adozona.hu
BH 1998.11.554
BH 1998.11.554
A felszámolási eljárás kereteit meghaladja az adós és a hitelező között létrejött peren kívüli egyezség indítékának és tartalmának vizsgálata. Az ilyen egyezség megtámadása esetén a jogvita elbírálása a perbíróság hatáskörébe tartozik [Ptk. 199. §, 236. § (1)-(2)bek., 240. § (3) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 46. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a H. Gy.-né hitelező igénybejelentésének nyilvántartásba vételét elutasító felszámolói határozatot helybenhagyta. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós ellen a felszámolási eljárás a Cégközlöny 1995. május 25-i, 21. számában került közzétételre. Az eljárásra ezért az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) rendelkezései az irányadók. H. Gy.-né hitelezői igényt jelentett be a felszámolási eljárás során 656.536,-Ft tőke és kamata...
BH 1998.11.554 A felszámolási eljárás kereteit meghaladja az adós és a hitelező között létrejött peren kívüli egyezség indítékának és tartalmának vizsgálata. Az ilyen egyezség megtámadása esetén a jogvita elbírálása a perbíróság hatáskörébe tartozik [Ptk. 199. §, 236. § (1)-(2)bek., 240. § (3) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 46. §].
Az elsőfokú bíróság a H. Gy.-né hitelező igénybejelentésének nyilvántartásba vételét elutasító felszámolói határozatot helybenhagyta. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós ellen a felszámolási eljárás a Cégközlöny 1995. május 25-i, 21. számában került közzétételre. Az eljárásra ezért az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) rendelkezései az irányadók. H. Gy.-né hitelezői igényt jelentett be a felszámolási eljárás során 656.536,-Ft tőke és kamatai iránt, mivel az M. Rt. 1992. november 3-án üzemanyagot szállított ilyen értékben az adós részére, amelyet megbízottja a hitelező tulajdonában lévő bélyegzővel vett át, és az üzemanyag ellenértékét sem az M. Rt.-nek, sem pedig a hitelezőnek nem egyenlítette ki. Az igényt a felszámoló nem ismerte el, hanem azt felülvizsgálat céljából az 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 46. §-ának (1) bekezdése alapján a bírósághoz beterjesztette.Az elsőfokú bíróság a felszámoló álláspontját fogadta el, mert a vitatott számla kiállítása 1992. november 3-án történt. Ezt követően 1993. október 4-én a felek egyezséget kötöttek, amelynek 7. pontja értelmében - a jegyzőkönyv 1-6. pontjában foglaltak teljesítését követően - egymással szemben - bármilyen jogcímen - követelést nem támasztanak. A bíróság egyetértett a felszámolónak azzal az álláspontjával, hogy a számla kifizetésének ügye egy évvel megelőzte az egyezségi megállapodást, így az egyezség erre a hitelezői igénybejelentés tárgyát képező üzemanyagszámla összegére is vonatkozott.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést. A végzés megváltoztatásával a hitelezői igény elismerését és nyilvántartásba vételét kérte elrendelni. Hivatkozott arra, hogy 1993. február 27-én levelet intézett az M. Rt.-hez a számla ügyében, amelyre az 1994. július 26-ig nem nyilatkozott. Így joggal feltételezte azt, hogy az a követelését az adóssal szemben érvényesítette. Csatolta az erre vonatkozó levelezést. Ebből kifolyólag az egyezségnek és az adásvételi szerződésnek nem volt tárgya az M. Rt. szóban levő követelése.
Az adós gazdálkodó szervezet nevében eljáró felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A hitelező fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján helyesen állapította meg a tényállást, helyes az arra alapított jogi döntése is. A hitelező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének a megváltoztatására.
Mint azt az elsőfokú bíróság is megállapította, a vitás hitelezői igény tárgyát képező számla kiállítását követően a felek között a hitelező tulajdonát képező, a vámosoroszi országúton lévő töltőállomás tulajdoni viszonyával, illetőleg használatával kapcsolatban 1993. október 4-én peren kívüli egyezség jött létre, majd 1993. november 2-án adásvételi szerződés, amelyben a hitelező a benzinkutat eladta az adósnak.
A felszámolási eljárás kereteit meghaladja az, hogy a bíróság bizonyítást folytasson le arra, hogy a felek az egyezség megkötésénél milyen igényeikkel kapcsolatban, milyen engedményeket tettek. Tény, hogy annak 7. pontja rögzíti, hogy ezt követően egymással szemben semmiféle igényt nem támasztanak. A Ptk. 240. §-ának (3) bekezdése szerint a szerződést egyezséggel is lehet módosítani. Egyezség esetén a felek a szerződésből eredő vitás vagy bizonytalan kérdéseket közös megegyezéssel úgy rendezik, hogy kölcsönösen engednek egymásnak. A Ptk. 199.§-ára figyelemmel, az egyezség megtámadása a Ptk. 236. §-ának (1) bekezdése alapján bíróság előtt történhet, amennyiben annak a (2) bekezdés szerinti feltételei fennállnak. Ez azonban nem a felszámolási eljárás keretében történhet, hanem az arra az általános szabályok szerint illetékes hatáskörrel rendelkező bíróság előtt.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság - tartalmában a hitelezői igényt elutasító - végzését a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy nem a felszámoló intézkedését hagyta helyben, hanem a hitelező igényét utasította el.
(Legf. Bír. Fpk.VIII.31.673/1996. sz.)