adozona.hu
BH 1998.1.49
BH 1998.1.49
Ha a baleseti járadékos és az üzemi balesetért felelős, felszámolási eljárás alatt álló adós felszámolója nem állapodnak meg a hitelező járadékjellegű követelésének egy összegben való kielégítésében, a bíróság határozatával a hiányzó megállapodást nem pótolhatja. Jogszerűen jár el a felszámoló, ha ilyen esetben egyszeri díjú járadékbiztosítási szerződést köt [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 57. § (1) bek. c) pont, 58. § (1)-(3) bek., 62. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező üzemi balesete következtében havi kártérítési járadékban részesült, melynek folyósítására az adós bányavállalat elleni, a Cégközlöny 1992. június 3-i számában közzétett felszámolási eljárás során az adós felszámolója egyszeri díjazású járadékbiztosítási szerződést kötött az Észak-dunántúli B. Részvénytársasággal. E felszámolási intézkedés ellen a hitelező kifogást terjesztett elő, mely szerint a felszámoló jogellenesen járt el, mert a járadékfizetési kötelezettség átruházását csak ...
BH 1998.1.49 Ha a baleseti járadékos és az üzemi balesetért felelős, felszámolási eljárás alatt álló adós felszámolója nem állapodnak meg a hitelező járadékjellegű követelésének egy összegben való kielégítésében, a bíróság határozatával a hiányzó megállapodást nem pótolhatja. Jogszerűen jár el a felszámoló, ha ilyen esetben egyszeri díjú járadékbiztosítási szerződést köt [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 57. § (1) bek. c) pont, 58. § (1)-(3) bek., 62. § (1) bek.].
A hitelező üzemi balesete következtében havi kártérítési járadékban részesült, melynek folyósítására az adós bányavállalat elleni, a Cégközlöny 1992. június 3-i számában közzétett felszámolási eljárás során az adós felszámolója egyszeri díjazású járadékbiztosítási szerződést kötött az Észak-dunántúli B. Részvénytársasággal. E felszámolási intézkedés ellen a hitelező kifogást terjesztett elő, mely szerint a felszámoló jogellenesen járt el, mert a járadékfizetési kötelezettség átruházását csak az ő írásbeli hozzájárulásával hajthatta volna végre. Az átvállaló rt. vagyona egyébként legfeljebb két évig teszi lehetővé a járadék folyósítását, de a kártérítési járadék munkabérjellegű követelésnek minősül, s azt az esedékességkor ki kellene fizetni.Az elsőfokú bíróság a 28/IV. sorszámú végzésével a hitelező kifogását elutasította. Határozata indokolásában utalt az 1991. évi IL. törvény 58. §-ának (2) bekezdésére, amelynek értelmében a felszámoló a jogosulttal megállapodhat a járadék egy összegben való kielégítésében, megállapodás hiányában viszont a felszámoló köteles a jogosult javára egyszeri díjú járadékbiztosítási szerződést kötni. Az adott ügyben pedig a felszámoló e jogszabálynak megfelelően járt el.
Az első fokon eljárt megyei bíróság végzése ellen a hitelező fellebbezést terjesztett elő. Ebben megismételte a járadékfizetés átengedésével kapcsolatos sérelmét, és - az elsőfokú határozat megváltoztatásával - kérte a felszámolót a járadék egyösszegű megváltására kötelezni. Álláspontja szerint igénye az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének a) kategóriájába tartozik. Sérelmezte, hogy az elsőfokú végzés titkos, hozzá nem férhető kormányhatározatra is hivatkozott indokolásában, kérdésessé tette végül, hogy a B. Részvénytársaság hosszabb távon képes lesz-e járadékát folyósítani.
A felszámoló észrevételeiben az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte, mert szerinte az egyösszegű megváltás csak lehetőség, de arra bírósági úton nem kötelezhető. A jogszabálynak megfelelően eljárva kötötte meg a B. Részvénytársasággal a járadék folyósítására vonatkozó szerződést, mely hosszú távon biztosítja a hitelező javára a járadék fizetését. Rámutatott végül, hogy a hitelezői igény nem a kielégítési rangsor a), hanem a c) kategóriájába tartozik.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság az eljárás adatai alapján helytálló határozatot hozott.
A jelen - 1993. szeptember 2-a előtt - indult felszámolási eljárásban alkalmazandó 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. §-ának (1) bekezdése értelmében a kártérítési járadék a c) pontba sorolandó hitelezői követelés, az 58. § (3) bekezdése szerint pedig a felszámoló a jogosultakkal megállapodhat az 57. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt járadékjellegű követelések egy összegben való kielégítésében, megállapodás hiányában viszont a felszámoló köteles a jogosultak javára egyszeri díjú járadékbiztosítási szerződést kötni.
A hivatkozott rendelkezések alapján tehát téves a jelen ügybeni járadékkövetelés a) kategóriás besorolásával kapcsolatos fellebbezési igény, helytálló ugyanakkor a felszámoló álláspontja, mely szerint a c) kategóriába tartozó járadékigények megváltása a felek megállapodásától függő olyan lehetőség, amely megállapodás bírósági határozattal nem pótolható, ilyen határozat nem hozható. Megállapodás hiányában viszont a felszámolót maga a csődtörvény kötelezi a járadékbiztosítási szerződés megkötésére, a felszámoló eljárása tehát jogszerű volt. Erre figyelemmel egyébként az elsőfokú végzés által hivatkozott kormányhatározatok rendelkezései nem érvényesülhetnek a jelen eljárásban.
Az egyébként nem vitatható, hogy a járadék hosszabb időtartamon át tartó folyósítása - a jelenlegi gazdasági körülmények között - aggályos lehet, de a felszámoló a járadékot a felszámolási eljárás befejezését követően egyébként sem folyósítaná, ugyanakkor a Cstv. 62. §-ának (1) bekezdése értelmében az 57. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti járadékkövetelésekért - bizonyos keretek között - az állam is felelősséggel tartozik.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogszerű végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A hitelező fellebbezése alaptalannak bizonyult, ezért a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján tartozik az államnak megtéríteni a tárgyi illetékfeljegyzési jog miatt le nem rótt, a módosított 1990. évi XCIII. törvény 47. §-ának (3) bekezdésében írt mértékű fellebbezési illetékből álló másodfokú eljárási költséget. (Legf. Bír. Fpk.VIII.32.821/1995. sz.)