adozona.hu
BH 1997.12.602
BH 1997.12.602
I. A felszámolási eljárás mint totális végrehajtás mintegy megszünteti az ún. egyedi végrehajtási eljárások lefolytatását, az azok tárgyául szolgáló követelések csak a felszámolási eljárás keretében, a felszámolásra vonatkozó speciális jogszabályi feltételek (pl. a kielégítési sorrend) mellett érvényesíthetők [1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) 17. § (3) bek., 27. § (2) bek., 30. § (1) bek. d) és e) pont, valamint (4) bek., 1979. évi 18. tvr., 1994. évi LIII. tv.]. II. A kárpótlási határozatok, illetőleg a kárrende
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós termelőszövetkezet ellen 1991. március 21-én indult s a Magyar Közlöny 1992. március 25-i számában közzétett felszámolási eljárás során az első fokon eljárt megyei bíróság a 87. sorszámú végzésével egyrészt kiegészítette az 1994. február 16-án kelt végzését, másrészt azt kijavította, harmadrészt pedig elbírálta a K. Bank Részvénytársaság hitelezőnek a felszámoló intézkedése elleni kifogását.
A 83. sorszámú végzést azzal egészítette ki, hogy a K. Bank Részvénytársaság hitelező 15 695 ...
BH 1997.12.602 I. A felszámolási eljárás mint totális végrehajtás mintegy megszünteti az ún. egyedi végrehajtási eljárások lefolytatását, az azok tárgyául szolgáló követelések csak a felszámolási eljárás keretében, a felszámolásra vonatkozó speciális jogszabályi feltételek (pl. a kielégítési sorrend) mellett érvényesíthetők [1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) 17. § (3) bek., 27. § (2) bek., 30. § (1) bek. d) és e) pont, valamint (4) bek., 1979. évi 18. tvr., 1994. évi LIII. tv.].
II. A kárpótlási határozatok, illetőleg a kárrendezési hivatalok által lebonyolított árverések a felszámolási eljárásokban nem támadhatók meg, és nem is kifogásolhatók [Ftvr. 26. § (2) bek., 1991. évi XXV. tv., 1992. évi II. tv., Ptk. 120. §].
Az adós termelőszövetkezet ellen 1991. március 21-én indult s a Magyar Közlöny 1992. március 25-i számában közzétett felszámolási eljárás során az első fokon eljárt megyei bíróság a 87. sorszámú végzésével egyrészt kiegészítette az 1994. február 16-án kelt végzését, másrészt azt kijavította, harmadrészt pedig elbírálta a K. Bank Részvénytársaság hitelezőnek a felszámoló intézkedése elleni kifogását.A 83. sorszámú végzést azzal egészítette ki, hogy a K. Bank Részvénytársaság hitelező 15 695 542 Ft és kamatai megfizetése iránti igényét az 1986. évi 11. törvényerejű rendelet (Ftvr.) 30. §-a (1) bekezdésének e) pontjába tartozóként rendelte nyilvántartásba venni, ezt meghaladóan a kiegészítésre irányuló kérelmet elutasította.
A fenti végzés indokolása 2. oldalának nyolcadik sorában írt dátumot (1993. április 25.) 1991. április 25-re javította ki. A bank által 84. sorszám alatt előterjesztett, a zs.-i 02/2., 12., és 0/12. hrsz.-ú, valamint a v.-i 96. hrsz.-ú ingatlanok kárpótlás keretében való értékesítését sérelmező kifogást pedig elutasította.
A határozat indokolása szerint, a K. Bank Részvénytársaság hitelező végrehajtási jogával érintett, a 83. sorszámú végzésben felsorolt ingatlanok vonatkozásában nem állapítható meg, hogy az ingatlanok vásárlása a végrehajtási követelésből történt volna, így az Ftvr. 30. §-ának (4) bekezdése értelmében a követelést nem lehet a jogszabály 30. §-a (1) bekezdésének d) pontjába sorolni, hanem azt a törvényhely (1) bekezdésének e) pontjába tartozóként kell nyilvántartásba venni. A bíróság ezért csak részben adott helyt a bank határozatkiegészítés iránti kérelmében foglaltaknak.
A leírási hibára figyelemmel, a 83. sorszámú végzés kijavítására irányuló kérelmet a bíróság alaposnak találta, s annak megfelelően intézkedett.
A K. Bank Részvénytársaság hitelező kifogását egyfelől azért minősítette alaptalannak a bíróság, mert álláspontja az, hogy nem a felszámoló intézkedése okozta a kifogást előterjesztő sérelmét, a kárpótlásra kijelölt földek értékesítése nem a felszámoló tevékenységi körébe tartozott. Másfelől kifejtette, hogy az 1991. évi XXV. törvény rendelkezései alapján kárpótlásra jogosult személyek jóhiszeműen szereztek tulajdonjogot, ezért a felszámolási eljárás keretében rájuk kiható hatályú döntés nem hozható.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a magyar állam nevében eljáró Pénzügyminisztérium, s az M. B. F. Bank Részvénytársaság mint a K. Bank Részvénytársaság hitelező adóssal szembeni követelésének vevői éltek fellebbezéssel. Abban a támadott végzés megváltoztatását és a hitelezői igénynek az Ftvr. 30. §-a (1) bekezdésének d) pontjába való sorolását, továbbá a termőföldek kárpótlásra történt kijelölésével a hitelezőt ért sérelemnek az Ftvr. 27. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alkalmazásával való orvoslását kérték. Fellebbezésük indokolásában a K. Bank Részvénytársaság hitelező 86. sorszámú bejelentésével egyezően adták elő, hogy időközben a hitelkonszolidációs eljárás során a K. Bank Részvénytársaság a felszámolás alatt álló termelőszövetkezettel szembeni követelését eladta a magyar államnak, valamint az M. B. F. Bank Részvénytársaságnak. Ennek igazolásául csatolták a közöttük 1993. április 5-én létrejött adásvételi szerződést. Tévesnek tartották a megyei bíróság azon okfejtését, amelynek értelmében a jogvitabeli követelést nem zálogjog, hanem "csak" végrehajtási jog biztosította, így azt nem lehet privilegizált igényként kezelni. Véleményük az, hogy a Ptk. 251. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint bírósági határozat alapján akkor keletkezik zálogjog, amikor a jogerős bírósági határozat birtokában a jogosult végrehajtást kér, és ennek során a kötelezett ingóságait lefoglalják, illetve ingatlanaira a végrehajtási jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik. Úgy vélték a fellebbezők, hogy nem helytálló a megyei bíróságnak az Ftvr. 30. §-ának (4) bekezdésére való hivatkozása sem, mivel a jelen esetben nem bankhitelt biztosító jelzálogjogról van szó. Nincs jelentősége ezért annak, hogy az ingatlanok vétele milyen forrás terhére történt. Kifejtették, hogy a jelzálog terjedelme a földrészleteken belüli termőföldek kárpótlásra történt kijelölésével csökkent, ami a hitelezők számára sérelmes, s ezért történt a kifogás előterjesztése a tények ismertté válásakor.
Utaltak arra, hogy - az elsőfokú végzésben írtakkal ellentétben - a földalapok kijelölésére az érdekegyeztető fórumnak nincs, illetve nem volt döntési jogköre. A termőföldnek a különböző tulajdonú földalapok céljára történő elkülönítését az 1992. évi II. törvény 13-27. §-ai alapján a szövetkezetnek, illetve a felszámolónak kellett elvégeznie. A fellebbezők megítélése szerint, a megyei bíróság által beszerzett iratanyag nem elégséges a tényállás tisztázásához, abból nem derül ki, hogy a végrehajtási joggal terhelt ingatlanok miért kerültek kijelölésre. A fellebbezők álláspontja az, hogy az 1991. évi XXV. törvény és az 1992. évi II. törvény alapján történő földkijelölésért a felszámoló tartozik felelősséggel, mert enélkül nem határozható meg a felszámolási eljárás hatálya alá tartozó földvagyon; ezért a felszámoló intézkedése vagy mulasztása okozott hitelezői érdeksérelmet. A Ptk. 120. §-ában foglaltakból következően vitathatónak tartották, hogy a kárpótlásra jogosult árverési vevők szereztek-e tulajdont; s ha igen, teherrel avagy anélkül.
Vitatták a fellebbezők az elsőfokú bíróság azon állásfoglalását, hogy a tulajdonszerzésben érintettekkel szemben a felszámolási eljárásban nem hozható határozat. Arra hivatkoztak, hogy az Ftvr. 27. §-ának (2) bekezdése alapján a kifogásnak való helyt adás esetén az eredeti állapot helyreállítható. Ez azért tartották indokoltnak, mert - véleményük szerint - az ingatlanok jogszabálysértően kerültek kárpótlási árverésre, ezáltal pedig csökkent a felszámolás körébe tartozó vagyon, s a jelzálogos hitelezői követelés kielégítési alapja.
Másodlagosan a felszámolónak arra való utasítását kérték, hogy a Ptk. 253. §-ának megfelelő alkalmazásával a kárpótlási jegyekkel számoljon el.
Az adós termelőszövetkezet, illetve felszámolója, a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A fellebbezés nem alapos.
A megyei bíróság az eljárás adatai alapján érdemben helytálló döntést hozott. Tévedett viszont abban, hogy - a K. Bank Részvénytársaság 86. sorszámú bejelentése ellenére - nem tisztázta a hitelező személyét, a bank eljárási jogképességét. A fellebbezéshez csatolt, 1993. április 5-én létrejött adásvételi szerződést követően a jogvitabeli követelés jogosultjaivá a magyar állam, valamint az M. B. F. Bank Részvénytársaság váltak, emiatt a K. Bank Részvénytársaság 1994. március 10-én már nem terjeszthette volna elő a megyei bíróság 83. sorszámú végzésének kiegészítése, kijavítása iránti kérelmét, továbbá a felszámoló intézkedése elleni kifogását. A követelés új jogosultjai azonban fellebbezésükben - azok tartalma szerint - az eljárásba való belépésre vonatkozó bejelentésnek minősülő nyilatkozatot tettek. Az adós gazdálkodó szervezet, illetőleg annak felszámolója a jogutódok eljárásba való belépését nem ellenezte, a bíróság által számára megküldött, a bejelentést tartalmazó fellebbezésre nem tett észrevételt. A Legfelsőbb Bíróság ezért - az Ftvr. 4. §-ának (4) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 253. §-ának (3) bekezdése alapján eljárva - a magyar állam, valamint az M. B. F. Bank Részvénytársaság hitelezők számára a Pp. 239. §-ára utalással, a Pp. 62. §-a alapján megengedte az eljárásba való belépést. Mivel a jogelőd K. Bank Részvénytársaság az eljárásból való elbocsátását nem kérte, a Legfelsőbb Bíróság e tárgyban nem határozott.
A fentiek folytán az eljárás alanyaivá vált jogutód hitelezők határozatkiegészítés iránti kérelme felől, követeléseiknek a kielégítési rangsorba való állításánál a megyei bíróság helytelen indokolással ugyan, de érdemben helyesen foglalt állást.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében hangsúlyozta, hogy a végrehajtási jog olyan sajátos jog, amely keletkezésében, jogkövetkezményeiben (érvényesítésének módjában) és megszűnésében különbözik a szerződésen, illetve jogszabályon alapuló avagy bírósági határozattal létesített zálogjogtól. A bírósági végrehajtásról szóló korábbi, 1979. évi 18. törvényerejű rendelet, illetve a jelenleg hatályos 1994. évi LIII. törvény a végrehajtási zálogjog kifejezést nem is használja. A végrehajtási jog a végrehajtás második fő szakaszát jelentő foglaláshoz kapcsolódik. Ingatlanvégrehajtás esetén az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett foglalás - elsődleges - jogkövetkezményeként a végrehajtást kérő olyan sajátos joghoz jut, amelynek alapján az ingatlanból magának a végrehajtási eljárásnak a keretében elérheti a követelésének a kielégítését. A vagyoni végrehajtásnak azonban két típusa van: a teljes (totális) és az egyedi (szinguláris) végrehajtás. A totális végrehajtást jelentő felszámolási eljárás az adós vagyonát a maga egészében ragadja meg, és fordítja az adós tartozásainak a kielégítésére. A már megindult teljes végrehajtás az útját állja az egyedi végrehajtási eljárások továbbfolytatásának, és mintegy magába olvasztja azokat. Az adós termelőszövetkezet elleni felszámolási eljárásra irányadó Ftvr. 17. §-ának (3) bekezdése ezt úgy fogalmazza meg, hogy a felszámolási eljárás közzétételekor folyamatban lévő - a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos - végrehajtási eljárásokat fel kell függeszteni. Valójában kizárt ezeknek az eljárásoknak a további folytatása. A felszámolási eljárás megakasztja tehát a bírósági végrehajtásról szóló jogszabály előírásai alapján folyó egyedi végrehajtást, így a foglalás fázisát követő értékesítésre s a követelésnek az Ftvr. rendelkezéseitől eltérő kielégítésére nem kerülhet sor. A felszámolási eljárás közzétételével a végrehajtási jog tartalma úgy módosul, hogy a korábban egyedi végrehajtást kérő hitelező követelése a felszámolási eljárás keretében, az Ftvr.-ben meghatározott kielégítési sorrend alapján elégíthető ki, azaz az egyedi végrehajtási jog megszűnik. A kifejtettekre figyelemmel helytállóan határozott a megyei bíróság akkor, amikor a hitelezők kölcsönszerződésen alapuló követelését az Ftvr. 30. §-a (1) bekezdésének e) pontjába - nem pedig a fellebbezési kérelem szerinti, zálogjoggal biztosított követelések csoportjába - tartozóként rendelte nyilvántartásba venni.
Ugyancsak megalapozottan utasította el az elsőfokú bíróság a hitelezők által a felszámoló intézkedése ellen benyújtott kifogást. Az Ftvr. 26. §-ának (2) bekezdése lehetővé teszi a hitelezők és az adós gazdálkodó szervezet számára, hogy a felszámolónak az eljárás rendjét sértő intézkedése vagy mulasztása ellen kifogással éljenek a felszámolási eljárást foganatosító bíróságnál. Az adott ügyben azonban a kifogásoló hitelezők nem tudtak ilyen konkrét, a felszámoló által tett intézkedést megjelölni. A rendelkezésre álló adatokból kitűnően pedig nem a felszámoló jelölte ki az 1991. évi XXV. törvény előírásai szerinti, kárpótlásra szolgáló földterületeket.
Arra is helyesen hivatkozott a megyei bíróság, hogy sem az 1991. évi XXV. törvény alapján hozott kárpótlási határozat, sem a kárrendezési hivatal részéről lebonyolított árverések a felszámolási nem peres eljárásban nem támadhatók meg, illetve nem kifogásolhatók. A jogutód hitelezők másodlagos fellebbezési kérelme pedig olyan új kérelem, amely előterjesztésének az Ftvr. 4. §-ának (4) bekezdése értelmében megfelelően követendő Pp. 247. §-a gátat szab. Az Ftvr. 26. §-ának (2) bekezdése ugyanis lehetővé teszi a hitelezők képviselője számára azt, hogy az eljárásról tájékoztatást kérjen a felszámolótól. Így mód van a kárpótlási jegyekről való tájékoztatás kérésre is. Amennyiben a felszámoló ezen információadási kötelezettségének nem tesz eleget, mód van újabb kifogás előterjesztésére.
Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését - a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintettel - az indokolás részbeni módosításával, a Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpk. II. 30.342/1995. sz.)
Lábjegyzet
Az 1986. évi 11. törvényerejű rendeletet az 1991. évi IL. törvény 84. §-a hatályon kívül helyezte, rendelkezéseit azonban az annak alapján indult eljárásokban továbbra is alkalmazni kell.
