adozona.hu
BH 1998.2.96
BH 1998.2.96
I. Ha a vagyonfelügyelőnek ez a jogosítványa a törvény erejénél fogva - még az általa indított eljárás folyamatban léte alatt - megszűnik, a továbbiakban a perbeli képviseleti jogosultsága is automatikusan megszűnik [1991. évi IL. tv. 14. § (2) bek. b) pont, 14. § (4) bek.]. II. A volt vagyonfelügyelőnek a cég által kötött szerződések semmisségének megállapítására irányuló keresetindítási jogosultsága sem állapítható meg, ha "érdekeltségét" nem bizonyítja [Pp. 123. §, Ptk. 4. §, 234. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. alperes (H. Kereskedelmi Vállalat) egyik alapító részvényese a II. r. alperes (H. R. Kereskedelmi Kft.) jogelődének, a H. Kereskedelmi Rt.-nek. Az I. r. alperes és a H. Kereskedelmi Rt. által 1991. május 3-án kötött, az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) által ellenjegyzett megállapodás 2. és 3. pontja szerint az I. r. alperes a tulajdonában lévő részvényekből 2820 db 10.000,-Ft/db névértékű, szavazásra és osztalékra jogosító részvényét "végleges ellenérték nélküli forrásátengedés jogcímén...
BH 1998.2.96 I. Ha a vagyonfelügyelőnek ez a jogosítványa a törvény erejénél fogva - még az általa indított eljárás folyamatban léte alatt - megszűnik, a továbbiakban a perbeli képviseleti jogosultsága is automatikusan megszűnik [1991. évi IL. tv. 14. § (2) bek. b) pont, 14. § (4) bek.].
II. A volt vagyonfelügyelőnek a cég által kötött szerződések semmisségének megállapítására irányuló keresetindítási jogosultsága sem állapítható meg, ha "érdekeltségét" nem bizonyítja [Pp. 123. §, Ptk. 4. §, 234. § (1) bek.].
Az I. r. alperes (H. Kereskedelmi Vállalat) egyik alapító részvényese a II. r. alperes (H. R. Kereskedelmi Kft.) jogelődének, a H. Kereskedelmi Rt.-nek. Az I. r. alperes és a H. Kereskedelmi Rt. által 1991. május 3-án kötött, az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) által ellenjegyzett megállapodás 2. és 3. pontja szerint az I. r. alperes a tulajdonában lévő részvényekből 2820 db 10.000,-Ft/db névértékű, szavazásra és osztalékra jogosító részvényét "végleges ellenérték nélküli forrásátengedés jogcímén" átadott az rt.-nek. Az rt. erre figyelemmel az I. r. alperes alapítói apportjából átadta a megállapodás 1. számú mellékletében meghatározott 84 db üzlethelyiség kezelői, bérleti, tulajdonjogát. A megállapodásban rögzítették azt is, hogy a feleknek egymással szemben nincs követelése, és vállalták, hogy a folyamatban lévő pereket is megszüntetik. Az I. és III. r. alperesek és az rt. 1991. június 4-én a gazdasági társaságokról szóló - többször módosított - 1988. évi VI. törvényben (Gt.) foglaltakra figyelemmel úgy módosították az előbbi megállapodást, hogy az rt. a 2820 db HRT "A" sorozatú részvényt összesen 10.000,-Ft ellenértékért szerzi meg az alaptőkén felüli vagyonából.Az rt-vel szemben 1992. április 8-án csődeljárás, 1992. november 6-án felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem érkezett az elsőfokú bírósághoz. A folyamatban lévő csődeljárásra figyelemmel a felszámolási eljárás 1992. november 16-án a kérelem elutasításával befejeződött. A csődeljárásban a bíróság az 1993. január 18-án kelt végzésével vagyonfelügyelőként a felperest rendelte ki. A bíróság a csődeljárást 1993. május 14-én befejezetté nyilvánította, majd kiegészített végzésével megállapította, hogy a felperes vagyonfelügyelői tisztsége megszűnt. A végzések ellen a vagyonfelügyelő fellebbezett, de a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Az I. r. alperes ellen az elsőfokú bíróság előtt már folyik felszámolási eljárás, a III. r. alperes ellen pedig érkezett az elsőfokú bírósághoz felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem.
Az Állami Számvevőszék az I. r. alperes volt üzletei privatizációjának körülményeire vizsgálatot folytatott le. Jelentésében megállapította, hogy a vállalati biztost és az ÁVÜ-t felelősség terheli a kialakult helyzetért. Felhívta az ÁVÜ-t, hogy a szerződések semmisségére tekintettel hívja fel a feleket az eredeti állapot helyreállítására, ennek sikertelensége esetén pedig indítson keresetet a saját nevében. Az eddigi adatok szerint azonban ilyen per nem indult.
A felperes 1993. március 1-jén benyújtott keresetében a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva annak a megállapítását kérte, hogy az említett szerződések semmisek, mert azokban megsértették az 1979. évi II. törvény 51. §-ának (3) bekezdésében foglalt tilalmat, továbbá a Gt. 274.§-ában foglaltakat. A szerződések egyébként a Gt. 266. §-ának (4) bekezdésébe és a 267. §-ának (1) bekezdésébe is ütköznek.
Az I. és a III. r. alperesek a kereset elutasítását kérték. Az alperesek pernyertessége érdekében a perbe az ÁVÜ beavatkozott és ugyancsak a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetnek helyt adott, és megállapította a szerződések semmisségét. Kötelezte a II. r. és a III. r. alpereseket, hogy 30 napon belül jelentsék be a közgyűlésnek a szerződések semmisségét, és állítsák helyre az eredeti állapotot a tulajdonviszonyukban és a számviteli nyilvántartásukban. Kötelezte az alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek 12.500,-Ft perköltséget és az illetékhivatal felhívására az államnak 15.000,-Ft illetéket.
Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában az Állami Számvevőszék jelentésében foglaltakat elfogadva, kifejtette: a támadott szerződésekből egyértelműen nem állapítható meg, hogy a felek ingyenes vagyonátadásra, részvénycserére vagy saját részvény visszavásárlására szerződtek-e. Amennyiben ingyenes vagyonátadásban állapodtak meg, úgy szerződésük sérti az 1979. évi II. törvény 51. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat, adásvétel esetén pedig a Gt. 267. §-ában foglaltakat. A megállapodás továbbá az 1990. évi LXXIV. törvény 14. §-ába is ütközik. Megállapította tehát az elsőfokú bíróság, hogy a szerződések jogszabályba ütköznek, illetve azokat jogszabály megkerülésével kötötték, ezért azok a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmisek. Az elsőfokú bíróság kereseti kérelem hiányában hivatalból intézkedett a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállításáról, mely döntésénél figyelemmel volt a BH 1984. évi 3. számában, illetőleg az 1990. évben 482. sorszám alatt közzétett eseti döntésekre, valamint a Legfelsőbb Bíróság Gf.II.30.914/1990. számú ítéletében kifejtettekre.
Az ítélet ellen a III. r. alperes és a beavatkozó fellebbezett.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. és III. r. alpereseknek és a beavatkozónak 12.000-12.000,-Ft első- és másodfokú perköltséget, továbbá az államnak az illetékhivatal felhívására 39.000,-Ft illetéket.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperesnek nincs keresetindítási joga, mivel keresetét a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdésére alapította, mely szerint a semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat. Ez a hivatkozási lehetőség azonban nem jelent egyben keresetindítási jogot is, mint ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság más eseti döntésében (Pf.I.20.431/1990.) is már kifejtette. Keresetindítási joga az érdekelteknek van és annak, aki rendelkezik azzal a jogosítvánnyal, hogy más jogának érvényesítése céljából keresetet indíthasson. Ahol a jogalkotó perlési jogosultságot kívánt biztosítani, azt külön szabályozás tárgyává tette, mint pl. a vagyonfelügyelő részére biztosított megtámadási jogot [1991. évi IL. törvény (Cstv.) 14. §-a (2) bekezdésének b) pontja]. A felperes azonban keresetét nem vagyonfelügyelőként, hanem - megállapítási perként - a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdésére alapozva indította.
Kifejtette még a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság, hogy a Pp. 123. §-a szerint megállapításra irányuló kereseti kérelemnek akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva teljesítést nem követelhet. A Pp. 4. §-a alapján a bíróság az előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz - ha erről törvény eltérően nem rendelkezik - kötve van. A jelen esetben - a hivatkozott előfeltételek hiányában - a megállapítási keresetnek nincs helye, a felperest pedig a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése alapján keresetindítási jog sem illette meg, ezért a felperes keresetét el kellett utasítani.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet megváltoztatását és a vitatott szerződések semmisségen alapuló érvénytelenségének megállapítását, valamint az alpereseknek perköltségben való marasztalását kérte. Eshetőlegesen kérte az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását annak érdekében, hogy marasztalási keresetet terjeszthessen elő. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a jogszabályok téves értelmezésén alapul. A vagyonfelügyelőnek ugyanis perlési joga van a Ptk. 234.§-ának (1) bekezdése alapján, mert mint vagyonfelügyelő "érdekelt", mivel tevékenységének lényege a hitelezők követeléseinek kielégítését szolgáló fedezet biztosítása, díjazását is ezért kapja, és a feladat ellátásáért jogi felelősséggel tartozik. Álláspontja szerint a vagyonfelügyelő tipikusan olyan személy, aki rendelkezik azzal a jogosítvánnyal, hogy más jogának érvényesítése céljából keresetet indíthasson. A vagyonfelügyelőnek jogszabály speciális perlési jogot biztosít a Cstv. 14. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés szerint. A felperes a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott a megtámadott ítélet indokolására is, mely szerint a vagyonfelügyelő csak a speciális jogosultságot megállapító jogszabály alapján perelhet. Álláspontja szerint a Cstv. vitatott perlési jogosultsága addicionális perlési jogosultság, és azért nem tartalmazza a semmisség megállapítása iránti per lehetőségét, mert azt egyébként megadottnak tekinti, és ahhoz képest további jogosítványokat ad, nem pedig speciális szabályként kizárólag érvényesül. A semmiség súlyosabb, a megtámadhatóság kevésbé súlyos kategória, ezért elképzelhetetlen az a rendelkezés, mely csak az enyhébb kategória esetére ad perlési jogosultságot.
A megtámadott ítéletnek a megállapítási keresetre vonatkozó okfejtései tekintetében a felperes azt adta elő, hogy a Pp. 123. §-a két konjunktív feltételt tartalmaz. A vagyonfelügyelő esetében mindkét feltétel fennáll. Egyrészt a vagyonfelügyelő mögött meghúzódó hitelezői jogok megóvása végett szükséges, hogy a szerződéssel elvont fedezet ismét rendelkezésre álljon. Másrészt a vagyonfelügyelő csak az I. r. alperessel áll jogviszonyban, teljesítést csak tőle követelhet; csak azt követelheti a Cstv. 14. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglaltaknak megfelelően, hogy a szolgáltatást az I. r. alperes követelje vissza, e követeléshez pedig segítséget nyújt, ha a semmisség megállapításra kerül.
Az I. r. alperes és a beavatkozó a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte. A II. és III. r. alperesek ugyancsak a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték.
A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és nem tévedett akkor, amikor a felperes keresetét a keresetindítási jogosultság hiánya miatt elutasította. A rendelkezésre álló adatokból ugyanis megállapítható, hogy a felperes a keresetindításkor vagyonfelügyelő volt, ez a tisztsége azonban az I. r. alperes felszámolására alkalmazandó, a módosítása előtti 1991. évi IL. törvény 14. §-ának (4) bekezdése értelmében 1993. május 14-én - tehát még az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző időben - a törvény erejénél fogva megszűnt. Abban az esetben, ha a felperes vagyonfelügyelőként terjesztette elő keresetét, e tisztsége megszűnésétől kezdődően már nem járhatott volna el, figyelemmel arra is, hogy a Cstv. 14. §-a a vagyonfelügyelő feladatait és jogait taxatíve felsorolja, és e jogok között a hitelező vagy az adós képviselete nem szerepel, általános keresetindítási joga pedig nincs. Keresetindítási jogosultsága kizárólag csak a Cstv. 14. §-a (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetre áll fenn, és szorosan kapcsolódik a vagyonfelügyelői tisztségéhez. Abban az esetben, ha az eljárás folyamán e vagyonfelügyelői tisztsége megszűnik, elveszti e címen fennálló perlési jogosultságát, s ezért a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján, a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének e) pontjában írtakra is figyelemmel, meg kellene szüntetni.
A felperes azonban hangsúlyozta, hogy kereseti kérelmét a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra alapítja, miszerint a semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat. Mint ahogy a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az ítélet indokolásában helytállóan kifejtette - az egységes ítélkezési gyakorlat és a Legfelsőbb Bíróság több eseti határozatban kifejtett álláspontja szerint is - ez a hivatkozási lehetőség nem jelent egyben keresetindítási jogosultságot is. A keresetindítási jogosultsághoz ugyanis az szükséges, hogy a felperes a semmisség megállapításához fűződő olyan jogi érdeket igazoljon, amely a keresetindítási jogosultságot megalapozza. E jogi érdek körében a felperes kizárólag vagyonfelügyelői tisztségére hivatkozott, amely tisztsége azonban már a per kezdeti szakában megszűnt, más, a saját személyében fennálló jogi érdekre viszont nem hivatkozott, még kevésbé igazolt ilyen érdeket. Ebből pedig az következik, hogy nem tévedett a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a felperesnek nincs perlési jogosultsága, ezért a keresetét el kellett utasítani.
A keresetnek a perlési jogosultság hiánya okából való elutasítása folytán a Pp. 123. §-ára történő hivatkozás és az azzal kapcsolatos okfejtés szükségtelen, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az ítélet indokolásából mellőzi.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-a alapján hatályában fenntartotta, és az alaptalan felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperest kötelezte a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott 78. §-ának (1) bekezdése szerint a II. és III. r. alperesek, valamint a beavatkozó javára felülvizsgálati költség fizetésére. (Legf. Bír. Gfv.X.31.429/1996. sz.)