adozona.hu
BH 1997.10.497
BH 1997.10.497
A fizetésképtelenség megállapításának mellőzésére nem ad alapot az, ha az adós a hitelező követelését korábban nem, hanem csak a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem kézhezvételét követően vitatta [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 27. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező az adóssal 1993. január 20-án ügynöki megállapodást kötött. Az e szerződés alapján kiállított 10 000 000 Ft értékű számlából az adós 4 090 713 Ft-ot megtérített, 5 909 287 Ft-fal azonban adós maradt. A hitelező az adóst többször felszólította a hátralék megfizetésére. Az adós a felszólításokat válasz nélkül hagyta.
A hitelező az adós ellen felszámolási eljárást kezdeményezett. A felszámolási eljárás során az adós a hitelezői követelés jogosságát vitatta.
Az elsőfokú bíróság végzé...
BH 1997.10.497 A fizetésképtelenség megállapításának mellőzésére nem ad alapot az, ha az adós a hitelező követelését korábban nem, hanem csak a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem kézhezvételét követően vitatta [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 27. § (1) és (2) bek.].
A hitelező az adóssal 1993. január 20-án ügynöki megállapodást kötött. Az e szerződés alapján kiállított 10 000 000 Ft értékű számlából az adós 4 090 713 Ft-ot megtérített, 5 909 287 Ft-fal azonban adós maradt. A hitelező az adóst többször felszólította a hátralék megfizetésére. Az adós a felszólításokat válasz nélkül hagyta.A hitelező az adós ellen felszámolási eljárást kezdeményezett. A felszámolási eljárás során az adós a hitelezői követelés jogosságát vitatta.
Az elsőfokú bíróság végzésében az adós fizetésképtelenségét megállapította, a felszámolást elrendelte, és kijelölte a felszámolót. A végzés indokolásában kifejtette: abból a tényből, hogy az adós a hitelezőnek a követelése közel felét kifizette, és a felszámolási eljárás megindítása előtt a követelést nem vitatta, a hitelezői felszólításokra nem válaszolt, arra a következtetésre lehet jutni, hogy adós fizetésképtelen, így a módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján az adós fizetésképtelenségét kell megállapítani.
Az adós által benyújtott fellebbezés folytán eljáró Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, és az adóst kötelezte, hogy az államnak külön felhívásra fizessen meg 5000 Ft fellebbezési eljárási illetéket.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és arra alapozott jogi okfejtése is helytálló. Az adós a fellebbezésében sem adott elő olyan új tényt vagy jogi érvet, amely az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntésének megváltoztatására alapul szolgálhatna, ezért az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A jogerős végzés ellen az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben azt adta elő, hogy a fizetésképtelenség megállapításának a Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában írt feltételei nem állanak fenn, mert a hitelező követelését vitatta. Az elsőfokú eljárás során is többször előadta, hogy a bíróságnak a szükséges keretben bizonyítást kellett volna lefolytatnia a követelés fennállása tárgyában, illetve fel kellett volna hívnia a hitelezőt annak igazolására, hogy beszedési megbízással eredménytelenül kísérelte meg a követelés behajtását.
A hitelező ellenkérelmében a jogerős végzés hatályban való fenntartását kérte, és azt hangsúlyozta, hogy a felszámolási eljárás megindításáig az adós érdemben nem vitatta a követelés jogosságát, a számlák egy részét kifizette, és akkor sem jelezte, hogy a további tartozást vitatja.
A jogerős végzés nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja a következő. A Cstv. 27. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság az adós felszámolását végzéssel elrendeli, ha az adós fizetésképtelenségét állapítja meg. A fizetésképtelenség megállapításának feltételeit a 27. § (2) bekezdésének a)-c) pontjai tartalmazzák. A Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint a fizetésképtelenség akkor állapítható meg, ha az adós a nem vitatott tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki. A hitelező erre hivatkozással kérte a fizetésképtelenség megállapítását és a felszámolás elrendelését. Az adós ugyan a hitelező követelését vitatta, de maga sem állította, még kevésbé igazolta, hogy a felszámolási eljárás megindítása előtt a hitelező felszólításaira válaszolt volna, és a hitelező követelését abban az időben vitatta. A Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlata szerint a felszámolási eljárás megindítását követő vitatásnak a fizetésképtelenség megállapítása szempontjából nincs jelentősége, a követelés vitatásának az esedékességet követő 60 napon belül, illetve legalábbis a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem kézhezvétele előtt kell történnie.
Tekintettel arra, hogy az adós maga sem állította, hogy az előbb írtaknak megfelelően a felszámolási eljárásra irányuló kérelem kézhezvétele előtt vitatta a hitelező követelését, nem tévedtek az eljárt bíróságok, amikor az adós fizetésképtelenségét állapították meg, és elrendelték a felszámolást. Alaptalan az adósnak az a védekezése is, hogy a hitelezőnek igazolnia kellett volna, hogy megkísérelte a követelés beszedési megbízással való érvényesítését, mert a fizetésképtelenség megállapításánál ilyen feltételt az idézett törvényi rendelkezés nem ír elő.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzését a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő adóst a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a hitelező javára a felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzést jog ellenére az adós a felülvizsgálati eljárási illetéket lerótta, így arról a Legfelsőbb Bíróságnak nem kellett rendelkeznie, és a kérelem eredménytelensége folytán azt az adós maga viseli. (Legf. Bír. Gfv. X. 30.644/1996. sz.)