adozona.hu
BH 1998.1.48
BH 1998.1.48
A felszámoló által az adós gazdálkodó szervezet iratainak megőrzésével kapcsolatban végzett tevékenysége ellen benyújtott kifogás elbírálásánál irányadó szempontok [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 53. §, 1991. évi XVIII. tv. 87. § (1) és (2) bek., 45/1958. (VII. 30.) Korm. r. 1. § (2) bek., 4. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet elleni felszámolási eljárás közzétételére a Magyar Közlöny 1992. évi 63. számában 1992. június 18-án került sor. Az eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az APEH megyei igazgatósága a felszámolónak a gazdálkodó szervezet iratainak megőrzésére irányuló tevékenységével (Cstv. 53. §) kapcsolatban 1995. március 17-én kifogást terjesztett elő, melyben sérelmezte, ...
BH 1998.1.48 A felszámoló által az adós gazdálkodó szervezet iratainak megőrzésével kapcsolatban végzett tevékenysége ellen benyújtott kifogás elbírálásánál irányadó szempontok [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 53. §, 1991. évi XVIII. tv. 87. § (1) és (2) bek., 45/1958. (VII. 30.) Korm. r. 1. § (2) bek., 4. § (1) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet elleni felszámolási eljárás közzétételére a Magyar Közlöny 1992. évi 63. számában 1992. június 18-án került sor. Az eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.Az APEH megyei igazgatósága a felszámolónak a gazdálkodó szervezet iratainak megőrzésére irányuló tevékenységével (Cstv. 53. §) kapcsolatban 1995. március 17-én kifogást terjesztett elő, melyben sérelmezte, hogy a felszámoló az adós gazdálkodó szervezet iratainak megőrzésére a B. I. Kft-vel kötött szerződést, és a megbízott 31.104.000,-Ft + áfa számláját a felszámoló kifizette. Álláspontja szerint a négyzetméterenként meghatározott tárolási díj összege, valamint az őrzési idő 8 évben történő meghatározása túlzott, mert az 1991. évi XVIII. törvény 87. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel az őrzési idő 5 év. A leszámlázott - felszámolási költségként figyelembe veendő - összeg indokolatlan módon és mértékben csökkenti a hitelezői igények kielégítésére fennálló vagyont.
Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogást elutasította. Döntésének indoka szerint az eljárás során a felszámoló megfelelően bizonyította, hogy az általa felszámított és átutalt összeg nem a legmagasabb kategóriába tartozik. A felszámolás alatt álló adós gazdálkodó szervezet az ország egyik legnagyobb vállalata volt, és így nagy mennyiségű megőrzendő irattal rendelkezik. Ezek feldolgozása meghaladja a felszámoló saját hatáskörében elvégezhető munkáját, mert ehhez megfelelő szakképzettség és személyi állomány szükséges. Azt maga a kifogást tevő sem vitatta, hogy a felszámolónak az általa előadott mennyiségű iratanyag őrzéséről kell gondoskodnia. Az irat megőrzési idejének meghatározása sem kifogásolható, mert a kifogásban hivatkozott törvény csak a számviteli bizonylatok megőrzésére vonatkozóan tartalmaz 5 éves őrzési időt, a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet irattári anyagának azonban csupán egy része esik a számviteli törvény hatálya alá, ezen túlmenően még egyéb más olyan iratai is vannak, amelyeknek megőrzéséről gondoskodnia kell.
A Művelődési és Közoktatási Minisztérium Levéltári Osztályának a kifogást tevő által becsatolt átiratából az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felszámolás alatt lévő cégek iratainak selejtezésére és bértárolására alakult magánvállalkozások által felszámítható őrzési és irattározási díjakat "általában mindenütt a kereslet-kínálat viszonyai alapján kialkudott vagy kialakított feltételek szabják meg". Ehhez képest - a felszámoló által csatolt magánvállalkozások árajánlatait figyelembe véve - a felszámoló eljárása nem kifogásolható.
A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben a végzés megváltoztatását kérte kifogása szerint. Fellebbezése indokaként hivatkozott arra, hogy a felszámoló 1620 fm irat selejtezéséről állított ki számlát, s úgyszintén 1620 fm irat őrzéséről. "A selejtezési tevékenység, illetve annak folyóméter nagyságrendje ellentmondásban áll egymással." Hivatkozott arra, hogy a megbízott a tevékenység elvégzéséhez két további alvállalkozót alkalmazott, ezek indokolatlanul megnövelték a felszámolási költségeket. Továbbra is kifogásolta a 8000,-Ft/folyóméter/év összegű díjat. E körben a felszámoló állítása bizonyítására becsatolt 4 db írásbeli ajánlatból egyre vonatkozóan állította, hogy az fiktív. Sérelmezte az őrzési időnek 8 évben való egységes meghatározását is, melyet a törvény nem ír elő.
A felszámoló a fellebbezésre adott észrevételeiben a végzés helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helyes az arra alapított jogi döntése is. A kifogást előterjesztő hitelező fellebbezésében olyan tényre vagy jogi érvre nem hivatkozott, amely a végzés megváltoztatására alkalmas lenne.
Téves a fellebbezésnek az az állítása, hogy a felszámoló 1620 fm irat selejtezéséről és ugyanilyen mennyiségű irat őrzéséről állított ki számlát. Az 1994. július 28-án kiállított 2. számú számla ugyanis 4850 iratfolyóméter anyag rendezéséről szól, míg az 1994. október 11-én kiállított 8. sorszámú számla 1620 fm irattárolás ellenértékét tartalmazza. A megbízási szerződésből pedig kitűnik, hogy a felszámoló az irattári anyag szabályszerű rendezéséért a díjat 1.400,-Ft+áfa/iratfolyóméterben határozta meg, míg az iratanyagok tárolási díja évi 2.400,-Ft+áfa/iratfolyóméter. Ehhez képest a fellebbezésben hivatkozott 8.000,-Ft folyóméterenkénti és évenkénti díjazásra utalás tévedésen alapul.
A felszámoló által beszerzett igazolások hitelességét a hitelező indokolatlanul vonja kétségbe. A vonatkozó okiratokat cégszerű aláírással az ilyen igazolás, illetve tájékoztatás kiadására jogosult személyek (igazgató, igazgató-helyettes, illetve vezérigazgató és ügyvezető igazgató) adták. Az igazolások tartalmából az is kitűnik, hogy általában 10 éves őrzési időt célszerű számítani. A közölt iratőrzési, illetve -kezelési díjak általában jelentősen meghaladták a megbízási szerződésben az adós gazdálkodó szervezet felszámolója által elfogadott díjakat.
Az elsőfokú bíróság arra is helyesen következtetett, hogy az átlag 8 évben meghatározott őrzési időt sem lehet alappal kifogásolni. A kifogásban hivatkozott adóügyeken kívül - mely iratok őrzési ideje 5 év - az adós gazdálkodó szervezetnél más, lényegesen hosszabb selejtezési idejű iratok is keletkeztek.
Az állami szervek iratainak védelméről és selejtezéséről szóló 45/1958. (VII. 30.) Korm. rendelet rendelkezései az adós gazdálkodó szervezetre is vonatkoznak. E rendelet 1. §-ának (2) bekezdése szerint a szabályozás során a jelen rendelet 2-10. §-ában foglalt rendelkezések szerint kell gondoskodni a politikai, tudományos (történeti), kulturális, gazdasági jelentőségű, továbbá a folyamatos ügyintézéshez hosszabb ideig szükséges iratok őrzéséről és selejtezéséről. A 4. § (1) bekezdése szerint a jegyzékbe felvett iratfajták irattári őrzési idejét a miniszterek és országos hatáskörű szervek vezetői határozzák meg, az őrzési idő azonban az iratok keletkezésétől számított 10 évnél rövidebb nem lehet. Mindezeket is figyelembe véve az egységesen 8 évben meghatározott őrzési idő nem jogellenes, ezért az elsőfokú bíróság kifogást elutasító végzése a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése alapján helyes.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Csongrád Megyei Bíróság 2.Fpk.142/1991. sz.
- Legf. Bír. Fpk.VI.31.819/1995. sz.)