adozona.hu
BH 1998.9.443
BH 1998.9.443
I. A kölcsönszerződés is a felek akaratnyilvánításával és nem a kölcsönösszeg átadásával jön létre [Ptk. 205. § (1) bek., 523. § (1) bek.]. II. A kölcsönszerződés lényeges tartalmi eleme a kölcsön összegének meghatározása. Ennek hiányában a kölcsönszerződés létrejötte nem állapítható meg [Ptk. 523. § (1) bek.]. III. Lényeges eljárási szabályt sért a felszámoló, ha az általa vitathatónak ítélt hitelezői igényt - az érdekelttel való egyeztetést követően - elbírálás végett a felszámolást elrendelő bíróságnak n
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1993-ban indult és a Cégközlönyben 1993. október 7-én közzétett felszámolási eljárásban az A-T. Kft. mint hitelező 1994. december 21-én kifogást terjesztett elő a felszámoló által benyújtott közbenső mérleggel szemben. Kérte a felszámoló intézkedésének megsemmisítését és részére új intézkedésként annak előírását, hogy az 1993. október 20-án 14.089.747,-Ft összegben bejelentett hitelezői igényét elismert hitelezői igényként tüntesse fel a közbenső mérlegben. ...
BH 1998.9.443 I. A kölcsönszerződés is a felek akaratnyilvánításával és nem a kölcsönösszeg átadásával jön létre [Ptk. 205. § (1) bek., 523. § (1) bek.].
II. A kölcsönszerződés lényeges tartalmi eleme a kölcsön összegének meghatározása. Ennek hiányában a kölcsönszerződés létrejötte nem állapítható meg [Ptk. 523. § (1) bek.].
III. Lényeges eljárási szabályt sért a felszámoló, ha az általa vitathatónak ítélt hitelezői igényt - az érdekelttel való egyeztetést követően - elbírálás végett a felszámolást elrendelő bíróságnak nem küldi meg [1991. évi IL. tv. 46. § (4) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1993-ban indult és a Cégközlönyben 1993. október 7-én közzétett felszámolási eljárásban az A-T. Kft. mint hitelező 1994. december 21-én kifogást terjesztett elő a felszámoló által benyújtott közbenső mérleggel szemben. Kérte a felszámoló intézkedésének megsemmisítését és részére új intézkedésként annak előírását, hogy az 1993. október 20-án 14.089.747,-Ft összegben bejelentett hitelezői igényét elismert hitelezői igényként tüntesse fel a közbenső mérlegben. Arra hivatkozott, hogy a felszámoló 1993. december 20-án kelt levelében foglalt értesítés szerint a hitelezői igénybejelentésüket nyilvántartásba vette. Ezt követően vele egyeztetést nem tartott. Ezért érthetetlen számára, hogy a közbenső mérleg 36. sorában feltüntetett adatok szerint a bejelentett követelését a felszámoló elutasította. Kifogásának jogalapjaként az 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 51. §-ának (3) bekezdésére hivatkozott.A felszámoló elismerte: elmulasztotta a hitelezőt értesíteni arról, hogy hitelezői bejelentését nem fogadta el, az értesítést azonban a közbenső mérleg megküldésével pótolta. Érdemben arra hivatkozott, hogy a hitelező a 11.154.476,-Ft összegben kereskedelmi hitelkamat és a 2.935.271,-Ft összegben késedelmi kamat jogcímén bejelentett vagyoni követelésének alapjául szolgáló bizonylatokat nem csatolta.
Az elsőfokú bíróság a "kifogást" elutasította. Határozatának indokolásában tényként állapította meg: a hitelező kamatkövetelése azon alapult, hogy követeléseket vásárolt meg az adós termelőszövetkezettől. Ezeket a követeléseket az adós elismerte, így a követelésekből származó kamattartozás - álláspontja szerint - hitelezői követelésnek minősül. Utóbb azonban a hitelező - igénye jogalapjaként - arra hivatkozott, hogy banki átutaláson, pénztáron keresztül és váltóval nyújtott hitelek után számította fel a kamatot. Az adós gazdálkodó szervezet elnöke, Sz. B. és főkönyvelője, S. J. a kifogást beterjesztő A-T. Kft. hitelezőnek egyben tagjai is. Az adós termelőszövetkezet főkönyvelője - S. J. - végezte a könyvelést tulajdonosként az A-T. Kft.-ben is. Az eljárásban beszerzett szakértői vélemény megállapítása szerint azonban maga az adós termelőszövetkezet sem ismerte el a hitelező kamatkövetelését. A számlázás alapját képező szerződésről nem volt tudomása, s az a termelőszövetkezet irattárában jelenleg sem lelhető fel. A hitelező által hivatkozott kölcsönszerződés, mely Sz.-en 1992. április 5-én kelt, az adós termelőszövetkezet irattárában nem található, iktatásra nem is került. E kölcsönszerződésből egyébként nem állapítható meg a kölcsön összege, s a folyósítás kezdő időpontja sem. Így a kamatkövetelés "összegszerűsége és időpontja sem bizonyított". Ezt a hitelező sem bizonyította.
A fentiekből az elsőfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy a felszámoló jogosan utasította el a hitelező igényét. Megjegyezte, hogy a Cstv. 46. §-ának (4) bekezdése szerint a felszámoló kötelessége lett volna a határidőben bejelentett követeléseket a bejelentési határnapot követő 45 napon belül felülvizsgálni, az érdekeltekkel egyeztetni, és a vitathatónak minősített igényeket elbírálás végett - 15 napon belül - a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldeni. Ezt azonban az adós felszámolója elmulasztotta. Ezért a hitelező csak a közbenső mérlegből értesülhetett hitelezői igényének elutasításáról. E magatartásával a felszámoló eljárási szabályt sértett.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező fellebbezéssel élt, s kérte annak - a kifogásának megfelelően - a megváltoztatását. Arra hivatkozott, hogy 1994. december 7-én a felszámolónak már nem volt módja a hitelezői igényt vitatni, illetve azt elutasítani. Másrészt megalapozatlan az elsőfokú végzés abból a szempontból, hogy az általa ténylegesen nyújtott hitelt nem ismerte el, illetve a hitel után felszámított kamatot nem fogadta el. Iratellenes az elsőfokú végzés indokolása azért, mert az eljárásban kirendelt szakértő véleményéből sem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a hitelezőnek az adóssal szemben nincs jogszerű kamatkövetelése. Hivatkozott arra, hogy a jogtanácsosának betegsége miatt ennél részletesebb indokolást nem tudott adni a fellebbezésben. A részletes és okiratokkal alátámasztott indokolást azonban 10 nap alatt pótolja.
Az adós felszámolójának a fellebbezésre tett észrevétele az elsőfokú végzés helybenhagyására irányult. Arra hivatkozott, hogy az A-T. Kft. ténylegesen nem nyújtott kölcsönt az adós gazdálkodó szervezetnek 1992-ben. Ezért a hitelezői igénybejelentés és kifogás megalapozatlan.
A fellebbezés érdemben az alábbiak szerint nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felszámoló az 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 46. §-ának (4) bekezdésében foglalt kötelezettségének határidőben nem tett eleget, és ezzel eljárási szabályt sértett. A Cstv. 46. §-ának (4) bekezdésében meghatározott kötelezettség teljesítése elmulasztásának azonban nem az a jogkövetkezménye - amire a hitelező a fellebbezésben hivatkozik -, hogy a felszámolónak a közbenső mérlegben már nem volt módja a hitelezői igényt elutasítani. A jogkövetkezmény az, hogy a közbenső mérleg ellen benyújtott kifogás alapján kellett az elsőfokú bíróságnak döntenie arról, hogy a hitelező - felszámoló által vitatott - vagyoni igénye érdemben alapos-e vagy sem.
A hitelező 78. sorszámú beadványához csatolt, 1993. október 20-án kelt igénybejelentése szerint az adósnak "tőkésedett kamattartozás" jogcímén 14.089.747,-Ft összegben áll fenn tartozása az A-T. Kft.-vel szemben. Ebből a 930294. számú számla alapján a 11.154.476,-Ft, a 930295. számú számla alapján pedig a 2.935.271,-Ft fizetési határideje 1993. október 8-a volt. E bejelentésén a hitelező feltüntette, hogy csatolja a számlákat és a mellékletüket képező, kamatszámításra vonatkozó kimutatást. Ezt azonban a 78. sorszám alatt előterjesztett kifogásához nem csatolta.
A hitelező ügyvezető igazgatója, S. J. - az 1995. február 14-én tartott meghallgatásról készült 93. sorszámú jegyzőkönyv 2. oldalának második bekezdésében foglaltak szerint - nem tudott nyilatkozni arra vonatkozóan, hogy milyen szerződések alapján merültek fel a felszámított ügyleti és késedelmi kamatok. Végül a hitelező a bíróság felhívására 94. sorszám alatt becsatolt 930294. sorszámú, 1993. szeptember 30-án kelt számla szerint, az 1992. április 5-én kelt szerződés alapján számította fel a kereskedelmi hitelkamatot.
Az 1992. április 5-én kelt kölcsönszerződés (lásd a 127. sorszámú szakértői vélemény 1. számú mellékleteként) szerint az A-T. Kft. mint kölcsönadó a Sz.-i Egyetértés Mgtsz-nek mint kölcsönvevőnek cukorrépa bértermeltetése érdekében folyósít kölcsönt "most és a jövőben saját számláról, illetve a kft.-t megillető követelés közvetlen a tsz javára történő engedményezése útján. A kölcsön kamata évi 36%". E szerződés 2. pontja szerint 1992. december 31. után a tartozás és az ügyleti kamat egy összegben azonnal esedékessé és a tőke késedelmikamat-terhessé válik.
A szerződésben az A-T. Kft. a kölcsön folyósításának időpontját nem jelölte meg. A kölcsön folyósításának időpontjára és összegére nézve becsatolt egy - aláírás nélküli - "kamatelszámolás"-kimutatást, amely szerint a folyósítás 1992. március 26. és december 30. között folyamatosan történt, az ott megjelölt összegekben. A kölcsönfolyósítás időpontjának és összegének bizonyítására becsatolt iratokból azonban nem állapítható meg, hogy az 1992. április 5-én kelt szerződés folytán kerültek azok kiállításra, illetve hogy az A-T. Kft. az adós gazdálkodó szervezetnek nyújtott volna kölcsönt.
A Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése értelmében kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. A Ptk. 205. §-ának (1) bekezdése értelmében a kölcsönszerződés azzal jön létre, hogy a felek az akaratukat kölcsönösen és egybehangzóan kifejezésre juttatják. A hitelező kötelezettsége a kölcsönszerződés alapján áll fenn, azaz a kölcsönszerződés nem a kölcsönösszeg átadásával jön létre, hanem a kölcsönszerződés létrejöttével keletkezik mindkét félnek kötelezettsége: a kölcsönadónak - hitelezőnek - az, hogy a kölcsönt a szerződés alapján folyósítsa, az adósnak - a kölcsönvevőnek - pedig az, hogy a kölcsönösszeget egy későbbi időpontban visszafizesse. Eszerint a szerződés lényeges tartalmi elemei közé tartozik a szerződés tárgyának - vagyis a pénzösszegnek - a meghatározása, amelyet a hitelező az adós rendelkezésére bocsát. Erről a felek az 1992. április 5-én kelt kölcsönszerződésben nem rendelkeztek. Ezért e szerződés - e lényeges tartalmi elem hiányában - érvényesen nem jött létre. Az érvénytelen szerződésre alapított ügyleti kamat megfizetése iránti igény alaptalan.
A késedelmikamat-igény jogalapját és összegszerűségét pedig a hitelező szintén nem bizonyította, ezért - a fent kifejtettekre tekintettel - nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a hitelező ügyleti kamat és késedelmi kamat jogcímén előterjesztett vagyoni igényét elutasította. A hitelező a fellebbezésében egyébként nem hozott fel olyan új tényt, és nem csatolt olyan új bizonyítékot, amely alkalmas lett volna az érdemben helytálló elsőfokú határozat megváltoztatására, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló határozatát - a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott - Pp. 259. §-a és 253.
§-ának (2) bekezdése alapján - a fenti tényállásbeli módosítással és indokolásbeli kiegészítéssel - helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpk.VI.31.728/1996. sz.)