adozona.hu
BH 1997.11.552
BH 1997.11.552
A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben az egészségbiztosítási pénztár által kiszabott rendbírságot felszámolási költségként kell a hitelezői követelések közé besorolni [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 51. § (3) bek., 57. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen megindult felszámolási eljárásban a megyei egészségbiztosítási pénztár által bejelentett hitelezői igényt az adós felszámolója elismerte, és a módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének e) pontjába sorolta be.
A hitelező a felszámoló intézkedésével szemben előterjesztett kifogásban előadta, hogy követelése a felszámolási eljárás során keletkezett rendbírság kiszabásából eredő költség. Kérte: a bíróság utasítsa a felszámolót arra, hogy...
A hitelező a felszámoló intézkedésével szemben előterjesztett kifogásban előadta, hogy követelése a felszámolási eljárás során keletkezett rendbírság kiszabásából eredő költség. Kérte: a bíróság utasítsa a felszámolót arra, hogy a költséget a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti kategóriába sorolja be.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Álláspontja szerint a rendbírság címén kiszabott 35 000 Ft-os hitelezői követelést nem lehet a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjába sorolni, mert az sem jellegében, sem pedig keletkezésének időpontja tekintetében nem sorolható a felszámolási költségek körébe. A rendbírságot a hitelező az adós gazdálkodó szervezet képviselőjének többszöri mulasztása miatt szabta ki.
Az elsőfokú bíróság végzésében utasította a felszámolót, hogy a kifogásoló által bejelentett 35 000 Ft összegű rendbírság kiszabásából eredő költséget a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti felszámolási költség kategóriába sorolja be, és igazolja vissza. Megállapította, hogy az adós gazdálkodó szervezet képviselőjének mulasztása miatt három alkalommal került sor rendbírság kiszabására a felszámolás időtartama alatt, ezért a rendbírságból eredő követelés a felszámolási költség kategóriájába tartozik. Így a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése alapján a felszámoló részére új intézkedés megtételét írta elő.
A végzés ellen a felszámoló nyújtott be fellebbezést, és abban a végzés megváltoztatását, a hitelezői kifogás elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy felszámolási költségként azokat a költségeket lehet figyelembe venni, amelyek a felszámolási eljárás kezdő időpontja után keletkeztek, továbbá a gazdasági tevékenység befejezését célozták, és a felszámolási eljárás kezdete utáni gazdasági tevékenységből eredtek. A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet képviselője ellen a hitelező azért szabott ki három ízben rendbírságot, mert a felszámolási eljárást megelőző időszakkal kapcsolatosan nem tett eleget a felszámolási időszakot megelőző időre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségének, és a felszámolást megelőző időszak záró ellenőrzését nem segítette elő. Arra való tekintettel azonban, hogy a felszámolási eljárás során az adós képviseleti jogát a felszámoló gyakorolja, álláspontja szerint rendbírságot a képviseleti jogot ellátó felszámolóval szemben lehetett volna a hitelezőnek kiszabnia, minthogy azonban a felszámoló mulasztást nem követett el, vele szemben rendbírság kiszabásának helye nem volt. Az a tény, hogy a rendbírságot kiszabó határozatok a felszámolási eljárás időtartama alatt keletkeztek, nem alapozza meg azt, hogy a rendbírság felszámolási költségként kerüljön nyilvántartásba.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást a becsatolt bizonyítékok alapján, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg, és helytálló az arra alapított jogi döntése is. Fellebbezésében a felszámoló olyan új tényre vagy jogi érvre nem hivatkozott, amely az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatására alkalmas lenne, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - utalással a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésére is - helyes indokaira tekintettel hagyta helyben.
Ami a felszámoló fellebbezésében írtakat illeti, a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a hitelező részéről eljáró ellenőrök a felszámolás alá került gazdálkodó szervezetnél az átfogó ellenőrzés végzése során nemcsak a felszámolási eljárás kezdetét megelőző, hanem az azt követő időszakot is vizsgálták. Megállapítható, hogy rendbírságok kiszabására a felszámolás közzétételét követő mulasztások (egyeztetésről való távolmaradás, akadályoztatás közlésének elmulasztása stb.) miatt került sor. Emiatt az ellenőrzés akadályozása, illetve az adatszolgáltatási kötelezettség megszegése a felszámolási eljárás kezdetét követő időszakot is érinti, tehát a felszámoló helytelen jogértelmezéssel jutott arra a következtetésre, hogy a felszámolás időtartama alatt kiszabott rendbírság felszámolási költségként nem vehető figyelembe.
Az illetékről szóló módosított 1990. évi XCIII. törvény (It.) 62. §-a (1) bekezdésének i) pontja folytán a felszámolási eljárásban a feleket illetékfeljegyzési jog kedvezménye illeti meg. A felszámoló fellebbezésén az It. 47. §-ának (3) bekezdésében meghatározott mértékű fellebbezési eljárási illetéket lerótta. Eredménytelen fellebbezésére tekintettel az It. 64. §-a értelmében alkalmazandó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság úgy rendelkezett, hogy a lerótt fellebbezési eljárási illetéket a fellebbező maga viseli. (Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 5. Kif. 92/1995. sz.-Legf. Bír. Fpk. VI. 33.445/1995. sz.)