adozona.hu
BH 1997.11.543
BH 1997.11.543
I. Ha a cégbejegyzés előtt megindul a gazdasági társaság működése, a társaság neve alatt létrejött biztosítási szerződés alapján beállhat a biztosító helytállási kötelezettsége, feltéve hogy a társaság vagy annak valamelyik tagja a biztosításidíj-fizetési kötelezettséget teljesítette. A társaság nevében fellépő bármely tag részére teljesíthet a biztosító, ez az összes többi tagra is kihat [1988. évi VI. tv. 17. §, 25. § (1) bek., Ptk. 334. §, 335. § (1) bek.]. II. Ha a jogosult az elsőfokú eljárásban a "sze
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2 090 509 Ft-ot, ebből 391 046 Ft után 1992. augusztus 15-étől, 1 699 463 Ft után 1994. február 16-ától a kifizetésig járó - a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő - késedelmi kamatát és 5000 Ft részperköltséget, az államnak pedig 15 000 Ft eljárási illetéket. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította, és a felperest 118 000 Ft részperköltség, valamint 285 000 Ft eljárási illeték megfizetésére köte...
BH 1997.11.543 I. Ha a cégbejegyzés előtt megindul a gazdasági társaság működése, a társaság neve alatt létrejött biztosítási szerződés alapján beállhat a biztosító helytállási kötelezettsége, feltéve hogy a társaság vagy annak valamelyik tagja a biztosításidíj-fizetési kötelezettséget teljesítette. A társaság nevében fellépő bármely tag részére teljesíthet a biztosító, ez az összes többi tagra is kihat [1988. évi VI. tv. 17. §, 25. § (1) bek., Ptk. 334. §, 335. § (1) bek.].
II. Ha a jogosult az elsőfokú eljárásban a "szerződés teljesítését" követeli, a másodfokú eljárásban már nem változtathatja át keresetének jogcímét "szerződésszegéssel okozott kár" megtérítésére [Pp. 146. § (1) bek., 247. § (1) bek. a) pont].
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2 090 509 Ft-ot, ebből 391 046 Ft után 1992. augusztus 15-étől, 1 699 463 Ft után 1994. február 16-ától a kifizetésig járó - a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő - késedelmi kamatát és 5000 Ft részperköltséget, az államnak pedig 15 000 Ft eljárási illetéket. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította, és a felperest 118 000 Ft részperköltség, valamint 285 000 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte.Ítéletének indokolásában tényként állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a peres felek között 1992. március 6-án tűzkárra is kiterjedő vagyonbiztosítási szerződés jött létre. A biztosított vendéglátó-helyiségben 1992. március 17-én tűz ütött ki. A közveszélyokozás alapos gyanúja miatt indult nyomozást 1992. július 17-én szüntette meg a nyomozó hatóság. A felperes kárbejelentése nyomán kárfelvételi jegyzőkönyv nem készült. A felperes keresetének benyújtása után, 1994 februárjában az alperes három részletben összesen 2 741 554 Ft biztosítási összeget kifizetett. A felperes módosított keresetében a biztosítási esemény folytán keletkezett kárát 1 543 757 Ft épületkárban, 56 000 Ft törmelékszállítási költségben, 1 026 783 Ft ingósági kárban és 23 hónap tűzüzemszünetre eső 7 061 000 Ft elmaradt haszonban jelölte meg. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az általa kifizetett összeggel szerződéses kötelezettségét teljesítette. Vitatta, hogy a fizetéssel a felperesi társaság cégbejegyzése előtt késedelembe esett volna, és a felperes által igényelt késedelmi kamat mértékét sem fogadta el.
Az elsőfokú bíróság az elrendelt szakértői bizonyítás alapján az épületben keletkezett kár összegét 1 184 817 Ft-ban, az ingóságokban bekövetkezett kár összegét pedig 1 026 783 Ft-ban állapította meg. Szerződéses kikötés hiányában alaptalannak ítélte az 56 000 Ft-ot kitevő törmelékszállítási költség megtérítése iránti igényt. Álláspontja szerint a tűzüzemszüneti kiegészítő biztosítás alapján a felperes csak három hónapi eredménykiesésre tarthat igényt, amelynek összegét az alperes által megbízott szakértő számításait elfogadva 307 000 Ft/hónapban, összesen 921 000 Ft-ban találta megállapíthatónak. Mindezek alapján az alperes fizetési kötelezettségét 3 132 600 Ft-ban, a még fennálló tartozását 391 046 Ft-ban határozta meg. Megállapította, hogy a kártérítési összeg kifizetése az általános vagyonbiztosítási feltételek szerint 1992. augusztus 15-ével vált esedékessé. Nem fogadta el az alperesnek azt az érvelését, hogy csak a cégbejegyzést követően lett volna köteles teljesíteni. Álláspontja szerint a függő jogi helyzet a cégbejegyzéssel megszűnt, így a feleknek a szerződés szerint kell a kötelezettségeiket teljesíteniük. A kamat mértékét a 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet szerint állapította meg. Az alperes által kifizetett összeg lejárt késedelmi kamatait 1992. augusztus 15-től 1994. február 15-ig tőkésítette, összesen 1 699 463 Ft összegben.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.
A felperes az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az alperest további 6 140 000 Ft és ennek 1994. február 16-ától járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. Követelésének jogcímét szerződésszegéssel okozott kártérítésben jelölte meg. Arra hivatkozott, hogy az alperes fizetési kötelezettsége 1992. augusztus 15-én vált esedékessé, ezzel szemben az alperes csak a perindítást követően, 1994 februárjában fizetett. Amennyiben időben teljesít, úgy a felperes az üzlethelyiséget helyreállíthatta volna, így azonban a további 20 hónap alatti működéskiesés folytán az elmaradt haszon miatt kár érte.
Az alperes ugyancsak az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte oly módon, hogy a másodfokú bíróság a keresetet a 2 741 554 Ft-nak 1993. november 9-től 1994. február 15-ig járó késedelmi kamatait meghaladó részében utasítsa el. Vitatta az elsőfokú bíróság által tűzüzemszüneti díj (elmaradt haszon) címén megítélt kártérítés összegét. Álláspontja szerint a felperes ezt nem bizonyította. Az alperes által végzett kárszámítás kizárólag a peren kívüli egyezség háttéranyagául szolgált. Az általa ezen a címen fizetett 529 954 Ft - egyéb adatok hiányában - megfelelően kompenzálja a felperes elmaradt hasznát. Vitatta továbbá a késedelmikamat-fizetés kezdő időpontját és annak mértékét. Állította, hogy fizetési kötelezettsége csupán akkor vált esedékessé, amikor a felperes igazolta, hogy a cégbejegyzés megtörtént, ezt megelőzően a felperes jogosulti késedelme kizárta az alperes késedelmét. Végül hivatkozott arra, hogy a 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet 1996. január 1-jével hatályon kívüli helyezésre került, így annak rendelkezései az ezt követő időre nem alkalmazhatók.
A fellebbezések nem alaposak.
A felperes az elsőfokú eljárásban keresetét a Ptk. 536. és 553. §-aira alapította, tehát a szerződés teljesítésére kérte az alperest kötelezni. Ezen a jogcímen az elsőfokú bíróság a keresetet csak 3 hónapra eső elmaradt haszon tekintetében találta alaposnak, és utalt arra, hogy a felperes az alperes szerződésszegésével okozati összefüggésben keletkezett kárát - a törvényes feltételek fennállása esetén - külön jogcímen érvényesítheti. Az alperes ezt követően, a fellebbezésében hivatkozott arra, hogy az alperes késedelmes fizetése miatt a leégett borozó helyreállítása is eltolódott, amely további 20 hónap hozamkiesést okozott, ezért követelésének jogcímét a Ptk. 318. §-ának (1), illetve 339. §-ának (1) bekezdésére módosította. Erre a kereset-változtatásra a Pp. 247. §-ának (1) bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban nem volt törvényes lehetőség. A Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerint a fizetési késedelem objektív következménye a kamatfizetési kötelezettség. A (4) bekezdés értelmében a jogosult a késedelmi kamatot meghaladó kárát is követelheti. A felperesnek a Pp. 146. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú eljárásban lett volna törvényes lehetősége arra, hogy keresetének jogalapját - a szerződés teljesítése helyett - szerződésszegéssel okozott kár megtérítésére módosítsa. A másodfokú eljárásban a kereset ténybeli alapjának és jogcímének ilyen módon való megváltoztatása már nem megengedett.
Az alperes fellebbezése ugyancsak alaptalan. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felperes elmaradt hasznát 307 000 Ft/hónap összegben bizonyítva látta. A Pp. 6. §-ának (1) bekezdése értelmében bizonyítékul használhatta fel az alperes megbízásából készült szakértői véleményt is. Az MT Kft. által készített szakvéleményből megállapítható, hogy a szakértő a szakvéleménye kimunkálásához felhasználta a felperes 1991. évi vagyonkimutatását és az adóbevallását, az 1992. évi egyszerűsített mérleget és az adóbevallását, az 1991. és 1992. év számítógépes könyvelés feldolgozását, a könyvelési bizonylatokkal együtt. A szakértő a véleményét kellően meg is indokolta. Ennek helyességét megerősítette G. I.-né tanúvallomása, aki a felperesnél a könyvelési feladatokat végezte, és maga is hasonló eredményre jutott az elmaradt haszon mértékét illetően. Az alperes ezzel szemben úgy ítélte meg, hogy az általa kifizetett összegből, az igazságügyi szakértő által kimunkált, az épületben és ingóságban esett káron felüli 529 954 Ft megfelelően kompenzálja a tűzüzemszünet miatt keletkezett kárt. Az alperesnek ez a minden ténybeli alapot nélkülöző álláspontja azért sem meggyőző, mert az alperes a felmerült károkra csak 2 545 191 Ft-ot térített, ugyanis 196 360 Ft-ot 64 napra eső késedelmi kamat címén fizetett ki (1993. május 26-i beadványa). Így a biztosítási összegből - az épület- és az ingókár levonása után - csupán 333 591 Ft esne az elmaradt haszonra.
A másodfokú bíróság az alperes fizetési késedelme tekintetében is egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával. A felperes jogosulti késedelmét a Ptk. 302. §-ában írt feltételek hiányában nem találta megállapíthatónak. A biztosítási feltételek XI/3. pontja szerint a biztosító elhalasztja a fizetést, ha kétség merül fel a szerződő fél (biztosított) pénzfelvételi jogosultságát illetően. Ez a jogosultság azonban a perbeli esetben nem lehetett kétséges, mivel a pénzfelvételi jogosultságot objektív alapon és nem az alperes szubjektív megítélése szerint kell megállapítani. Abból a körülményből, hogy az alperes a felperes cégbejegyzését követően is csak több hónapos késedelemmel fizetett, arra kell következtetni, hogy a kárrendezést nem a felperes cégbejegyzésének hiánya akadályozta.
A másodfokú bíróság megítélése szerint az említett szerződési kikötés nem jogosította fel az alperest arra, hogy az esedékessé vált biztosítási összeget visszatartsa. A többször módosított 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 25. §-ának (1) bekezdése értelmében, akik a társaság nevében a cégbejegyzés megtörténte előtt eljártak, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a közös név alatt vállalt kötelezettségekért. A már megalakult és a működését megkezdő társaságnak nyilvánvaló érdeke fűződött ahhoz, hogy a vagyontárgyait fenyegető kockázatokat biztosítási szerződéssel kivédje. A biztosítási szerződés a közös név alatt létrejött, és a biztosítási díjak is kifizetésre kerültek. A Gt. nem rendelkezik arról, hogy a cégbejegyzés előtt keletkezett jogviszonyból eredő követeléseket ki érvényesítheti. Ennek a kérdésnek az eldöntésénél tehát a Ptk. szabályait kell irányadónak tekinteni (Gt. 17. §). A perbeli esetben - mivel közös név alatt történt a kötelezettségvállalás - a Ptk. 334. §-ában szabályozott többalanyú kötelem jött létre, ezért a Ptk. 335. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a felperes akár a cég nevében eljáró S. L., akár a társaság bármely tagja részére jogszerűen teljesíthetett volna. A szolgáltatás a szerződés szerint válik esedékessé, nem pedig a cégbejegyzést követően. Könnyen belátható, milyen méltánytalan helyzetet eredményezne, ha a cégbejegyzés előtt működni kezdő társaság a vállalt kötelezettségét teljesítené, viszont az ellenszolgáltatást a kötelezett jogkövetkezmények nélkül mindaddig visszatarthatná, amíg a cég bejegyzése meg nem történik.
Nem volt alapos a késedelmi kamat mértéke miatti fellebbezés sem. Az 1995. évi CXXI. törvény 79. §-ának (2) bekezdésével megállapított Ptk. 301. §-át csak az 1996. január 1-jét követően keletkezett jogviszonyból eredő kamatkövetelésekre lehet alkalmazni. Az ezt megelőzően keletkezett jogviszonyokból származó kamatkövetelésekre ezért változatlanul a jogviszony keletkezésekor irányadó 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendeletben megállapított mértékű késedelmi kamat az irányadó.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint - az indokolásnak a fellebbezések miatt szükséges mértékű kiegészítésével - helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 31.488/1996. sz.)