adozona.hu
BH 1998.5.247
BH 1998.5.247
I. Ha felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben nem egy másik gazdálkodó szervezetnek, hanem - akár engedményezés folytán - a tagjainak van beszámításra alkalmas követelése, lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha nem gondoskodik az érdekelt tagok "perben állásáról", vagy nem hívja fel őket megfelelő (jogi) képviseletük ellátására [Ptk. 329. § (1) és (3) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 51. §, Pp. 67. §]. II. Ha a felszámolási eljárásra a Cstv.-nek az 1993. évi LXXXI. törvénnyel történt mó
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen a felszámolási eljárás az 1991. évi IL. törvénynek a módosítás előtti rendelkezései szerint folyik (Cstv.). A felszámolási eljárás megindítása előtt, 1991. június 15. napjával az R. Mgtsz-ből 30 fő kivált, akik megalakították az N. N.-i Villamosipari Kft.-t (a továbbiakban: Kft.). A Kft. a szövetkezeti vagyonrész kiadása iránt pert indított az adós gazdálkodó szervezet ellen. A megyei bíróság, mint elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az adós gazdálkod...
BH 1998.5.247 I. Ha felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben nem egy másik gazdálkodó szervezetnek, hanem - akár engedményezés folytán - a tagjainak van beszámításra alkalmas követelése, lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha nem gondoskodik az érdekelt tagok "perben állásáról", vagy nem hívja fel őket megfelelő (jogi) képviseletük ellátására [Ptk. 329. § (1) és (3) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 51. §, Pp. 67. §].
II. Ha a felszámolási eljárásra a Cstv.-nek az 1993. évi LXXXI. törvénnyel történt módosítása előtti rendelkezései az irányadók, ebben az eljárásban az elismert tartozások és követelések tekintetében nincs törvényi korlátozás, azok szabadon beszámíthatók [Cstv. 6. § (2) bek., 36. §, Ptk. 296. § (2) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen a felszámolási eljárás az 1991. évi IL. törvénynek a módosítás előtti rendelkezései szerint folyik (Cstv.). A felszámolási eljárás megindítása előtt, 1991. június 15. napjával az R. Mgtsz-ből 30 fő kivált, akik megalakították az N. N.-i Villamosipari Kft.-t (a továbbiakban: Kft.). A Kft. a szövetkezeti vagyonrész kiadása iránt pert indított az adós gazdálkodó szervezet ellen. A megyei bíróság, mint elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az adós gazdálkodó szervezetet, hogy a Kft. részére 3.535. 000,-Ft vagyont adjon ki. Ugyanakkor az S.-i Városi Bíróság előtt az adós, mint felperes által a kivált tagok ellen indított perben hozott ítélet arra kötelezte a kivált tagokat, hogy az adós gazdálkodó szervezet részére összesen 1.678.768,-Ft forrásadót fizessenek meg.A Kft. az adóssal szembeni követeléséből - az 1995. november 10-én kelt megállapodással - 1.678.768,-Ft összegű követelést engedményezett az Mgtsz-ből kiváló 30 fő tagja részére, akik egyúttal a megállapodás szerint tudomásul veszik, hogy ugyanilyen összegű forrásadóval és járulékaival tartoznak az adós gazdálkodó szervezetnek.
Az adós felszámolója az engedményezést tudomásul vette, az 1.678.768,-Ft összegű hitelezői igényt besorolta a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába, és megindította a volt tagok ellen a kintlévőségek behajtására a végrehajtási eljárást. Az engedményezés alapján a Kft. - a tagok képviseletében fellépve - az engedményezett követelés beszámítását kérte az adós gazdálkodó szervezettel szemben fennálló tartozásukba.
Az adós felszámolója a beszámítás iránti igényt arra hivatkozással utasította el, hogy a Cstv. 36. §-a szerinti beszámítás nem alkalmazható, mert az f) kategóriába tartozó hitelezői igény a beszámítással kielégítést nyerne, ugyanakkor ezzel a sorrendben előbb álló hitelezői igények fedezetét elvonná.
A felszámoló intézkedése miatt törvényes határidőben a Kft. hitelező nyújtott be kifogást, melyben kérte a felszámolót a beszámítás elfogadására kötelezni.
Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogást megalapozatlannak találta, és elutasította. Döntésének indoka szerint a Cstv. 36. §-a a felszámolási eljárásban az egymással szemben elismert tartozások és követelések tekintetében teszi lehetővé a beszámítást. A Ptk. 328. §-ának (1) bekezdése szerint a jogosult a követelését szerződéssel másra átruházhatja (engedményezés). A Ptk. 329. §-ának (3) bekezdése szerint a kötelezett az engedményessel szemben érvényesítheti azokat a kifogásokat, és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket is, amelyek az engedményezővel szemben az értékesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek. A Cstv. 36. §-a szerint az adós gazdálkodó szervezetnek van meg az a lehetősége, hogy a hitelezői követeléssel szemben a saját követelését beszámítsa. Jelen esetben azonban az adós gazdálkodó szervezet hitelezői és egyben az adósai kívánnak beszámítani "olyan tartozásokat, ami összegszerűségében azonos saját hitelezői követelésükkel". A hivatkozott jogszabályi rendelkezés értelmében azonban nem a jogosultat illeti meg a beszámítás gyakorlása, hanem a kötelezettet, jelen esetben az adós gazdálkodó szervezetet. A felszámoló - figyelembe véve a Cstv. 57. §-ának (1) bekezdésében megállapított kielégítési sorrendet - nem kívánta elismerni a beszámítás jogát, tekintettel arra, hogy az f) kategóriába sorolt hitelezők igénye a sorrendben előbb álló hitelezők terhére előbb nyerne kielégítést az adós vagyonából.
A Cstv. 48. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámoló az adós esedékessé vált követelését behajtja, igényeit érvényesíti és vagyonát értékesíti. E jogszabályi rendelkezésből az következik, hogy a felszámoló az adós beszámítási jogát csak az esetben érvényesítheti, illetve gyakorolhatja, ha az adósi követelések behajtására irányuló jogszabályi kötelezettsége nem szenved sérelmet, továbbá ha a beszámítás nem vonja el a sorrendben előbb álló hitelezők kielégítési alapját. A hitelezői érdekvédelem sérelmet szenvedne az esetben, ha a bíróság a beszámítást engedélyezné.
A végzés ellen a kifogást előterjesztő hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és a beszámítás engedélyezését kérte. Fellebbezésének indokaként előadta, hogy az adós gazdálkodó szervezetből kivált 30 magánszemély az engedményezést követően azzal a kérelemmel fordult a felszámolóhoz, hogy a Cstv. 36. §-a szerint az engedményezett összeget és az adós szövetkezet követelését egymásba a felszámoló számítsa be. Ezt a kérelmet azonban a felszámoló elutasította, és az emiatt előterjesztett kifogásokat is elutasította az elsőfokú bíróság.
Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság abban, hogy csupán az adós gazdálkodó szervezetnek van lehetősége a hitelezői követeléssel szemben saját követelésének beszámítására, hiszen az 1991. évi XLIX. törvény 35. §-ához (helyesen az 1991. évi IL. törvény 36-37. §-ához) fűzött törvényi indokolása szerint "a javaslat a felszámolási eljárásban az elismert tartozások és követelések tekintetében az adós és a hitelezők közötti beszámítást minden korlátozás nélkül lehetővé teszi". Ebből következően nemcsak az adós gazdálkodó szervezet, hanem a hitelező is jogosult beszámítási igényt előterjeszteni.
A fellebbezésre adott észrevételében az adós felszámolója az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte annak helyes indokai alapján. Álláspontja szerint bár az adós és hitelezők közötti beszámítást a Cstv. 36. §-a valóban minden korlátozás nélkül lehetővé teszi, az elismert tartozások és követelések beszámíthatósága azonban csak abban az esetben állhat meg, ha ezáltal egyéb hitelezői igények csorbát nem szenvednek. A hitelező is kérhet beszámítást, e jogintézmény alkalmazhatóságát azonban az adott ügyben a felszámolónak kell eldönteni, aki ismeri a hitelezői igények besorolását és összegét, valamint a kielégíthetőségek mértékét az egyes kategóriákba sorolva. Mivel a két követelés nem azonos - az egyik hitelezői igény, a másik pedig kintlévőség -, ez esetben a felszámoló nem alkalmazhatott kompenzációt.
A fellebbezés az alábbiak miatt alapos.
Az elsőfokú bíróság végzésében helyesen állapította meg, hogy a Kft. az adóssal szemben fennálló követeléséből 1.678.768,-Ft összegű - az S.-i Városi Bíróság előtt folyamatban volt per alpereseit terhelő - azonos összegű követelést engedményezett a tagjai részére. A Kft. - a tagjai "nevében eljárva" - ennek az összegnek a beszámítását kérte.
A beszámítás iránti igény elutasítása miatti kifogást tehát formailag a Kft. hitelező terjesztette elő jogi képviselője útján, annak tartalmából megállapíthatóan azonban a kifogás előterjesztői valójában a beszámítási igényük elutasítását sérelmező magánszemélyek - a Kft. 30 tagja - voltak.
A Cstv. 51. §-ához fűzött törvényi indokolás szerint kifogást a felszámoló jogsértő vagy a felek érdekeit sértő intézkedése, mulasztása ellen az eljárásban érdekeltek a bíróság előtt emelhetnek. E törvényi indokolásból az következik, hogy a kifogás előterjesztésére az eljárásban érdekelt jogosult. Az adott esetben a beszámítási igényük elutasítása miatt az eljárásban érdekeltnek a Kft-nek azt a 30 tagját kell tekinteni, akik részére a beszámítást a felszámoló intézkedése nem tette lehetővé. Ezért az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a kifogás és az ahhoz csatolt mellékletek alapján a kifogást előterjesztőknek az engedményes 30 magánszemélyt tekinti. Ez esetben a Kft-től származó meghatalmazást a képviselő részére vissza kellett volna adnia azzal a felhívással, hogy a kifogást előterjesztő magánszemélyek - a Pp. 67. §-a szerint - gondoskodjanak jogi képviseletükről. Ennek hiányában a kifogás előterjesztésére jogosult magánszemélyeket kellett volna felhívni arra, hogy a nem megfelelő meghatalmazás útján előterjesztett kifogást fenntartják-e.
A fentiek figyelmen kívül hagyása az eljárás lényeges szabályait sértette meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazott Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak a fentiek szerint gondoskodnia kell megfelelő meghatalmazás becsatoltatásáról, illetve a felek megnyilatkoztatásáról, majd ezt követően a kifogás érdemi elbírálásáról.
Ennek során az elsőfokú bíróságnak arra kell figyelemmel lennie, hogy a módosított Cstv. 36. §-ához fűzött törvényi indokolásból megállapíthatóan a felszámolási eljárásban az elismert tartozások és követelések tekintetében a törvény a beszámítást minden korlátozás nélkül lehetővé teszi. Így nem csupán az adós gazdálkodó szervezet számára teszi lehetővé a beszámítás gyakorlását, hanem mindazon jogosult számára is, akinek az adós gazdálkodó szervezettel szemben követelése áll fenn, egyúttal tartozik is neki.
Az adós és a hitelezők tartozása kölcsönösen elismert tartozások, így a törvény szerinti beszámításnak semmi akadálya nincs. A beszámításnak az a joghatása, hogy az egymással szemben fennálló követeléseket kiegyenlíti [Ptk. 296. § (2) bek.], mégpedig a Cstv. 57. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrendet megelőzően. A beszámításnak a jogi jelentősége éppen abban van, hogy a hitelező a beszámítás erejéig követeléséhez a kielégítési sorrend figyelmen kívül hagyásával hozzájuthat.
Az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) 36. §-a a beszámítás tekintetében a korábbi szabályozáshoz képest szigorúbb, amennyiben beszámítást csak a felszámolás kezdő időpontjában lejárt pénzkövetelés tekintetében teszi lehetővé. Minthogy azonban a jelen eljárásra a Cstv-nek a módosítás előtti rendelkezéseit kell alkalmazni, tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a hitelezők beszámításra vonatkozó kifogását elutasította.
(Legf. Bír. Fpk.VI.33.059/1996. sz.)