adozona.hu
BH 1998.8.388
BH 1998.8.388
Ha a korlátolt felelősségű társaság társasági szerződése - vagy annak módosítása - a tag által vállalt mellékszolgáltatás ellenértékét nem határozza meg, ez nem jelenti az ingyenesség vélelmének alkalmazhatóságát. A társasági szerződésben (annak módosításában) tehát vagy az ellenértéket vagy azt, hogy a mellékszolgáltatás nyújtása ingyenes, kifejezetten meg kell jelölni, ellenkező esetben a szerződés érvénytelen (1988. évi VI. tv. 21. § (1) bek. a)-e) pont, (2) bek., 157. § (1)-(2) bek., 167. § (2) bek., Pt
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes módosított keresetében elsődlegesen annak a megállapítását kérte, hogy az alperes 1996. január 24-én kelt társasági szerződés-módosítása érvénytelen. Arra hivatkozott, hogy amennyiben a társasági szerződés-módosításban a felek mellékszolgáltatást kötnek ki, akkor a szerződésnek kötelező eleme annak rögzítése, hogy a mellékszolgáltatás ellenérték fejében történik-e vagy ingyenes. Erről az 1996. január 24-i szerződésmódosítás nem rendelkezett, ezért az érvénytelen. E kereseti kérelmé...
BH 1998.8.388 Ha a korlátolt felelősségű társaság társasági szerződése - vagy annak módosítása - a tag által vállalt mellékszolgáltatás ellenértékét nem határozza meg, ez nem jelenti az ingyenesség vélelmének alkalmazhatóságát. A társasági szerződésben (annak módosításában) tehát vagy az ellenértéket vagy azt, hogy a mellékszolgáltatás nyújtása ingyenes, kifejezetten meg kell jelölni, ellenkező esetben a szerződés érvénytelen [1988. évi VI. tv. 21. § (1) bek. a)-e) pont, (2) bek., 157. § (1)-(2) bek., 167. § (2) bek., Ptk. 201. § (1) bek., 1991. évi LXV. tv. 22. §, 1989. évi 23. tvr 18/A. §].
A felperes módosított keresetében elsődlegesen annak a megállapítását kérte, hogy az alperes 1996. január 24-én kelt társasági szerződés-módosítása érvénytelen. Arra hivatkozott, hogy amennyiben a társasági szerződés-módosításban a felek mellékszolgáltatást kötnek ki, akkor a szerződésnek kötelező eleme annak rögzítése, hogy a mellékszolgáltatás ellenérték fejében történik-e vagy ingyenes. Erről az 1996. január 24-i szerződésmódosítás nem rendelkezett, ezért az érvénytelen. E kereseti kérelmét a többször módosított 1988. évi VI. törvény (Gt.) 167. §-ának (2) bekezdésére alapította. Másodlagosan - amennyiben a bíróság a szerződés módosítását érvényesnek találja - kérte az alperes kötelezését - a mellékszolgáltatás ellenértékeként - 700.000,-Ft és ennek évi 20%-os kamata megfizetésére.Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint a Gt. 157. §-a (2) bekezdésének b) pontjából az következik: csak akkor kell a mellékszolgáltatás ellenértékét megjelölni, ha a mellékszolgáltatás nem ingyenes. Amennyiben az ellenérték megjelölése nem történt meg, úgy a mellékszolgáltatás ingyenes. Álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a Bírósági Határozatok 1990. évi 12. számában 477. sorszám alatt közzétett jogesetre. Másrészt hivatkozott arra, hogy ha az alperes társasági szerződésének a mellékszolgáltatás körében kötelező tartalmi eleme lenne az, hogy kifejezetten rögzítést nyerjen a mellékszolgáltatás ingyenessége, akkor a szerződés valóban érvénytelen volna, azaz semmis. A társasági szerződés-módosítás érvénytelenségének megállapítására irányuló kereset azonban ez esetben is alaptalan. A Gt. 21. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében ugyanis semmis az a társasági szerződés, mely nem rendelkezik a Gt. 157. §-ának (2) bekezdésében foglalt tartalmi elemekkel. A Gt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján azonban a társasági szerződés érvénytelenségére a cégbejegyzést követően csak meghatározott semmisségi okok fennállása esetén lehet hivatkozni. Nem tartozik e körbe a Gt. 21. §-a (1) bekezdésének e) pontjában megfogalmazott, a Gt. 157. §-a (2) bekezdésének b) pontjára visszautaló esetkör. Így a Gt. 27. §-ának speciális rendelkezései folytán a társasági szerződés módosításának a mellékszolgáltatással kapcsolatos, jogszabályba ütköző rendelkezéseinek jogkövetkezményei ma már nem vonhatók le.
Az elsőfokú bíróság, a felperes elsődleges kereseti kérelmének helyt adva, megállapította, hogy az R-C. Kereskedelmi Kft. alperes társasági szerződésének az 1996. január 24-én kelt módosítása érvénytelen. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 134.000,-Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy az alperes társasági szerződését a felek 1996. január 24-én módosították. Ebben a felperes tag mellékszolgáltatási kötelezettséget vállalt. Ennek keretében a bérleményében lévő, Sz.-en, a K. u. 7. szám alatti üzlethelyiséget az alperes rendelkezésére bocsátotta. Vállalta, hogy a bérbeadónak a bérlők személyében való jogutódlást bejelenti. A későbbiek során a felperes az üzlethelyiség felújítására fordított költségeiből 700.000,-Ft-ot követelt az alperestől. Emiatt a felek között vita támadt. Az alperes szerint a felperes az üzlethelyiséget ingyenesen bocsátotta rendelkezésére.
Az elsődleges kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság az alábbi indokok miatt találta alaposnak: a Gt.-nek az alperes által hivatkozott 27. §-át az 1995. évi LXII. törvény 14. §-ának (3) bekezdése hatályon kívül helyezte, ezért az az 1996. január 24-i szerződésmódosításra már nem volt alkalmazható. A felperes keresetindítási joga az 1989. évi 23. tvr 18/A. §-ának (1) bekezdésén alapul. Eszerint a jogerős cégbejegyzést követően a társasági szerződés, illetve az arra vonatkozó módosítás érvénytelenségének megállapítására csak akkor indítható per, ha a társasági szerződés (módosítása) nem tartalmazza azt, amit a cégre vonatkozó anyagi jogszabályok az adott cégformára vonatkozóan kötelezően előírnak.
A Gt. 21. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint a társasági szerződésben meg kell határozni mindazt, amit a törvény az egyes társasági formáknál kötelezően előír. A Gt. 157. §-ának (1) bekezdése értelmében a korlátolt felelősségű társaság alapítására vonatkozó szerződésnek nem kötelező eleme a mellékszolgáltatásról való rendelkezés. A Gt. 157. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint azonban - szükség szerint - rendelkezik a társasági szerződés a tagokat terhelő egyéb vagyoni értékű szolgáltatásokról (mellékszolgáltatás), azok feltételeiről. A Gt. 167. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a társasági szerződésnek tartalmaznia kell, hogy a tag a társaság részére szolgáltatott személyes közreműködést milyen jogviszony alapján teljesíti, vagy azt mellékszolgáltatásként végzi, továbbá ezek ellenértékéről is rendelkezni kell. E rendelkezés értelmezése kapcsán az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel a mellékszolgáltatásra vonatkozó megállapodásnak tartalmaznia kell annak ellenértékét is, ezért a szerződésben (módosításban) arról is rendelkezni kell, amennyiben a mellékszolgáltatást nyújtó tag ellenértéket nem köt ki. A felek 1996. január 24-én kelt szerződésmódosítása a mellékszolgáltatás ingyenességéről vagy visszterhességéről nem rendelkezett, ezért a mellékszolgáltatásra vonatkozó kikötés - a társasági szerződés módosítása - érvénytelen, semmis, figyelemmel a Gt. 21. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra.
Utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy az alperes által hivatkozott eseti döntés eltérő tényálláson alapult, egyébként is a már hatályon kívül helyezett 27. § rendelkezéseire utal, ezért azt a perbeli esetre nem lehet alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. Kérte az ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és marasztalását mindkét fokú perköltségben. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság - a BH 1990. évi 12. számában 477. sorszám alatt közzétett jogeset és a társasági törvény kommentárja tükrében - helytelenül értelmezte a Gt. 167. §-át, mert a bírói gyakorlat csak akkor kívánja meg a mellékszolgáltatás ellenértékének megjelölését, ha a mellékszolgáltatás nem ingyenes. Amennyiben az ellenérték megjelölése nem történt meg, úgy a mellékszolgáltatás ingyenes. Ingyenesség feltüntetése pedig a társasági szerződésben szükségtelen, mert csak a kikötött ellenszolgáltatás megjelölése kötelező.
Álláspontja szerint az 1989. évi 23. tvr (Ctvr.) 18/A. §-ának, valamint a Gt. 21. §, 157. § és 167. §-ainak összevetéséből az a következtetés vonható le, hogy a korlátolt felelősségű társaság esetén a társasági szerződés érvénytelenségére a Gt. 21. §-ának (1) bekezdése és 157. §-ának megsértése okából lehet hivatkozni. Ebből következően a mellékszolgáltatás esetén annak ellenszolgáltatásáról - mivel ez diszpozitív szabály - nem kell rendelkezni. Így ennek elmaradása önmagában a társasági szerződést nem teszi érvénytelenné. Az alperes kérte az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezésének megváltoztatását is.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges tényállást helyesen állapította meg, helytálló az abból levont jogi következtetése és a határozatának indokolása is. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján - helyes indokaira utalással - hagyta helyben. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel azonban az indokolást az alábbiak szerint egészíti ki:
A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) 21. §-a (1) bekezdésének a)-e) pontja sorolja fel azokat a tartalmi elemeket, amelyeket minden társasági szerződésnek tartalmaznia kell. Ezek közül a 21. § (1) bekezdésének a)-d) pontja a legáltalánosabb kellékeket határozza meg, a 21. § (1) bekezdésének e) pontja viszont az egyes társasági formákat szabályozó "különös részbe" utalja az adott társaság sajátos jellegének megfelelő kötelező tartalmi elemek meghatározását. A Gt. 21. §-ának (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy semmis az a társasági szerződés, amely az (1) bekezdésben felsoroltakról nem rendelkezik.
Az 1995. évi LXII. törvénnyel módosított 1989. évi 23. tvr (a továbbiakban: módosított Ctvr.) 18/A. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős cégbejegyzést követően a társasági szerződés, illetve az arra vonatkozó módosítás érvénytelenségének megállapítására csak akkor indítható per, ha a társasági szerződés nem tartalmazza - vagy esetleg éppen jogszabályba ütköző módon tartalmazza - többek között azt, amit a cégre vonatkozó anyagi jogszabályok az adott cégformára vonatkozóan kötelezően előírnak.
A fent idézett rendelkezésekre tekintettel a bíróságnak mindenekelőtt abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a társasági szerződés-módosításban kikötött mellékszolgáltatás ingyenességének feltüntetése kötelező tartalmi eleme-e a kft. társasági szerződésének. E kérdés eldöntésénél az alábbi tételes jogszabályi rendelkezésekből kell kiindulni.
A Gt. 157. §-a rendelkezik a kft. társasági szerződésének kötelező tartalmi elemeiről akként, hogy a 157. § (1) bekezdése sorolja fel azokat a tartalmi elemeket, amelyeket minden kft. társasági szerződésének tartalmaznia kell, míg a 157. § (2) bekezdése azokat az elemeket, amelyekről szükség szerint rendelkezik a társaság, de ha rendelkezett, azt a társasági szerződésnek szintén tartalmaznia kell. Ez utóbbi csoportba tartozik a mellékszolgáltatásról és feltételeiről történő megállapodás [Gt. 157. §-a (2) bekezdésének b) pontja].
A fent kifejtettekre tekintettel az alperes a fellebbezésében tévesen hivatkozott arra, hogy "mellékszolgáltatás esetén annak ellenszolgáltatásáról - mivel ez diszpozitív - rendelkezni nem kell". A Gt. 167. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanis a társasági szerződésnek tartalmaznia kell, hogy a tag a társaság részére szolgáltatott személyes közreműködést milyen jogviszony alapján teljesíti, vagy mellékszolgáltatásként végzi, továbbá ezek ellenértékéről is rendelkezni kell. A Gt. fent idézett 167. §-ának (2) bekezdését az 1991. évi LXV. törvény 22. §-a iktatta be, következésképpen a Legfelsőbb Bíróság az alperes által hivatkozott eseti döntésében - amely 1990-ben kelt - e rendelkezést még nem vehette figyelembe.
A Legfelsőbb Bíróság több, az alperes által hivatkozott eseti döntésében is kifejtette, hogy a mellékszolgáltatás kétarcú jogügylet, a társasági jog eszközeivel is megerősített polgári jogi szerződés. Ebből az következik, hogy a mellékszolgáltatást mind a társasági jog, mind a polgári jog szabályai szerint is érvényesen kell kikötni. A Ptk. 201. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik - ellenszolgáltatás jár. A felek szerződéses kapcsolatában tehát a visszterhességet kell vélelmezni, ehhez képest az ingyenesség joglemondásnak minősül, amelynek ezek szerint kifejezettnek kell lennie. Ezért a másodfokú bíróság tévesnek találta az alperes arra való hivatkozását, hogy amennyiben az ellenérték megjelölése nem történt meg, úgy a mellékszolgáltatás ingyenes, az ingyenesség feltüntetése pedig nem kötelező a társasági szerződésben.
A Legfelsőbb Bíróság - a fentebb kifejtettekre tekintettel - az elsőfokú bírósággal egyezően arra a jogi következtetésre jutott, hogy a Gt. 157. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglalt mellékszolgáltatási feltétel meghatározásának, illetve a Gt. 167. §-ának (2) bekezdésében foglalt mellékszolgáltatás "ellenértékének" minősül az is, ha a felek megállapodása értelmében a mellékszolgáltatás ingyenes. Azaz, ha a felek a mellékszolgáltatás ingyenes nyújtásában állapodtak meg, a társasági szerződésben (módosításban) ezt a tényt kell rögzíteni, és ebben az esetben nem kell szólni az ellenértékről. Ezzel egyező jogirodalmi álláspontot tartalmaz a Társasági Törvény Magyarázata (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1993., 376. oldal, első bekezdés utolsó mondata). Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet - az indokolás részbeni kiegészítésével - helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf.VI.31 891/1997. sz.)