adozona.hu
BH 1998.10.502
BH 1998.10.502
A felszámolási eljárásban a felszámoló részéről tett intézkedés vagy mulasztás miatt a hitelezők által előterjesztett kifogások tárgyában hozott bírósági határozat ellen fellebbezésnek van helye. A Cstv. 56. §-ának (2) bekezdésében meghatározott, speciális kifogással kapcsolatos bírósági intézkedés ellen azonban fellebbezésre csak az ügy érdemében döntő határozat elleni fellebbezésben van lehetőség. Az ennek elbírálása során a kifogás tárgyában hozott határozat ellen felülvizsgálati kérelem nem terjeszthető
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós részvénytársaság ellen - az eredménytelen csődeljárást követően - 1993. június 30-án megindított felszámolási eljárás során a hitelező kifogással élt a kijelölt felszámoló által előterjesztett felszámolási zárómérlegben foglaltak miatt. Az első fokon eljárt bíróság végzésével utasította a hitelező beszámítási igényének figyelmen kívül hagyását sérelmező kifogást. Határozatában tájékoztatta a hitelezőt arról, hogy a végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye, a kifogás elutasítását ...
BH 1998.10.502 A felszámolási eljárásban a felszámoló részéről tett intézkedés vagy mulasztás miatt a hitelezők által előterjesztett kifogások tárgyában hozott bírósági határozat ellen fellebbezésnek van helye. A Cstv. 56. §-ának (2) bekezdésében meghatározott, speciális kifogással kapcsolatos bírósági intézkedés ellen azonban fellebbezésre csak az ügy érdemében döntő határozat elleni fellebbezésben van lehetőség. Az ennek elbírálása során a kifogás tárgyában hozott határozat ellen felülvizsgálati kérelem nem terjeszthető elő [1991. évi IL. tv. 6. § (2)-(3) bek., 50. § (6) bek., 51. §, 56. § (2) bek., 60. § (1)-(2) bek., Pp. 270. §].
Az adós részvénytársaság ellen - az eredménytelen csődeljárást követően - 1993. június 30-án megindított felszámolási eljárás során a hitelező kifogással élt a kijelölt felszámoló által előterjesztett felszámolási zárómérlegben foglaltak miatt. Az első fokon eljárt bíróság végzésével utasította a hitelező beszámítási igényének figyelmen kívül hagyását sérelmező kifogást. Határozatában tájékoztatta a hitelezőt arról, hogy a végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye, a kifogás elutasítását - az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 56. §-ának (2) bekezdése szerint - az ügy érdemét eldöntő határozat elleni fellebbezésben lehet sérelmezni.Miután az elsőfokú bíróság végzésével - egyéb rendelkezések mellett - a felszámolási eljárást befejezte és az adós gazdálkodó szervezetet megszüntette, a hitelező az e határozat ellen benyújtott fellebbezésében élt jogorvoslati kérelemmel a kifogása elutasítása miatt. Kérte a 60. sorszámú végzés oly módon való megváltoztatását, hogy élni tudjon beszámítási jogával.
A másod fokon eljárt Legfelsőbb Bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett rendelkezését helybenhagyta.
Ezen jogerős végzés ellen a hitelező felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, s kérte a támadott határozat, valamint az elsőfokú bíróság végzésének a kifogásában, illetve a fellebbezésében foglaltaknak megfelelő megváltoztatását. Felülvizsgálati kérelme indokolásában az ügy érdemére vonatkozó érvek mellett arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint az adott esetben kérelme hivatalból való elutasításának nincs helye. Álláspontja szerint az kétségtelen, hogy a jelen ügyben alkalmazandó - a módosítások előtti - Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése úgy szól: nincs helye felülvizsgálati kérelemnek a gazdálkodó szervezet megszüntetésével járó felszámolási eljárás befejezéséről hozott jogerős határozat ellen, de a fellebbezése és a felülvizsgálati kérelme csak "formai okok", azaz a Cstv. 56. §-ának (2) bekezdésében foglaltak miatt irányult, illetve irányul az eljárást befejező végzés ellen.
Utalt a Cstv. legújabb, az 1997. évi XXVII. törvénnyel történt módosítására; a hatályos Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felszámolási eljárás befejezéséről szóló [60. § (1)-(2) bekezdés] jogerős határozat ellen nincs helye felülvizsgálatnak. Ebből az következik - vélte a hitelező -, hogy "a jogalkotónak nem állt szándékában" a Cstv. 56. §-ának (2) bekezdése alapján hozott végzések elleni felülvizsgálati kérelem megtiltása. Kijelentette, hogy csak a kifogást elutasító 59. sorszámú elsőfokú végzést, és az az elleni fellebbezés folytán hozott másodfokú határozatot, nem pedig az eljárás befejezéséről szóló 60. sorszámú elsőfokú végzést kívánja támadni, tehát a Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése szerint védeni hivatott érdekeket - a gazdasági élet stabilitását, biztonságát - nem érintené a felülvizsgálati eljárás megengedése. Véleménye szerint nem is kell megváltoztatni a vagyonfelosztás tárgyában hozott 60. sorszámú végzést, mert annak jogsértő rendelkezéseit, az abból fakadó jogsértést az adóhatósági eljárás során gyakorolható "visszatartási jogával" orvosolhatja.
Kérte annak figyelembevételét is, hogy az adóhatóságnak, mint hitelezőnek nem csak a Cstv. 56.§-a alapján készíthető zárómérlegben szereplő tartozásokra vonatkozóan van beszámítási joga, hanem a Cstv. 50. §-ának (1)-(7) bekezdésében szabályozott közbenső mérleg alapján is. Ez utóbbi rendelkezéseken alapuló beszámítási igény érvényesítéséről pedig a bíróság ugyancsak végzéssel határoz, amely ellen önálló fellebbezésnek és felülvizsgálati kérelemnek is helye van. Nem találta indokoltnak - sem jogpolitikai, sem dogmatikai érvekkel alátámaszthatónak - a kétféle végzés közötti különbségtételt a felülvizsgálati kérelem megengedhetősége tekintetében.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a Cégközlöny 1997. június 26-i számából kitűnően a cégbíróság az első fokon eljárt megyei bíróság végzése alapján az adós gazdálkodó szervezetet - megszűnésére tekintettel - még a felülvizsgálati kérelem 1997. július 10-én történt benyújtása előtt, már 1997. május 13-án törölte a cégjegyzékből.
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1993. szeptember 2-a előtt indult felszámolási eljárásra irányadó 1991. évi IL. törvény (a korábbiak szerint: Cstv.) 56. §-ának (2) bekezdése szerint az eljárásban részt vevők mindegyikét megilleti a kifogásolás joga. Ha a felszámolási zárómérlegben vagy záró egyszerűsített mérlegben, illetve a vagyonfelosztási javaslatban foglaltakat kifogásolják, a bíróság további bizonyítást rendelhet el, vagy elutasíthatja a kifogást.
A Cstv. 51. §-ában szabályozott, a felszámoló valamennyi jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen - az erre jogosultak részéről - benyújtható kifogás tárgyában döntő bírósági végzés ellen - a jogszabályban megjelöltek - önálló fellebbezéssel élhetnek, ezzel szemben a Cstv. 56. §-ának (2) bekezdésében biztosított speciális kifogásolási jog érvényesítése folytán hozott elutasító végzés önálló fellebbezéssel nem támadható. Az utóbbi kifogás elutasítását azonban - ahogyan arról az elsőfokú bíróság az 59. sorszámú végzésében helyesen tájékozatta a hitelezőt -, az ügy érdemét eldöntő határozat elleni fellebbezésben sérelmezni lehet és ekkor a döntés felülbírálható. Az ügy érdemét eldöntő határozat pedig a felszámolási eljárás befejezéséről és az adós gazdálkodó szervezet megszüntetéséről szóló végzés, tehát csak az ez ellen benyújtott fellebbezésben támadható a kifogás elutasítása. A felszámolási zárómérleg elleni kifogás tárgyában hozott bírósági döntés kihat ugyan az eljárás befejezése kapcsán hozott határozatra, hiszen a bíróság a felszámolási zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat alapján hozza meg döntését a Cstv. 60. §-ának (1) bekezdésében előírtakról, így - egyebek mellett - a hitelezői követelések kielégítéséről is. Ezzel szemben a felszámolási eljárást befejező és a gazdálkodó szervezetet megszüntető végzésből - a hitelező téves érvelésével ellentétben -, a jogorvoslati jogot illetően "nem ragadható ki" a kifogás felől döntő rendelkezés. A kifogást elutasító elsőfokú végzést is felülbíráló, az adós gazdálkodó szervezet megszüntetésével járó felszámolási eljárás befejezéséről hozott jogerős határozat ellen viszont a Cstv. ugyancsak speciális - a Pp. 270. §-ában foglaltaktól eltérő - előírása folytán nincs helye felülvizsgálati kérelemnek.
A fentiekre figyelemmel tévesen hivatkozott a fellebbező hitelező arra is: a közbenső mérleg tárgyában hozott - a Cstv. 50. §-ának (6) bekezdése szerint egyébként csak az azt elutasító - végzés elleni önálló fellebbezési jog, s az ennek következtében a jogerős határozat elleni felülvizsgálati kérelem előterjeszthetősége olyan következtetés levonására ad alapot, hogy az adott esetben hozott jogerős határozat ellen is lehet felülvizsgálati kérelemmel élni.
Mivel a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése kimondja azt is, hogy a felszámolási eljárás félbeszakadásának nincs helye, a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az adós cég időközbeni megszűnése ellenére, a kifejtettek miatt a felülvizsgálati kérelmet a szintén a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknál fogva megfelelően alkalmazandó Pp. 273. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján hivatalból elutasította.
E döntés következtében az eljárás az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében illetékmentes, ezért a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről való rendelkezést mellőzte. (Legf. Bír. Gfv.X.32.014/1997. sz.)