adozona.hu
BH 1998.9.448
BH 1998.9.448
I. A felszámolás elrendelése után az adós vagyonával kapcsolatban csak a felszámoló tehet jognyilatkozatot. Ez azonban nem zárja ki a fizetésképtelenség megállapításával és a felszámolás elrendelésével kapcsolatban az adós gazdálkodó szervezet jogosultságát a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére [1991. évi IL. tv-nek az 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított (mód. Cstv.) 28. § (2) bek., 34. § (2) bek.]. II. Több hitelezőnek azonos adós ellen indított felszámolási eljárásában a hitelezők csak "egyszerű pert
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1994. január 21-én az I. r. hitelezo, míg 1995. január 20-án a II. r. hitelezo terjesztett elo felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet.
Az elsőfokú bíróság az 1995. szeptember 7. napján kelt végzésében az adós fizetésképtelenségét megállapította, a felszámolását elrendelte, és felszámolóként a PK-E. Felszámoló Pénzügyi Gazdasági Tanácsadó Részvénytársaságot jelölte ki. Végzésének indokolásában tényként állapította meg a következőket: Az I. Rt. I. ...
BH 1998.9.448 I. A felszámolás elrendelése után az adós vagyonával kapcsolatban csak a felszámoló tehet jognyilatkozatot. Ez azonban nem zárja ki a fizetésképtelenség megállapításával és a felszámolás elrendelésével kapcsolatban az adós gazdálkodó szervezet jogosultságát a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére [1991. évi IL. tv-nek az 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított (mód. Cstv.) 28. § (2) bek., 34. § (2) bek.].
II. Több hitelezőnek azonos adós ellen indított felszámolási eljárásában a hitelezők csak "egyszerű pertársak", ezért a kérelmeiket is ezt figyelembe véve kell elbírálni. Ha valamelyik hitelező esetében az adós fizetésképtelensége nem állapítható meg, vele kapcsolatban az eljárás soron kívüli megszüntetésének van helye [mód. Cstv. 6. § (2) bek., 27. § (2) és (4) bek., 28. § (2) bek. e) pont, 34. § (2) bek., Pp. 51. § c) pont].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1994. január 21-én az I. r. hitelezo, míg 1995. január 20-án a II. r. hitelezo terjesztett elo felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet.Az elsőfokú bíróság az 1995. szeptember 7. napján kelt végzésében az adós fizetésképtelenségét megállapította, a felszámolását elrendelte, és felszámolóként a PK-E. Felszámoló Pénzügyi Gazdasági Tanácsadó Részvénytársaságot jelölte ki. Végzésének indokolásában tényként állapította meg a következőket: Az I. Rt. I. r. hitelező a felszámolás iránti kérelmét arra alapozta, hogy az adós folyószámlahitel jogcímén fennálló tartozása - módosított előadása szerint - 50 millió,-Ft és járulékai. A lejárat időpontja 1993. február hó 10. napja volt. 1993. december 31-én eredménytelenül szólította fel az adóst e tartozás megfizetésére. Kérelméhez csatolta az 1993. december 31-i felszólító levelet, 1 számlamásolatot és két azonnali beszedési megbízás másolatát, melyet a bank "fedezethiány miatt nem teljesíthető" jelzéssel visszaküldött.
Az adós az I. r. hitelező követelését vitatta. Arra hivatkozott, hogy már 1993. június 21-én az I. r. hitelezővel szemben formailag engedményezésre utaló, tartalmilag azonban beszámításra alkalmas kártérítési igényt jelentett be, amely összegszerűségében meghaladja az I. r. hitelező követelését. Utóbb az adós - 1994. augusztus 19-én - bejelentette, hogy az I. r. hitelező követelése miatt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt per van folyamatban. Mindezekre tekintettel az I. r. hitelező követelése vitatott, ezért az adós fizetésképtelensége nem állapítható meg.
Az O. Vállalat "fa" II. r. hitelező a felszámolás iránti kérelmét arra alapozta, hogy a Fővárosi Bíróság 1994. január 8-án jogerőre emelkedett ítélete alapján az adóssal szembeni követelésének összege 96.839.630,-Ft tőke, ennek kamatai, valamint 400.000,-Ft összegű perköltség. A követlésre kiállított azonnali beszedési megbízást az adós számláját vezető pénzintézet "fedezethiány miatt nem teljesíthető" jelzéssel visszaküldte. Kérelméhez csatolta a jogerős ítéletet, valamint a visszaküldött azonnali beszedési megbízást. Utóbb becsatolta az 1995. február 10-én kelt végrehajtási lapot annak igazolására, hogy a jogerős ítélet alapján a teljesítés elmaradása miatt végrehajtást kezdeményezett az adóssal szemben, és ezen a végrehajtási lapon megállapítást nyert, hogy a Vht. - az ügyben még irányadó 1979. évi 18. törvényerejű rendelet - 100. §-a szerinti eljárás eredménytelen volt. Álláspontja szerint ezzel igazolta az adóssal szembeni végrehajtás eredménytelenségét, ezért az adós fizetésképtelensége megállapítható.
Az adós a II. r. hitelező kérelmének az elutasítását is kérte. Arra hivatkozott, hogy a Fővárosi Bíróság jogerős ítélete ellen perújítási kérelmet terjesztett elő, illetve a végrehajtási eljárás felfüggesztését kérte, s a kérelmének elbírálása folyamatban van.
Az elsőfokú bíróság végzésének indokolása szerint "a felszámolás iránti kérelmet elfogadta". A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról kiadott, módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) 27. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha nem vitatott tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki, vagy a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen.
Az O. Vállalat II. r. hitelező csatolta az azonnali beszedési megbízást, melyet az adós számláját vezető pénzintézet "fedezethiány miatt nem teljesíthető" jelzéssel visszaküldött. Ez azt igazolja, hogy az adóssal szemben foganatosított végrehajtás eredménytelen volt. Ez a tény a hitelező által benyújtott végrehajtási lapra is rávezetésre került. Az I. Rt. I. r. hitelező kérelmét illetően az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az 50 millió,-Ft hitelt az adós nem fizette vissza. A vita tárgya az volt, hogy kifejezetten elismerte-e ezt a követelést. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint egy esetleges peres eljárás eredménye nem változtat azon a tényen, hogy a követelés fennáll, és azt az adós nem egyenlítette ki. Az I. Rt. kérelmétől függetlenül az
O. Vállalat "fa" egyértelműen igazolta, hogy az adóssal szemben foganatosított végrehajtás eredménytelen volt. Ezért az eset összes körülményeit mérlegelve arra a következtetésre jutott, hogy az adós fizetésképtelensége megállapításának jogszabályi feltételei fennállnak.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós nyújtott be fellebbezést, melyben kérte a végzés hatályon kívül helyezését és a hitelezők felszámolási kérelmének elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a fizetésképtelenséget megalapozó egyetlen feltétel sem valósult meg. Egyik hitelező vonatkozásában sem áll fenn részéről a követelés elismerése, és a végrehajtás eredménytelenségét is helytelenül, iratellenesen állapította meg az elsőfokú bíróság. Az elsőfokú eljárásban kifejtett jogi álláspontját fenntartotta.
Az adós fellebbezésére a II. r. hitelező tett észrevételt, melyben az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy az adós fizetésképtelensége a módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontja alapján is megállapítható.
A másodfokú bíróság az 1996. november hó 25. napján kelt végzésében az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Kötelezte az adóst, hogy fizessen meg az államnak - a Fővárosi Illetékhivatal külön felhívására - 5000,-Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Végzésének indokolása szerint - különösen az elsőfokú bíróság végzésének -, az 5. oldal második bekezdésében foglalt - indokolásából megállapította, hogy az elsőfokú bíróság lényegében az O. Vállalat "fa" II. r. hitelező kérelme alapján állapította meg az adós fizetésképtelenségét. Annyiban alaposnak találta az adósnak az elsőfokú eljárás bizonyítékaira történő hivatkozását, hogy csatolta az I. Rt. I. r. hitelezőhöz 1994. január 14-én keltezett levélmásolatát, melyben vitatta a 67 947 175,42,-Ft öszegű követelés fennállását, mert a "nyilvántartása szerint nincs tartozás". Utalt azonban arra a másodfokú bíróság, hogy a Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében - így a Bírósági Határozatok 1995. évi 11. számában 664. sorszám alatt, valamint az 1996. évi 11. számában 607. sorszám alatt közzétett eseti állásfoglalásaiban is - rámutatott már arra, hogy csak akkor minősül vitatottnak a követelés, ha az adós azt a felszámolási eljárásról való tudomásszerzése előtt vitássá tette.
A jelen esetben megállapítható, hogy az adós az I. Rt. hitelezővel szemben a felszámolási kérelem benyújtását megelőzően vitatta a vele szemben fennálló tartozását. Így tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a kérelem benyújtását követően az adós által megindított pernek jelentőséget tulajdonított, és ennek alapján tekintette nem vitatottnak a követelést.
Helyesen állapította meg azonban az elsőfokú bíróság a tényállást az O. Vállalat "fa" II. r. hitelező kérelmével kapcsolatban. Az iratoknál fellelhető az elsőfokú bíróság végzésében is hivatkozott jogerős bírósági ítélet és az ennek alapján kezdeményezett végrehajtási eljárás eredménytelenségét bizonyító végrehajtási lap. Ezek alapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja értelmében az adós fizetésképtelensége megállapítható.
Alaptalannak találta az adósnak arra való hivatkozását, hogy a kérelem elbírálására a jelen eljárás során kezdeményezett perújításnak kihatása van. Utalt arra, hogy a perújítás rendkívüli perorvoslat, önmagában annak megindítása nem tekinthető olyan vitatásnak, amely a csődtörvény vonatkozásában elfogadható lenne.
A fent kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazott Pp. 253. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással helybenhagyta. A feljegyzett fellebbezési eljárási illeték viselésére vonatkozó rendelkezésének jogalapjaként a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésére, valamint a módosított 1990. évi XCIII. törvény (It.) 47. §-ának (3) bekezdésére és 62. §-a (1) bekezdésének i) pontjára hivatkozott.
Az adós a részére 1997. január 24-én kézbesített jogerős másodfokú végzés ellen 1997. január 27-én felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Ebben kérte az első- és másodfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és a hitelezők felszámolása iránti kérelmének elutasítását. Egyben kérelmet terjesztett elő a jogerős határozat végrehajtásának felfüggesztése iránt. Arra hivatkozott, hogy a felszámolását két hitelező kezdeményezte. A másodfokú bíróság is utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül járt el akkor, amikor az I. Rt. I. r. kérelmezőt a felszámolási eljárás szempontjából hitelezőnek tekintette, figyelemmel a közöttük már a felszámolási eljárást megelőzően kialakult jogvitára. Ebből következik, hogy jelen eljárás szempontjából kizárólag az O. Vállalat "fa" kérelmezőt kell hitelezőnek tekinteni.
Az adós a felülvizsgálati kérelméhez 4. számon mellékelte az O. Vállalat "fa" felszámolóbiztosa által tett nyilatkozatot, amelyben a felszámolás iránti kérelmét 1996. december 12-én, a közöttük létrejött peren kívüli egyezségre tekintettel visszavonta. Előadta, hogy e visszavonó nyilatkozat alapján 1997. január 13-án, 5. sorszám alatt - ugyancsak mellékelt - kérelmet terjesztett elő a Fővárosi Bíróságnál. Ebben a felszámolási eljárás "saját hatáskörben való visszavonását, esetleg az eljárás felfüggesztését" kérte. E kérelmének elbírálását megelőzően, 1997. január 24-én vette kézhez a felülvizsgálati kérelemmel támadott legfelsőbb bírósági végzést. Álláspontja szerint, mivel egy cég fizetésképtelenségének megállapítása, illetve a vele szembeni felszámolás elrendelése nem hivatalból folyó eljárás, ezért ha egy cégnek nincs olyan hitelezője, amely a felszámolását kezdeményezné, azt elrendelni sem lehet.
A mellékelt nyilatkozat szerint az O. Vállalat "fa" hitelező az igényét visszavonta, a Legfelsőbb Bíróság az I. Rt. felszámolási igényét nem minősítette jogosnak - ebből egyértelmű, hogy az adós felszámolása sem rendelhető el.
A felülvizsgálati bíróság hiánypótlásra felhívó végzésére bejelentette, hogy felülvizsgálati kérelmét az 1991. évi
IL. törvény (Cstv.) 27. §-a (2) és (4) bekezdésében foglaltak megsértésére alapozza. Álláspontja szerint az eljárt első- és másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a Cstv. 27. §-ának (2) bekezdésében felsorolt fizetésképtelenségi okok egyike sem áll fenn. Ezért törvénysértő módon járt el, amikor a Cstv. 26. §-ának (4) bekezdése alapján nem szüntette meg a felszámolási eljárást. Külön sérelmezte, hogy a jogerős másodfokú végzésnek az adós részére történő kézbesítése előtt, 1997. január 13-án az elsőfokú bíróságnál előterjesztett kérelmére a bíróság semmilyen döntést nem hozott, holott ebben az időpontban már meg lehetett volna állapítani, hogy létrejött a megegyezés az adós és a hitelezők között.
Az I. r. hitelező a felülvizsgálati kérelemre tett észrevételében elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felülvizsgálati kérelmet nem az arra jogosult nyújtotta be. Jelen ügyben ugyanis a felszámolás kezdő időpontja a másodfokú végzés jogerőre emelkedésének napja [Cstv. 28. §-ának (2) bekezdése], azaz 1996. november 25-e volt. Ettől az időponttól kezdődően - figyelemmel a Cstv. 34. §-a (1) és (2) bekezdésében foglaltakra - az adós nevében csak a felszámoló tehet jognyilatkozatot. Ugyanakkor a felülvizsgálati kérelmet az adós ügyvezető igazgatója - V. J. - meghatalmazása alapján nyújtotta be dr. G. T. ügyvéd, a jogerős másodfokú végzés kézhezvételét követően 3 nappal. Erre azonban 1996. november 25-től kezdőden az ügyvezető meghatalmazottja már nem volt jogosult. V. J. mint az adós cég egyik tulajdonosa és ügyvezetője jogosult volt ugyan felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, ezt azonban csak a saját nevében, érdekelt félként tehette volna meg.
Érdemben az I. r. hitelező azt adta elő, hogy a jogerős határozat meghozatala napján - 1996. november 25-én - az adósnak fennállt a fizetési kötelezettsége a II. r. hitelezővel szemben, ezért a másodfokú bíróság a II. r. hitelező vonatkozásában jogszerűen állapította meg az 1991. évi IL. törvény 27. §-ának (2) bekezdésében meghatározott felszámolási ok fennállását. Ekként jogszabálysértés nem történt. Azzal sem sértett jogszabályt a Legfelsőbb Bíróság, hogy az 1996. november 25-én jogerősen elbírált ügyben a Fővárosi Bírósághoz két hónappal később - 1997. január 14-én - benyújtott nyilatkozatot, melyben a II. r. hitelező a felszámolási kérelmétől elállt, nem vette figyelembe.
A felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelmet érdemben bírálta el az alábbi indokok miatt.
A jelen - 1994. január 21-én érkezett kérelemre indult - felszámolási eljárásra - ahogy arra a jogerős végzés is helytállóan hivatkozott - az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
A módosított Cstv. 34. §-ának (2) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. A módosított Cstv. 28. §-a (2) bekezdésének e) pontja szerint pedig a felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja. Ez az időpont a jelen esetben - ahogy arra az I. r. hitelező észrevételében helytállóan hivatkozott - a másodfokú végzés keltének időpontja, azaz 1996. november hó 25-e volt.
Egy gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségének megállapítása és felszámolásának elrendelése azonban nemcsak a gazdálkodó szervezet vagyonát, hanem a létét, a státusát érinti. Ezért e végzéssel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelem esetében a módosított Cstv. 34. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott korlátozó rendelkezés - amely csak a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozat tételére vonatkozik - nem alkalmazható. A fent kifejtettekre tekintettel az adós gazdálkodó szervezet ügyvezető igazgatója részéről meghatalmazott ügyvéd által benyújtott felülvizsgálati kérelmet az annak benyújtására jogosulttól származónak kell tekinteni. Az I. r. hitelező ezzel ellentétes jogi okfejtése tehát téves.
A felülvizsgálati kérelem érdemben az I. r. hitelező tekintetében alapos, a II. r. hitelező tekintetében alaptalan az alábbi indokok miatt:
A módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja akként rendelkezik, hogy a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha az a nem vitatott tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki. A módosított Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ha az adós nem fizetésképtelen, a bíróság az eljárást soron kívül megszünteti.
A másodfokú bíróság az 1994. január 14-én kelt és bizonyítékként az elsőfokú eljárásban becsatolt levél tartalma alapján helytállóan állapította meg tényként azt, hogy az adós az I. Rt. "fa" I. r. hitelező vele szemben fennálló tartozását a felszámolási kérelem benyújtását (1994. január hó 21-ét) megelőzően vitatta. Figyelmen kívül hagyta azonban, hogy az I. r. és a II. r. hitelezők csupán a Pp. 51. §-ának c) pontja szerint minősülő egyszerű pertársak. Ezért, mivel az I. r. hitelezővel szemben a módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételek nem valósultak meg, vele szemben az adós fizetésképtelensége sem állapítható meg, ezért a módosított Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése alapján az eljárás soron kívüli megszüntetésének lett volna helye. A fent kifejtettekre tekintettel az I. r. hitelező kérelme elbírálása körében a jogerős végzés jogszabálysértő.
Az O. Vállalat "fa" II. r. hitelező tekintetében az adós a 46. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelmét eredetileg ténybelileg arra alapozta, hogy a jelen eljárás szempontjából csak a II. r. kérelmező minősül hitelezőnek, ő viszont a felszámolás iránti kérelmét 1996. december 12-én visszavonta, azaz a felülvizsgálati kérelem a II. r. hitelező tekintetében a jogsértést a felszámolási kérelem visszavonásának figyelmen kívül hagyásában jelölte meg. Csak a hiánypótlásra felhívó végzésre benyújtott 3. sorszámú beadványában hivatkozott jogszabálysértésként a II. r. hitelező tekintetében is a Cstv. 27. §-a (2) és (4) bekezdésében foglaltak megsértésére.
A Pp. 273. §-ának (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni, ezért a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a II. r. hitelező tekintetében azt vizsgálta, hogy jogszabálysértő-e a másodfokú végzés abból az okból, hogy a II. r. hitelező utóbb elállt a felszámolás iránti kérelmétől. E körben jogszabálysértés nem állapítható meg. Ugyanis a másodfokú bíróság csak a fellebbezés elbírálásának időpontjában rendelkezésre álló bizonyítékok alapján hozhatta meg a határozatát. A később megtörtént jogcselekmény - a felszámolás iránti kérelemnek a II. r. hitelező részéről történt visszavonása - nyilvánvalóan nem szolgálhat alapul egy korábban hozott jogerős végzés jogszabálysértő voltának megállapítására.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság részben jogszabálysértő végzését hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság végzését az I. r. hitelező kérelmének elbírálása körében megváltoztatta, és a felszámolási eljárást megszüntette [módosított Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése]. A II. r. hitelező tekintetében pedig az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Az adós felülvizsgálati kérelme csak az I. r. hitelező kérelmének elbírálása körében volt alapos. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felszámolási eljárást alaptalanul kezdeményező I. r. hitelezőt a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az adós másodfokú és felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségének megfizetésére, valamint a fellebbezési és a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére 50%-ban az I. r. hitelezőt kötelezte. Figyelemmel arra, hogy a felülvizsgálati kérelem a II. r. hitelezővel szemben alaptalan volt, és az adós - a tárgyi illetékfeljegyzési jog ellenére - a felülvizsgálati eljárási illetéket lerótta, ezért a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság csak a feljegyzett fellebbezési eljárási illeték 50%-ának megfizetésére kötelezte az adóst, vagyis a lerótt 6.000,-Ft felülvizsgálati eljárási illetékből az adós annak 50%-át az illetékhivataltól jogosult visszaigényelni.
(Legf. Bír. Gfv.X.30.887/1997. sz.)