adozona.hu
BH 1998.9.447
BH 1998.9.447
A felszámolási eljárást kezdeményező hitelező nem köteles az igényét a kirendelt felszámolónak ismételten bejelenteni és a bizonyító iratanyagot a részére ismételten átadni, mert ez a hitelező a felszámolási eljárásnak mindvégig - annak megindításától kezdve - alanya marad [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. 24. § (3) bek., 28. § (2) bek. f) pont, 38. § (4) bek., 46. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság átal megállapított tényállás szerint az adós korlátolt felelősségű társaság felszámolására irányuló eljárás egyik kezdeményezője - II. r. hitelezőként - a kifogással élő hitelező volt. Az elsőfokú bíróság e hitelező, valamint az eljárás többi kezdeményezőjének kérelmét alaposnak találta, ezért a végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét, s elrendelte a felszámolást. Ezt a határozatot, továbbá az ennek közzétételéről szóló 11. sorszámú végzést a II. r. hitelező...
BH 1998.9.447 A felszámolási eljárást kezdeményező hitelező nem köteles az igényét a kirendelt felszámolónak ismételten bejelenteni és a bizonyító iratanyagot a részére ismételten átadni, mert ez a hitelező a felszámolási eljárásnak mindvégig - annak megindításától kezdve - alanya marad [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. 24. § (3) bek., 28. § (2) bek. f) pont, 38. § (4) bek., 46. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság átal megállapított tényállás szerint az adós korlátolt felelősségű társaság felszámolására irányuló eljárás egyik kezdeményezője - II. r. hitelezőként - a kifogással élő hitelező volt. Az elsőfokú bíróság e hitelező, valamint az eljárás többi kezdeményezőjének kérelmét alaposnak találta, ezért a végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét, s elrendelte a felszámolást. Ezt a határozatot, továbbá az ennek közzétételéről szóló 11. sorszámú végzést a II. r. hitelező részére is kézbesítette. A felszámolási hirdetmény a Cégközlöny 1994. június 16-i 24. számában került közzétételre.A felszámolás során a II. r. hitelező az 1995. november 27-én kelt levelében tájékoztatást kért a felszámolótól a felszámolás állásáról és a várható kielégítési arányról, s egyúttal közölte, hogy az eljárás egyik megindítója volt, emiatt mellőzte igénye ismételt bejelentését. Miután a felszámoló az 1995. decmeber 20-án kelt levelében arról értesítette a hitelezőt, hogy követelését csak elkésetten érkezettként tudja nyilvántartásba venni, mert azt az igényérvényesítési határidőn belül nem jelentette be, a hitelező a felszámoló ezen intézkedése ellen kifogást nyújtott be az elsőfokú bírósághoz. Kifogásában kérte a felszámoló kötelezését igénye határidőben érkezettként való nyilvántartásba vételére.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását alaptalannak találta, ezért azt a végzésével elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy az adós felszámolására irányadó, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) már nem írja elő a felszámoló által ismert hitelezői követelések nyilvántartásba vételét, így kivétel nélkül minden hitelező csak a felszámolóhoz való bejelentéssel érvényesítheti az igényét. Álláspontja szerint az, hogy a kifogásoló hitelező kérelme alapján elrendelte az adós felszámolását, nem mentesíti a hitelezőt a mód. Cstv.
28. §-a (2) bekezdésének f) pontjában írt bejelentési kötelezettség alól.
A kifogásoló hitelező fellebbezése folytán másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és arra utasította a felszámolót, hogy a hitelező igényét 30 napon belül érkezettként vegye nyilvántartásba. Kötelezte továbbá az adóst, hogy fizessen meg az államnak - az illetékhivatal felhívására - 5000,-Ft fellebbezési eljárási illetéket. A határozatának indokolásában kifejtette: az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a mód. Cstv. általa felhívott rendelkezése bejelentési kötelezettséget ír elő valamennyi hitelező számára, a felszámolónak tehát nem kötelessége azoknak az igényeknek a nyilvántartásba vétele, amelyeket a rendelkezésére álló könyvek, adatok alapján ismer. A bíróság azonban a bírósági ügyvitel szabályairól szóló többször módosított és kiegészített 123/1973. IM utasítás 4. §-ának (2) bekezdése értelmében köteles a hozzá beérkezett beadványokat az elbírálásra illetékes hatósághoz, szervezethez, illetve személyhez továbbítani. E rendelkezés szerint tehát az elsőfokú bíróságnak a hozzá benyújtott és a felszámolási eljárás megindításának alapjául szolgáló hitelezői igénybejelentéseket - az azokhoz csatolt okiratokkal együtt - meg kellett volna küldenie a felszámoló részére. Minthogy pedig az elsőfokú bíróság 10. sorszámú végzéséből a felszámoló is értesült a hitelezői követelésekről, formális jogértelmezés lenne az eljárást kezdeményező hitelezőktől azt megkívánni, hogy követelésüket a felszámolás elrendelésének közzététele után ismét jelentsék be a felszámolóhoz, hiszen bejelentésük a kérelem előterjesztésével egyidejűleg valójában megtörtént.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzése ellen - jogszabálysértésre hivatkozva - az adós nevében eljáró felszámoló felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amely a jogerős határozat hatályon kívül helyezésére irányult. Kérelme indokolásaként előadta, hogy jogszabályellenesen járt el a másodfokú bíróság akkor, amikor döntését a többször módosított és kiegészített 123/1973. IM utasításra alapozta, mivel a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 49. §-ának (1) bekezdése egyértelműen úgy rendelkezik: utasítás kizárólag a közvetlen irányítás alá tartozó szervek tevékenységének szabályozására adható ki. Úgy vélte, hogy a belső szervezeti eljárást szabályozó eljárás nem lehet "erősebb érvényű" a jogszabályi hierarchia csúcsán álló jogszabálynál, márpedig a jelen esetben a másodfokú bíróság egy miniszteri utasítás alapulvételével "quasi egy törvény kötelezően alkalmazandó rendelkezéseit nyilvánította semmisnek". Véleménye az, hogy a bírósági ügyvitel szabályainak alkalmazása, értelmezése nem vonatkozhat a hitelezők és felszámolók jogviszonyára, a "másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságot a belső ügyviteli eljárás szabályainak betartására való kötelezése irreleváns" a felek magatartása szempontjából, hiszen azt a Cstv. részletekbe menően szabályozza.
A felülvizsgálati kérelemmel élő felszámoló érvelése szerint ellenkezik a jogértelmezéssel is a másodfokú bíróság okfejtése, mert a Cstv. 28. §-a (2) bekezdésének f) pontja és 46. §-a (3) bekezdésének rendelkezései a felszámolóra és a hitelezőkre akkor is kötelezőek, ha a bíróság a felszámolási eljárást kezdeményező hitelező által a bírósághoz benyújtott valamennyi iratot megküldi a felszámolónak.
Az eljárást kezdeményező hitelező igénybejelentési kötelezettségére vonatkozó álláspontja alátámasztásaként utalt a felszámoló a Cstv. 24. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra is. A felszámoló véleménye az, hogy mivel ilyen esetben a bíróság nem az adós fizetésképtelenségének megvizsgálása alapján rendeli el a felszámolást, a hitelező követelésének ténybeliségét és összegszerűségét a felszámolónak kell a rendelkezésére álló iratok alapján megállapítani.
A kifogásoló hitelező a felülvizsgálati kérelemre tett észrevételében a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte, megismételve a kifogásában előterjesztett azon álláspontját, hogy a felszámolás kezdeményezőjének a bírósághoz és a kijelölt felszámolóhoz is kötelezően előterjesztendő, ugyanazon iratokat tartalmazó kérelme, illetve bejelentése "jogi anomália".
A felülvizsgálati kérelem érdemben nem, csupán az alábbiak szerint alapos.
A jelen, az adós gazdálkodó szervezet ellen 1994. február 22-én indult felszámolási eljárásra irányadó - a Legfelsőbb Bíróság mind másodfokú bíróság által is helyesen felhívott -, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a korábbiak szerint: mód. Cstv.) 28. §-a (2) bekezdésének f) pontja valóban úgy rendelkezik: a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételének - egyebek mellett - tartalmaznia kell a hitelezőknek szóló felhívást, hogy ismert vagy összegszerűségében ismeretlen, illetve összegszerűségében változó követeléseiket a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 30 napon belül a felszámolónak jelentsék be. A mód. Cstv. 46. §-ának (3) bekezdése alapján a felszámoló csak az igényérvényesítési határidő alatt, illetve az azt követően, de egy éven belül bejelentett követeléseket köteles nyilvántartásba venni.
A mód. Cstv. 38. §-ának (4) bekezdése szerint pedig a követelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a
28. § (2) bekezdésének f) pontjában foglalt kötelezettség teljesítése alól.
A felszámolási eljárás mint bíróság előtti eljárás azonban a lefolytatására irányuló kérelem bírósághoz való benyújtásával induló s a - különböző módon lehetséges - befejezésével záruló egységes processzus. Nem változtat ezen az, hogy az egységes eljárás szakaszokra tagolható. Ha a felszámolási eljárást hitelező kezdeményezi, és a kérelmében megjelölt követelés alapján a bíróság megállapítja az adós fizetésképtelenségét, emiatt elrendeli a felszámolást. A felszámolási eljárásnak a megindításától a felszámolás elrendeléséig, illetve annak közzétételéig tartó első szakaszában félként részt vevő - megalapozottnak bizonyult követelést támasztó - eljárást kezdeményező hitelező - a követeléstől való elállás hiányában - a közzététel után is alanya marad az eljárásnak. A kérelme alapján elrendelt felszámolás közzétételét elrendelő végzésben a bíróság az adós - immáron valamennyi - további hitelezőjét hívja fel, hogy a "totális végrehajtás" során jelentse be az adóssal szembeni követelését. A felszámolási eljárás első szakasza nem minősülhet olyan önálló, a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárásnak sem, amelynek kezdeményezése ellenére a hitelezőnek a felszámolóhoz is be kellene jelentenie a követelését.
A fentiekből következően sem a mód. Cstv. 28. §-a (2) bekezdésének f) pontjában, sem a 46. §-ának (3) bekezdésében, de még a 38. §-ának (4) bekezdésében foglaltak sem zárják ki azt, hogy az eljárás első szakaszában már félként részt vett, az eljárás megindítását II. r. hitelezőként kezdeményező fél követelése akkor is határidőben érkezettként kerüljön nyilvántartásba vételre, ha az igényérvényesítési határidőn belül nem ismételte meg igénye bejelentését. Nem sértett tehát jogszabályt a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság akkor, amikor arra a következtetésre jutott, hogy "formális jogértelmezés" lenne az eljárást kezdeményező hitelezőktől azt megkívánni, hogy a közzététel után ismét jelentsék be a követelésüket. Jogszerűen döntött úgy, hogy erre is figyelemmel, a hitelező kifogásának helyt adva kötelezte a felszámolót az igény határidőben érkezettként történő nyilvántartásba vételére.
Téves azonban a jogerős végzés indokolásának a bírósági ügyvitel szabályairól szóló, többször módosított és kiegészített 123/1973. IM utasítás rendelkezésére alapított okfejtése. E vonatkozásban helytálló a felülvizsgálati kérelemmel élő felszámoló érvelése, ezért a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság mellőzi a jogerős végzésből a hitelező kifogása alaposságának a miniszteri utasítás 4. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal való indokolását.
Nem alkalmas viszont a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő, az adós gazdálkodó szervezet nevében eljáró felszámoló álláspontjának alátámasztására a mód. Cstv. 24. §-ának (3) bekezdésében írt szabály. Eszerint ha a hitelező által kezdeményezett felszámolási eljárás során az adós a törvényi határidőn belül nem nyilatkozik a bíróságnak a hitelező kérelmében foglaltakra, a fizetésképtelenség tényét vélelmezni kell. A bizonyítás egyszerűbbé tételére hivatott vélelem esetén arról van szó, hogy egy, a bizonyítandó tényálláson kívül álló tény bizonyítása során a bíróságnak a vélelmezett tényt valónak kell elfogadnia. Amennyiben tehát az adós gazdálkodó szervezet - a postai tértivevényből megállapíthatóan - a számára kézbesített hitelezői kérelemre nem tesz észrevételt, nem terjeszt elő nyilatkozatot, a bíróság valónak fogadja el a hitelező állítását, az adóssal szembeni lejárt, a fizetésképtelenség valamelyik törvényi feltételének megfelelő követelése fennállását. Ezen vélelem megdöntésére csak a hitelezői kérelemben foglaltak vizsgálatára irányuló eljárási szakaszban maga az adós gazdálkodó szervezet jogosult, nem pedig - a fizetésképtelenség tényének megállapítása, a felszámolás elrendelése után - a felszámoló.
A fent kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság jogerős végzésének felülvizsgálati kérelemmel támadott - a felszámolót a hitelező igényének határidőben érkezettként való nyilvántartásba vételére utasító - rendelkezését a mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv.X.31.096/1997. sz.)