adozona.hu
BH 1998.4.188
BH 1998.4.188
Ha a bíróság által kijelölt felszámoló - megbízottja útján - nem az általa felszámolandó, hanem egy másik cég nevében köt szerződést, eljárására az álképviseletről szóló jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni. Ha az álképviselő útján kötött szerződés teljesítése elmarad, és az álképviselő eljárása rosszhiszeműnek bizonyul - eljárását a képviselt utóbb nem hagyja jóvá - a kijelölt felszámoló jogi személy kártérítési felelőssége fennáll [Ptk. 4. § (4) bek., 215. § (1) bek., 219. § (1)-(2) bek., 221. § (1
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes bérbeadó és az alperes, mint az E. Kft. "fa" képviseletében eljáró felszámoló 1992. április 1-jén bérleti-szolgáltatási szerződést kötött a Budapest H. u. 6/C alatti raktárhelyiség bérbevételére. A szerződést az alperes részéről R. S. felszámolóbiztos írta alá, aláírását az alperes felszámolási céges pecsétjével hitelesítette. A szerződéssel a felek lényegében a korábban ugyanerre a helyiségre kötött bérleti szerződésüket hosszabbították meg. Az alperes 1992 áprilisa és júliusa köz...
BH 1998.4.188 Ha a bíróság által kijelölt felszámoló - megbízottja útján - nem az általa felszámolandó, hanem egy másik cég nevében köt szerződést, eljárására az álképviseletről szóló jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni. Ha az álképviselő útján kötött szerződés teljesítése elmarad, és az álképviselő eljárása rosszhiszeműnek bizonyul - eljárását a képviselt utóbb nem hagyja jóvá - a kijelölt felszámoló jogi személy kártérítési felelőssége fennáll [Ptk. 4. § (4) bek., 215. § (1) bek., 219. § (1)-(2) bek., 221. § (1)-(2) bek.].
A felperes bérbeadó és az alperes, mint az E. Kft. "fa" képviseletében eljáró felszámoló 1992. április 1-jén bérleti-szolgáltatási szerződést kötött a Budapest H. u. 6/C alatti raktárhelyiség bérbevételére. A szerződést az alperes részéről R. S. felszámolóbiztos írta alá, aláírását az alperes felszámolási céges pecsétjével hitelesítette. A szerződéssel a felek lényegében a korábban ugyanerre a helyiségre kötött bérleti szerződésüket hosszabbították meg. Az alperes 1992 áprilisa és júliusa közötti időre a szerződés szerinti bérleti díjat megfizette, ezt követően azonban bért nem fizetett. A felperes emiatt 1992. december 22-én azonnali hatállyal felmondta a szerződést, és felszólította a kft.-t, hogy a bérleményt 8 napon belül ürítse ki. Az alperes képviselője R. S. a bérlemény kiürítésével kapcsolatban személyes tárgyalásra kért lehetőséget. A kft. a bérleményt csak 1993. február végén ürítette ki. A felperes 1993. április 27-én felszólította az alperest a hátralékos bérleti díj kiegyenlítésére, az alperes azonban válaszában azt közölte, hogy a felperessel nem áll szerződéses kapcsolatban, és a felperesi igényt sem ismeri el. A válaszlevelet ugyancsak R. S. írta alá. A felperes kérelmére az elsőfokú bíróság ezt követően arról tájékoztatta a felperest, hogy az E. Kft. felszámolására csak 1993. június 3-án került sor, felszámolóként a F-CO Kft.-t jelölte ki. Ez a felszámoló a felperes fizetési felszólítását visszautasította.A felperes keresetében az alperest mint rosszhiszemű álképviselőt 1.290.000 forint bérleti díj és kamata megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a perbeli bérleti szerződést kötő, a nevében aláíró alkalmazottjáért nem felel. Álláspontja szerint alkalmazottja jóhiszemű álképviselőnek minősül. Az alperes valójában a H. Kisszövetkezet felszámolója, mely kisszövetkezet az E. Kft-vel azonos telephelyen működött, emellett a H. Kisszövetkezet elnöke egyben az E. Kft. ügyvezetője is volt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperesnek fizessen meg 1.290.000 forintot és a tőkének 1993. augusztus 1-jétől a kifizetésig járó mindenkori törvényes késedelmi kamatait, továbbá 120.000 forint perköltséget. Tényként állapította meg, hogy az alperes mint a felszámolás alatt álló E. Kft. felszámolója kötötte meg a bérleti szerződést, annak ellenére, hogy az alperes ténylegesen a H. Kisszövetkezet felszámolója volt. A nem kellő gondossággal, álképviselőként eljáró alperest a Ptk. 221. §-ának (1) bekezdése és 339. §-a alapján kötelezte a felperesnek elmaradt bérleti díjjal megegyező kára megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. Az ítélet megváltoztatását, illetőleg az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan pedig a jogerős ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását indítványozta. Felülvizsgálati kérelmében nem vitatta, hogy alkalmazottja tévedésből nem a H. Kisszövetkezet "fa" felszámolójaként, hanem az E. Kft. "fa" felszámolójaként kötötte meg a bérleti szerződést. Megítélése szerint azonban a felszámolóbiztos képviseleti jogkörét jóhiszeműen lépte túl, a rosszhiszeműség megállapításához szükséges többlettényállást az alapeljárásban eljáró bíróság nem állapította meg. Vitatta a kártérítési felelősségének jogalapját is, mivel a felszámoló a felszámolás alatt álló gazdasági társaság képviseletében kötötte meg a szerződést, annak pénzeszközeiből kellett volna a bérleti díjat megfizetni. A jogerős ítélet megalapozatlanságát állította annak alapján, hogy a bíróság nem vizsgálta az adós cégek teljesítőképességét. Jogi álláspontja szerint ugyanis rosszhiszemű álképviselet esetén is csak olyan összegű kártérítés fizetésére kötelezhető az alperes, amilyen összegű bérleti díj a felpereshez befolyhatott volna. Az elsőfokú eljárásban lefolytatott tanúbizonyítás alapján állította, hogy a felperes is tisztában volt azzal, hogy az alperes nem felszámolója az E. Kft.-nek, tehát annak álképviselőjeként jár el. Ezért a felperesnek a Ptk. 215. §-ának (1) bekezdése alapján kellett volna eljárni, ennek elmulasztására a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdése alapján jogot nem alapíthat. A késedelmikamat-fizetésre kötelezésének kezdő időpontját annak alapján vitatta, hogy a bíróság nem a perben szereplő 8 hónap időtartam középarányos idejétől kezdődően állapította meg késedelmikamat-fizetési kötelezettségét. Ennek alapján azt állította, hogy a követelés 1992. november 1. napjától vált csak esedékessé.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
Mindkét fél hozzájárult a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson kívül történő elbírálásához.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A peradatok alapján nem vitás, hogy a perbeli időben a bérleti szerződésben szereplő raktárhelyiséget két gazdálkodó szervezet, az akkor már felszámolás alatt álló H. Kisszövetkezet és a felszámolás alatt nem álló E. Kft. használta. Az alperes az előbbi gazdálkodó szervezet felszámolójaként, de az E. Kft. nevében kötötte meg az ingatlan használatának meghosszabbításáról szóló 1992. április 1-jei keltű bérleti szerződést. Nem kétséges, hogy a bérleti szerződés és a tényleges használat alapján a felperest a bérleti díj, illetőleg az 1992 decemberében közölt azonnali hatályú felmondást követően a kiürítésig terjedő időre a használati díj megilleti. A két díj összege azonban nem szükségképpen azonos.
A felperesnek a Ptk. 221. §-ának (2) bekezdésére alapított keresetével szemben az alperes azzal védekezett, hogy a bérleti szerződés megkötése során jóhiszemű álképviselőként járt el. Az alperes védekezésének megfelelő tényállást azonban az alapeljárásban a bíróság teljeskörűen nem derítette fel, ez okból az alperest a felperesi kereset szerint marasztaló jogerős ítélet megalapozatlan. Az alperes védekezése szerint R. S. felszámolóbiztos tévedésből írta alá a szerződést az E. Kft. nevében, mert abban a tudatban volt, hogy a felszámolás alatt álló kisszövetkezet nevében szerződik, mint annak a felszámolója, és ebben a tudatban egyenlítette ki a felperesnek a kisszövetkezet nevére kiállított számlái alapján a bérleti díjakat is.
A Ptk. 221. §-ának (1) bekezdése szerint aki képviseleti jogkörét jóhiszeműen túllépi, vagy anélkül, hogy képviseleti joga volna, más nevében szerződést köt, és eljárását az, akinek nevében eljárt, nem hagyja jóvá, köteles a vele szerződő félnek a szerződés megkötéséből eredő kárát megtéríteni. Helytállóan állapította meg az alapperben eljárt bíróság, hogy az alperes alkalmazottja nem tanúsított kellő gondosságot a szerződés megkötése során, képviseleti joga hiányában az E. Kft. álképviselőjeként járt el. A képviseleti jog hiánya azonban a Ptk. hivatkozott rendelkezése alapján orvosolható, amennyiben az álképviselő eljárását az, akinek nevében eljárt, jóváhagyja. Az elsőfokú bíróság csak az utóbb felszámolás alá került E. Kft. kijelölt felszámolója nyilatkozatának tulajdonított ebben a körben jelentőséget, ezért nem vizsgálta, hogy a perbeli időben az E. Kft. képviseletére jogosult ügyvezető, akinek személye megegyezett a kisszövetkezet elnökével, a felszámoló eljárását - akár ráutaló magatartással - nem hagyta-e jóvá. E ténykérdés vizsgálatának a jogalap szempontjából a már eddig feltárt tények alapján is jelentősége van. Ezek ugyanis arra utalnak, hogy a felperessel szerződő bérlő a korábbiakban az E. Kft. volt, maga a felszámoló képviselője, R. S. is úgy tekintette a perbeli szerződést, mint a korábbi szerződés meghosszabbítását. A peradatok arról is tanúskodnak, hogy az E. Kft. a bérleti szerződés 1992. áprilisi megkötését követően változatlan terjedelemben használta a bérleményt. Az ügyvezető tanúkénti meghallgatása útján lehet tehát csak tisztázni, hogy milyen jogviszony feltételezésével folytatódott - az egyébként határozott idejű bérleti szerződés lejárta után - az E. Kft. részéről a raktárhelyiség használata. Az alperes védekezésére tekintettel az ügyvezető tanúkénti meghallgatása, szükség esetén R. S.-sel történő szembesítése az alperes felelősségének megállapítása szempontjából nem mellőzhető. Amennyiben a bizonyítás adatai arra utalnak, hogy az álképviselet az utólagos jóváhagyás útján orvoslást nyert, az alperes felelősségére a Ptk. 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltak az irányadóak.
A felülvizsgálati kérelemnek az ingatlant használó gazdálkodó szervezetek teljesítőképességére vonatkozó jogi álláspontja csak annyiban helytálló, hogy az alperes kártérítési felelősségét - a felperes ilyen tartalmú kereseti kérelme esetén - az alapozhatja meg, ha az alperes perbeli magatartása folytán az immár mindkét felszámolás alatt lévő cég felszámolási eljárásában a felperes a jogos követeléséhez nem juthat hozzá. Ezt a felszámolási iratok tartalmának ismeretében lehet csak megítélni. Az alperes védekezésében előadottak - ti. hogy a felperes is tudott az alperes álképviseletéről - bizonyítottságuk esetén a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése alapján a kármegosztás lehetőségét is felvetik.
Az alperes alaptalanul hivatkozott felülvizsgálati kérelmében a Ptk. 215. §-ának rendelkezéseire, mivel a hivatkozott jogszabályi rendelkezés a szerződést kötő feleken kívülálló harmadik személy beleegyezésére vonatkozóan tartalmaz rendelkezést. Ugyanakkor a Ptk.-nak a képviseletre vonatkozó szabályai szerint a szerződés alanyának képviselője nem különül el a szerződést kötő fél személyétől, annak nevében és képviseletében jár el. Cselekménye által a képviselt válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté [Ptk. 219. § (1)-(2) bek.].
Ugyancsak alaptalanul és értelmezhetetlenül állította az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet jogszabálysértését a késedelmi kamat kezdő időpontjának a megállapítása tekintetében. A jogerős ítélet szerint ugyanis 1993. augusztus 1-jétől köteles az alperes késedelmi kamat fizetésre, ezzel szemben az alperes felülvizsgálati kérelmében - számára kedvezőtlenül - 1992. november 1. napjára teszi tartozásának esedékességét.
A felülvizsgálati kérelem annyiban alaposnak bizonyult, hogy a kereseti követelés jogalapja tekintetében az alapperben eljárt bíróság megalapozatlan döntést hozott. A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése szerint felülvizsgálati eljárásban okirati bizonyítékok előterjesztésén kívül más bizonyítási eljárásnak nincs helye, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, egyben - a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése alapján - megállapította a felülvizsgálati perköltséget. (Legf. Bír. Gfv.IV.33.296/1996. sz.)