adozona.hu
BH 1998.7.355
BH 1998.7.355
A felszámolási eljárásban a jognyilatkozatok tételére vonatkozó korlátozó rendelkezés - amely a felszámoló részére biztosít kizárólagosságot - csak az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatokra vonatkozik. A cég státuszával összefüggő nyilatkozatot a cég képviseletére egyébként jogosult - akár meghatalmazott útján - is tehet, tehát fellebbezhet, illetőleg felülvizsgálati kérelemmel élhet [1993. évi LXXXI. tv.-vel módosított 1991. évi IL. tv. 28. § (2) bek. e) pont, 34. § (1) és (2) bek., Pp. 66. § (1) b
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1994. január 21-én az I. r. hitelező, míg 1995. január 20-án a II. r. hitelező terjesztett elő felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet.
Az elsőfokú bíróság az 1995. szeptember 7. napján kelt végzésében az adós fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte, és felszámolóként a PK-ECONO Részvénytársaságot jelölte ki. Végzésének indokolásában tényként állapított meg a következőket:
Az I Rt. I. r. hitelező a felszámolás iránti kérelmé...
BH 1998.7.355 A felszámolási eljárásban a jognyilatkozatok tételére vonatkozó korlátozó rendelkezés - amely a felszámoló részére biztosít kizárólagosságot - csak az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatokra vonatkozik. A cég státuszával összefüggő nyilatkozatot a cég képviseletére egyébként jogosult - akár meghatalmazott útján - is tehet, tehát fellebbezhet, illetőleg felülvizsgálati kérelemmel élhet [1993. évi LXXXI. tv.-vel módosított 1991. évi IL. tv. 28. § (2) bek. e) pont, 34. § (1) és (2) bek., Pp. 66. § (1) bek. 67. § (1) bek. a) pont].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1994. január 21-én az I. r. hitelező, míg 1995. január 20-án a II. r. hitelező terjesztett elő felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet.Az elsőfokú bíróság az 1995. szeptember 7. napján kelt végzésében az adós fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte, és felszámolóként a PK-ECONO Részvénytársaságot jelölte ki. Végzésének indokolásában tényként állapított meg a következőket:
Az I Rt. I. r. hitelező a felszámolás iránti kérelmét arra alapozta, hogy az adós folyószámlahitel jogcímén fennálló tartozása - módosított előadása szerint - 50 millió Ft és kamata. A lejárat időpontja 1993. február 10. napja volt. Az adóst 1993. december 31-én eredménytelenül szólította fel e tartozás megfizetésére. Kérelméhez csatolta az 1993. december 31-i felszólító levelet, egy számlamásolatot és két azonnali beszedési megbízás másolatát, melyet a bank "fedezethiány miatt nem teljesíthető" jelzéssel visszaküldött.
Az adós az I. r. hitelező követelését vitatta. Arra hivatkozott, hogy már 1993. június 21-én az I. r. hitelezőhöz formailag engedményezésre utaló, tartalmilag azonban beszámításra alkalmas kártérítési igényt jelentett be, amely összegszerűségében meghaladja az I. r. hitelező követelését. Utóbb az adós - 1994. augusztus 19-én - bejelentette, hogy az I. r. hitelező követelése miatt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt per van folyamatban. Mindezekre tekintettel az I. r. hitelező követelése vitatott, s az adós fizetésképtelensége nem állapítható meg.
Az O. Vállalat "fa" II. r. hitelező a felszámolás iránti kérelmét arra alapozta, hogy a Fővárosi Bíróság 1994. január 8-án jogerőre emelkedett ítélete alapján az adóssal szembeni követelésének összege 96.839.630,-Ft tőke, ennek kamatai, valamint 400.000,-Ft összegű perköltség. A követelésre kiállított azonnali beszedési megbízást az adós számláját vezető pénzintézet "fedezethiány miatt nem teljesíthető" jelzéssel visszaküldte. Kérelméhez csatolta a jogerős ítéletet, valamint a visszaküldött azonnali beszedési megbízást. Utóbb becsatolta az 1995. február 10-én kelt végrehajtási lapot annak igazolására, hogy a jogerős ítélet alapján a teljesítés elmaradása miatt végrehajtást kezdeményezett az adóssal szemben, és ezen a végrehajtási lapon megállapítást nyert, hogy a Vht. - az ügyben még irányadó 1979. évi 18. törvényerejű rendelet - 100. §-a szerinti eljárás eredménytelen volt. Álláspontja szerint ezzel igazolta az adóssal szembeni végrehajtás eredménytelenségét, ezért az adós fizetésképtelensége megállapítható.
Az adós a II. r. hitelező kérelmének az elutasítását is kérte. Arra hivatkozott, hogy a Fővárosi Bíróság jogerős ítélete ellen perújítási kérelmet terjesztett elő, illetve a végrehajtási eljárás felfüggesztését kérte, s kérelmének elbírálása folyamatban van.
Az elsőfokú bíróság végzésének indokolása szerint "a felszámolás iránti kérelmet elfogadta". A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról kiadott, módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) 27. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha nem vitatott tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki, vagy a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt. A II. r. hitelező csatolta az azonnali beszedési megbízást, melyet az adós számláját vezető pénzintézet fedezethiány miatt nem teljesített. Ez azt igazolja, hogy az adóssal szemben foganatosított végrehajtás eredménytelen volt. Ez a tény a hitelező által benyújtott végrehajtási lapon is szerepel. Az I. r. hitelező kérelmével kapcsolatban megállapította, hogy az 50 millió Ft hitelt az adós nem fizette vissza. A vita tárgya az volt, hogy kifejezetten elismerte-e ezt a követelést. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint egy esetleges peres eljárás eredménye nem változtat azon a tényen, hogy a követelés fennáll, és azt az adós nem egyenlítette ki. Az I. r. hitelező kérelmétől függetlenül a II. r. hitelező egyértelműen igazolta, hogy az adóssal szemben foganatosított végrehajtás eredménytelen volt. Ezért az eset összes körülményeit mérlegelve az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az adós fizetésképtelensége megállapításának jogszabályi feltételei fennállnak.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós nyújtott be fellebbezést, melyben kérte a végzés hatályon kívül helyezését és a hitelezők felszámolási kérelmének elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a fizetésképtelenséget megalapozó egyetlen feltétel sem valósult meg. Egyik hitelező vonatkozásában sem áll fenn részéről a követelés elismerése, s a végrehajtás eredménytelenségét is helytelenül és iratellenesen állapította meg az elsőfokú bíróság.
Az adós fellebbezésére a II. r. hitelező tett észrevételt, melyben az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy az adós fizetésképtelensége a módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontja alapján is megállapítható.
A másodfokú bíróság az 1996. november hó 25. napján kelt végzésében az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Kötelezte az adóst, hogy fizessen meg az államnak - a Fővárosi Illetékhivatal külön felhívására - 5.000,-Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Végzésének indokolása szerint - különösen az elsőfokú bíróság végzésének 5. oldala második bekezdésében foglalt indokolásából - arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság lényegében a felszámolás alatt álló II. r. hitelező kérelme alapján állapította meg az adós fizetésképtelenségét. Annyiban azonban alaposnak találta az adósnak az elsőfokú eljárás bizonyítékaira történő hivatkozását, hogy csatolta az I. r. hitelezőhöz 1994. január 14-éről keltezett levélmásolatát, melyben vitatta a 67.947.175,42,-Ft összegű követelés fennállását. Arra hivatkozott, hogy a nyilvántartása szerint nincs tartozása. Utalt arra a másodfokú bíróság, hogy a Legfelsőbb Bíróság már számos eseti döntésében - így a Bírósági Határozatok 1995. évi 11. számában 664. sorszám alatt, valamint az 1996. évi 11. számában 607. sorszám alatt közzétett eseti állásfoglalásaiban is - rámutatott arra, hogy csak akkor minősül vitatottnak a követelés, ha az adós már a felszámolási eljárásról való tudomásszerzése előtt vitássá tette azt. A jelen esetben megállapítható, hogy az adós az I. r. hitelezővel szemben ténylegesen már a felszámolási kérelem benyújtását megelőzően vitatta a vele szemben fennálló tartozását. Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a kérelem benyújtását követően az adós által megindított pernek tulajdonított jelentőséget, és ennek alapján tekintette nem vitatottnak a követelést.
Helyesen állapította meg azonban az elsőfokú bíróság a tényállást a II. r. hitelező kérelmével kapcsolatban. Az iratoknál fellelhető az elsőfokú bíróság végzésében is hivatkozott jogerős bírósági ítélet, és az ennek alapján kezdeményezett végrehajtási eljárás eredménytelenségét bizonyító végrehajtási lap. Ezek alapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja értelmében az adós fizetésképtelensége megállapítható.
Alaptalannak találta az adósnak arra való hivatkozását, hogy a kérelem elbírálására a jelen eljárás során kezdeményezett perújításnak kihatása van. Utalt arra, hogy a perújítás rendkívüli perorvoslat, önmagában annak megindítása nem tekinthető olyan vitatásnak, amely a csődtörvény vonatkozásában elfogadható lenne.
A fent kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazott 253. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással helybenhagyta.
Az adós felülvizsgálati kérelmében kérte az első- és másodfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és a hitelezők felszámolás iránti kérelmének elutasítását. Egyben kérelmet terjesztett elő a jogerős határozat végrehajtásának felfüggesztése iránt. Arra hivatkozott, hogy a felszámolását két hitelező kezdeményezte. a másodfokú bíróság is utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül járt el akkor, amikor az I. r. kérelmezőt a felszámolási eljárás szempontjából hitelezőnek tekintette, figyelemmel a közöttük már a felszámolási eljárást megelőzően kialakult jogvitára. Ebből következik, hogy jelen eljárás szempontjából kizárólag a II. r. kérelmezőt kell hitelezőnek tekinteni.
Az adós felülvizsgálati kérelméhez 4. számon mellékelte a II. r. hitelező felszámolóbiztosa által tett nyilatkozatot, amelyben a felszámolás iránti kérelmét 1996. december 12-én, a közöttük létrejött peren kívüli egyezségre tekintettel visszavonta. Előadta, hogy e visszavonó nyilatkozat alapján, 1997. január 13-án, 5. sorszám alatt mellékelt kérelmet terjesztett elő a Fővárosi Bíróságnál. Ebben a felszámolási eljárás "saját hatáskörben való visszavonását, esetleg az eljárás felfüggesztését" kérte. E kérelmének elbírálását megelőzően 1997. január 24-én vette kézhez a felülvizsgálati kérelemmel támadott legfelsőbb bírósági végzést. Álláspontja szerint, mivel egy cég fizetésképtelenségének megállapítása, illetve a vele szembeni felszámolás elrendelése nem hivatalból folyó eljárás, ezért, ha egy cégnek nincs olyan hitelezője, amely a felszámolását kezdeményezné, azt elrendelni sem lehet. A mellékelt nyilatkozat szerint a II. r. hitelező az igényét visszavonta, a Legfelsőbb Bíróság pedig az I. r. kérelmező felszámolási igényét nem minősítette jogosnak - ebből egyértelmű, hogy az adós felszámolása sem rendelhető el.
A felülvizsgálati bíróság hiánypótlásra felhívó végzésére bejelentette, hogy felülvizsgálati kérelmét az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 27. §-a (2) és (4) bekezdésében foglaltak megsértésére alapozza. Álláspontja szerint az eljárt első- és másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a Cstv. 27. §-ának (2) bekezdésében felsorolt fizetésképtelenségi okok egyike sem áll fenn. Ezért törvénysértő módon járt el, amikor a Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése alapján nem szüntette meg a felszámolási eljárást. Külön sérelmezte, hogy a jogerős másodfokú végzés adós részére történő kézbesítése előtt, 1997. január 13-án az elsőfokú bíróságnál előterjesztett kérelmére a bíróság semmilyen döntést nem hozott, holott ebben az időpontban már meg lehetett volna állapítani, hogy létrejött a megegyezés az adós és a hitelezők között.
Az I. r. hitelező a felülvizsgálati kérelemre tett észrevételében elsődlegesen a felülvizsgálati kérelmet nem az arra jogosult nyújtotta be. Jelen ügyben ugyanis a felszámolás kezdő időpontja 1996. november hó 25. napja, a másodfokú végzés jogerőre emelkedésének napja (Cstv. 28. §-ának (2) bekezdése). Ettől az időponttól kezdődően az adós nevében csak a felszámoló tehet jognyilatkozatot, figyelemmel a Cstv. 34. §-a (1) és (2) bekezdésében foglaltakra. Ugyanakkor a felülvizsgálati kérelmet az adós ügyvezető igazgatója - V. J. - meghatalmazása alapján nyújtotta be dr. G. T. ügyvéd, a jogerős másodfokú végzés kézhezvételét követően 3 nappal. Erre azonban 1996. november 25-től már nem volt jogosult. V. J., mint az adós cég egyik tulajdonosa és ügyvezetője jogosult lett volna felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, ezt azonban saját nevében érdekelt félként tehette volna csak meg.
Érdemben azt adta elő, hogy a jogerős határozat meghozatala napján - 1996. november 25-én - az adósnak fennállt a fizetési kötelezettsége a II. r. hitelezővel szemben, ezért a másodfokú bíróság a II. r. hitelező vonatkozásában jogszerűen állapította meg az 1991. évi IL. törvény 27. §-ának (2) bekezdésében meghatározott felszámolási ok fennállását. Ekként jogszabálysértés nem történt. Azzal nem sértett jogszabályt a Legfelsőbb Bíróság, hogy az 1996. november 25-én jogerősen elbírált ügyben a Fővárosi Bírósághoz két hónappal később - 1994. január 14-én - benyújtott nyilatkozatot, melyben a II. r. hitelező a felszámolási kérelmétől elállt, nem vette figyelembe.
A felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelmet érdemben bírálta el az alábbi indokok miatt:
A jelen - 1994. január 21-én érkezett kérelemre indult - felszámolási eljárásra - az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv. 34. §-ának (2) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. A módosított Cstv. 28. §-a (2) bekezdésének e) pontja szerint pedig a felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja. Ez az időpont jelen esetben a másodfokú végzés keltének időpontja - azaz 1996. november hó 25-e -, ahogy arra az I. r. hitelező észrevételében helytállóan hivatkozott.
Egy gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségének megállapítása és felszámolásának elrendelése azonban nemcsak a gazdálkodó szervezet vagyonát, hanem a létét, státuszát is érinti. Ezért e végzéssel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelem esetében a módosított Cstv. 34. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott korlátozó rendelkezés - amely csak a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozat tételére vonatkozik - nem alkalmazható.
A fent kifejtettekre tekintettel az adós gazdálkodó szervezet ügyvezető igazgatója által meghatalmazott ügyvéd részéről benyújtott felülvizsgálati kérelmet az annak benyújtására jogosulttól származónak kell tekinteni [Pp. 66. § (1) bek., 67. § (1) bek. c) pont]. Az I. r. hitelező ezzel ellentétes jogi okfejtése téves.
A felülvizsgálati kérelem az I. r. hitelező tekintetében alapos, a II. r. hitelező tekintetében alaptalan az alábbi indokok miatt.
A módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja akként rendelkezik, hogy a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha nem vitatott tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki. A módosított Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése szerint pedig ha az adós nem fizetésképtelen, a bíróság az eljárást soron kívül megszünteti.
A másodfokú bíróság az 1994. január 14-én kelt és bizonyítékként az elsőfokú eljárásban becsatolt levél tartalma alapján helytállóan állapította meg tényként azt, hogy az adós az I. r. hitelezővel szemben a felszámolási kérelem benyújtását (1994. január hó 21-ét) megelőzően vitatta a vele szemben fennálló tartozását. Figyelmen kívül hagyta azonban, hogy az I. r. és a II. r. hitelezők csupán a Pp. 51. §-ának c) pontja szerint minősülő egyszerű pertársak. Ezért, mivel az I. r. hitelezővel szemben a módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételek nem valósultak meg, vele szemben az adós fizetésképtelensége nem állapítható meg, s a módosított Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése alapján az eljárás soron kívüli megszüntetésének van helye. A fent kifejtettekre tekintettel az I. r. hitelező kérelme elbírálása körében a jogerős végzés jogszabálysértő.
A II. r. hitelező tekintetében az adós a 46. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelmét eredetileg ténybelileg arra alapozta, hogy a jelen eljárás szempontjából csak a II. r. kérelmező minősül hitelezőnek, ő viszont a felszámolás iránti kérelmét 1996. december 12-én visszavonta, vagyis a felülvizsgálati kérelem a II. r. hitelező tekintetében a jogsértést a felszámolási kérelem visszavonásának figyelmen kívül hagyásában jelölte meg. Csak a hiánypótlásra felhívó végzésre benyújtott 3. sorszámú beadványában hivatkozott jogszabálysértésként a II. r. hitelező tekintetében is a Cstv. 27. §-a (2) és (4) bekezdésében foglaltak megsértésére.
A Pp. 273. §-ának (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a II. r. hitelező tekintetében azt vizsgálta, hogy jogszabálysértő-e a másodfokú végzés abból az okból, hogy a II. r. hitelező utóbb elállt a felszámolás iránti kérelmétől. E körben jogszabálysértés nem állapítható meg.
A másodfokú bíróság csak a fellebbezés elbírálásának időpontjában rendelkezésre álló bizonyítékok alapján hozhatta meg a határozatát. A később megtörtént jogcselekmény - a felszámolás iránti kérelemnek A II. r. hitelező részéről történt visszavonása - nyilvánvalóan nem szolgálhat alapul egy korábban hozott jogerős végzés jogszabálysértő voltának megállapítására.
a fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság részben jogszabálysértő végzését hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság végzését az I. r. hitelező kérelmének elbírálása körében megváltoztatta, s a felszámolási eljárást megszüntette [módosított Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése]. A II. r. hitelező tekintetében az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, s ennek megfelelően rendelkezett a perköltségviselés kérdésében is. (Legf. Bír. Gfv.X.30.887/1997. sz.)