adozona.hu
BH 1998.10.503
BH 1998.10.503
A felszámolási eljárásban a felszámoló által külön felszámítható költségek, illetőleg a felszámoló díjából fedezendő költségek köre, ezek elszámolásának módja [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 48. § (1) bek., 57. § (1) bek., a) pont, (2) bek., 59. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós szövetkezet ellen az 1992. évben indult, majd a Cégközlöny 1993. február 25-i számában közzétett felszámolási eljárást az elsőfokú bíróság az 51. sorszámú végzésével befejezte, s az adóst megszüntette. A "felszámolói költséget" 449 634,-Ft-ban állapította meg, s - egyebek mellett - rendelkezett annak az adós vagyonából történő kielégítése iránt. Határozott a bíróság az adós bankszámlájának megszüntetéséről, valamint a jogerős végzésnek az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 29. §-ában felso...
BH 1998.10.503 A felszámolási eljárásban a felszámoló által külön felszámítható költségek, illetőleg a felszámoló díjából fedezendő költségek köre, ezek elszámolásának módja [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 48. § (1) bek., 57. § (1) bek., a) pont, (2) bek., 59. §].
Az adós szövetkezet ellen az 1992. évben indult, majd a Cégközlöny 1993. február 25-i számában közzétett felszámolási eljárást az elsőfokú bíróság az 51. sorszámú végzésével befejezte, s az adóst megszüntette. A "felszámolói költséget" 449 634,-Ft-ban állapította meg, s - egyebek mellett - rendelkezett annak az adós vagyonából történő kielégítése iránt. Határozott a bíróság az adós bankszámlájának megszüntetéséről, valamint a jogerős végzésnek az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 29. §-ában felsorolt szervek részére való megküldéséről s a Cégközlönyben történő közzétételről is. Kötelezte továbbá a felszámolót a még szükséges intézkedések megtételére.A határozat indokolása szerint a megyei bíróság az eljárás befejezése során megállapította, hogy az adós felosztható vagyona 4.121.017,-Ft készpénzből és 6.144.067,-Ft még be nem hajtott követelésből áll. Ezzel szemben a hitelezői igények összege - a "felszámolói költséggel" együtt - 26.318.998,-Ft-ot tesz ki. A C. Csődgondnok és Tanácsadó Intézet Korlátolt Felelősségű Társaság felszámoló által előterjesztett felszámolási zárómérlegben és vagyonfelosztási javaslatban foglaltak ellen az APEH mint hitelező élt kifogással. Ebben arra hivatkozott, hogy a felszámoló az adós vagyonának értékesítésekor az árverés lebonyolításához, az M. úti telephely megosztásával kapcsolatos teendőkhöz, a hitelezői igények ellenőrzéséhez és a vagyonbiztosítási szerződés felülvizsgálatához indokolatlanul vett igénybe teljesítési segédeket. Sérelmezte, hogy az összesen 1.290.000,-Ft indokolatlan költséggel a felszámoló a hitelezői követelések kielégítési alapját csökkentette.
A megyei bíróság a hitelező 46. sorszámú kifogását alaptalannak találva azt elutasította, mert arra a következtetésre jutott: a felszámoló maga jogosult eldönteni, hogy "a felszámolási eljárás során milyen megoldást választ feladatainak elvégzésére, azokra mikor, milyen összegeket fordít". Kifejtette: az iratok alapján megállapíthatóan a hitelező részéről "kifogásolt tételek igénybevétele indokoltnak látszik, az ott jelzett kiadások, bár valóban csökkentették a fedezeti alapot, nem tekinthetők azonban olyanoknak, amelyek eleve szükségtelenek voltak". Rendelkezéseit a bíróság a Cstv. 56., 57., és 60. §-aiban foglaltakra alapította.
Az első fokon eljárt megyei bíróság végzése ellen az APEH hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú határozat megváltoztatásával a kifogásának helyt adó döntés hozatalát kérte. Fellebbezésének indokolásául megismételte a kifogásában előadottakat. Sérelmezte, hogy a felszámoló az adós ingatlanainak nyilvános árverésen történő értékesítése lebonyolításával az I. Korlátolt Felelősségű Társaságot bízta meg, majd a számára - az 1995. január 19-én kelt számla alapján - 600.000,-Ft-ot fizetett. Ugyanígy felesleges kiadásnak tartotta a hitelezői igények ellenőrzésére kötött megbízási szerződés teljesítéseként fizetett 60.000,-Ft-ot. Véleménye szerint a Cstv. értelmében e feladatok ellátására, valamint a vagyonbiztosításra is a felszámoló köteles, így a megbízottak (teljesítési segédek) részére fizetett díjak nem fogadhatók el, azok indokolatlanul növelik a felszámolási költségeket.
Az adós M. utcai ipartelepe megosztása címén az 1994. július 25-én kifizetett megbízási díjat szintén elfogadhatatlannak minősítette a hitelező. Megítélése szerint a felszámolónak először meg kellett volna kísérelnie az ingatlan egészben való értékesítését, s csak ennek eredménytelensége esetén nyílt volna mód a megosztott értékesítésre és a megbízott igénybevételére.
Az adós gazdálkodó szervezet felszámolója a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú határozat helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az adós szövetkezet felszámolása az átlagosnál lényegesen bonyolultabb volt. A nehézségeket fokozta a felszámoló szervezetnél lezajlott személycsere is, amely új "felszámolóbiztos" kinevezéséhez vezetett. Ennek ellenére az eljárás a vonatkozó törvényi előírásoknak megfelelően zajlott, a felszámoló indokolatlan kifizetésekkel nem csökkentette a hitelezői igények fedezetére szolgáló vagyont. Ezt igazolja, hogy a 37,9 m. Ft nyitómérleg-vagyonnal szemben az eljárás végére az adós záróvagyona 17,7 m. Ft lett, ami igen kedvező eredmény. Emiatt a hitelezői követelések kielégítése is az átlagosnál kedvezőbb, hiszen a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a)-e) pontjába sorolt követelések jogosultjai 100 %-os, a törvényhely f) pontjába tartozó hitelezők pedig 47,1 %-os mértékű kiegyenlítéshez jutottak.
A fellebbezésben foglaltakra reflektálva kijelentette, úgy véli, hogy az árverések előkészítésére és lebonyolítására specializálódott szervezet megbízásának indokoltsága nem kérdőjelezhető meg, a díj is a kialakult gyakorlatnak megfelelő volt. Ezt megelőzően az M., helységben lévő M. úti telephely megosztásához is megfelelő szakembert, illetve szakembereket kellett igénybe venni. Az 1994. július 14-én dr. P. Gy. ingatlan-értékbecslőnek adott megbízásban az ingatlan-megosztás tényleges és dokumentációs elkészítését szabták meg feladatul. A megosztás megtörtént, s az az ingatlan-nyilvántartásban is feltüntetésre került. A felmerült költségeket és a feladat teljesítéséhez szükséges egyéb szakértők díjait is tartalmazó megbízási díjat - a gyakorlat szerint - elfogadhatónak ítélte a felszámoló.
A hitelezői igények ellenőrzése, az eredeti szerződések, számlák - külső szakértő bevonásával való - áttekintése a felszámolónál 1993. december 21-én történt személyi változás következtében vált szükségessé. A vagyonvédelem szempontjából lényeges valós helyzet felmérése is indokolt volt, mivel az adós szövetkezet viszonylag jelentős - öt területen, három településen elhelyezkedő - ingatlanvagyonnal rendelkezett. A felszámolóval kapcsolatban álló és vagyonbiztosítási ügyekkel foglalkozó E. Kft. a feladatot jutányos díj ellenében oldotta meg.
A fellebbezés az alábbiak miatt alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésében írt tényállást - az eljárás adatai alapján - az alábbiakkal egészíti ki: A felszámoló által 34. sorszám alatt 1994. március 30-án benyújtott s a megyei bíróság 34-I. sorszámú végzésével jóváhagyott felszámolási közbenső mérleg szerint a kifizetett, összesen 6.711.827,60,-Ft felszámolási költségből 1.373.112,-Ft szakértői díj ügyvitel címén került kiegyenlítésre. A 41. sorszám alatti felszámolói zárójelentés 8. oldalán az szerepel, hogy a mérlegzárásig 27.410.882,18,-Ft bevétellel 20.654.238,18,-Ft költség áll szemben. A költségek között domináns nagyságúak a munkabér és megbízási díj-jellegű költségek. A feltüntetett 489.621,-Ft felszámolói díjjal kapcsolatosan a felszámoló előadta, hogy azt az eljárás időszakában negyedéves elszámolások alapján, a vonatkozó törvényben előírt arányszámítással, díjelőlegként leszámlázta. A bevételek és a költségek alakulását tartalmazó, a zárójelentéshez 9. sorszám alatt mellékelt kimutatás 4.899.214,80,-Ft felszámolói díjat tüntetett fel. A zárójelentés 10. számú melléklete a ki nem egyenlített felszámolási költségeket sorolja fel. Azok között 890.000,-Ft - ügyvédi, könyvelési, irattárolási díjból álló - megbízási díj és 218.000,-Ft felszámolói díj szerepel.
A tényállás-kiegészítésre figyelemmel sem hozható - a rendelkezésre álló adatok alapján - megalapozott döntés a jogvita tárgyában.
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1993. szeptember 2-a előtt indult felszámolási eljárásra az 1993. évi LXXXI. törvény 44. §-ának (2) bekezdésében foglaltak folytán irányadó 1991. évi IL. törvény (a korábbiak szerint: Cstv., illetve csődtörvény) - ahogyan arra a fellebbező hitelező is helyesen utalt - meghatározza a felszámoló feladatait, jogait és kötelességeit.
A felszámoló feladata - egyebek mellett - az adós követeléseinek behajtása, igényeinek érvényesítése és vagyonának értékesítése [Cstv. 48. § (1) bekezdés]. A felszámolási eljárás alatt a felszámoló köteles gondoskodni az adós vagyonának megóvásáról, megőrzéséről is [Cstv. 48. § (3) bekezdés]. Mindezen feladatok teljesítéséhez megfelelő szakmai ismeretekre van szükség, ezért a jelen ügybeli felszámoló kijelölése idején hatályos 165/1991. (XII. 26.) Korm. rendelet előírta, hogy milyen iskolai végzettséggel (jogi és közgazdasági képzettséggel) rendelkező személyeket munkaviszonyban alkalmazó gazdálkodó szervezet, illetve magánszemély kerülhet fel - pályázat útján - a felszámolók névjegyzékébe.
A csődtörvény a feladatok végrehajtása során felmerülő költségek viseléséről, valamint a felszámolót a tevékenységéért megillető díjazásról is rendelkezik. A Cstv. 57. §-ának (2) bekezdése felsorolja, hogy mely költségek minősülnek a törvény 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjába, azaz a kielégítési rangsor első csoportjába tartozó felszámolási költségnek. Így - más költségek mellett - e körbe tartoznak a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, továbbá vagyonának megóvásával, megőrzésével kapcsolatos költségek; a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségek; a felszámolással kapcsolatos bírósági eljárás során felmerült, a gazdálkodó szervezetet terhelő költségek; az adós iratanyagának rendezésével, elhelyezésével és őrzésével kapcsolatos költségek; továbbá a felszámoló díja.
A Cstv. a felszámoló díjának összegét is megszabja akként, hogy az a felszámolás során elért bevételek (az eladott vagyontárgyak árbevételének és a befolyt követelések pénzbevételének együttes összege) 2%-a, de legalább 250.000,-Ft; különösen bonyolult ügyben a bíróság ettől eltérhet (Cstv. 59. §).
A fenti törvényi rendelkezések összevetéséből következően, amennyiben a felszámoló a számára előírt feladatokat nem maga végzi el, s az azokkal kapcsolatos kiadások nem minősülnek a Cstv. 57. §-ának (2) bekezdésében meghatározott költségnek, a felszámoló az általa igénybe vett teljesítési segéd(ek) díját a számára fizetett felszámolói díjból maga tartozik fedezni.
Az adott ügyben helyesen érvelt a fellebbező hitelező azzal, hogy a vagyonértékesítés lebonyolítása, a hitelezői igények vizsgálata, az m-i M. utcai telep értékesítése s a vagyonbiztosításról való gondoskodás a felszámoló kötelessége volt. Az ezen feladatok végrehajtásával felmerült, igazolt költségeken (a vagyonértékesítésre vonatkozó hirdetmény közzétételének díja, a postaköltségek, a földhivatal előtti eljárás költsége, biztosítási díjak stb.), valamint a telekmegosztáshoz igénybe vett ingatlanforgalmi, műszaki szakértő díján kívül felmerült kiadások a Cstv. 59. §-ában foglaltak alapulvételével meghatározott felszámolói díjból fedezendők.
A 41. sorszámú felszámolási zárójelentés 27.410.882,18,-Ft felszámolási eljárás alatti bevételt jelölt meg. A feltüntetett 489.621,-Ft felszámolói díj, amely a felszámolási zárómérleg - jogerős - jóváhagyása utáni 30 napon belül egyenlíthető ki. A zárójelentésben azonban a felszámoló azt közölte, hogy a 489 621,-Ft felszámolói díjat az eljárás időszakában negyedéves elszámolások alapján díjelőlegként leszámlázta. Ugyanakkor a zárójelentés 10. számú mellékletében ki nem egyenlített felszámolási költségként 218.000,-Ft felszámolói díj szerepel, a megyei bíróság pedig az eljárást befejező határozatban 489.621,-Ft felszámolói díj fizetésére kötelezte az adóst.
Mindezek miatt tisztázásra szorul, hogy mennyi felszámolói díj illeti meg a felszámolót, s részére az eljárás során - jogszabályellenesen* - került-e kifizetésre felszámolói díj, és ha igen, milyen összegben. Emiatt a bizonyítási eljárás viszonylag nagy terjedelmű kiegészítése szükséges, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban a megyei bíróságnak a Cstv. 59. §-a alapján lehetősége van arra, hogy - esetleg az ügy különösen bonyolult voltára tekintettel - a bevételek 2%-át meghaladó mértékben állapítsa meg a felszámoló díját. Ezen összeget meghaladóan azonban csak a fent írt igazolt költségek s az olyan feladatokhoz igénybe vett szakembereknek fizetett díj minősülhet felszámolási költségnek, amelynek ellátása a felszámolótól - a tőle megkövetelt szakmai ismeretekre tekintettel - nem is várható el. A megyei bíróság csak az így megállapított összegű felszámolási költségeket és felszámolói díjat tartalmazó felszámolási zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot hagyhatja jóvá.
Erre figyelemmel - amennyiben szükséges - a bíróságnak fel kell hívnia a felszámolót a záróiratok átdolgozására, s azokat ismét meg kell küldeni a hitelezőknek és az adósnak. Ezt követően - a Cstv. 56. §-a szerinti eljárás után - hozhat a megyei bíróság újabb, a költségek viseléséről és a hitelezők követeléseinek kielégítéséről a jogszabályoknak megfelelő döntést tartalmazó eljárást befejező határozatot. (Legf. Bír. Fpk.II.32.882/1995. sz.)
Bírósági jogesetek
BH+ 2011.2.83 Nem érvényesíthető külön felszámolási költségként az adós vagyonával szemben a munkavállalók indokolatlan foglalkoztatása körében részükre kifizetett összeg. Azt a felszámoló a saját díja terhére köteles elszámolni [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 27/A. § (9) bek., 57. § (2) bek.].
