor.)
Bár az eljárást megszüntető végzés indokolása ezt nem tartalmazza, de a bűncselekmény megjelöléséből egyértelmű, hogy a kerületi bíróság - a törvény időbeli hatályára vonatkozó és a Btk. 2. §-ában írt rendelkezés folytán - az ügyet nem az elbírálás időpontjában hatályban volt és a Btk.-nak az 1994. évi IX. törvény 15. §-ával módosított 298/B. §-a szerint, hanem az elkövetés idején hatályban volt és az 1988. évi XII. törvény 1. §-ával beiktatott törvényi rendelkezésre alapította; a II. r. terhelt által megvalósított bűncselekményt ugyanis vétségként - s nem pedig bűntettként - jelölte meg.
A másodfokú bíróság 1997. április 29. napján kelt helybenhagyó végzése határozottan utal a Btk. 2. §-ának a rendelkezésére, így egyértelmű, hogy a fellebbezési szakban eljárt bíróság is a törzstőke csorbításának a bűncselekménye tekintetében az elkövetéskor hatályban volt büntetőjogi, valamint az akkor hatályos igazgatási jogszabályok rendelkezéseit vette alapul. Mindezekből egyértelműen megállapítható, hogy az alapeljárás során a bíróságok a büntető anyagi jogi rendelkezések helyes alkalmazásával jártak el.
A Btk.-nak az 1988. évi XII. tv. 1. §-ával kiegészített 298/B. §-a értelmében a törzstőke csorbításának vétségét csak speciális alany valósíthatja meg, nevezetesen a kft. tisztségviselője, az elkövetési magatartás pedig a törzstőke terhére a társaság tagjai részére történő jogtalan kifizetés teljesítése. A II. r. terhelt az említett és a bűncselekmény alanyával szemben támasztott ennek a követelménynek mindenben megfelelt, és az általa tanúsított magatartás is mindenben beleillik annak a törvényi tényállásnak a kereteibe, amelyet a törvény előírt.
Az alapeljárás során eljárt bíróságok egyértelmű - a II. r. terhelt által sem vitatott - tények alapján állapították meg azt, hogy a B. Bank fiókjában vezetett devizaszámlán elhelyezett 13.000 DM azonos volt azzal a törzstőkeként letétbe helyezett összeggel, amelyet a külföldi állampolgárságú I. r. terhelt elhelyezett; az erre vonatkozó szerződés megkötésében a II. r. terhelt is - mint a kft. tisztségviselője - közreműködött, és a törzstőkét érintő mindennemű kifizetés tekintetében ő is aláírási jogosultsággal rendelkezett.
Az sem volt kétséges, hogy az I. r. terhelt is a kft. egyik tisztségviselője, egyszersmind azonban a kft. tagja is volt.
Az alapeljárás során eljárt bíróságok a fentiekben megállapított tények alapulvételével arra a jogi következtetésre jutottak, hogy a terheltek részéről a törzstőke terhére történő kifizetés jogtalan volt. Ezt a megállapításukat arra alapították, hogy az I. r. terheltnek az iratok között is fellelhető levelezései, valamint a gyanúsítottként kihallgatásáról felvett vallomásai alapján nyilvánvaló volt az a szándéka, hogy a Magyarországon általa is alapított kft. működésével kapcsolatban elégedetlen volt, a kft. tagjai között is ellentétek merültek fel, amelyek az I. r. terheltet arra indították, hogy a vállalkozásból kilépjen; ennek azonban nem a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvényben foglalt legális megoldását választotta, hanem a II. r. terhelt aktív közreműködése mellett a devizaszámláján deponált összeget felvette, majd a konvertibilis valutát magával vitte külföldre.
A bíróságok azt a megállapításukat, hogy a törzstőke ilyen módon való kivonása jogtalan volt, egyrészt a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) 177. §-ának (1) bekezdésében foglalt arra a rendelkezésre alapították, hogy a kft. esetében, annak a fennállása alatt a tagok a törzstőkéjüket nem követelhetik vissza; másrészt ez a megoldás sértette az 1988. évi XXIV. törvény 31. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezést is, eszerint ugyanis a kft. külföldi tagjának - és az I. r. terhelt ilyennek volt tekintendő - a konvertibilis valutában szolgáltatott pénzbeli hozzájárulása kizárólag a kft. működéséhez szükséges termelőeszközök, alkatrészek és tartós használatra szolgáló eszközök beszerzése, valamint a társaság működéséhez szükséges, konvertibilis valutában felmerülő költségek fedezése érdekében használható fel, márpedig az I. r. terhelt - a II. r. terhelt által is ismerten - nem a kft. normális gazdasági működésének a funkcionálása érdekében vette fel a törzstőke teljes összegét, hanem abból a célból, hogy azt teljesen kivonja a gazdasági társaság anyagi alapjából.
A lefolytatott bizonyítási eljárás során a kerületi bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése alapján arra a megállapításra jutott, hogy a II. r. terheltnek határozott tudomása volt arról: az I. r. terhelt a devizaszámláján levő törzstőkéjét szándékozott felvenni a B. Bank fiókjától, mely csak az ő aktív közreműködésével volt keresztülvihető. Ennek határozott tudatában írta alá a II. r. terhelt azt a bizonylatot, amely alapján a bank az I. r. terhelt részére a valutában való kifizetést teljesítette.
Az eljárt bíróságok a büntető anyagi jogi rendelkezések helyes alkalmazásával jutottak arra a következtetésre, hogy a II. r. terheltnek a bizonylat aláírásában való aktív közreműködése az I. r. terheltnek a pénz felvételére vonatkozó szándéka valóra váltásában nélkülözhetetlenül szükséges volt, és minthogy a terheltek teljes szándék- és akaratgyengeségben cselekedtek, a II. r. terhelt - az időközben elhalálozott I. r. terhelttel együtt -, mint a Btk. 20. §-ának (2) bekezdése szerinti társtettes valósította meg a Btk. 298/B. §-ában foglalt vétséget.
A II. r. terhelt és védője 1997. november 28. napján felülvizsgálati indítványt terjesztett elő az eljárt bíróságok határozatai ellen. Felülvizsgálati indítványukat a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapították, és bűncselekmény hiánya címén a terhelt felmentését kérték a törzstőke csorbításának vétsége miatt emelt vád alól.
A felülvizsgálati indítvány egyrészt az eljárt bíróságok végzéseit azok ténybeli megalapozatlanságára hivatkozva támadja azzal, hogy az eljárt bíróságok nem vontak be igazságügyi könyvszakértőt, így a ténymegállapításaik megalapozatlanok; a bíróságok tévesen helyezkedtek arra az álláspontra, hogy az I. r. terhelt a törzstőkéjének a kivonása érdekében vette fel a konvertibilis valutában elhelyezett összeget a B. Bank fiókjától; végül hivatkoztak arra, hogy a kft. 1993. december 31-én készült mérlege szerint a forgóeszköz 1.693.000 forint, a pénzeszköz pedig 548.000 forint volt: következésképpen a törzstőke összege ténylegesen nem csökkenhetett.
A legfőbb ügyész az észrevételében kifejtette, hogy a felülvizsgálati indítvány egyrészt az eljárt bíróságok által a bizonyítékok okszerű értékelésével megállapított tényállást, a bizonyított tényekből a nem bizonyított tényekre levont ténybeli következtetések helyességét támadja - amely a felülvizsgálati eljárás során sikerre nem vezethet -; másfelől a cselekmény jogi minősítése kérdésében való állásfoglalás megfelel az elkövetés idején hatályban volt büntető anyagi jogi és igazgatási rendelkezéseknek. Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróságok határozatait hatályában tartsa fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
Kétségtelen, hogy a felülvizsgálati indítvány túlnyomórészt az eljárt bíróságok végzéseinek azokat a megállapításait támadja, amelyek a megállapított tényállással kapcsolatosak.
A felülvizsgálati indítvány előterjesztésére csupán a Be. 284. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi jogi és a Be. 284/A. §-ának (2) bekezdésében foglalt eljárási szabálysértés esetén van helye. Ebből a rendelkezésből egyértelmű, hogy az eljárt bíróságok által a bizonyítékok mérlegelésével megállapított, valamint a tényekből levont ténybeli következtetéssel történt ténymegállapítások nem szolgálhatnak a felülvizsgálat alapjául.
Nincs alapja tehát annak a felülvizsgálati indítványban foglalt tényállás elleni támadásnak, hogy az eljárt bíróságok könyvszakértői vélemény beszerzése nélkül tették meg a ténymegállapításaikat, valamint hogy a II. r. terhelt tudata átfogta-e, hogy az I. r. terhelt a jogszabállyal ellentétes módon kívánta kivonni a törzstőkéjét a kft-ből. Minthogy ezekben a kérdésekben az eljárt bíróságok a bizonyítékok perrendszerű értékelésével foglaltak állást; a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványban foglalt ezekkel a támadásokkal érdemben nem foglalkozott.
A felülvizsgálati indítvány a büntető anyagi jogi rendelkezések alkalmazásának a helyességét is vitatta azzal kapcsolatban, hogy a II. r. terhelt magatartása folytán a kft. törzstőkéje ténylegesen csökkent-e, illetőleg az olyan mértékben csökkent-e, hogy az a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvényben meghatározott 1 millió forint alá esett. Ebben a kérdésben való helyes állásfoglalás során szükséges a büntető anyagi jogi és a gazdasági igazgatással kapcsolatos rendelkezéseknek az elemzése.
A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény meghozatala után felmerült annak a szükségessége, hogy az e törvényben foglalt egyes rendelkezések megszegése esetén a büntetőjogi fenyegetettség is biztosítsa a gazdasági vállalkozásoknak a társadalom érdekében való helyes funkcionálását. Ennek a felismerése hozta létre a Btk.-nak az 1988. évi XII. törvény 1. §-ával való kiegészítését és a 298/B. §-ának az életrehívását. Eszerint az alaptőke (a részvénytársaságok esetén), illetőleg a törzstőke (kft-k esetén) csorbításának a vétségét az említett gazdasági társaságoknak az a tisztségviselője valósítja meg, aki az alaptőke vagy a törzstőke terhére, a társaság tagjai részére jogtalan kifizetést teljesít. A törvény a bűncselekményt vétségként szabályozta, és vagylagosan 2 évi szabadságvesztést, javító-nevelő munkát vagy pénzbüntetést írt elő. A szóban levő új bűncselekmény-tényállás megjelölését "alaptőke vagy törzstőke csorbítása" címmel léptette életbe, a törvény 1989. január 1. napján lépett hatályba, valamint az 1994. május 15. napjáig volt hatályban; ekkor ugyanis az 1994. évi IX. törvény 15. §-a a büntetőjogi rendelkezést más tartalommal és szankcióval szabályozta.
Az nyilvánvaló, hogy az ügyben a vád tárgyává tett cselekmény elkövetésének időpontja: 1993. október 20. és 22. napja, amikor a Btk.-nak az 1988. évi XII. törvény 1. §-ával kiegészített rendelkezése volt hatályban. Nem kétséges az sem, hogy ez a törvényi rendelkezés a terhelt számára enyhébb büntetőjogi elbírálást jelent, mint az 1994. évi IX. törvény 15. §-ával módosított rendelkezés, ez utóbbi ugyanis bűntettként szabályozza az alaptőke vagy a törzstőke csorbítását, és súlyosabb büntetőjogi szankciót ír elő. A terhelt cselekményének az elbírálása szempontjából tehát - figyelemmel a Btk.-nak a büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó 2. §-ában foglaltakra - nem az elbíráláskor, hanem az elkövetéskor hatályos rendelkezést kellett alkalmazni.
Az elkövetés idején hatályban levő büntetőjogi rendelkezés elemzése alapján nyilvánvaló, hogy a törvény a Btk. 298/B. §-a szerinti bűncselekményt - némileg a címétől eltérően - immateriális bűncselekményként szabályozta: a bűncselekmény befejezett vétségként megvalósításához eredmény nem volt szükséges, csupán az igazgatási szabálynak az a formális megszegése, amely szerint a kft. esetében a törzstőke terhére, a kft. tagja részére a kft. tisztségviselője részéről jogtalan kifizetés történt.
Az 1994. évi IX. törvény 15. §-a a Btk. 298/B. §-a törvényi tényállását - bár azonos szakaszszám és azonos cím megjelölése mellett - lényegesen megváltoztatta, és az 1994. május 15. napjával hatályba lépett újabb büntetőjogi rendelkezés a bűncselekményt már materiális bűncselekményként, és nem vétségként, hanem bűntettként szabályozza, amelynek az elkövetője a részvénytársaságnak vagy a korlátolt felelősségű társaságnak az a vezető tisztségviselője, aki az alaptőkét vagy a törzstőkét - részben vagy egészben - elvonja; a törvényi fenyegetettség pedig 3 évi szabadságvesztés.
A törvényi rendelkezések ilyen alakulása és módosulása folytán nyilvánvaló, hogy a II. r. terhelt esetében az elkövetéskor hatályos büntetőjogi rendelkezések alkalmazásának van helye, ebből a szempontból pedig közömbös, hogy a kft. törzstőkéje ténylegesen csökkent-e vagy sem, ezért a felülvizsgálati indítványban foglaltaknak ezzel kapcsolatos része is közömbös: az igazgatási szabály formális megvalósulásának a ténye önmagában is megalapozza a bűnösség megállapítását. Annak a vizsgálata volt tehát szükséges, hogy a II. r. terhelt - mint a kft. vezető tisztségviselője - közreműködése folytán a kft. tagja - az I. r. terhelt - javára és a törzstőke terhére történt-e az igazgatási szabályokkal ellentétes, jogtalan kifizetés, függetlenül attól, hogy ez a kifizetés a törzstőkét összegében bármely vonatkozásában érinthette-e.
Minthogy pedig az eljárt bíróságok ebben a kérdésben helyesen foglaltak állást, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, ezért a Be. 291. §-ának (7) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv.III.153/1998. sz.)