adozona.hu
BH 1997.7.365
BH 1997.7.365
Ha a felszámoló az adós vagyonának értékesítésére megbízást ad, a megbízási szerződésben kikötött ún. sikerdíj nem tartozik a felszámolási költségek körébe [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 48. § (1) és (2) bek., 51. § (3) bek., 57. § (2) bek. c) pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1993. szeptember hó 2. előtt indult és a Cégközlöny 1994. évi 8. számában, 1994. február 24-én közzétett felszámolási eljárásban a felszámoló 1994. március 30-án megbízási szerződést kötött a P. K. Tanácsadó Irodával. E szerződés a megbízott feladataként a 2.2 pontban azt tartalmazta, hogy felkutatja a lehetséges vásárlókat, segítséget nyújt a vevői ajánlatok, pénzügyi feltételek megteremtéséhez. Szükség esetén kommunikációt teremt a lehetséges vásárlók közö...
Az adós gazdálkodó szervezet - szövetkezet - nevében annak elnöke kifogással élt a felszámoló tevékenysége ellen. Ebben sérelmezte a megbízási szerződés 5.2 pontjában kikötött sikerdíjat. Hivatkozott arra, hogy az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 48. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámoló értékesíti az adós vagyonát, s ezért a felszámoló díja - a Cstv. 59. §-a szerint - a felszámolás során elért bevételek 2%-a. A felszámoló a megbízási szerződésben a saját felszámolási költségén felül nagyobb díjat kíván érvényesíteni felszámolási költségként a hitelezők, illetve a tulajdonosok rovására. Erre tekintettel kérte a szerződés sikerdíjra vonatkozó rendelkezésének "megsemmisítését".
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az adós által gyártott termékek sajátos jellege és az ezekben megjelenő szabadalmak műszaki megítélése indokolta, hogy speciális szakértelemmel, valamint a potenciális vevőkört ismerő, értékesítési kapcsolatokkal rendelkező külső szakértőt bízzon meg a megállapodásban írt munkákra. A felszámolás alatt álló szövetkezet tisztségviselőitől - akik részben megegyeznek a feltalálói körrel - kapott információkat a hitelezői igényeikben megjelenő érdekeltségük folytán sem fogadhatja el megfelelő szakmai kontroll nélkül. A többi hitelező érdeke indokolja, hogy az értékesítés ne kizárólag az adóstól kapott adatokra épüljön. A tanácsadó iroda megbízási díjának összege a felek külön megállapodásának tárgya. Jellegét és mértékét illetően teljesen független a felszámoló díjazására vonatkozó, a Cstv. 59. §-ában meghatározott mértéktől. A gazdaságban kialakult gyakorlat szerint a megbízási szerződésben meghatározott mértékű megbízási díj és jutalék nem tekinthető túlzottnak. A külső szakértő díjazása a Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerinti, a vagyon értékesítésével kapcsolatos költség, ezért álláspontja szerint a kifogás megalapozatlan.
Az elsőfokú bíróság végzésében a kifogást elutasította. Végzésének indokolása szerint a felszámolás alatt álló szövetkezet vagyonának tényleges értékét a gyártmányok speciális jellege miatt nehéz előre felbecsülni. Az azonban látható, hogy esetleg több millió Ft-os nagyságrendben mérhető. Ilyen körülmények között különösen nagy jelentősége van a szakszerű, az elérhető legmagasabb áron történő értékesítésnek. A felszámoló a hitelezők érdekében, kellő körültekintéssel járt el akkor, amikor a megbízási szerződésben a vagyonértékesítéssel kapcsolatos tevékenység előkészítő szakaszában fix összegű, míg a tényleges értékesítés esetén az elért árbevétel százalékában meghatározott összegű, de csak a tényleges kifizetés után esedékessé váló sikerdíjban határozta meg a megbízási díjat. E díj mértéke arányban áll a megbízott által elvégzendő munka hasznosságával. Ezért felmerülése esetén a Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglalt felszámolási költségek közé sorolandó.
A végzés ellen a kifogást előterjesztő adós gazdálkodó szervezet fellebbezéssel élt, kérte annak megváltoztatását, kifogásának megfelelően. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság az általa előadottakat nem vizsgálta, nem vette figyelembe. Új tényként hivatkozott arra, hogy a cégbejegyzés szerint a P. K. Tanácsadó Iroda csak 1994. május 24-től foglalkozik tevékenységszerűen ingatlankezeléssel, -forgalmazással, -közvetítéssel, -becsléssel, amely a vitatott szerződés teljesítéséhez szükséges. Mindezek alapján kérte a szerződés díjazásra vonatkozó 5. pontjának mint felszámolói intézkedésnek a "megsemmisítését".
A felszámoló fellebbezésre tett észrevétele az elsőfokú végzés helybenhagyására irányult. Hivatkozott arra, hogy a tanácsadó cég a megbízást nem ingatlankezelőként és -forgalmazóként, hanem a felszámoló munkájához kapcsolódó komplex ismeretek birtokában lévő, a területen nagyszámú referenciával rendelkező, szakmailag elismert tanácsadó cégként kapta. Ilyen szempontból nincs jelentősége az ingatlanforgalmazásra jogosító tevékenységikör-módosítás bejegyzési dátumának. A megbízási díj mértéke arányban áll a megbízott által vállalt és végzett munkával, annak hasznosságával. A díj az általános gyakorlatnak megfelel.
A fellebbezés az alábbiak szerint érdemben alapos.
Az adós gazdálkodó szervezet vezetője határidőben benyújtott kifogásában azt sérelmezte, hogy a felszámoló felszámolási költségként kívánja érvényesíteni a megbízási szerződésben kikötött ún. sikerdíjat, ezért kérte a megbízási szerződés díjazásra vonatkozó rendelkezésének "megsemmisítését". Fellebbezésében - tartalmilag - e kérelemnek megfelelően kérte az elsőfokú végzés megváltoztatását. A felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak nincs jogi lehetősége arra, hogy a felszámoló által harmadik személyekkel kötött szerződés bármely rendelkezését a felszámolási eljárásban benyújtott kifogás alapján harmadik személyre is kiható módon "megsemmisítse". Hatáskörébe tartozik azonban annak elbírálása, hogy a felszámoló által kötött szerződésben meghatározott ún. "sikerdíj" a jelen felszámolási eljárásra és a felszámoló tevékenységére vonatkozó szabályok szerint az adós vagyonának terhére kielégítendő felszámolási költségnek minősíthető-e vagy sem.
A Cstv. 48. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felszámoló köteles az adós vagyonát értékesíteni. A Cstv. 48. §-ának (2) bekezdése pedig azt írja elő, hogy a vagyontárgyakat nyilvánosan kell értékesíteni a forgalomban elérhető legmagasabb áron. Ebből következik, hogy az adós vagyonának értékesítésével kapcsolatos költségnek [Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének c) pontja] csak az a költség minősíthető, amely a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő vagyonértékesítéssel kapcsolatban merült fel. Az adós vezetője által kifogásolt megbízási szerződés díjazásra vonatkozó 5.2 pontja a szerződés 2.2 pontjához kapcsolódik. E pontban a megbízott feladatául szabott tevékenység - a lehetséges vásárlók körének felkutatása, a velük való tárgyalás, kapcsolattartás, a vételi ajánlatok kiértékelése - egyrészt a Cstv. szerint kizárólag a felszámoló hatáskörébe tartozó feladatnak a megbízott részére történő átengedését jelenti, másrészt sérti az adós vagyontárgyai nyilvános értékesítésének a követelményét. A feladat eredményes teljesítése esetére kikötött ún. "sikerdíj" ezért nem minősül az adós vagyonának értékesítésével kapcsolatban felmerült indokolt költségnek.
Mindezekre tekintettel tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy e költség felmerülése esetén a Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének c) pontjába foglalt felszámolási költségek közé sorolandó. Más kérdés, hogy a felszámoló az adós vagyonának értékesítésével kapcsolatos költségként elszámolhatja az értékesítés előkészítését szolgáló, különleges szakmai ismereteket igénylő feladatok elvégzéséért fix megbízási díjként kifizetett összeget. A fenti indokok miatt a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a kifogásnak helyt adva, a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint új intézkedés megtételeként előírta a felszámolónak, hogy a megbízási szerződésben foglalt sikerdíjat felszámolási költségként nem számolhatja el.
A kifogást tevő fellebbezésében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a megbízott a szerződés megkötésének időpontjában nem volt jogosult a megbízási szerződés szerinti tevékenységek végzésére. A P. K. Tanácsadó Iroda 1993. február 23. óta bejegyzett, működő cég. 1994. március 30-án - a megbízási szerződés megkötésének időpontjában - tevékenységi körébe tartozott - többek között - a piac- és közvélemény-kutatás, szakmai tervezési tanácsadás, egyéb gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás. A megbízási szerződésben vállalt feladatok teljesítése az ingatlankezelés, -forgalmazás, -közvetítés, -becslés tevékenységi kör meglétét nem igényelte. Így nincs jelentősége annak, hogy e tevékenységek mely időponttól tartoztak jogszerűen a megbízott tevékenységi körébe. (Legf. Bír. Fpk. VI. 33 085/1995. sz.)