adozona.hu
BH 1997.9.454
BH 1997.9.454
A felszámolási eljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazása az adós gazdálkodó szervezet használatában levő távbeszélő-állomás más személy javára történő átírása esetén [1991. évi IL. törvény (Cstv.) 4. § (1) és (2) bek., 48. § (1) bek., 54. §, 57. § (1) bek., 58. § (1) bek., Ptk. 172. § e) pont*, 173. § (1) bek., 5/1969. (VII. 12.) KPM r. mell. 12. § (4) és (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Gy. Városi Bíróság mint elsőfokú bíróság az 1995. december hó 7. napján kelt ítéletében a felperes mezőgazdasági termelőszövetkezet keresetének helyt adva kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 861 409 Ft-ot, valamint ennek 1995. március hó 13. napjától a kifizetés napjáig járó - a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékű - késedelmi kamatát. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek, az őt képviselő ügyvéd részére, 1...
BH 1997.9.454 A felszámolási eljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazása az adós gazdálkodó szervezet használatában levő távbeszélő-állomás más személy javára történő átírása esetén [1991. évi IL. törvény (Cstv.) 4. § (1) és (2) bek., 48. § (1) bek., 54. §, 57. § (1) bek., 58. § (1) bek., Ptk. 172. § e) pont*, 173. § (1) bek., 5/1969. (VII. 12.) KPM r. mell. 12. § (4) és (5) bek.].
A Gy. Városi Bíróság mint elsőfokú bíróság az 1995. december hó 7. napján kelt ítéletében a felperes mezőgazdasági termelőszövetkezet keresetének helyt adva kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 861 409 Ft-ot, valamint ennek 1995. március hó 13. napjától a kifizetés napjáig járó - a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékű - késedelmi kamatát. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek, az őt képviselő ügyvéd részére, 15 napon belül 35 000 Ft perköltséget és az államnak - külön felhívásra - 51 680 Ft eljárási illetéket.Az ítélet indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes ellen felszámolási eljárás indult, melynek közzététele 1992. október 22-én történt meg. A felszámolási eljárás megindulása előtt a felperesnek az alperessel szemben 861 409 Ft összegű díjtartozása keletkezett. E tartozásra az alperes hitelezői igényét határidőben bejelentette a felperes felszámolójánál. A felszámolási eljárás során a felperes felszámolja levélben kérte az alperestől a felperesi telefonközpont szétbontását. E kérelem teljesítését az alperes - az 1995. február hó 18-án kelt levelében - attól tette függővé, hogy a felperes az alperessel szemben fennálló - a felszámolónak bejelentett - tartozását kiegyenlítse. A felperes - egy újabb eredménytelen levélváltást követően - 1995. március hó 13. napján átutalta az alperes részére a 861 409 Ft tartozását, melynek megtörténte után az alperes a telefonközpont szétbontását elvégezte.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a 861 409 Ft, valamint ennek 1995. március hó 13. napjától a kifizetés napjáig járó - a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékű - késedelmi kamatának megfizetésére. Keresetét azzal indokolta, hogy az alperes jogellenesen járt el, mert a telefonközpont szétbontását csak akkor volt hajlandó elvégezni, ha a felperes a felszámolási eljárást megelőzően keletkezett tartozását részére megfizetni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az 5/1969. (VII. 12.) KPM rendelet alapján csak akkor kellett elvégeznie a telefonközpont szétbontását, miután a felperes tartozását megfizette.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a felek között fennálló jogvitát az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 38. §-ának (3) bekezdése és az 5/1969. KPM rendelet "ütköztetéséből kell levezetni". A két jogszabályhely "találkozásakor" a Cstv. rendelkezéseit kell alkalmazni, egyrészt azért, mert a jogszabályi hierarchiában elfoglalt helyénél fogva a Cstv. magasabb szintű jogszabály, mint a KPM rendelet. Másrészt a felszámolási eljárás egy speciális helyzetet teremtett. A felszámolási eljárásban ugyanis az alperes a hitelezői igényét bejelentette, ily módon nem tekinthető úgy, hogy a felperes a tartozását nem egyenlítette ki. A Cstv. szerint azonban a tartozás kiegyenlítésére csak a zárómérleg jóváhagyását követően kerülhet sor. Amennyiben valamely hitelező igényét korábban egyenlítenék ki a felszámolási eljárás során, ezzel más hitelezők érdekeit sértenék.
Mindebből az elsőfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy az alperes jogellenesen járt el, amikor a 861 409 Ft kifizetését követően volt csak hajlandó elvégezni a leválasztási munkálatokat. Ily módon jogosulatlanul és más hitelezők érdekeit sértve jutott hozzá a 861 409 Ft-hoz. Mindezekre tekintettel a felperes kereseti kérelmének megfelelően marasztalta az alperest.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt B. Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság az 1996. február 20-án kelt ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy az alperest 1996. január hó 1. napjától kezdődően a marasztalási összeg után évi 20%-os mértékű késedelmi kamat megfizetése terheli. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 10 000 Ft fellebbezési eljárásban felmerült perköltséget.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az alperes fellebbezése alaptalan volt. Az elsőfokú bíróság az ügyben a tényállást helyesen állapította meg, és abból helytálló jogi következtetést vont le, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - helyes indokaira figyelemmel - a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján helybenhagyta. A perköltség viseléséről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésére utalással határozott.
A másodfokú bíróság jogerős ítélete ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, kérte mind az első-, mind a másodfokú ítélet "megváltoztatását" és a kereset elutasítását. Felülvizsgálati kérelmét arra alapította, hogy az eljárt bíróságok határozata jogellenes. Olyan jogszabályra nem hivatkoztak, amelyet az alperes tevékenységével megsértett. A telefonvonalakkal kapcsolatos "adásvétel" és a tartozásnak a Cstv. előírásaival ellentétes módon történt kiegyenlítése csak a felperes jogellenes és felróható magatartására vezethető vissza. A telefonvonalakat a felperes az alperessel - mint állami vagyonkezelő szervezettel - kötött szerződés alapján használta. A Ptk. 172. §-ának e) pontja szerint kizárólag az állam tulajdonában vannak a távközlésre felhasználható frekvenciák. Ebből eredően a telefonvonal is az állam kizárólagos tulajdona, s a Ptk. 173. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében forgalomképtelen. Elidegenítése a Ptk. 173. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis.
A felperes és a vele szerződő harmadik személyek szándéka arra irányult, hogy a távbeszélő-állomások előfizetője a jövőben ne a felperes, hanem a vele szerződő harmadik személyek legyenek. A felperes harmadik személyekkel történt megállapodása az előfizetői szerződés módosítása érvényességi kellékeinek megfelel. A szerződés módosítását a felperes kezdeményezte. A díjtartozás kiegyenlítését az alperes mint szerződésmódosítási feltételt közölte. Ezzel a Cstv. előírásait nem sértette. A felperessel kötött szerződésmódosításuk érvényesen létrejött, s nincs helye az eredeti állapot helyreállításának. Ezzel szemben a jogerős ítélet tartalma az érvénytelenség jogkövetkezményét - az eredeti állapot helyreállítását - alkalmazta, de csak egyoldalúan, a kifizetett díjtartozás felperes javára való megítélése körében.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet és felülvizsgálati ellenkérelmet terjesztett elő. Csatlakozó felülvizsgálati kérelmében kérte, hogy a felülvizsgálati bíróság mellőzze a jogerős másodfokú határozatból a késedelmi kamat mértékének megváltoztatásával kapcsolatos rendelkezést. Arra hivatkozott, hogy tévedett a másodfokú bíróság, amikor az alperes által fizetendő kamat mértékét 1996. január hó 1. napjával évi 20%-os mértékre szállította le. Az 1995. évi CXXI. tv. 109. §-ának 24. pontja valóban hatályon kívül helyezte a gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyában a késedelmi kamat mértékéről szóló 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendeletet. A törvény 10/8. §-ának (4) bekezdése azonban akként rendelkezik, hogy a Ptk.-nak az e törvény 79. §-ával megállapított új rendelkezéseit csak a hatálybalépés után keletkezett jogviszonyból eredő kamatkövetelésekre kell alkalmazni. Jelen esetben a felek közötti jogviszony 1995-ben keletkezett, így a kamat mértékének megváltoztatása jogszabályi alapot nélkülöz. Ellenkérelmében a felperes egyebekben a jogerős ítélet hatályban való fenntartását és az alperesnek perköltségben történő marasztalását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A felperes ellen 1992-ben indult felszámolási eljárásra alkalmazandó Cstv. 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás közzétételének időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez. A Cstv. 4. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a gazdálkodó szervezet vagyona a tulajdonában (kezelésében) lévő vagyon.
A felperes felszámolási eljárása közzétételének időpontjában - 1992. október 22-én - hatályos Polgári Törvénykönyv 172. §-ának e) pontja értelmében, ha a törvény eltérően nem rendelkezik, kizárólag az állam tulajdonában vannak a távközlési alaphálózat és a távközlésre felhasználható frekvenciák. A Ptk. 173. §-ának (1) bekezdése pedig akként rendelkezett, hogy a kizárólag állami tulajdonban álló dolgok forgalomképtelenek.
A fent ismertetett rendelkezésekből az a jogi következtetés vonható le, hogy a felperes által a felszámolás közzétételének időpontjában használt telefonvonalak nem voltak a felperes tulajdonában, így nem tartoztak a felperes mint adós gazdálkodó szervezet felszámolás körébe tartozó vagyonába. A felperes által használt telefonvonal - mint forgalomképtelen dolog - tulajdonjogának átruházása, "a telefonvonalak értékesítése" nem tartozott a felszámolónak a Cstv. 48. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feladatai közé. A jogerős ítélet ezzel ellentétes megállapítása a fent ismertetett jogszabályi rendelkezéseket figyelmen kívül hagyta, ezért jogszabálysértő.
Az elsőfokú eljárásban keletkezett iratokhoz csatolt, 1995. február 27-én kelt levél tartalma szerint az alperes a reá vonatkozó, többször módosított 5/1969. (VII. 12.) KPM rendelettel kiadott Távbeszélő-szabályzat 12. §-ának (4) és (5) bekezdésére hivatkozva tájékoztatta a felperest arról: áthelyezés iránti kérelme teljesítésének feltétele, hogy az adott állomáson ne legyen távbeszélő-díjtartozás. Tájékoztatást nyújtott arról is, a törvényes eljárás és gyakorlat az, hogy akinek a javára kérik az átírást, megfizeti a díjtartozást, és így az átírás teljesítésének nincs akadálya. Egyéb esetekben pedig a felszámolási eljárás befejezésével a felszámolás alatt álló cég megszűnik, következésképpen megszűnik a közöttük fennálló előfizetői szerződés is, és az állomásokat az alperes kikapcsolja. A díjtartozásnak azt a részét, amelyre hitelezőként nem nyert kielégítést, az alperes veszteségként leírja, illetőleg ha a felszámolás alatt álló előfizető belépési díjat fizetett, a Cstv. 36. §-a szerinti beszámítással él. Egyben kérte, hogy mindezekre tekintettel járjon el a felperes a távbeszélővonalak átírása és a díjfizetés tekintetében.
Az alperes fent ismertetett levelében foglaltakat a jogerős ítélet tévesen minősítette akként, hogy az alperes a telefonvonalak szétbontását csak akkor volt hajlandó elvégezni, miután a felszámolás előtt keletkezett és a felszámolónak határidőben bejelentett felperesi tartozást a felperes kifizette az alperes részére. Ezzel szemben az alperes által adott - a fentiekben ismertetett - tájékoztatás a jogszabályoknak megfelelő volt, s a felperes felszámolójának döntésén múlott, hogy milyen megoldást választ. A felperes felszámolója döntött úgy, hogy a Cstv. 57. §-ának (1) bekezdésében és az 58. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat figyelmen kívül hagyva, soron kívül kiegyenlíti az alperes határidőben bejelentett távbeszélő-díjtartozás jogcímén fennálló hitelezői igényét, s az adós által használt telefonvonalakat ellenszolgáltatásért "értékesíti" harmadik személyek részére. Ekként nem az alperes, hanem a felperes felszámolója tanúsított jogellenes magatartást, mely miatt a Cstv. 54. §-a szerinti felelősség terheli.
A fentiek alapján iratellenes és ezért jogszabálysértő a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy az alperes jogellenesen járt el akkor, amikor a 861 409 Ft kifizetését követően volt csak hajlandó elvégezni a leválasztási munkálatokat, s ily módon 861 409 Ft-hoz jogosulatlanul jutott. Ebből eredően a jogerős ítélet jogszabálysértően kötelezte az alperest 861 409 Ft felperes részére történő visszafizetésére.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság ezért a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogszabálysértő másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatva, a keresetet elutasította. Tekintve, hogy a határozat hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása folytán a felperesnek a kamatmértékével kapcsolatos csatlakozó felülvizsgálati kérelme okafogyottá vált, azzal a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem foglalkozott. A Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott 78. §-ának (1) bekezdése alapján az alperest mentesítette az első- és másodfokú perköltség megfizetése alól, és a felperest kötelezte a módosított 1990. évi XCIII. tv. 62. §-a (1) bekezdésének i) pontja szerint feljegyzett 51 680 Ft kereseti és csatlakozó felülvizsgálati eljárási illetéknek az állam részére történő megfizetésére.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte továbbá a felperest az alperes költségeinek megfizetésére, melyből 2x51 680 Ft az alperes által lerótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illeték, 40 000 Ft pedig az első- és másodfokú, valamint felülvizsgálati eljárás jogi képviseleti munkadíja. (Legf. Bír. Gfv.VI. 31.680/1996. sz.)
* A Ptk. 172. §-ának e) pontját az 1992. évi XXV. törvény I. §-a módosította.