adozona.hu
BH 1998.6.299
BH 1998.6.299
I. Ha a fellebbezés nem irányul a perköltség fizetésére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezés megváltoztatására, a le nem rótt illeték, illetőleg az állam által előlegezett, de meg nem térült költségek kivételével, a másodfokú bíróság a perköltségre (pl. ügyvédi költségre) vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést nem változtathatja meg [Pp. 81. § (1) bek., 253. § (3) bek.]. II. Az elsőfokú bíróságnak a költségmentesség engedélyezése iránti kérelem tekintetében alakszerű határozatot kell hoznia. Ennek elmula
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. felperes 1 281 894 Ft kölcsöntartozás és kamatai megfizetése iránt indított keresetet az I. r. alperes mint kölcsönadós, és a II. r. alperes mint az I. r. alperesi betéti társaság beltagja ellen. Az első fokon eljárt bíróság ítéletében kötelezte az I. és a II. r. alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 716 396 Ft tőkét, ennek kamatait azzal, hogy a II. r. alperes saját vagyonával korlátlanul és egyetemlegesen akkor felel, ha az I. r. alperes társasági vagyona a követelést nem ...
BH 1998.6.299 I. Ha a fellebbezés nem irányul a perköltség fizetésére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezés megváltoztatására, a le nem rótt illeték, illetőleg az állam által előlegezett, de meg nem térült költségek kivételével, a másodfokú bíróság a perköltségre (pl. ügyvédi költségre) vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést nem változtathatja meg [Pp. 81. § (1) bek., 253. § (3) bek.].
II. Az elsőfokú bíróságnak a költségmentesség engedélyezése iránti kérelem tekintetében alakszerű határozatot kell hoznia. Ennek elmulasztása, ugyanakkor a kérelem de facto teljesítése (pl. költség, jegyzék kiállítása és annak az iratokhoz csatolása) esetén a le nem rótt illeték fizetésére a - ténylegesen mentességben részesült - fél nem kötelezhető [Pp. 84. § (1) bek., 86. § (1) bek., 253. § (3) bek., 1990. évi XCIII. tv. 56. § (1) bek., 6/1986. (VI. 26.) IM r. 12. § (3) és (5) bek., 16. § a) pont].
Az I. r. felperes 1 281 894 Ft kölcsöntartozás és kamatai megfizetése iránt indított keresetet az I. r. alperes mint kölcsönadós, és a II. r. alperes mint az I. r. alperesi betéti társaság beltagja ellen. Az első fokon eljárt bíróság ítéletében kötelezte az I. és a II. r. alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 716 396 Ft tőkét, ennek kamatait azzal, hogy a II. r. alperes saját vagyonával korlátlanul és egyetemlegesen akkor felel, ha az I. r. alperes társasági vagyona a követelést nem fedezi. Kötelezte az I. és II. r. alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen a felperesnek 35 000 Ft perköltséget és az államnak külön felhívásra 42 980 Ft elsőfokú eljárási illetéket. Megállapította, hogy az I. r. felperes személyes költségmentessége folytán a fennmaradó 33 930 Ft kereseti illetéket az állam viseli.Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett, amelyben a marasztalás összegét 120 000 Ft-tal kérte leszállítani. Az egyetemlegesség folytán az I. r. alperes kérte a II. r. alperes fellebbezését a saját fellebbezésének is tekinteni.
A másodfokú bíróság jogerős másodfokú részítéletében az I. r. felperes vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét részben megváltoztatta, és az I. r. valamint a II. r. alperesek által az I. r. felperesnek fizetendő perköltség összegét 7600 Ft-ra leszállította, egyben. kötelezte az I. r. felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 33 930 Ft elsőfokú eljárási illetéket. A másodfokú bíróság az I. és II. r. alperesek fellebbezését a per főtárgya tekintetében nem, kizárólag a perköltség tekintetében találta megalapozottnak. Megállapította, hogy a felperes a keresetet 1 281 894 Ft-ra és annak kamataira indította. A keresetét ugyan időközben 716 396 Ft-ra és kamatára leszállította, a perköltségek számításánál azonban a felperes által eredetileg igényelt összeget kellett volna figyelembe venni. Ehhez képest az I. r. felperes részben pervesztes lett, ezért a perköltségek számításánál a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése szerint a pernyertesség és pervesztesség aránya az irányadó, így az I. r. felperest az elsőfokú bíróság által megítélt 35 000 Ft-tal szemben ténylegesen csak 7600 Ft ügyvédi munkadíj illeti meg.
Észlelte továbbá a megyei bíróság, hogy a költségmentességben nem részesülő I. r. felperest az általa vesztett összeg után az elsőfokú bíróság elmulasztotta kötelezni az eljárási illeték megfizetésére. A le nem rótt illetékre vonatkozó elsőfokú döntést a Pp. 253. §-ának (3) bekezdése alapján felülbírálva kötelezte az I. r. felperest a le nem rótt 33 930 Ft illetéknek az állam javára történő megfizetésére.
A jogerős másodfokú részítélet ellen az I. r. felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a részítélet perköltségekre vonatkozó rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését és "a jogszabálynak megfelelő új határozat hozatalát" kérte. Előadta, hogy a keresetlevél benyújtásával egyidejűleg költségmentesség engedélyezését kérte és az elsőfokú bíróság - bár a költségmentesség kérdésében alakszerű határozatot nem hozott - a részére biztosított személyes költségmentességre tekintettel rendelkezett úgy, hogy a részarányos pervesztességére eső elsőfokú eljárási illetéket az állam viseli. A másodfokon eljáró bíróság ezért jogszabálysértően kötelezte a 33 930 Ft kereseti illetéknek az állam javára történő megfizetésére. Előadta továbbá, hogy a megyei bíróság a Pp. 253. §-ának (3) bekezdésében foglaltak megsértésével szállította le az elsőfokú bíróság által részére megítélt 35 000 Ft ügyvédi munkadíjat. Az I. és II. r. alperesek a fellebbezésükben a megítélt ügyvédi munkadíj összegét nem kifogásolták, kizárólag a per főtárgya tekintetében a marasztalás összegének 120 000 Ft-tal történő leszállítását kérték. A megyei bíróság erre irányuló fellebbezési kérelem nélkül hozott a perköltség tekintetében az I. r. felperesre sérelmes másodfokú döntést.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtottak be. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) és (5) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint jogerős ítélet felülvizsgálatára jogszabálysértés esetén kerülhet sor. Felülvizsgálati kérelmet mind anyagi, mind eljárásjogi szabálysértésre lehet alapítani, ez utóbbira az esetben, ha a szabálysértésnek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megítélése szerint a megyei bíróság az I. r. felperes javára megítélt elsőfokú perköltség összegének leszállításával megsértette a Pp. 253. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezéseket. A hivatkozott jogszabályhely szerint a le nem rótt illetékek, valamint az állam által előlegezett és meg nem térült költségek kivételével a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési kérelem és fellebbezési ellenkérelem korlátai között változtathatja meg. Az I. és a II. r. alperesek a perbeli esetben a fellebbezésükben az I. r. félperes javára megítélt ügyvédi munkadíj összegét nem sérelmezték, és nem hivatkoztak arra, hogy az elsőfokú bíróság azt nem a felperes által eredetileg érvényesített kereseti követelésre figyelemmel a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján állapította meg. Kizárólag a per főtárgyát érintve az őket terhelő marasztalás összegének leszállítását kérték. A másodfokon eljáró bíróság ezért a perköltséget csak akkor változtathatta volna meg, ha leszállította volna az I-II. r. alpereseket terhelő marasztalás összegét. A megyei bíróság viszont az I. r. felperes vonatkozásában a per főtárgya tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét lényegében helybenhagyta, ezért a perköltség megváltoztatására olyan okból, amelyet az arra jogosultak a fellebbezésükben nem hoztak fel, nem volt törvényes lehetősége. A megyei bíróság az I. r. felperesnek a le nem rótt kereseti illeték egy részének megfizetésére való kötelezésével megsértette az illetékekről szóló többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Illetékkódex) 56. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket. A Pp. 84. §-ának (1) bekezdése szerint azt a felet, aki jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a perköltséget fedezni nem tudja, a jogai érvényesítésének megkönnyítése érdekében többek között az illetékmentességet is magában foglaló költségmentesség illeti meg. A költségmentességet a Pp. 86. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság engedélyezi. Tekintve, hogy a kérelmet elutasító bírósági rendelkezés ellen a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 16. §-ának a) pontja a kérelmező részére fellebbezési jogot biztosít, a fél az illeték megfizetésére mindaddig nem kötelezhető, amíg a kérelem tárgyában a bíróság jogerős határozatot nem hozott. Az alakszerű határozat hozatala a jogorvoslati lehetőségen túl azért sem mellőzhető, mert ha a bíróság a fél részére költségmentességet engedélyez, a végzés alapján ki kell adnia a kezelő iroda részére az R. 12. §-ának (3) és (5) bekezdésében írt intézkedésekre a szükséges utasításokat.
Az iratokból megállapítható, hogy az I. r. felperes a keresetében költségmentesség - vagy legalább illetékfeljegyzési jog - engedélyezését kérte, és annak feltételeit - a 2/1968. (I. 24.) IM rendeletben írt módon - igazolta. Tény, hogy az elsőfokú bíróság a kérelem tárgyában alakszerű határozatot nem hozott. Ebből azonban nem lehetett azt a következtetést levonni, hogy az I. r. felperes az eljárásban nem részesült költségmentességben. Megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a 3. sorszámú 1996. szeptember 13-án kelt végzésében - annak irodai utasítást tartalmazó rendelkezései között - utasította a kezelő irodát az R. 12. §-ának (3) bekezdésében írt költségjegyzék kiállítására és az I. r. felperes költségmentességére tekintettel 76 910 Ft összegű kereseti illeték feljegyzésére. A kezelő iroda az R. 12. §-ának (5) bekezdése, és 12/A. §-a szerint eljárva a költségjegyzéket kiállította, azon a le nem rótt kereseti illetéket feltüntette, a költségjegyzéket nyilvántartásba vette, majd a jegyzéket az iratokhoz csatolta. Az elsőfokú bíróság ezt követően az ítélet rendelkező részében és indokolásában is kitért arra, hogy az I. r. felperest költségmentességben részesítette. Az elsőfokú bíróságnak a fentiekben felsorolt intézkedései, azok következetes egymásutánisága kétségtelenné tették azt, hogy a kérelmező költségmentességben részesült. Ilyen előzmények után a másodfokú bíróságnak nem volt jogi lehetősége annak megállapítására, hogy a fél nem kapott költségmentességet.
Amennyiben a másodfokon eljáró bíróság ennek ellenére sem látta bizonyítva, hogy az I. r. felperes az elsőfokú eljárásban költségmentességben részesült, akkor járt volna el helyesen, ha felhívja az elsőfokú bíróságot az alakszerű határozatnak a Pp. 86. §-ának (1) bekezdése szerinti pótlólagos meghozatalára, vagy a Pp. 253. §-ának (3) bekezdése alapján maga hoz az ügyben alakszerű határozatot. A felet azonban a költségmentesség tárgyában hozott jogerős döntést megelőzően a lé nem rótt illeték megfizetésére jogszerűen nem lehetett kötelezni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú bíróság ítéletének felülvizsgálattal érintett rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és a hatályon kívül helyezett rész helyett az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkezéseit helybenhagyta.
Az I. r. felperes felülvizsgálati kérelme eredményre vezetett, ezért az I. r. alperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint köteles az I. r. felperesnek a felülvizsgálati eljárással okozott költségeit megtéríteni. (Legf. Bír. Gfv. I. 31.488/1997. sz.)