adozona.hu
BH 1997.10.499
BH 1997.10.499
Ha a vezetői munkakört betöltő munkavállaló a bizalmi állásában a tőle különösen elvárható együttműködési kötelezettségét szándékosan megszegi, a munkáltató jogszerűen mondja fel rendkívüli felmondással a munkaviszonyát [Mt. 96. § (1) bek. a) pont, 103. § (1) bek. c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1979. március 1-jétől állt bér- és munkaügyi osztályvezető munkakörben az alperes alkalmazásában.
Az alperes 1993. április 30-án - az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással - rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az indokolás szerint a felperes, miután a részére 6000 forint béremelést megállapító munkaszerződés-módosításra vonatkozó javaslatot visszautasította, az alperes igazgatójának címzett és a szakszervezetnek is eljuttatott levelében...
BH 1997.10.499 Ha a vezetői munkakört betöltő munkavállaló a bizalmi állásában a tőle különösen elvárható együttműködési kötelezettségét szándékosan megszegi, a munkáltató jogszerűen mondja fel rendkívüli felmondással a munkaviszonyát [Mt. 96. § (1) bek. a) pont, 103. § (1) bek. c) pont].
A felperes 1979. március 1-jétől állt bér- és munkaügyi osztályvezető munkakörben az alperes alkalmazásában.Az alperes 1993. április 30-án - az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással - rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az indokolás szerint a felperes, miután a részére 6000 forint béremelést megállapító munkaszerződés-módosításra vonatkozó javaslatot visszautasította, az alperes igazgatójának címzett és a szakszervezetnek is eljuttatott levelében foglaltakkal megsértette az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének c) pontjában előírt kötelezettségét. Arra hivatkozott, hogy a levél megírásával és nyilvánosságra hozatalával az igazgató béremelési intézkedését és tekintélyét lejáratta. A bizalmi munkakört betöltő felperesnek ezt a magatartását a vezetői döntés rosszindulatú megkérdőjelezéseként, a vezetői tevékenység hitele rombolásaként értékelte.
A felperes az eredménytelen egyeztetést követően előterjesztett keresetlevelében kérte a rendkívüli felmondás hatályon kívül helyezését. A módosított keresete kétszeres végkielégítés és a felmentési időre járó átlagkeresete megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte a rendkívüli felmondást, és az alperest 386 840 forint végkielégítés, 50 554 forint munkabér és perköltség megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperesnek nem volt joga ahhoz, hogy a visszautasított béremelés összegének további sorsáról rendelkezzék. A levelének erre vonatkozó része alkalmas lett volna arra, hogy az igazgató tekintélyét és a béremelési intézkedés jelentőségét kedvezőtlenül befolyásolja, amennyiben azt nyilvánosságra hozza. Ez utóbbi azonban nem bizonyosodott be. Ennélfogva a bíróság a felperes kötelezettségszegését nem találta olyan súlyúnak, ami a rendkívüli felmondást megalapozná.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és elutasította a felperes keresetét. A tényállás kiegészítéseként megállapította, hogy a felperes 1994. március 31-ig szóló határozott idejű munkaviszonyban állt. Hangsúlyozta, hogy a felperes munkaügyi osztályvezetőként bizalmi állásban volt, ennélfogva létfontosságúnak minősült az alperes vezetőjével az összhang megteremtése. A felperes levelének hangneme a vezetői egységet, az összhangot megbontotta, az igazgató hitelét, tekintélyét rombolta. A levél nyilvánosságra kerülését kizárólag a rendkívüli felmondó intézkedés és nem a felperes magatartása akadályozta meg. Mindezt a másodfokú bíróság úgy értékelte, hogy a felperes magatartása folytán a munkaviszony fenntartása nem volt az alperestől elvárható.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. §-ába ütköző törvénysértés miatt támadta a jogerős ítéletet. Téves ténymegállapításnak tartotta, hogy a jogerős ítélet szerint a munkaviszonya határozott időre szólt. Ezzel kapcsolatban a keresetmódosítására és dr. H. Gy. igazgató tanúvallomására utalt. Továbbá arra hivatkozott, hogy nem bizonyosodott be a nyilvánosság előtti tekintélyrombolás.
Az igazgatónak az intézkedése meghozatalakor nem volt tudomása a levél nyilvánosságra hozataláról, és a vszb-titkár tanúvallomása szerint a levél nem is került nyilvánosságra, ezt a munkatársak vallomása megerősítette. Mindezekre tekintettel kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és lényegében az elsőfokú ítélet helybenhagyását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 82. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperesnek a személyi alapbére emelésére vonatkozó munkaszerződés-módosítást jogában állt visszautasítani. E jogát azonban úgy volt köteles gyakorolni, hogy az más jogos érdekeit ne csorbítsa, és a munkaviszonyból eredő kötelezettségeit ne sértse. A felperes a rendkívüli felmondásban terhére rótt magatartásával - mind a béremelést visszautasító levele tartalmát, mind a levél kívülállónak való eljuttatását figyelembe véve - e jogát nem az előbbi követelmények betartásával gyakorolta. A levél hangneme sértette a vezetői tekintélyt, és a vezető mérlegelési jogkörébe tartozó béremelési jogot is sértő kikötéseket, "rendelkezéseket" tartalmaz. A felperes e levél megírásával a vezetői munkakörénél, a bizalmi állásánál fogva a tőle különösen elvárható együttműködési kötelezettségét szándékosan megszegte [Mt. 103. § (1) bekezdés c) pont].
Az igazgatónak írt, már említett tartalmú levél nem tartozott a szakszervezeti titkár ügykörébe. Maga az érintett tisztségviselő sem tekintette a levélben foglaltakat a munkavállalói érdek-képviseleti tevékenységet érintő, érdekvédelmet igénylő munkavállalói panasznak. Ugyanakkor a felperesnek a munkakörénél fogva tudnia kellett, hogy az egyedi béremelésre vonatkozó munkáltatói intézkedést illetően megszűnt a szakszervezet közreműködési joga. Ezért az igazgató részére írt levelének a vszb-titkárhoz való eljuttatása csakis úgy értékelhető, hogy a levelében foglaltakat kívülállóknak is tudomására kívánta hozni. Ennélfogva helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a nyilvánosság elmaradása nem értékelhető a felperes javára, mivel azt nem ő akadályozta meg. Ezért a felülvizsgálati kérelem okfejtése alapján, amely csupán a nyilvánosság elmaradásával érvelt, nem lehet a jogerős ítélet megalapozatlanságára következtetni (Pp. 206. §).
A rendkívüli felmondás tehát helytállóan hivatkozott az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének c) pontjában előírt kötelezettségszegésre, minthogy a felperes olyan magatartást tanúsított, ami az igazgató tevékenységének helytelen megítélését idézhette elő. E kötelezettségszegés súlyának megítélésénél ugyancsak a felperes terhére kell értékelni a munkaügyi vezetői munkakörét, mert az érintett tárgy igazgatói intézkedések végrehajtása éppen a felperes munkaköri feladata volt; ebből adódóan a terhére rótt magatartás különösen alkalmas volt a döntések hitelének rombolására, másokban kedvezőtlen vélemény kialakítására.
A kifejtettek szerint az alperes jogszerűen gyakorolta az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a rendkívüli felmondás jogát, mert a felperes a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségeit szándékosan, jelentős mértékben megszegte. A rendkívüli felmondás indokául megjelölt felperesi magatartás tehát kötelezettségszegésnek minősül, ezért az alperes intézkedését az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján kellett elbírálni. Minthogy az eszerint jogszerűnek bizonyult, a jogerős ítélet érdemben helytálló döntését nem érinti az indokolásnak az érintett rendelkezés b) pontjára történt téves hivatkozása.
Az előbbiekből adódóan a perbeli vita szempontjából nem volt ügydöntő jelentősége annak, hogy a felperes munkaviszonya határozott vagy határozatlan idejű. A felülvizsgálati kérelem erre vonatkozó azt a támadását, hogy a munkaviszonya határozatlan időre szól, a per adatai nem támasztják alá. Az igazgató tanúvallomása erre vonatkozó előadást nem tartalmaz. A becsatolt, 1984. március 30-án kelt munkaszerződés-módosítás viszont kifejezetten a határozott idejű munkaviszonyra vonatkozó kikötéseket tartalmaz (pl. a munkaszerződés további meghosszabbításáról). A jogerős ítélet tehát megalapozottan állapította meg, hogy a felperesnek az alperesnél határozott idejű munkaviszonya volt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - az indokolásnak az előbbiek szerint történt módosításával - hatályában fenntartotta.
Az alperesnek felülvizsgálati eljárási költsége nem merült fel, ezért e tárgyban nem kellett határozni.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése értelmében az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.109/1996. sz.)