adozona.hu
BH 1998.5.246
BH 1998.5.246
A földkiadó bizottság, ha a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben - egyéb jogcímen - vagyoni követelése nincs, hitelezőnek nem minősül, a felszámoló tevékenységét pedig perben vagy a nem peres eljárásban - jogi személyisége hiányában, hiányzó perképessége miatt - nem kifogásolhatja [1993. évi II. tv, 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 3. § c) pont, 6. § (2) bek., 51. § (1) bek., 61. § (3) bek., Pp. 48. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen a felszámolási eljárás a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvénynek az 1993. évi LXXXI. törvény módosítása előtti szabályai szerint folyik (Tov: Cstv.).
A Gy.-i Körzeti Földhivatal az 1995. január 16-án kelt - és fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett - határozatával a Gy.-i 8/0. sz. termelőszövetkezeti törzslapon nyilvántartott és az adós használatában lévő 0247. hrsz.-ú 2 ha 4378 m2 nagyságú külterüle...
BH 1998.5.246 A földkiadó bizottság, ha a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben - egyéb jogcímen - vagyoni követelése nincs, hitelezőnek nem minősül, a felszámoló tevékenységét pedig perben vagy a nem peres eljárásban - jogi személyisége hiányában, hiányzó perképessége miatt - nem kifogásolhatja [1993. évi II. tv, 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 3. § c) pont, 6. § (2) bek., 51. § (1) bek., 61. § (3) bek., Pp. 48. §].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen a felszámolási eljárás a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvénynek az 1993. évi LXXXI. törvény módosítása előtti szabályai szerint folyik (Tov: Cstv.).A Gy.-i Körzeti Földhivatal az 1995. január 16-án kelt - és fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett - határozatával a Gy.-i 8/0. sz. termelőszövetkezeti törzslapon nyilvántartott és az adós használatában lévő 0247. hrsz.-ú 2 ha 4378 m2 nagyságú külterületű ingatlant lejegyezte, és 0247/1. hrsz.-ú 7962 m2 major és 0247/2. hrsz. 1 ha 6416 m2 legelő nagyságú ingatlanokra megosztotta. A megosztás átvezetése kérelem és megosztási vázrajz alapján történt. A megosztási vázrajz 1994. december 19-én kelt, amelyet a Gy.-i Földhivatal ugyanezen a napon záradékolt.
Ezt követően a felszámoló az 1995. február 28-án kelt adásvételi szerződéssel értékesítette az újonnan kialakított, gy.-i 0247/1. hrsz. alatti 7692 m2 nagyságú major megjelölésű ingatlant 550.000,-Ft vételárért Sz. R. és Sz. T. állagvevők, továbbá Sz. S. és Sz. S.-né B. I. mint haszonélvezeti vevők részére. A Gy.-i Körzeti Földhivatal az 1995. május 19-én kelt határozatával a tulajdonjogot és a haszonélvezeti jogot az állag- és a haszonélvezeti vevők javára bejegyezte.
Az I-III. r. hitelezők kifogásukban kérték, hogy a bíróság semmisítse meg a Gy.-i Földhivatal határozatát és az adásvételi szerződést, állítsa helyre az eredeti állapotot. Kérelmük indokaként előadták, hogy az I. r. hitelező vételi jogot nyert az értékesített ingatlanra, az adós felszámolója azonban ezt megsértette azzal, hogy az ingatlant más személy részére adta el. Az I. r. hitelező kész vételi jogával élni. A földkiadó bizottság III. r. hitelezőként arra hivatkozással terjesztett elő kifogást, hogy a részarány-tulajdoni alapba helyezett földterületek kapcsán csak a bizottság illetékes, nem pedig a felszámoló, akinek a jogerős földalap-kijelölést követően semmilyen jogosítványa nincs. A földkiadó bizottság ugyan nem szerepel a csődtörvényben kifogás előterjesztésére jogosultként, de ennek az az oka, hogy a földkiadó bizottságot a törvény a csődtörvény létrejöttét követő mintegy 2 évvel később teremtette meg.
A II. r. hitelező hitelezői választmány kifogásolási jogát arra alapította, hogy tagonkénti 10.000-10.000,-Ft vagyonjegy-értékkel az M. Szövetkezet, illetve annak tagjai is hitelezőkké váltak a felszámolási eljárás során, s ők hozták létre hitelezői igényük védelme érdekében a hitelezői választmányt.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította, és kötelezte az I-III. r. hitelezőket, hogy egyenként fizessenek meg az adós részére 1000-1000,-Ft ügyvédi munkadíjat. Döntésének indoka szerint a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése szabályozza, hogy kik jogosultak kifogás előterjesztésére. A Cstv. 3. §-ának c) pontja határozza meg a hitelező fogalmát. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Fpkf.II.31.609/1994/3. számú végzésében foglaltakra, melyben a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy nem minősülnek az adós szervezet hitelezőinek azok a tagok, akik a felszámolási eljárás megindítása miatt kiválási szándékuknak már nem tudtak érvényt szerezni, vagyonmegosztásban nem részesülhettek. Ezek a tagok hitelezőként nem léphetnek fel a szövetkezettel szemben, tagi jogaikat viszont érvényesíthetik a szövetkezet közgyűlésén akkor, amikor a Cstv. 61. §-ának (3) bekezdésében írtak szerint arról döntenek, hogy a hitelezők kielégítése után esetleg fennmaradó vagyont hogyan osztják fel. Mindezek alapján megállapította, hogy az M. Borászati Szövetkezet hitelezőnek nem minősül, így kifogással sem élhet. Megállapította, hogy a földkiadó bizottság hitelezői minőségét nem tudta igazolni, így ő sem élhet kifogással.
Rámutatott, hogy a felszámolási eljárás keretében nem kerülhet sor az elővásárlási jog megsértésének megállapítására, vételi jog megállapítására, illetve az adásvételi szerződés "megsemmisítésére", erre csak az általános hatáskörű és illetékességű bíróság jogosult a Legfelsőbb Bíróságnak a Gpk.VI.34.199/1993. számú eseti határozatában (BH 1994/12. sz. 692.) kifejtettek szerint.
A Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a kifogást előterjesztőket a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján a nem peres eljárásban a peres eljárásban megállapítható munkadíj 50%-áig terjedhető ügyvédi munkadíj megfizetésére. Az eljárás értékeként 550.000,-Ft-tot vett figyelembe, tekintettel arra, hogy ilyen összegű vételár szerepelt a "megsemmisíteni" kért adásvételi szerződésben. Az eljárás értékére, az ügy bonyolultságára és a jogi képviselő által kifejtett munkára tekintettel határozta meg az ügyvédi munkadíj mértékét.
A végzés ellen a kifogást előterjesztők nyújtottak be fellebbezést, amelyben a végzés megváltoztatását kérték kifogásuk szerint. Sérelmezték a terhükre megállapított ügyvédi munkadíjat is. Fellebbezésük indokaként hivatkoztak arra, hogy az I. r. hitelező (akinek cégneve ez idő szerint az M. 92 Borászati Szövetkezet) a felszámoló által meghirdetett pályázat során vételi jogot szerzett, ezért az adós gazdálkodó szervezetnek hitelezője. Megismételték azt az elsőfokú eljárásban már előterjesztett álláspontjukat, hogy a felszámolónak a földalapok elkülönítése, jogerőre emelkedése (1993. január 7-e) után nincs rendelkezési joga a földterületekkel. Így nincs eladási, értékesítési joga sem. A földhivatal eljárását a felszámoló "törvényszegésen alapuló" intézkedése indította el. Erre tekintettel kellett a felszámolást folytató bírósághoz a kifogást előterjeszteni. Sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság az I-III. r. kifogásolókat nem tekintette a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése szerint kifogás előterjesztésére jogosultaknak, jóllehet a felszámolás időszakában a vitatott követelés jogosultja is hitelezőnek minősül.
A fellebbezésre adott észrevételeiben az adós felszámolója az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását és a fellebbezőknek a másodfokú költségek megfizetésére kötelezését kérte. Hivatkozott arra, hogy az M. 92 Borászati Szövetkezet a pályázati eljárás során nem vételi jogot szerzett, hanem vételi ajánlatát a felszámoló elfogadta, és azt visszaigazolta. Felszólította egyben a foglaló befizetésére. Az ajánlati kötöttség végső időpontját 1993. április 12-ben jelölte meg. A pályázó azonban a határidőn belül a foglalót nem fizette be, emiatt nem került sor vele az adásvételi szerződés megkötésére, mivel az eladó e határidőn túl az ajánlatához nincs kötve. A szövetkezet pályázati jogon szerezhetett volna tulajdonjogot, ha az eredményes pályázatot követően a felszámoló által támasztott feltételek szerint a foglalót befizette volna. Megítélése szerint nem tartozik a felszámoló bíróság hatáskörébe annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a felszámoló kérelmére indult földhivatali eljárás törvényes volt-e.
Vitatta, hogy a fellebbezést előterjesztők a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése szerint kifogás előterjesztésére jogosultak lennének és kifejtette, hogy a perköltség összege sem túlzott.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a kifogást előterjesztők a felhívott jogszabályhely alapján kifogás előterjesztésére nem jogosultak. Az I. r. kifogást előterjesztő azért nem jogosult kifogás előterjesztésére, mert neki a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben előterjesztett hitelezői igénye nincs. Az a körülmény, hogy a gazdálkodó szervezet vagyonának értékesítése során kapcsolatba került az adós gazdálkodó szervezettel, még nem alapozza meg hitelezői minőségét, mert az értékesítés - a foglaló be nem fizetése miatt - nem jött létre. Ennek folytán a kifogást előterjesztőnek a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben vagyoni igénye nem keletkezett.
A III. r. hitelezőként feltüntetett hitelezői választmány - a Legfelsőbb Bíróságnak az elsőfokú bíróság végzésében felhívott eseti határozata alapján - szintén nem jogosult kifogás előterjesztésére, ugyanis e választmányt létrehozó tagok nem hitelezői a szövetkezetnek.
A II. r. hitelezőként feltüntetett földkiadó bizottság a Cstv. 3. §-ának c) pontja szerint szintén nem minősül hitelezőnek, mert a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben nincs vagyoni követelése. A földkiadó bizottság jogállását az 1993. évi II. törvény (Fbtv.) szabályozza. Az Fbtv. 2. §-ának (1) bekezdése a részarány-földtulajdonként nyilvántartott termőföldekkel kapcsolatos ügyeket a földkiadó bizottság hatáskörébe utalja, de nem tartalmaz olyan megállapítást, amely szerint a földkiadó bizottság a kérdéses termőföldeknek akár átmenetileg is a tulajdonosává válnék. A törvény nem ruházza fel a földkiadó bizottságot jogi személyiséggel, ezért a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 48. §-a alapján perbeli jogképessége nincs, és ez a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében a kérelem érdemi vizsgálat nélkül történő elutasítását alapozza meg (BH 1993/3. sz. 192.).
Az elsőfokú bíróság helyesen adott a végzésében tájékoztatást arról is, hogy az elővásárlási jog jogosultja e joga megsértésének megállapítását és annak jogkövetkezményei levonását csak perben kérheti. E pert az adásvételi szerződést kötő személyek ellen kell indítania. Ilyen igény érvényesítésére csak maga a sérelmet szenvedett fél jogosult. Helyette és nevében még szabályszerűen megalakult hitelezői választmány sem járhat el.
Helyes az elsőfokú bíróságnak az eljárás költségei megfizetésére vonatkozó döntése is az ott kifejtett indokokból. A fellebbezők fellebbezésükben olyan körülményre nem hivatkoztak, amely a jogszabályok szerint megállapított munkadíj megváltoztatására alkalmas lenne.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpk.VI.31.720/1996. sz.)