adozona.hu
BH 1997.11.541
BH 1997.11.541
Ha a bizományi szerződést a megbízó felszámolója jogszabályi felhatalmazás alapján felmondja, ez nem érinti a bizományos által saját nevében, de a megbízó javára a külföldi féllel kötött lízingszerződés fizetési feltételeinek teljesítése érdekében a belföldi pénzintézet által vállalt - feltétlen és visszavonhatatlan - bankgaranciából eredő fizetési kötelezettséget [Ptk. 249. §, 321. § (1)-(2) bek., 483. § (1) bek., 513. § (2) bek., 1991. évi IL. tv. 47. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Ó.-i Konzervgyár (a továbbiakban: Konzervgyár) 1989. július 17-én bizományi szerződést kötött a felperessel. Ebben megbízta a felperest, hogy 1 db kupakgyártó gépre kössön külkereskedelmi lízingszerződést a saját nevében, de a Konzervgyár javára, s vállalta, hogy biztosítékként bankgaranciát ad át. A felperes a külkereskedelmi lízing-szerződést a kupakgyártó gépre a C. Leasing GmbH céggel 1989. augusztus 25-én megkötötte 60 hónap futamidőre, a lízingdíjat félévenként kellett utólag ATS-ben...
BH 1997.11.541 Ha a bizományi szerződést a megbízó felszámolója jogszabályi felhatalmazás alapján felmondja, ez nem érinti a bizományos által saját nevében, de a megbízó javára a külföldi féllel kötött lízingszerződés fizetési feltételeinek teljesítése érdekében a belföldi pénzintézet által vállalt - feltétlen és visszavonhatatlan - bankgaranciából eredő fizetési kötelezettséget [Ptk. 249. §, 321. § (1)-(2) bek., 483. § (1) bek., 513. § (2) bek., 1991. évi IL. tv. 47. § (1) bek.].
Az Ó.-i Konzervgyár (a továbbiakban: Konzervgyár) 1989. július 17-én bizományi szerződést kötött a felperessel. Ebben megbízta a felperest, hogy 1 db kupakgyártó gépre kössön külkereskedelmi lízingszerződést a saját nevében, de a Konzervgyár javára, s vállalta, hogy biztosítékként bankgaranciát ad át. A felperes a külkereskedelmi lízing-szerződést a kupakgyártó gépre a C. Leasing GmbH céggel 1989. augusztus 25-én megkötötte 60 hónap futamidőre, a lízingdíjat félévenként kellett utólag ATS-ben fizetni. Az alperes pénzintézet a Konzervgyár megbízása alapján feltétlen és visszavonhatatlan bankgaranciát vállalt a lízingbevevő felperes javára 1993. december 31-ig a Konzervgyárnak a fent írt bizományi szerződés alapján fennálló használatidíj-fizetési kötelezettsége teljesítésért 1 504 385 ATS értékben. A Konzervgyár ellen felszámolási eljárás indult, s a felszámoló 1992. szeptember 30-i időpontra a felperessel kötött bizományi szerződést felmondta. Ekkor még 4 lízingrészlet - 4xl53 459 ATS - nem volt kifizetve. Ezért a felszámoló a felperesnek a 4 lízingdíjra a hitelezői igényét elismerte, de azt csak 23,25%-ban tudta kielégíteni.A felperes a keresetében a 7. és 8. lízingdíj - összesen 2 469 122 Ft tőke, és ennek kamatai - megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a felszámolási eljárásban ez az összeg nem folyt be fedezet hiányában, ezért a bankgarancia alapján a Konzervgyár helyett az alperes köteles helytállni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, álláspontja szerint a bizományi szerződés felmondásával megszűnt a garanciavállalás alapját képező szerződés. Az alperes garanciavállalási kötelezettsége pedig ezen szerződés alapján fennálló fizetési kötelezettségre vonatkozott.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 2 469 122 Ft-ot és ebből az egyes részösszegek után járó késedelmi kamatot, továbbá perköltséget fizessen meg a felperesnek. Az ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes a Ptk. 249. §-a szerint vállalt bankgaranciát. Ez önálló jogviszonyt teremtett, elvált a felperes és a Konzervgyár közötti szerződéses jogviszonytól, a bankgarancia feltétlen és visszavonhatatlan volt, ezért az alperes fizetési kötelezettsége a bankgarancia érvényességének az időpontjáig fennállt.
Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán felülbírálta, s azt helybenhagyta. Az ítélet indokolásában arra mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy a bizományi szerződésnek a felszámoló általi felmondása nem érintette a Konzervgyárnak a lízingdíj-fizetési kötelezettségét. A perbeli importbizományi szerződés ugyanis már a külkereskedelmi lízingszerződés megkötésével teljesedésbe ment. A lízingszerződést pedig csak az osztrák cég mondhatta volna fel. Ezért az alperesnek a garancianyilatkozatban vállalt fizetési kötelezettsége a bizományi szerződéssel kapcsolatos felszámolói nyilatkozat után is fennmaradt. A felszámoló felmondása nem érintette sem a felperes lízingdíj-fizetési kötelezettségét, sem a Konzervgyár fizetési kötelezettségét. Az alperes a lízingbe vevő felperes javára vállalt garanciát, ezért a követelt összeget köteles megfizetni.
Ezen jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, és arra hivatkozott, hogy az ítélet indokolása jogszabálysértő. Előadta, hogy a szerződés felmondása a Ptk. 321. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződést megszünteti, a (2) bekezdés alapján pedig a szerződés a jövőre nézve szűnik meg, és a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak. Álláspontja szerint ezért jogszabálysértő a másodfokú ítélet indokolása, amely szerint a bizományi szerződésnek a felszámoló általi felmondása nem érintette a Konzervgyárnak a használati díj fizetésére vonatkozó kötelezettségét, az nem szűnt volna meg. A felülvizsgálati kérelme a másodfokú ítélet megváltoztatására és a felperes keresetének az elutasítására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a másodfokú ítélet nem törvénysértő.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak mint felülvizsgálati bíróságnak a felülvizsgálati kérelem alapján azt kellett vizsgálnia, hogy a felszámoló felmondása kihatással van-e az alperes által bankgaranciaként vállalt kötelezettségre.
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 47. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámoló jogosult az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani. A perbeli bizományi szerződés a lízingszerződés megkötésére és bonyolítására vonatkozott, s ennek alapján a bizományi szerződés a megbízó konzervgyár és a felperes között fennállt. Ebből következően a Konzervgyár felszámolója - a fenti törvényi rendelkezés folytán - a bizományi szerződést felmondhatta. A felmondás oka a felszámolás alá került adós fizetésképtelensége volt, tehát az, ami ellen a fizetést a perbeli bankgarancia volt hivatva biztosítani. A bizományi szerződést a felmondás megszüntette ugyan, de a felszámolás alá került gazdálkodó szerv - amelynek a használatidíj-fizetéséért az alperes a perbeli bankgaranciát vállalta - fizetési kötelezettsége nem szűnt meg.
A Ptk.-nak a bizományi szerződésekre vonatkozó speciális rendelkezései, vagyis a Ptk. 513. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó 483. §-ának (1) bekezdése értelmében a megbízó a szerződés megszűnésekor (a perbeli esetben a bizományi szerződés felmondás útján történt megszűnésekor) köteles helytállni a megbízott által már elvállalt kötelezettségekért. A felperes a perbeli bizományi szerződés alapján a lízingszerződést a külföldi féllel már saját nevében megkötötte, az abból származó kötelezettségei - lízingdíj-fizetési kötelezettsége - tehát továbbra is fennállanak, így a felperes joggal igényelheti, hogy azok alól a megbízója őt mentesítse. Mindebből az is következik, hogy az alperes is köteles a feltétlen és visszavonhatatlan garancianyilatkozat alapján a megbízó fizetési kötelezettségeiért helytállni. A lízingszerződés ugyanis - amelynek a felperes és a külföldi fél volt az alanya - a bizományi szerződés felmondásával - amelynek viszont a Konzervgyár és a felperes volt az alanya - nem szűnt meg. A továbbra is hatályban maradt lízingszerződés megszüntetésére csak a szerződési feltételek, illetve az irányadó jog alapján kerülhet sor.
A fent kifejtetteket összegezve a felperes fizetési kötelezettsége a lízingszerződés alapján - függetlenül a bizományi szerződés felmondásától - továbbra is fennmaradt, a megbízó Konzervgyár tehát köteles lett volna őt a fizetési kötelezettsége alól mentesíteni, fizetés hiányában ezért a Ptk. 249. §-a szerint az alperesnek kell helytállnia. Ezért alaptalanul hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésre.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel támadott másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. I. 33.199/1995. sz.)