adozona.hu
BH 1997.11.550
BH 1997.11.550
I. A cég - felszámolása következtében - csak a cégbíróság jogerős, a cég törlésére vonatkozó végzésével szűnik meg; a cég nevében eljárásra jogosultak tehát a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó és a felszámoló kijelölését tartalmazó bírósági határozat ellen fellebbezéssel élhetnek [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 6. § (2) bek., 26. § (1)-(2) bek., 27. § (1) bek. a) pont, 27/A. § (1) bek., 34. §, Pp. 48. §]. II. A hitelező követelése csak akkor tekinthető az adós által "vitatottnak", ha azt az adós már a
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós ellen a korábbi hitelezője, a B.-i Takarmányipari Kft. kérelme alapján 1994. május 9-én 39/1994. számon felszámolási eljárás indult. Az eljárás során 1994. november 15-én az adós egyezségi ajánlatot tett e hitelezőnek azzal, hogy a kimutatott 793 688 Ft összegű tartozás 50%-át 1994. november 20-ig, a fennmaradó összeget pedig december 31-ig vállalta kiegyenlíteni. Kérte, hogy a hitelező a kamattól tekintsen el, és hogy a felszámolási eljárás kezdeményezése iránti kérelmét vonja vissza...
BH 1997.11.550 I. A cég - felszámolása következtében - csak a cégbíróság jogerős, a cég törlésére vonatkozó végzésével szűnik meg; a cég nevében eljárásra jogosultak tehát a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó és a felszámoló kijelölését tartalmazó bírósági határozat ellen fellebbezéssel élhetnek [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 6. § (2) bek., 26. § (1)-(2) bek., 27. § (1) bek. a) pont, 27/A. § (1) bek., 34. §, Pp. 48. §].
II. A hitelező követelése csak akkor tekinthető az adós által "vitatottnak", ha azt az adós már a felszámolási eljárásról való tudomásszerzése előtt vitássá tette [Cstv. 27. § (1) bek. a) pont, 27. § (2) bek. a) pont].
Az adós ellen a korábbi hitelezője, a B.-i Takarmányipari Kft. kérelme alapján 1994. május 9-én 39/1994. számon felszámolási eljárás indult. Az eljárás során 1994. november 15-én az adós egyezségi ajánlatot tett e hitelezőnek azzal, hogy a kimutatott 793 688 Ft összegű tartozás 50%-át 1994. november 20-ig, a fennmaradó összeget pedig december 31-ig vállalta kiegyenlíteni. Kérte, hogy a hitelező a kamattól tekintsen el, és hogy a felszámolási eljárás kezdeményezése iránti kérelmét vonja vissza. A hitelező az adós egyezségi ajánlatát elfogadta, és 1994. december 12-én bejelentette, hogy mivel az adós a tőketartozás felét megfizette, a kérelmét visszavonja. Az elsőfokú bíróság 1995. január 18-án kelt és február 16-án jogerőre emelkedett végzésével az eljárást megszüntette.Az F. Kereskedelmi és Gazdasági Szolgáltató Kft. hitelező 1994. december 22-én engedményezési szerződést kötött a korábbi hitelezővel, a B.-i Takarmányipari Kft.-vel. A szerződés 1. pontja szerint a jelenlegi hitelező engedményesként megvásárolja a korábbi hitelező, az engedményező által felajánlott, az engedményező adósai által elismert követeléseket. A szerződés szerint: "A követelések az 1. számú mellékletben felsorolt kötelezettekkel szemben állnak fenn....", az 1. számú mellékletben pedig többek között szerepelt az adós is. A szerződés 3. pontjában az engedményező vállalta, hogy a követelések engedményezéséről a kötelezetteket értesíti.
Ezt követően 1995. február 21-én a hitelező felszólította az adóst tartozása rendezésére, az adós pedig az 1995. február 28-án kelt válaszlevelében a következőket írta: "felajánljuk Önnek, hogy a követelés felét kitevő összeget megfizetünk Önök részére.... április 15-ig készpénz formában".
A hitelező 1995. március 8-án benyújtott kérelmében kérte a felszámolási eljárás megindítását az adóssal szemben, mert az a nem vitatott tartozását az esedékesség időpontjáig nem egyenlítette ki.
Az elsőfokú bíróság végzésével megállapította az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét, és elrendelte a felszámolását, felszámolónak a V. Tanácsadó és Szervező Kft. felszámoló szervezetet jelölve ki.
A végzés ellen az adós fellebbezést nyújtott be, melyben a tartozást is és a fizetésképtelensége megállapítását is vitatta.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Megállapította, hogy a felszámolási eljárás a módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.)* rendelkezései alapján folyik. A hivatkozott jogszabály 27. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha az nem vitatott tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlíti ki. Rámutatott arra is, hogy az adós a hitelező követelésének jogalapját és összegszerűségét a felszámolási eljárás előtt nem vitatta, a felszámolási eljárás során pedig a részletezett hitelezői nyilatkozatra bírói felhívás ellenére észrevételt nem tett, és nem tudta bizonyítani azt, hogy tartozását a hitelezőnek vagy az eredeti jogosultnak megfizette volna.
A jogerős végzéssel szemben az adós - korábbi jogi képviselője útján - felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyben a jogerős végzés megalapozatlanságára és időelőttiségére hivatkozva, annak hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint sem az első-, sem a másodfokú bíróság az adós fizetésképtelenségének vizsgálatát érdemben nem folytatta le, illetve nem vizsgálta "azt a körülményt, hogy az engedményezett hitelező a fizetésképtelenség megállapításához szükséges feltételeket teljesítette-e". Kifejtette, hogy a kérelem benyújtása "függetlenül az engedményező aktustól, a feltételek megléte esetén is az engedményező B.-i Takarmányipari Kft.-t illethette volna meg". Erre és a Cstv. 26. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva állította, hogy a megtámadott végzés idő előtti és megalapozatlan. A hitelező a felszámolási eljárás megindítását megelőzően a törvényben meghatározott feladatait nem teljesítette, "az engedményezett hitelező az adós részére számlát nem készített, azt el nem juttatta, illetve előzetesen a banki műveletek közbeiktatásával követelését nem kísérelte meg érvényesíteni".
A hitelező ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felszámolási eljárást kezdeményező kérelme sem nem idő előtti, sem nem megalapozatlan, mert az adóst a korábbi hitelező az engedményezés tényéről értesítette, az adós és a jelenlegi hitelező között egyezség nem jött létre, és az adós nem teljesített a korábbi hitelezővel szemben vállalt időpontig. Olyan jogszabályi előírás pedig nincs, hogy engedményezés esetén az új jogosultnak ismételten számlát kellene kiállítania.
Az eljárás során az adós felszámolója bejelentette, hogy a jogi képviselő részére meghatalmazást nem adott, a cég képviseletében pedig az adós volt ügyvezetője nyilatkozatot nem tehet, ezért vitatta a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő adós perképességét.
A nyilvános tárgyaláson - szabályszerű idézés ellenére - a felek nem jelentek meg.
A felülvizsgálni kért határozat nem jogszabálysértő.
Az adós felülvizsgálati legitimációjával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja a következő: a Cstv. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében az adós felszámolását a bíróság végzéssel elrendeli, ha megállapítja az adós fizetésképtelenségét, és - a 27/A. §-ának (1) bekezdése szerint - ebben az esetben a felszámolást elrendelő végzésben kijelöli a felszámolót. Ezt követi a felszámolás lefolytatása. Adott eseten az adós a fizetésképtelenség megállapítását és a felszámolás elrendelését sérelmezi, vagyis a Cstv. 22-27/A. §-ában szabályozott rendelkezéseknek - a felszámolási eljárás megindítása folytán történt - megsértését állítja. Csak ezt követően kerülhet sor a Cstv. 28-62. §-aiban szabályozott felszámolási eljárás lefolytatására. Ekkor a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatokat már valóban csak a felszámoló tehet, de ennek ellenére az adós gazdálkodó szervezet ügyintéző és képviselő szervei nem szűnnek meg a felszámolás kezdő időpontjában. Jogosultságaik és működési lehetőségeik azonban - a Cstv. 34. §-ában írtak szerint - a minimumra korlátozódnak. A felszámolásra kerülő cég tehát mindaddig létezik, amíg - a felszámolási eljárás végén - a bíróság nem rendelkezik a jogutód nélküli megszűnéséről és ezt követően a cégbíróság a cég törléséről. Mint jogalany csak a törlésről szóló végzés jogerőre emelkedésekor szűnik meg.
A fentebb hivatkozott rendelkezések összevetéséből az következik, hogy a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 48. §-a értelmében mindaddig, amíg a cég jogképességének hiányát a bíróság jogerősen - adott esetben a cég törlésével - meg nem állapítja, az rendelkezik eljárási jogképességgel. A felszámolási eljárás megindítása után tehát az adós cég köteles nyilatkozni a hitelező kérelmére, a fizetésképtelenséget megállapító végzés ellen jogosult fellebbezéssel élni, rendkívüli jogorvoslati jogát pedig e körben jogszabály nem tiltja, és nem is korlátozza. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az adós felülvizsgálati kérelmét érdemben bírálta el.
Érdemben azonban a felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az adós a korábbi felszámolási eljárásban tett egyezségi ajánlatát, amelyben tartozása második felének 1994. december 31. napjáig történő kiegyenlítését vállalta, nem tartotta be. A jelen felszámolási eljárást megelőzően ezt a tartozását nem vitatta, csupán egyezségi ajánlatot tett a hitelezőnek, melyet az nem fogadott el. Mindezekre figyelemmel helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, és az azt helybenhagyó végzésében helyesen döntött a másodfokú bíróság, amikor a Cstv. 27. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az adós fizetésképtelenségét megállapította, és a felszámolását elrendelte. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében már hangsúlyozta, hogy amennyiben az adós a hitelezői kérelemről történt bírósági értesítést követően vitatja a követelést, a bíróság vizsgálatának (a bizonyítási eljárásnak) azt kell tisztáznia, hogy az adós ezt megelőzően is vitatta-e a tartozás fennállását. Csak akkor minősül a Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglaltakkal ellentétesnek, vitatottnak a követelés, ha az adós már a felszámolási eljárásról való tudomásszerzése előtt vitássá tette azt. Helytállóan állapította meg a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság azt, hogy az adós a felszámolási eljárás előtt a követelést nem vitatta és azt is, hogy az eljárás során pedig - amikor a tartozást már vitatta - nem igazolta, hogy azt a hitelezőnek vagy az eredeti jogosultnak, illetve az engedményes jelenlegi hitelezőnek megfizette volna.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróságnak a jogszabályoknak megfelelő, érdemben helyes döntését a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. X. 32.232/1996. sz.)
* Az 1991. évi IL. törvény egyes rendelkezéseit az 1993. évi LXXXI. törvény rendelkezései módosították, de a hivatkozott rendelkezéseket az új törvény hatálybalépése előtt indult eljárásokban továbbra is alkalmazni kell.