adozona.hu
BH 1998.10.513
BH 1998.10.513
A szövetkezeti üzletrész megvásárlására fordított összeget az adólevonási jog gyakorlásához nem csak készpénzben lehet teljesíteni [1991. évi XC. tv. 38/A. § (1) bek. k) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felpereseknél adóellenőrzést végzett az 1995. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben. Az ellenőrzés eredményeként az I. r. felperest 15.508,-Ft, a II. r. felperest pedig 234,-Ft adóhiány megfizetésére kötelezte határozataival.
A felperesek fellebbezése folytán az alperes határozataival helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatokat.
Az adóhiány megállapítására a következők miatt került sor:
1995. április 3-án a felperesek - akik tagjai voltak a P. ...
BH 1998.10.513 A szövetkezeti üzletrész megvásárlására fordított összeget az adólevonási jog gyakorlásához nem csak készpénzben lehet teljesíteni [1991. évi XC. tv. 38/A. § (1) bek. k) pont].
Az elsőfokú adóhatóság a felpereseknél adóellenőrzést végzett az 1995. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben. Az ellenőrzés eredményeként az I. r. felperest 15.508,-Ft, a II. r. felperest pedig 234,-Ft adóhiány megfizetésére kötelezte határozataival.A felperesek fellebbezése folytán az alperes határozataival helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatokat.
Az adóhiány megállapítására a következők miatt került sor:
1995. április 3-án a felperesek - akik tagjai voltak a P. '95 Szövetkezetnek - a K. Kft. részére 386.000 és 205.000,-Ft névértékű kárpótlási jegyet adtak el 671.640,-Ft, illetve 356.700,-Ft készpénzben megfizetett vételárért. Ugyanezen a napon a felperesek azonos névértéken és vételáron P. '95 szövetkezeti üzletrészt is vásároltak a kft-től, amelyet készpénzben fizettek meg. Az adóhatóság álláspontja szerint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. törvény) 38/A. §-a (1) bekezdésének k) pontja alapján a felperesek nem jogosultak adókedvezményre, mert céljuk a perbeli, színleltnek minősített adásvételi szerződésekkel az adókedvezmény megszerzése volt. A felperesek nem készpénzért, hanem kárpótlási jegyért szereztek üzletrészt, a színlelt adásvételi szerződések az értékpapírok közvetlen cseréjét leplezik.
A felperesek keresetükben kérték a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperesek az üzletrészvásárlások után nem jogosultak az Szja. törvény 38/A. §-a szerinti adókedvezmény igénybevételére.
A felperesek fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével helyes indokai szerint helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérték az ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kereseti kérelmüknek megfelelően. Részletesen kifejtett álláspontjuk szerint az adóhatóságok a tények teljes figyelmen kívül hagyásával minősítették színleltnek a szerződéseket, ezért a közigazgatási szervek és az eljárt bíróságok jogszabálysértően állapították meg azt, hogy adókedvezményre nem jogosultak.
Az alperes ellenkérelmében korábbi álláspontját fenntartotta, és arra is hivatkozott, hogy az adásvételi szerződés nem tartalmazza a kárpótlási jegyek sorszámát, ezért érvénytelen.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az 1994. évi LXXXII. törvénnyel módosított Szja. törvény 38/A. §-a (1) bekezdésének k) pontja alapján a 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adóból levonható a szövetkezet tagja által 1995. december 31-ig a saját szövetkezet üzletrészének megvásárlására fordított összeg 30 százaléka, feltéve, hogy a tag az adóévben a saját szövetkezeti üzletrészét részben vagy egészben nem idegenítette el.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdése szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. Az adóhatóság vizsgálhatja ezért, hogy a magánszemély és a szövetkezet szerződéses akarata szövetkezeti üzletrész átruházására irányult-e, és a megkötött szerződések adóügyi minősítését elvégezheti. Ez az adóhatóságot megillető jogosultság azonban az adójogszabály szövegének önkényes értelmezésével nem vezethet a felek szerződéses akaratával ellentétes következtetések levonására és egyes szerződések érvénytelenné minősítésére.
A Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése szerint a színlelt szerződés semmis; ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. Színlelt a szerződés, ha a felek nyilatkozata és valóságos szerződési akarata eltér egymástól úgy, hogy egyikük sem kívánja a nyilatkozat szerinti szerződés létrejöttét. Ebben az esetben a szerződés semmis. Téves az a jogi álláspont, amely a szövetkezeti üzletrész kárpótlási jegy vagy más értékpapír fejében történő megszerzését színlelt jogügyletnek minősíti. A szövetkezeti tag magánszemély és a szövetkezet valóságos akarata nyilvánult meg szerződéses nyilatkozatukban: szövetkezeti üzletrész megszerzése kárpótlási jegy, illetve más értékpapír ellenében. Az adóhatóság - a szerződést valóságos tartalma szerint minősítve - arra jogosult, hogy megállapítsa: a szerződés megkötésével és teljesítésével a szövetkezeti tag az adókedvezmény igénybevételének jogszabályi feltételét megteremti-e. A színlelt szerződésre való hivatkozás törvényi feltételei a perbeli jogviszonyban nincsenek meg.
Az Szja. törvény 38/A. §-a (1) bekezdése k) pontjának a helyes értelme az, hogy nem kizárt az adókedvezmény igénybevétele, ha az arra jogosító üzletrész megvásárlására nem készpénzfizetés ellenében kerül sor. Nem ütközik jogszabályi előírásba ezért, ha az adózó olyan szerződést köt, amelynek eredményeként adójogilag kedvezőbb helyzetbe kerül, feltéve, ha ezt az adót megállapító jogszabály lehetővé teszi.
Az 1991. évi XXV. törvény 5. §-ának (2) bekezdése szerint a kárpótlási jegy bemutatóra szóló, átruházható, a kárpótlás összegének megfelelő, az állammal szemben fennálló követelést névértékben megtestesítő értékpapír. A kárpótlási jegy tehát olyan vagyoni értéket kifejező értékpapír, amellyel tulajdonosa pénzben kifejezhető ellenszolgáltatást teljesíthet a polgári jogi viszonyokban, így - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - a kárpótlási jegy vásárlási célú felhasználásra is szolgálhat a szerződésben részes felek által szabadon meghatározott értékben. A törvényi előírások alapján a szövetkezeti tag tulajdonában lévő kárpótlási jegy - mint értékpapír - pénzben kifejezhető összeget testesít meg. Ha a tag a kárpótlási jegyét a szövetkezetre átruházza, meghatározott összegű vagyoni értéket szolgáltat a szövetkezetnek, amely - ennek fejében - részére szövetkezeti üzletrészt juttat. Az Szja. törvény az adott adóévben nem támasztott feltételt arra vonatkozóan, hogy a felek a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányát milyen összegben állapíthatják meg, ezért nincs adójogi jelentősége annak, hogy az adott időszakban mennyi volt a kárpótlási jegyek tőzsdei árfolyama vagy piaci értéke. Ha a törvény nem határozza meg, hogy adójogi szempontból bizonyos értékpapírok milyen összeg erejéig vehetők figyelembe, úgy ezt a szerződéses szabadság elvéből következően a felek határozhatják meg.
A fentieket összegezve nem fogadható el az az értelmezés, amely a kárpótlási jegy vagy más értékpapír ellenében kapott szövetkezeti üzletrészek után nem teszi lehetővé az adókedvezmény igénybevételét azon a jogi alapon, hogy a felek színlelt, tehát érvénytelen szerződést kötöttek.
E megállapítás abból a téves jogértelmezésből indul ki, hogy a szövetkezeti üzletrész "megvásárlására" fordított összeget csak készpénzben lehet teljesíteni, így az értékpapír formájában nyújtott ellenérték a törvényi feltételeknek nem tesz eleget. E jogértelmezés ellentétes az Szja. törvény 38/A. §-a (1) bekezdésének k) pontjában foglalt tételes jogi normával, és jogalap nélkül fosztja meg az adóalanyt a törvényben biztosított adókedvezmény igénybevételének lehetőségétől.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a 2/1998. KJE h. számú jogegységi határozatban foglaltakra figyelemmel hozta meg döntését.
Alaptalannak találta a Legfelsőbb Bíróság az alperes ellenkérelmét a kárpótlási jegyek sorszámának megjelölésének hiányával kapcsolatban, ugyanis a felülvizsgálati kérelemben fel nem hozott jogszabálysértésre nem alapítható ellenkérelem.
Az alperes egyébként a közigazgatási eljárásban nem vizsgálta, a perben pedig nem vitatta a kárpótlási jegyek sorszámát nem tartalmazó adásvételi szerződés ez okbóli érvényességét, illetve érvénytelenségét. Következésképpen az alperes által korábban fel nem hozott jogszabálysértés tekintetében - amelyre a felülvizsgálat nem terjedhetett ki - az eljárt bíróságok sem foglalhattak állást.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján a közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte.
(Legf. Bír. Kfv.III.27.808/1997. sz.)