adozona.hu
BH 1997.8.412
BH 1997.8.412
A felszámoló tájékoztatási kötelezettségének terjedelme és tartalma [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 5. § (1) bek. a) pont, 48. § (1) és (2) bek., 50. § (2) bek., 51. § (1) és (3) bek., 59. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1993. október 6-án indult s a Cégközlöny 1993. november 15-én megjelent számában közzétett felszámolási eljárásban a hitelezői választmány több tárgyban kifogást terjesztett elő a felszámoló intézkedése, illetve mulasztása miatt. Az elsőfokú bíróság a kifogásokat egyesítette, egy eljárás keretében bírálta el végzésében. Az 1994. június 29-én kelt kifogás tárgyában az eljárást megszüntette, míg az 1994. november 30-án kelt kifogással kapcsolatban megállapítot...
BH 1997.8.412 A felszámoló tájékoztatási kötelezettségének terjedelme és tartalma [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 5. § (1) bek. a) pont, 48. § (1) és (2) bek., 50. § (2) bek., 51. § (1) és (3) bek., 59. § (1) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1993. október 6-án indult s a Cégközlöny 1993. november 15-én megjelent számában közzétett felszámolási eljárásban a hitelezői választmány több tárgyban kifogást terjesztett elő a felszámoló intézkedése, illetve mulasztása miatt. Az elsőfokú bíróság a kifogásokat egyesítette, egy eljárás keretében bírálta el végzésében. Az 1994. június 29-én kelt kifogás tárgyában az eljárást megszüntette, míg az 1994. november 30-án kelt kifogással kapcsolatban megállapította, hogy a felszámoló az adós vagyoni és pénzügyi helyzetéről a tájékoztatást késedelmesen adta meg a hitelezői választmány részére. Egyúttal felhívta a felszámolót, hogy a jövőben az adós vagyoni és pénzügyi helyzetéről a tájékoztatást 15 napon belül adja meg. Kötelezte továbbá a felszámolót arra, hogy 15 napon belül készítse el és ezen időn belül adja át a hitelezői választmány részére azt a részletes, tételes kimutatást, amely a költségelőlegként kiutalt összegekre vonatkozik, míg ezt meghaladóan a kifogást elutasította. Az elsőfokú bíróságnak e két rendelkezése (II. és V. pont) ellen a hitelezői választmány fellebbezéssel nem élt, ezért e tárgyban az elsőfokú bíróság végzése az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 228. §-ának (3) bekezdése szerint jogerőre emelkedett.I. A hitelezői választmány az 1994. július 26-án kelt és 1994. november 8-án pontosított kifogásában kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót:
- adja át részére az 1 000 000 Ft-ot meghaladó szerződési értéket képviselő és már megkötött adásvételi és engedményezési szerződéseket;
- a jövőben kötendő 1 000 000 Ft értékhatárt meghaladó adásvételi és engedményezési szerződéseket mutassa be a hitelezői választmánynak;
- a bírósághoz történő benyújtást követően valamennyi keresetlevelet és fizetési meghagyást mutassa be a hitelezői választmánynak. Kifogásának jogalapjaként a Cstv. 3. §-ának e) pontjára, 5. §-a (1) bekezdésének a) pontjára, valamint 51. §-ának (1) bekezdésére hivatkozott.
A felszámoló e kifogás elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Döntésének indokolása szerint a Cstv. 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az adós vagyoni és pénzügyi helyzetéről kell tájékoztatni a hitelezői választmányt. Életszerűtlen ennek olyan értelmezése, hogy a felszámoló minden intézkedéséről, így a keresetlevelekről, fizetési meghagyásokról, 1 000 000 Ft értékhatárt meghaladó adásvételi és engedményezési szerződésekről köteles lenne tájékoztatást adni. Ez ugyanis már nem tájékoztatási kötelezettséget, hanem "beszámolási kötelezettséget" jelentene. A felszámolási eljárás lefolytatása a felszámoló feladata, melyet a Cstv. 48. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak szem előtt tartásával kell teljesítenie. A felszámoló kártérítési anyagi felelősséggel tartozik a tevékenységével okozott károkért.
II. Az elsőfokú bíróság végzésének rendelkezése ellen a hitelező fellebbezéssel élt, kérte annak megváltoztatását és a felszámoló kötelezését arra, hogy a jövőben az 1 000 000 Ft szerződési értéket meghaladó adásvételi és engedményezési szerződéseket, valamint a bíróságon benyújtott keresetleveleket és fizetési meghagyásokat részére adja át. Fellebbezésének indokai szerint a Cstv. 3. §-ának e) pontja értelmében vagyon mindaz, amit a számvitelről szóló törvény befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít. Miután befektetett eszközöknek különösen az ingatlanok, tárgyi eszközök és pénzügyi befektetések, továbbá forgóeszközöknek a pénzkészlet, a leltárkészlet és a követelések minősülnek, ebből következik, hogy a keresetlevelek, fizetési meghagyások, adásvételi és engedményezési szerződések is az adós vagyonáról, az abban bekövetkezett, illetve várhatóan bekövetkező változásról nyújtanak tájékoztatást. Ennek értelmében pedig a választmánynak joga van a fentiekről tájékoztatást kérnie. Csak az ilyen tartalmú tájékoztatás esetén kerülnek a hitelezők abba a helyzetbe, hogy élhessenek a jogszabályban biztosított ellenőrzési és esetleges kifogásolási jogukkal.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Előadása szerint a hitelezői választmány a több alkalommal előterjesztett kérelmére minden alkalommal tájékoztatást kapott arról, hogy 1 000 000 Ft szerződési értéket meghaladó adásvételi és engedményezési szerződések megkötésére ez ideig nem került sor. Amennyiben ilyen szerződéskötésre sor kerül, e szerződések tárgyáról és ellenértékéről fogja megadni az időszerű tájékoztatást, tekintettel arra, hogy csak ezek az adatok érintik az adós gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét. Az adós gazdálkodó szervezet vagyoni és pénzügyi helyzetére vonatkozó tájékoztatási kötelezettség körét meghaladná a bíróságokhoz benyújtott keresetlevelek és fizetési meghagyások hitelezői választmány részére történő bemutatása. Ezek ugyanis olyan adatokat is tartalmaznak, melyek részben banktitkot, részben személyiségi jogot is érintenek. E körben is csupán az igény érvényesítésének ténye és a vagyoni követelés nagysága lehet olyan információ, amelyre a hitelező a felszámolótól tájékoztatást kérhet.
III. A hitelezői választmány az 1994. október 5-én kelt és az 1994. november 8-án tartott meghallgatásán módosított kifogásában azt kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a felszámoló díjának alapjára, összegére vonatkozó adatok közlésére. A kért adatokba beleértette a felszámolási eljárás során elért és az adós számláján jóváírt bevételeket, a jóváírás időpontját, a felszámolási költségek kifizetését, valamint a felszámoló által a Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazott kulcsokat.
Jogalapként a Cstv. 5. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozott. Álláspontja szerint e körben a felszámoló tulajdonképpen arról adna tájékoztatást, hogy mennyi az adósnak az adott időpontban a vagyona.
A felszámoló e kifogás elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felszámolói díjat a bíróság állapítja meg, s az ez idáig nem nyert megállapítást.
Az elsőfokú bíróság a végzés III. pontja alatt e kifogást is elutasította. Határozata e részének indokolása szerint a Cstv. 59. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján a bíróság állapítja meg a felszámoló díját. A bíróság ez idáig felszámolói díjat nem állapított meg, s ilyen igény sem érkezett a felszámolótól a bírósághoz.
A végzés ellen a hitelezői választmány fellebbezéssel élt. Kérte a végzés megváltoztatását és a felszámoló kötelezését arra, hogy a felszámoló díjának alapjára, összegére ennek keretében az 59. § (1) bekezdése szerinti kulcsok alkalmazására-, kifizetésére nézve adjon tájékoztatást, beleértve a díj alapját képező behajtásokat, értékesítéseket, az ennek alapján a takarékszövetkezet számláján jóváírt összegeket, a jóváírás időpontját is.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a felszámoló díjának alapjára, összegére, az ezzel kapcsolatos eljárásra a Cstv. egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz.
Ezért indokolatlan e körben a hitelező kérelme.
IV. A hitelezői választmány az 1994. október 7-én kelt kifogásában kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót az I. féléves tevékenységéről készített beszámoló átadására. Kérelmét azzal indokolta, hogy a hitelezői választmány a feladatát csak e beszámoló ismeretében tudja ellátni.
A felszámoló e kifogás elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy ilyen beszámoló készítésére a Cstv. szabályai szerint nem köteles. Az I. félévben felmerült költségekről készült elemzést viszont 1994. szeptember 15-én átadta a hitelezői választmány részére.
Az elsőfokú bíróság e kifogást a végzés IV. pontjában elutasította. Végzésének indokolása szerint nincs olyan törvényi rendelkezés, amely előírná a felszámoló részére, hogy beszámolót kell készítenie, s ezt át kell adnia a hitelezői választmány részére. Utalt a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdésére.
A végzés ellen a hitelező fellebbezéssel élt, kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú végzés megváltoztatásával kötelezze a felszámolót az 1994. június 30. napjával elkészült és átadni ígért beszámoló átadására.
A felszámoló e körben is az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy e kérelem okafogyottá is vált, mert a kért információt a felszámoló 1994. szeptember 15-én a hitelezői választmánynak megküldte, és azt a választmány 1994. október 4-i ülésén részletesen megtárgyalta.
Végezetül a hitelező fellebbezésében kérte annak meghatározását, hogy a Cstv. 5. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott tájékoztatáskérési jogosultság keretében a hitelezői választmány mely adatok és információk rendelkezésre bocsátását kérheti a felszámolótól, illetve melyek azok, amelyek átadására a felszámoló nem köteles. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság mondja ki: a felszámolás során a felszámolási eljárás kezdő időpontjában hatályos jogszabályok rendelkezései alapján kell eljárni, valamint a felszámolás során is alkalmazni kell a számviteli törvény, a pénzintézeti törvény, az egyéb könyvvezetési jogszabályok előírásait; a közbenső és zárómérleget azok figyelembevételével kell elkészíteni.
A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntéséhez szükséges tényállást helyesen állapította meg. Az általa alkalmazott jogkövetkezményekkel a Legfelsőbb Bíróság is egyetért, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett rendelkezéseit jelen felszámolási eljárásra alkalmazandó, a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezésben foglaltak miatt az alábbiakra mutat rá.
A Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek vagy más személy jogos érdekét sértő intézkedése vagy mulasztása ellen a sérelmet szenvedett a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. A Cstv. 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja akként rendelkezik, hogy a felszámoló a felszámolási eljárás alatt kérésükre 15 napon belül köteles tájékoztatni a hitelezői választmányt az adós vagyoni és pénzügyi helyzetéről.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Cstv. általános rendelkezései között elhelyezett tájékoztatási kötelezettség az adós adott időpontban fennálló általános gazdasági és pénzügyi helyzetére vonatkozik. Nem jelenti azonban azt, hogy a felszámolónak minden egyes konkrét intézkedéséről - amely az adós gazdasági és pénzügyi helyzetére kihatással van - kötelessége lenne tájékoztatást nyújtani a hitelezői választmány részére. A minden egyes - 1 000 000 Ft értékhatárt meghaladó értékre - megkötött szerződésről, az adós igényének érvényesítése körében a bírósághoz benyújtott minden egyes keresetlevélről, fizetési meghagyásról történő tájékoztatás kérésének megtagadása a felszámoló részéről ezért nem minősül jogszabálysértőnek, a hitelezői választmány szempontjából pedig nem minősíthető a jogos érdekét sértő felszámolói intézkedésnek vagy mulasztásnak.
Az adós gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét a felszámoló által kötött szerződések tárgya és ellenértéke érinti, ezért az általa kötött szerződések körében erre terjed ki a tájékoztatási kötelezettsége. Úgyszintén a felszámoló által a bírósághoz benyújtott keresetlevelek és fizetési meghagyások esetében az igényérvényesítés ténye, a vagyoni követelés nagysága és eredménye érinti a gazdálkodó szervezet vagyoni és pénzügyi helyzetét, ekként a felszámoló tájékoztatási kötelezettsége erre terjed ki. Alaptalan azonban a hitelezői választmánynak az 1 000 000 Ft szerződési értéket meghaladó adásvételi és engedményezési szerződések, valamint a bíróságokhoz benyújtott keresetlevelek és fizetési meghagyások átadására irányuló igénye, illetve az ezt elutasító felszámolói intézkedés elleni kifogás.
A felszámoló díjának alapjaként figyelembe veendő összegekre vonatkozó külön tájékoztatást a Cstv. nem teszi a felszámoló kötelezettségévé. Ez csak egy részterületét képezi az adós vagyoni helyzetének. Következésképpen az adós általános vagyoni és pénzügyi helyzetét nem tükrözi, ezért az erről történő tájékoztatás adására a felszámoló nem köteles.
A Cstv. 50. §-ának (2) bekezdése értelmében a felszámolás kezdetétől számított egy év elteltével a közbenső mérleg elkészítése kötelező. Ugyanakkor a jogszabály nem teszi a felszámoló kötelezettségévé féléves tevékenységéről beszámoló készítését, s annak a hitelezői választmány részére történő átadását, ezért alaptalan a hitelezői választmánynak a kért beszámoló átadásának megtagadása miatt benyújtott kifogása.
Végezetül megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 82. §-a, valamint a Cstv.-t módosító 1993. évi LXXXI. tv. 44. §-ának (1) és (2) bekezdése rendelkezik a hatálybalépésről. Ezek szerint a felszámolási eljárás lefolytatására a felszámolási eljárás megindulásának időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések az irányadók, figyelembe véve e jogszabályokban meghatározott kivételeket. A hatályos törvények pedig minden állampolgárra és jogi személyre kötelezők. Így szükségtelen annak bíróság által történő kimondása, hogy a közbenső és a zárómérleget a vonatkozó törvények figyelembevételével kell elkészíteni. (Heves Megyei Bíróság 3. Fpk. 215/1993. sz.- Legf. Bír. Fpk. VI. 31 057/1995. sz.)