adozona.hu
BH 1998.2.89
BH 1998.2.89
I. A polgári jogviszonyok között nem nevesített szindikátusi szerződés - ha ezt gazdasági társaság létesítésével összefüggésben kötik a cég alapításában részt vevő felek - és a társasági jog összefüggései; ilyen esetben ez utóbbi primátusa [1988. évi VI. tv. (Gt.) 27. § (1) bek., 245. § (2) bek., Ptk. 1. § (1)-(2) bek., 4. § (1) bek., 281. § (1)-(2) bek. b) pont, 1989. évi 23. tvr. 18/A. §]. II. Ha a társaságot alapító okirat nem szabályozza a társaság céljának meghiúsulását (lehetetlenülését) a társaságot
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és a II. r. alperes 1993. február 3-án szindikátusi megállapodást kötött. Ebben rögzítették, hogy a felperes tulajdonában lévő és az M. Beruházásszervező és Tervező Mérnöki Kft., valamint az M. Közlekedésfejlesztési és Beruházási Vállalat jelzálogjogával terhelt, a budapesti II. kerületi 3409-es tulajdoni lapon 12720/11. hrsz. alatt felvett 15.266 m2 összterületű ingatlanon létrehoznak egy európai színvonalú sport-, egészségügyi és kulturális centrumot, amely magában foglal egy kor...
BH 1998.2.89 I. A polgári jogviszonyok között nem nevesített szindikátusi szerződés - ha ezt gazdasági társaság létesítésével összefüggésben kötik a cég alapításában részt vevő felek - és a társasági jog összefüggései; ilyen esetben ez utóbbi primátusa [1988. évi VI. tv. (Gt.) 27. § (1) bek., 245. § (2) bek., Ptk. 1. § (1)-(2) bek., 4. § (1) bek., 281. § (1)-(2) bek. b) pont, 1989. évi 23. tvr. 18/A. §].
II. Ha a társaságot alapító okirat nem szabályozza a társaság céljának meghiúsulását (lehetetlenülését) a társaságot megszüntető okként, nem lépnek helyébe a Ptk.-ban szabályozott, a lehetetlenülésre vonatkozó rendelkezések [Gt. 17. §, 46. § (1) bek. a) pont és b)-g) pont, Ptk. 312. §].
A felperes és a II. r. alperes 1993. február 3-án szindikátusi megállapodást kötött. Ebben rögzítették, hogy a felperes tulajdonában lévő és az M. Beruházásszervező és Tervező Mérnöki Kft., valamint az M. Közlekedésfejlesztési és Beruházási Vállalat jelzálogjogával terhelt, a budapesti II. kerületi 3409-es tulajdoni lapon 12720/11. hrsz. alatt felvett 15.266 m2 összterületű ingatlanon létrehoznak egy európai színvonalú sport-, egészségügyi és kulturális centrumot, amely magában foglal egy korszerű, kb. 4400m2-es lőtérből és 1000 m2-es kiszolgáló helyiségből álló egységet, a beépíthetőségre vonatkozó előírások szerint hasznosítható további területeken pedig sport, vendéglátás, egészségügyi és kulturális célok megvalósítására alkalmas építményeket, megőrzik és régi fényében megújítják az ingatlanon található műemlékjellegű épületegyüttest. A felperes célja, hogy tevékenységét olyan létesítményben folytathassa, amely alkalmas nemzetközi versenyek megrendezésére, nemzetközi színvonalú felkészülési lehetőséget biztosít az egyesületi tagok részére, és a közös vállalkozásból biztonságosan olyan jövedelemhez jut, amely az egyesületi célok elérését hosszú távon is biztosítja. A II. r. alperes célja, hogy a konszern tevékenységéhez - a lapkiadáshoz, az elektronikus médiákhoz, a film- és videoforgalmazáshoz - jól illeszkedő intézményi hátteret biztosítson, amely egyrészt jól hasznosítható a saját céljai megvalósításához szükséges egyes speciális helyi igények kielégítésére (pl. tv-stúdió), másrészt a létesítmény exkluzív jellegéből adódóan kedvező képet alakít ki a fogyasztók körében.A szerződő felek rögzítették azt is, hogy a céljaik megvalósítására zártkörű részvénytársaságot alapítanak. A részvénytársaságot a II. r. alperes kizárólagos tulajdonában lévő M. Kft. átalakításával hozzák létre oly módon, hogy az átalakítással egyidejűleg tőkeemelést is végrehajtanak. A szindikátusi szerződés szerint a felperest olyan részvények fogják megilletni, amelyek garantált hozama megfelelő anyagi biztonságot nyújt a működéséhez. A II. r. alperes részére pedig bemutatóra szóló részvényeket kell kialakítani. A részvénytársaság igazgatóságában, felügyelőbizottságában a felperes részére a megfelelő képviseletet biztosítani fogják a felek.
Az alapításhoz szükséges vagyont a tulajdonukban lévő ingatlanoknak a társaság részére történő átengedésével biztosítják. A felperes a már említett ingatlanát fogja az alapításkor apportálni. Annak értékét, egy 1992. októberben készült szakvélemény alapján, 652 millió forintban határozták meg. A II. r. alperes a budapesti, II. kerületi 3232. tulajdoni lapon 12618/2. hrsz. alatt nyilvántartott 2192 m2 alapterületű, irodaház megjelölésű ingatlant fogja a társaság rendelkezésére bocsátani. Ennek az ingatlannak az értékét egy 1993. január 15-én készült ingatlanbecslés alapján 671.688.500,-Ft-ban határozták meg. A beruházás megkezdéséhez szükséges valamennyi költséget a II. a. alperes előlegezni vállalta a szindikátusi szerződés III/2. pontja értelmében. A költségek közé tartozónak tekintették a felperes működéséhez szükséges évi 22-25 millió forintot is, amelynek megelőlegezését szintén a II. r. alperes vállalta addig, amíg arra a létrehozandó társaság saját forrásai, valamint a felperes egyéb bevételei a szindikátusi szerződés IV/3/a pontjában írtak szerint nem nyújtanak elegendő fedeztet. A részvénytársaság induló vagyonát 1.251.000.000,-Ft-ban, alaptőkéjét pedig 720 millió forintban határozták meg. A fennmaradó 531 millió forintot a társaság alaptőkén felüli vagyonába kívánták helyezni. A felperes hozzájárulását 600 millió forintban, a II. r. alperes hozzájárulását 650 millió forintban, az átalakítandó társaság vagyonát 1 millió forintban jelölték. A szindikátusi szerződés IV/3/a pontjában a felperes részére egy darab 70 millió forint névértékű névre szóló kamatozó elsőbbségi részvény kiállítását rendelték. A kamat mértékét évi 31,43%-ban állapították meg azzal, hogy annak mértéke évente az infláció hivatalos mértékével emelkedni fog. A részvény elsőbbségi jellegét abban kívánták meghatározni, hogy annak mindenkori tulajdonosát kizárólagos és örökös használati jog illeti meg az ingatlanon kialakítandó lőtéren. E részvényt azonban szavazati joggal nem ruházták fel, annak névértéke nem érte el a társaság alaptőkéjének 10%-át. A IV/3/b pont alapján a II. r. alperes részére 65.000 db, egyenként 10.000,-Ft névértékű bemutatóra szóló törzsrészvény kibocsátását határozták el.
A szindikátusi szerződés V/1. pontja értelmében a felperest a beruházás megvalósításakor semmilyen pénzügyi kötelezettség nem terhelte. A teljes beruházást az ingatlanhoz beszerzendő építési engedélytől számított két éven belül kell befejezni. A lőteret legkésőbb 1995. december 31-ig üzembe kell helyezni. A II. r. alperes azt is vállalta az V/3. pontban, hogy haladéktalanul tárgyalásokat fog kezdeni a felperes tulajdonában lévő ingatlant terhelő jelzálogjog jogosultjaival, és biztosítani fogja, hogy az ingatlan szabadon apportálható legyen. A VI. pont rögzítette, hogy a felperest az elnöke, a II. r. alperest annak igazgatósága vagy elnök-vezérigazgatója jogosult képviselni.
A szindikátusi szerződés megkötésének napján, a felek törvényes képviselőinek aláírásával, a felperes és a II. r. alperes létrehozta az I. r. alperesi részvénytársaságot, a szindikátusi szerződésben megjelölt 720 millió forintos alaptőkével, a felperes részére egy darab 70 millió forint névértékű, névre szóló kamatozó elsőbbségi részvény, a II. r. alperes részére 65.000 db, egyenként 10.000,-Ft névértékű bemutatóra szóló részvény kibocsátása mellett. Az alapítók a szindikátusi szerződésben megjelölt ingatlanok tulajdonjogát apportálták. Megnevezték az igazgatóság három tagját, e tagok egyike a felperes törvényes képviselője volt; a felügyelőbizottság három tagját, akik között a felperesi jogi képviselő e tisztséget is betölti; valamint a társaság első könyvvizsgálóját és az ingatlanok értékelését végző könyvvizsgálót. A cég bejegyzésére 1994. január 20-án került sor.
A felperes az általa apportált ingatlan jelzálogjog jogosultjainak, az M. Beruházásszervező és Tervező Mérnöki Kft.-nek 1993. június 11-én esedékes 17 millió forintos, valamint az M. Közlekedésfejlesztési és Beruházási Vállalatnak a 18 millió forintos és szintén 1993. június 11-én esedékes kölcsönt nem fizette meg. Ezért közte és a hitelezők között tárgyalások kezdődtek, amelyekbe 1993. őszétől kezdődően az I. r. és a II. r. alperes is bekapcsolódott. A kölcsön visszafizetésének módosított feltételeiben azonban az érintett felek nem tudtak megállapodni.
A felperes a többször módosított keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az 1993. február 3-án kötött szindikátusi szerződés, valamint az alapító okirat semmis. Az I. r. alperes ugyanis nem állította ki a részvényeket, ily módon a részvényesek nem tudják gyakorolni a jogaikat, az I. r. alperesi részvénytársaság létrejöttét ezért érvénytelennek kell tekinteni. Az alapszabály semmis, mivel azt a felperes részéről olyan személy írta alá, aki nem rendelkezett szabályos meghatalmazással. Nem tartalmazza továbbá az apportokat értékelő könyvvizsgáló nevét, az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjainak nevét sem. Tekintettel arra, hogy a II. r. alperes az általa vállalt, a hitel visszafizetésével kapcsolatos tartozásátvállalásnak nem tett eleget, a jelzálogjog-jogosultakat a késedelmi kamatok miatt olyan magas összegű követelés fogja megilletni, hogy az ingatlanból történő kielégítés esetén a felperesnek nem lesz módja a nem pénzbeli betétként tulajdonba adott apport értékéért helytállni. A szindikátusi szerződés és az alapító okirat érvénytelenségre tekintettel kérte az ítélet jogerőre emelkedésének napjával a társaság megszüntetését és a Ptk. 237. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával, a felperes által apportként bevitt ingatlan tulajdonjogának a felperes javára történő visszaállítását, míg a II. r. alperes által apportként szolgáltatott ingatlanra nézve a II. r. alperes tulajdonjogának megállapítását, végül a készpénzvagyonnak a felperes és a II. r. alperes közötti elszámolását.
Másodlagos kereseti kérelme annak megállapítására irányult, hogy a felek között létrejött szindikátusi szerződés, illetve az alapító okirat lehetetlenült, arra a Ptk. 312. §-a értelmében a lehetetlenülés jogkövetkezményeit kell alkalmazni. Egyértelműen megállapítható ugyanis, hogy a szindikátusi szerződésben foglalt célok nem valósultak meg, a társaság a célba vett tevékenységek folytatására nem képes, a lőtér megépítésére előírt, 1995. december 31-i határidő eredménytelenül telt el. Nem vitás, hogy az I. r. alperesi részvénytársaságot határozatlan időre hozták létre az alapítók. E társaság működése azonban csak akkor lett volna biztosított, ha a szindikátusi szerződésben előírt célok megvalósulnak. A lehetetlenülésre tekintettel szintén kérte az ítélet jogerőre emelkedésétől a szerződések megszüntetését, és az apportált ingatlanokra nézve az apportáló felek tulajdonjogának megállapítását.
Harmadlagos kérelmében a Ptk. 201. §-a alapján feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással támadta a szindikátusi szerződést, illetve az alapító okiratot. Arra hivatkozott, hogy az I. r., illetve a II. r. alperesek a szindikátusi szerződésben vállalt, a kamatozó részvény után járó kamatfizetési kötelezettségüknek nem tesznek eleget, ez viszont a felperes többletjogát csorbítja. A szerződés ezáltal értékaránytalanná vált. Amennyiben a bíróság a feltűnő értékaránytalanság megállapítása esetén nem látna módot a szerződéskötés előtt fennálló helyzet visszaállítására, kérte, hogy a feltűnő értékaránytalanságot orvosolja, és rendelkezzék akként, hogy a felperest és a II. r. alperest az I. r. alperesi részvénytársaságban 50-50%-os tulajdonosi, illetve szavazati jog illeti meg.
A további kereseti kérelem arra irányult: a bíróság állapítsa meg, hogy az alperesek szindikátusi szerződésbe foglalt kötelezettségének megszegése miatt a felperest a szerződéstől való elállás joga megilleti, és ebből következően a bíróság - a Ptk. 320. §-a alapján - rendelkezzék a szerződéskötés előtti helyzet visszaállításáról. Arra hivatkozott a felperes, hogy a kamatozó részvény kamatainak megfizetésétől az egyetemlegesen kötelezett alperesek elzárkóztak, a Ptk. 298. §-a értelmében tehát késedelembe estek, ezért a Ptk. 300. §-ának (2) bekezdése értelmében őt elállási jog illeti meg.
Végül az utolsó vagylagos kereseti kérelme a felperesnek arra irányult, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket egyetemlegesen - figyelemmel a II. r. alperesnek a szindikátusi szerződésbe foglalt, tartozásátvállaló nyilatkozatára - az 1993. és az 1996. közötti időre a felperest a kamatozó részvények után megillető 66.542.000,-Ft és ennek 1994. szeptember 1. napjától 1995. december 31-ig középarányosan járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő, ezt követően pedig 20%-os mértékű késedelmi kamat megfizetésére, és a perköltségek viselésére.
Az I. r. és a II. r. alperes a felperes valamennyi kereseti kérelmének elutasítását kérte. Arra hivatkoztak, hogy az I. r. alperesi részvénytársaság alapító okiratának érvénytelenségét, a jogerős cégbejegyzést követően, már csak az 1989. évi 23. tvr. 18/A. §-ában foglalt okokból lehet megállapítani. A jogszabályban előírt érvénytelenségi okok viszont nem állanak fenn. Az alapító okiratot a felperes törvényes képviselője írta alá. Az alapító okirat tartalmazza mind az igazgatóság, mind a felügyelőbizottság nevét, valamint az alapítók által kijelölt könyvvizsgálók személyét, és annak a könyvvizsgálónak a nevét is, aki a vagyonértékelést végezte. A II. r. alperes a felperes tartozását nem vállalta át, ezért nem róható terhére, ha a felperes az általa apportált ingatlan értékéért nem tud helytállni. A szindikátusi szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésében foglalt feltételek hiánya miatt szintén nem tekinthető érvénytelennek.
A kamatozó részvényre eső kamatok megfizetésével kapcsolatos kereseti igény tekintetében szintén elutasítást kértek. Elismerték, hogy az I. r. alperes köteles lenne az alapító okiratban foglaltak alapján a felperes részére a kamatozó részvényre eső lejárt és még ki nem fizetett kamatok 35.305.742 forintos összegét megfizetni. Várható azonban, hogy a felperes kölcsöntartozásainak meg nem fizetése folytán, a felperes által apportként az I. r. alperes tulajdonába adott ingatlan jelzálogjog-jogosultjai az ingatlanból kielégítést fognak követelni. A végrehajtás elkerülése végett az I. r. alperes a hitelezők részére a tartozást ki akarja fizetni. Így a hitelezők kielégítéséből eredő megtérítési igényének kielégítése céljából indokolt a felperest megillető kamatösszeg visszatartása. Az alperesek utaltak a Ptk. 281. §-ában foglalt szabályokra is. Hangsúlyozták, a felperes maga is elismerte, hogy a vagyoni helyzete megromlott, így nyilvánvalóan, ha az I. r. alperes a felperes helyett a jelzálogjogosultakat kielégíti, kétséges, hogy a felperes az I. r. alperes részére képes lesz ezt az összeget megtéríteni. Az elsőfokú bíróság 1996. október 3-án tartott tárgyalásán az I. és a II. r. alperes e nyilatkozatokat azzal egészítette ki, hogy a II. r. alperes a szindikátusi szerződés alapján, az I. r. alperes helyett, a kamatozó részvényre eső kamatokat az eljárás során megjelölt összegben kifizette.
Az elsőfokú bíróság az 1996. október 9-én kelt ítéletével egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg 15 napon belül a felperesnek 36.396.000 forintot, és ennek 1994. szeptember 1-jétől a kifizetésig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő kamatát, továbbá 200.000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felperes vagylagos kereseti kérelmei közül az első négy a Gt. 27. §-ának (1)bekezdésében felsorolt feltételek hiánya miatt alaptalan; a kereseti kérelemben megjelölt okból a szindikátusi szerződés semmissége, illetve érvénytelensége sem állapítható meg; a feltűnő értékaránytalanságra, illetve az elállásra való hivatkozással előterjesztett kereseti kérelem pedig a szindikátusi szerződésre nézve nem is értelmezhető.
A felperes vagylagos kereseti kérelmei közül az ötödik részben megalapozott. Az alapító okirat értelmében a kamatozó részvény után a kamat mindenképpen megilleti a felperest. Ugyanakkor a szindikátusi szerződés III/2. pontja szerint a II. r. alperes vállalta, hogy amíg az I. r. alperes saját forrásai nem elegendőek ennek fizetésére, a felperes részére a kamatot ő fizeti. Így az I. r. alperes fizetési kötelezettsége az alapító okirat alapján, a II. r. alperesé pedig a szindikátusi szerződésben foglaltak értelmében fennáll. Megalapozatlanul hivatkoztak az alperesek a Ptk. 281. §-ára, mert a perbeli esetben nincs kölcsönös szolgáltatás, az I. r. alperes egyoldalú fizetési kötelezettsége a Gt. 245. §-ának (2) bekezdésén alapszik. A felperes azonban az 1996-os évre felszámított kamatot azért nem követelheti, mert ez csak 1997 májusában, a mérleg elfogadását követően válik esedékessé.
A felperes az ítélet elleni fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását. Elsődlegesen kérte annak megállapítását, hogy a II. r. alperessel kötött társasági szerződés és szindikátusi szerződés lehetetlenült. Ennek következtében a szerződések megszűntek, így a megszűnés jogkövetkezményeit kérte alkalmazni, mert a szindikátusi szerződésben rögzített célok nem teljesültek.
A másodlagos fellebbezési kérelem a I. r. alperest létrehozó társasági szerződés, illetve a szindikátusi szerződés érvénytelenségének megállapítására és annak következtében a felperes, illetve a II. r. alperes által szolgáltatott ingatlanok eredeti tulajdonosok részére történő visszaadására irányult. Vitatta, hogy érvénytelenségre kizárólag a Gt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján hivatkozhatna. E szerződések érvénytelensége - álláspontja szerint - a Ptk. 1. és 4. §-ai alapján is fennáll.
A harmadlagos kérelme a marasztalási összeg 41.413.416 forinttal történő felemelésére irányult. Vitatta, hogy az 1996-os évre járó kamat az elsőfokú bíróság által megjelölt időpontban illetné csak meg. Utalt arra, hogy a szindikátusi szerződés III/2. pontja értelmében a II. r. alperesnek ezt az összeget meg kell előlegeznie.
A szindikátusi szerződés feltűnő értékaránytalansága jogcímére alapított negyedik kereseti kérelmével kapcsolatos bírói döntést a fellebbezésével nem támadta.
Az ítélet ellen az alperesek is fellebbezést nyújtottak be. Az I. r. alperes azért kérte a kereset elutasítását, mert álláspontja szerint a Ptk. 281. §-ának alkalmazási feltételei fennállnak. Ezért a felperes egyetlen forrásból származó jövedelmét a jövőbeni, előreláthatóan behajthatatlan követelésének biztosítására, az I. r. alperes jogosan tartja vissza.
Az I. r. alperes a másodfokú tárgyaláson módosított fellebbezésében - mivel vitatta a felperest megillető kamat összegszerűségét - a marasztalása összegének leszállítását, 101.797.309 forint erejéig az őt - az I. r. alperest - megillető visszatartási jog megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes által apportált ingatlanra a jogszavatosság és a kárenyhítés szabályainak alkalmazásával összesen 101.797.309 forint erejéig vezetett foglalásra tekintettel, az I. r. alperes jogosan tartotta vissza a felperest megillető részvényekre eső kamatokat.
A II. r. alperes a fellebbezésében előadta, hogy 1993-tól kezdődően, folyamatosan, eltérő időpontokban, évente több részletben a felperesnek különböző, annak működéséhez szükséges pénzösszeget átutalt. Az átutalások összege magasabb, mint amit a felperes a követelésének érvényesítésekor figyelembe vett. A II. r. alperes azért is kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, mert álláspontja szerint, a szindikátusi szerződésből nem következik az I. r. alperes kamatfizetési kötelezettségének részéről történt átvállalása. Kizárólag a beruházási költségek megelőlegezését vállalta, de azt is csak addig, amíg arra az I. r. alperes forrásai nem nyújtanak fedezetet. Az I. r. alperes azonban már nem fedezethiány miatt nem teljesít. Utalt arra is, hogy a lehetetlenülés szabályai a Gt. 46. §-ában foglaltakra tekintettel nem alkalmazhatók.
A felperes fellebbezése a szindikátusi szerződés és az I. r. alperes létrehozásáról szóló alapító okirat érvénytelenségének, illetve lehetetlenülésének megállapítása, valamint az ebből eredő jogkövetkezmények levonása iránt előterjesztett keresetet elutasító ítélet tekintetében alaptalan. A kamatozó részvények után járó kamatfizetésről szóló ítéleti rendelkezést érintő felperesi, illetve alperesi fellebbezések ezzel szemben az alábbiak szerint részben megalapozottak.
I/1. Helyesen utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a kereset benyújtásának időpontjára tekintettel alkalmazandó, többször módosított 1988. évi VI. tv. (Gt.) 27. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételek hiányában az I. r. alperesi társaság cégbejegyzését követően az alapító okirat érvénytelenségére nem lehet hivatkozni. E sajátos, a gazdasági élet és a forgalom biztonsága érdekében megfogalmazott szabályokra tekintettel, nincs mód arra, hogy a felperes által a Ptk.-nak a fellebbezésében felhívott 1. és 4. §-ában írt általános jogelvek alkalmazásával a bíróság az alapító okirat érvénytelenségét a Gt. 27. §-ának (1) bekezdésében nem szereplő egyéb okból vizsgálja.
Az elsőfokú eljárás során az alperesek által benyújtott alapító okirat, illetve a cégbejegyzést elrendelő végzés alapján megállapítható, hogy az I. r. alperes létrehozásáról szóló, az alapítók törvényes képviselői által aláírt okirat, a Gt. 21. §-a (1) bekezdésének a)-e) pontjában felsorolt adatokat tartalmazza. Megnevezésre került a három igazgatósági tag, a három felügyelőbizottsági tag, valamint a könyvvizsgáló. A részvények kiállításának hiánya, az apportként rendelkezésre bocsátott ingatlan értékének esetleges csökkenése az alapító okirat érvénytelenségének megállapítását a fent kifejtett indokok alapján, törvényes lehetőség hiányában, nem teszi lehetővé.
Ugyanezen okból nincs mód az alapító okirat megtámadására feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással sem. Az erre irányuló kereseti kérelmet szintén megalapozottan utasította el az elsőfokú bíróság. Ilyen jogcímen ugyanis a jogerős cégbejegyzést követően a Gt. már idézett rendelkezése alapján az alapító okirat érvényessége peres eljárás során vizsgálat tárgyát nem képezheti.
I/2. A szindikátusi szerződés érvénytelensége megállapításának feltételei szintén nem álltak fenn. Helyesen utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy e szerződés vizsgálata nem választható el az azzal egy időben kötött, lényegében és alapvetően azzal azonos tartalmi elemeket magában foglaló alapító okirattól. E szerződésnek az alapító okirattal azonos társasági jogi jogviszonyokat rendező előírásai sem a Gt., sem pedig a Ptk. szabályaival nem ellentétesek. A beruházásra, a költségek előlegezésére vonatkozó polgári jogi megállapodás pedig a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésében írt feltételek hiányában, szintén nem semmis. Önmagában az esetleges szerződésszegő magatartás, az I. r., illetve a II. r. alperes nem, illetőleg nem szerződésszerű teljesítése a szerződés semmisségének megállapíthatóságát nem eredményezi. Az esetleges nem teljesítésből eredő, szerződésszegő magatartás nem ad alapot a szerződés - feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással történő - érvénytelenségének megállapítására sem.
II/1. Alaptalan az I. r. alperesi alapító okirat lehetetlenülésével kapcsolatos fellebbezési érvelés is. A Gt. 46. §-ának (1) bekezdése meghatározza azokat az okokat, amelyek a gazdasági társaság megszűnéséhez vezetnek. A 46. § (1) bekezdésének b)-g) pontjában felsorolt valamely körülmény bekövetkezése olyan megszűnési ok, amely a társasági szerződés - alapító okirat - külön rendelkezése nélkül is a társaság megszűnését eredményezi. Ezzel szemben a 46. §-a (1) bekezdése a) pontjának megvalósulásához arra is szükség van, hogy a társaság alapokmánya ilyen okot tartalmazzon. Nincs tehát a törvény ezen rendelkezéséből adódóan annak akadálya, hogy az alapítók a társaságot határozott időre hozzák létre, vagy például a társaság céljának meghiúsulását megszűnési okként szabályozzák. A megszűnési oknak azonban az alapító okiratban szerepelnie kell ahhoz, hogy a célzott joghatást kiválthassa. Az I. r. alperest létrehozó okirat azonban nem rendelkezik sem a társaság létrehozásának vagy működésének céljáról, de arról sem, hogy valamely cél vagy eredmény elmaradása a társaság megszűnését vonja maga után.
A Gt. 17. §-a a Ptk. alkalmazását csak akkor és annyiban teszi lehetővé, ha valamely társasági jogviszonyt a Gt. nem szabályoz. Mivel az adott kérdést a Gt. egyértelműen rendezi, a Ptk.-nak a megszűnésre vonatkozó szabályai mint társaság megszűnési okok nem alkalmazhatók.
II/2. A szindikátusi szerződés lehetetlenülésével összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság álláspontja a következő.
A szindikátusi szerződést nevesített szerződésként hatályos jogunk nem szabályozza. Annak fogalmára, létrejöttének, megszűnésének, megszegésének jogkövetkezményeire nem ad eligazítást. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy bár alapvetően polgári jogi szerződésről van szó, de - ha azt gazdasági társaság létesítésére tekintettel kötik meg a cég alapításban részt vevő felek - éppen ezen okból, olyan szorosan kapcsolódik a társasági joghoz, hogy a szindikátusi szerződés értelmezése, a polgári jogi szabályok érvényesülése csak a társasági joggal szoros összefüggésben, ez utóbbinak prioritást adva képzelhető el.
A szindikátusi szerződés a gazdasági társaság alapításában részt vevő (részt vett) felek akaratnyilvánítása, amelyben kifejezésre juttatják, hogy a cég alapítása során, illetőleg létrejöttét követően milyen módon kívánnak együttműködni, és ezen együttműködés keretében mit várnak el egymástól. Személy szerint milyen kötelezettségeket vállalnak, hogy az eredményes gazdálkodást elősegítsék, és milyen jogokat kívánnak maguknak abból a célból, hogy saját gazdasági céljaikat, esetleg a társaságon belüli domináns szerepüket biztosítsák. Amíg tehát a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) a társaság szervezetét és működését, harmadik személyekkel szembeni kapcsolatfelvételének módját, a tagoknak a társasággal szembeni jogait és kötelezettségeit rendezi, a szindikátusi szerződéssel az azt megkötő tagok a társaságon belül egymással szembeni kapcsolatukat, együttműködésüket és elvárásaikat szabályozzák. Ezért a szindikátusi szerződésnek csak addig van értelme és létjogosultsága, amíg a szervezet létezik, mert megszűnése esetében nem marad olyan keret, ahol a vállalt magatartást gyakorolni lehet. Fordítva ez a megállapítás már nem érvényes, mert a szindikátusi szerződésnek közös megegyezéssel való megszüntetése nem érinti sem a társasági szerződést (alapszabályt, alapító okiratot), sem pedig magát a gazdasági társaságot, még abban az esetben sem, ha a szindikátusi szerződésnek voltak társasági jogi elemei, vagy pedig magukban foglaltak olyan rendelkezéseket is, amelyek a társasági szerződésben (alapszabályban, alapító okiratban) is szerepeltek. A szindikátusi szerződés ugyanis többféle jogviszonyt tartalmazhat. Lehetnek olyan elemei, amelyek kifejezetten a társasági jog körébe tartoznak, de lehetnek polgári jogi, munkajogi, versenyjogi stb. vonatkozásai is. A jogviszony megítélésénél és a jogkövetkezmények alkalmazásánál irányadó szempont az, hogy ezen egyéb jogviszonyok milyen szervezeti kereteken belül érvényesülnek.
A felek szindikátusi szerződése az alábbiakat tartalmazza:
- az általánosan megfogalmazott elveken és célokon túl magában foglal olyan rendelkezéseket, amelyek az alapító okiratnak is részei, illetve annak kötelező tartalmi elemei;
- az I. r. alperes által, a jövőben megvalósítandó beruházásban való részvényesi közreműködést tárgyalja;
- és végül a felperes működéséhez szükséges költségek biztosításáról rendelkezik.
A szindikátusi szerződésnek az alapító okirat kötelező tartalmi elemeit is magában foglaló része nyilvánvalóan nem lehetetlenült, mert az I. r. alperes nem szűnt meg, létező jogi személy. A szindikátusi szerződésnek az esetleges lehetetlenülése e jogi tényre nem hat ki, és különösen nem az I. r. alperesnek a Gt-n, illetőleg az alapító okiraton alapuló tulajdonszerzésére.
A korábbiakban kifejtettek szerint a szindikátusi szerződés a szerződésben részes felek közötti együttműködést rendezi, a társaságra kötelezettséget nem ró. A szindikátusi megállapodásnak sem az I., sem az V. része nem szabályozza azt, hogy az általánosságban megfogalmazott célok érdekében a megalakult részvénytársaságnál a részvényesek mikor, milyen módon fogják kezdeményezni a beruházás megvalósításának elhatározását, végrehajtását. Amíg az I. r. alperesi rt. közgyűlése nem dönt a beruházás kérdésében, addig a II. r. alperes kötelezettsége sem áll be a szindikátusi szerződés alapján. Kétségtelenül a társaságban többségi tulajdonnal rendelkező II. r. alperes szerepe meghatározó a részvénytársaság működése és gazdasági döntései szempontjából. A szindikátusi szerződés azonban nem a szükséges döntések meghozatala érdekében való II. r. alperesi eljárást, hanem azt tartalmazza, hogy a társasági döntés után mi módon kell a II. r. alperesnek közreműködnie. Ezért a II. r. alperesnek a szindikátusi szerződésen alapuló kötelezettsége - társasági döntés hiányában - nem állt be, ez azonban nem jelenti azt, hogy a szindikátusi szerződés egyben lehetetlenült volna.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nem állapítható meg a lehetetlenülés a szerződés III/2. pontja esetében sem. Ennek alapján ugyanis teljesítés történt, maga a felperes is e pontra alapította igényét.
A fentieket egybevetve nem volt mód a szerződés lehetetlenülésének a megállapítására, így különösen nem az apportált ingatlanoknak az eredeti tulajdonosaik, a felperes, illetve a II. r. alperes részére történő visszaadására. A tulajdonosváltozást ugyanis nem a szindikátusi szerződés, hanem az alapító okirat hozta létre. Magának a társaságnak a megszűnése esetén pedig, a megszűnés elhatározását követően, végelszámolásnak vagy felszámolási eljárás lefolytatásának lenne helye. Felosztásra a megmaradt vagyon kerülne, ami nem feltétlenül az alapításkor rendelkezésre bocsátott vagyontárgyak természetben való visszajuttatását jelentené.
Bár az elsőfokú bíróság, a szindikátusi szerződés lehetetlenülésének megállapítására irányuló kereseti kérelmet elutasító ítéleti rendelkezését részleteiben nem indokolta meg, érdemi döntése azonban ebben a részben is helytálló, ezért a Legfelsőbb Bíróság - a kifejtett indokokra tekintettel - a vagylagosan előterjesztett kereseti kérelmek közül az első, a második és a harmadik kérelemre vonatkozó elsőfokú bírósági döntést a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta, míg a negyedik kérelem tekintetében hozott döntést - fellebbezés hiányában - nem érintette.
III. Alaptalannak találta a Legfelsőbb Bíróság az I. r. alperes fellebbezését az őt marasztaló ítéleti rendelkezéssel szemben. Azt a tényt az I. r. alperes sem vitatta, hogy a felperest - részvénye alapján - 31,43%-os kamat illeti meg, és ezt évente az infláció hivatalos mértékével változtatni kell (alapító okirat 8.1.2 pontja). Nem vitatta az inflációs ráta mértékét sem. A kamat összegébe beszámította ugyanakkor a II. r. alperes általi részteljesítéseket, amelyet a felperes elfogadott és II. r. alperes nem kifogásolt. Az ezen számítások után még fennmaradó, és az I. r. alperest terhelő kamatkülönbözet mértékét az elsőfokú eljárás során vitatta ugyan - állítása szerint többet fizetett a II. r. alperes, mint amennyit a felperes elszámolt -, de erre a törvényes határidőn belül benyújtott fellebbezésében nem tért ki. Az elsőfokú bíróság ítéletének a marasztalásra vonatkozó rendelkezését összegszerűségében nem támadta.
A Pp. 247. §-ának (2) bekezdése értelmében a fellebbezési kérelmet az elsőfokú ítéletnek fellebbezéssel nem érintett részére nem lehet kiterjeszteni, ezért az utóbb előterjesztett, az összegszerűséget is vitató fellebbezést nem lehetett figyelembe venni.
Az I. r. alperes egyébként a teljesítést - a módosított fellebbezése szerint - azzal az indokkal tagadta meg, hogy a felperest a jelzálogjoggal terhelt ingatlan tekintetében jogszavatosság terheli. A folyamatban lévő végrehajtási eljárás miatt ugyanakkor az ingatlant a saját kárenyhítési kötelezettségének teljesítése miatt tehermentesítenie kell. A fellebbezésben is hivatkozott visszatartási jog indokainak a megváltoztatása a Pp. 247. §-a (2) bekezdésének második mondata alapján megengedett ugyan, az I. r. alperesnek ez a védekezése azonban alaptalan.
Az I. r. alperes által hivatkozott Ptk. 370. §-ának (1) bekezdése alkalmazására nincs lehetőség. A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében kifejtette, hogy az apportálás - bár tulajdonosváltozást idéz elő - nem értékelhető adásvételi szerződésként vagy az adásvételi szerződés különös nemeként. Apportálás esetén ezért nem alkalmazhatók pl. az elővásárlási jog szabályai sem. A jogügylet másfajta jellegére utal az is, hogy az apport "ellenértéke" nem vételár, hanem adott esetben részvény, a kamat pedig a részvény hozama. A Ptk. rendelkezései ezen túlmenően is csak akkor alkalmazhatók, ha a Gt-nek az adott jogviszonyokra nincs különös rendelkezése. A Gt. 22. §-ának (3)bekezdése ezzel szemben speciális szabályt állít fel az apport értékéért való felelősség kimondásával. Ez a kérdés azonban ennek az eljárásnak nem tárgya. Az I. r. alperesnek pedig - a Ptk. 255. §-ának rendelkezése értelmében - beszámítási igénye csak abban az esetben keletkezhetett volna, ha a hitelezőket előzetesen kielégíti.
Alaptalan az I. r. alperesnek a kárenyhítésre történt hivatkozása is. Az I. r. alperes tudott a felperest terhelő tartozásról, tárgyalások is folytak a tartozás átvállalásáról, a megállapodás azonban nem jött létre. Az I. r. alperes állításával ellentétben, nem merült fel olyan adat, amely szerint a hitelezőknek a tartozás kiegyenlítését felajánlotta volna. Amennyiben az I. r. alperes a kamatok kifizetésével nem késlekedik, a felperes már korábban teljesíthetett volna, elkerülve ezzel a tetemes kamatterheket. A Ptk. 4.§-ának (4) bekezdése kimondja, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat.
A Gt. 245. §-ának (2) bekezdése és az - I. r. alperes által egyebekben nem vitatott - alapító okirat 8.1.2 pontja alapján az I. r. alperestől a felperest a részvénye után járó kamat megilleti. A kamat mértékének megállapításánál elfogadta a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, amely szerint az 1996-os évre vonatkozó kamatkövetelés csak a gazdasági évet lezáró közgyűlés után válik esedékessé. Helyesen döntött tehát az elsőfokú bíróság, amikor a kamatnak az 1995. év végéig esedékes, eddig meg nem térült része megfizetésére az I. r. alperest kötelezte. Az elsőfokú ítéletnek ezt a rendelkezését a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján szintén helybenhagyta.
IV. Az alábbiak szerint megalapozottnak találta a Legfelsőbb Bíróság a II. r. alperes fellebbezését.
A szindikátusi szerződés legnehezebben értelmezhető rendelkezése annak III/2. pontja, a II. r. alperes kötelezettségvállalásának mibenléte. A rendelkezés és a felek perbeli jognyilatkozata, valamint a felmutatott okiratok ellentétesek. Nem állapítható meg egyértelműen, hogy a II. r. alperes a felperes működési költségének megelőlegezésére, kamatelőleg fizetésére vagy a kamatok tényleges kifizetésére vállalkozott-e. Ezért nem dönthető el az sem, hogy kötelezettségvállalásának mi a jogcíme, terjedelme, esedékessége, az I. r. alperes kötelezettségével való kapcsolata. Ebből adódóan nem állapítható meg, hogy az I-II. r. alperest az 1995 végéig járó kamatfizetések tekintetében terhelheti-e egyetemleges fizetési kötelezettség. Nem állapítható meg, hogy az 1996-os évre nézve áll-e fenn és milyen mértékű, milyen jogcímű és milyen esedékességű tartozása a II. r. alperesnek a felperessel szemben. Az elsőfokú bíróság erre nézve nem folytatott le bizonyítást, és az ítéletében nem tett eleget a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében írt indokolási kötelezettségének, ezért nem állapítható meg, hogy az alperesek egyetemleges marasztalását mire alapította.
A Pp. 213. §-ának (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a bíróság az egyes kereseti kérelmek felől vagy a kereseti kérelemnek önállóan elbírálható egyes részei felől külön ítélettel (részítélettel) határozzon, ha ebben a vonatkozásban további tárgyalásra nincs szükség. A Legfelsőbb Bíróság elbírálhatónak tartotta a kereseti és ezzel összefüggésben a fellebbezésben foglalt - az alapító okirat és a szindikátusi szerződés érvénytelenségével, lehetetlenülésével kapcsolatos - kérelmeket, illetőleg az I. r. alperes kamat megfizetésére vonatkozó kötelezettségét megállapító ítéleti rendelkezéseket. Nem lehet elbírálni azonban a II. r. alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelmet, és további tisztázásra szorul az egyetemlegesség kérdése is.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 213. §-ának (2) bekezdése alapján részítéletet hozott a további bizonyítást nem igénylő kérdésekben (Gfv.X.31.994/1994., BH 1995/4. szám 236. jogeset), és az elsőfokú bíróság ítéletének helyes döntéseit a korábban már felhívott Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. Egyebekben a bizonyítás nagy terjedelmű kiegészítése miatt az elsőfokú bíróság ítéletét a perköltségre is kiterjedően - a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése értelmében - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a körben újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárás költségét a Pp. 252. §-ának (4) bekezdése alapján csak megállapította, annak viseléséről a megismételt eljárás alapján az elsőfokú bíróság fog határozni. (Legf. Bír. Gf.VII.30.058/1997. sz.)