adozona.hu
BH 1998.2.107
BH 1998.2.107
A minimálbér teljes összege csak akkor vehető figyelembe - a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására tekintettel igényelt dotáció kiutalása során -, ha a munkavállalót teljes munkaidőben foglalkoztatják [8/1993. (VI. 29.) EüM-PMr. 27/B. § (2) bek., 14/1994. (II. 1.) Korm. r. 2. § (1) és (4)bek., 1990. évi XCI. tv. 79. § (2) bek., 1. mell. II/1. p., 2. mell. IV/2. p.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperest a Pénzügyminisztérium a Népjóléti Minisztérium egyetértésével a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1993. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet hatálya alá tartozó, megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására létrehozott célszervezetté jelölte ki, melyre figyelemmel őt rehabilitációs dotáció illeti meg.
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1995. augusztus 18-án a rehabilitációs dotáció - kiutalás előtti - célvizsgálatát végezt...
BH 1998.2.107 A minimálbér teljes összege csak akkor vehető figyelembe - a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására tekintettel igényelt dotáció kiutalása során -, ha a munkavállalót teljes munkaidőben foglalkoztatják [8/1993. (VI. 29.) EüM-PMr. 27/B. § (2) bek., 14/1994. (II. 1.) Korm. r. 2. § (1) és (4)bek., 1990. évi XCI. tv. 79. § (2) bek., 1. mell. II/1. p., 2. mell. IV/2. p.].
A felperest a Pénzügyminisztérium a Népjóléti Minisztérium egyetértésével a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1993. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet hatálya alá tartozó, megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására létrehozott célszervezetté jelölte ki, melyre figyelemmel őt rehabilitációs dotáció illeti meg.Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1995. augusztus 18-án a rehabilitációs dotáció - kiutalás előtti - célvizsgálatát végezte, 1995. július hónapra vonatkozóan. Ennek során megállapította, hogy a felperes az általa részmunkaidőben foglalkoztatott 52 fő után a bértételt arányosan nem csökkentette a támogatás alapjának megállapításánál, és ennek következtében 1995. július hónapra 744.000,-Ft támogatást jogosulatlanul igényelt.
Az elsőfokú adóhatóság 1995. október 17-én kelt határozatával a felperes terhére 744.000,-Ft összegű jogosulatlan adó-visszaigénylés miatt 372.000,-Ft adóbírságot szabott ki, mert megállapította, hogy a dotáció összegének a megállapításánál a felperes nem vette figyelembe, hogy 52 főt részmunkaidőben foglalkoztat, és így esetükben a minimálbér összegét a munkaidő eltérő mértékével arányosan csökkentve kell meghatározni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 1996. január 10-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperesi határozat felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetet az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította, rámutatva, hogy a 8/1993. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 27/B. §-ának (2) bekezdésében említett átlagbérként figyelembe vehető minimálbért a felperesnél alkalmazott 52 fő tekintetében csak arányosan csökkentve lehet számolni, mert ezen munkavállalók egészségügyi állapotuk folytán nem napi 8 órát, hanem átlagosan 5 órát dolgoztak, tehát munkaidejük a teljes munkaidőnél rövidebb volt (részmunkaidő).
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokaira utalással - helybenhagyta, kiemelve, hogy a rehabilitációs dotáció vetítési alapjának számításakor a perbeli időszakban hatályos 14/1994. (II. 1.) Korm. rendelet 2. §-ának (4) bekezdése értelmében a 10.500,-Ft összegű minimálbérnek a munkaidő eltérő mértékével csökkentett összege vehető figyelembe átlagbérként, tekintettel arra is, hogy a rendelet 2. §-ának (1) bekezdése a kötelező legkisebb munkabér összegét teljes munkaidő és havibér alkalmazása esetére határozza meg.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése és a kereseti kérelemnek helyt adó határozat hozatala iránt. A felülvizsgálati kérelemben kifejtettek szerint a másodfokú bíróság ítélete jogszabálysértő és megalapozatlan, mert figyelmen kívül hagyta határozatának meghozatalakor, hogy az alperes nem a Központi Statisztikai Hivatal által meghatározott éves átlagos statisztikai állományi létszám kategóriát alkalmazta, hanem attól eltérve, havonta és csoportonként számolva állapította meg a dotáció vetítési alapját. Fenntartotta a felperes azon álláspontját is, hogy az igénylést csak a tényleges teljesítmény ismeretében, tehát adott időszak leteltét követően lehet pontosan meghatározni, ezért jogosulatlan igénylést egy hónap vonatkozásában nem lehet megállapítani. Az arányosítás alkalmazásának elmaradása - a felperes szerint - neki mint adózónak nem róható fel, mert meggyőződése az, hogy a jogalkotói akarat nem terjed ki az arányosítási kötelezettségre.
Az alperes ellenkérelmében a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte, fenntartva eddigi előadását, mely szerint a perbeli esetben a havi bértételt a munkaidő eltérő mértékével csökkentve kell figyelembe venni a minimálbér meghatározásánál.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló, többször módosított 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 27/B. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint a kijelölt célszervezetek dotációjának százalékos mértékét a pénzügyminiszter a népjóléti miniszter egyetértésével évente egyedileg állapítja meg úgy, hogy a dotáció vetítési alapja a megváltozott munkaképességűek éves átlagos statisztikai állományi létszáma és a részükre kifizetett éves átlagbér szorzata alapján számított éves bruttó munkabér összege. Átlagbérként legfeljebb a tárgyév első napján érvényes minimálbért lehet figyelembe venni.
A kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) megállapításáról szóló 14/1994. (II. 1.) Korm. rendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerint a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított személyi alapbér kötelező legkisebb összege a teljes munkaidő teljesítése és havi munkabér alkalmazása esetén 10.500,-Ft, órabér alkalmazása esetén 60,50,-Ft. A (4) bekezdés szerint azonban, ha a munkaidő a teljes munkaidőnél rövidebb (részmunkaidő), az (1) és (2) bekezdésben említett havi bértételt a munkaidő eltérő mértékével arányosan csökkentve kell figyelembe venni. Tehát a minimálbér teljes összege csak teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló esetén vehető figyelembe, míg a teljes munkaidőnél rövidebb, azaz részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalónál a havi bértételt a munkaidő eltérő mértékével arányosan csökkentve kell figyelembe venni.
A felperesnél részmunkaidőben alkalmazott 52 fő tekintetében - a fentiekre figyelemmel - az alperes az átlagbérnél számítandó minimálbért helytállóan vette alapul arányosan csökkentett összegben, mivel a minimálbér teljes összege csak az esetben lett volna alapul vehető, ha ezen 52 munkavállaló is teljes munkaidőben lett volna foglalkoztatva.
A felperes a dotációt az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 2. számú melléklete IV/2. pontja szerint havonta a tárgyhót követő hó 15. napjától igényelhette, arról - az 1. számú melléklet II/1. pontja szerint - havonta kellett bevallást tennie, így az adóhatóság a törvény 79. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján eljárva jogszerűen határozta meg a felperes által jogosulatlanul igényelt támogatás összegét 1995. július hónap tekintetében.
A 14/1994. (II. 1.) Korm. rendelet 2. §-ának (4) bekezdésében foglaltak szerint egyértelműen megállapítható, hogy a jogalkotó akarata az arányosítási kötelezettségre kiterjedt, hiszen a rendelet kimondja, hogy részmunkaidő esetén az egyébként teljes munkaidőre megállapított havi bértételt arányosan csökkentve kell figyelembe venni. A rehabilitációs dotáció vetítési alapjának számításakor tehát ezen jogszabályi rendelkezés szerint a 10.500,-Ft összegű minimálbérnek a munkaidő eltérő mértékével csökkentett összege vehető figyelembe átlagbérként.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná. (Legf. Bír. Kfv.II.27.254/1997. sz.)