adozona.hu
BH 1997.7.364
BH 1997.7.364
A felszámolói feladatok teljesítéséhez kapcsolódó, a felszámolóra háruló könyvvezetési kötelezettség köre [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 34. § (2) bek., 46. § (3) és (4) bek., 48. § (1) bek., 52. § (1) bek., 57. § (2) bek., 1991. évi XVIII. tv. 12. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokon eljárt bíróság végzésével az adós korlátolt felelősségű társaság felszámolása iránti, 1992. április 8-án indult s a Cégközlöny 1992. június 18-i számában közzétett felszámolási eljárást befejezetté nyilvánította, és a gazdálkodó szervezetet megszüntette. Kötelezte a felszámolót, hogy - a végzés jogerőre emelkedése után - fizessen meg a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár hitelezőnek 74 328 Ft-ot, az APEH megyei igazgatósága hitelezőnek pedig 552 551 Ft-ot. A felszámoló díját 250 ...
BH 1997.7.364 A felszámolói feladatok teljesítéséhez kapcsolódó, a felszámolóra háruló könyvvezetési kötelezettség köre [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 34. § (2) bek., 46. § (3) és (4) bek., 48. § (1) bek., 52. § (1) bek., 57. § (2) bek., 1991. évi XVIII. tv. 12. §].
Az első fokon eljárt bíróság végzésével az adós korlátolt felelősségű társaság felszámolása iránti, 1992. április 8-án indult s a Cégközlöny 1992. június 18-i számában közzétett felszámolási eljárást befejezetté nyilvánította, és a gazdálkodó szervezetet megszüntette. Kötelezte a felszámolót, hogy - a végzés jogerőre emelkedése után - fizessen meg a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár hitelezőnek 74 328 Ft-ot, az APEH megyei igazgatósága hitelezőnek pedig 552 551 Ft-ot. A felszámoló díját 250 000 Ft, valamint 62 500 Ft áfa, összesen 312 500 Ft összegben határozta meg. Ezen túlmenően megállapította, hogy a gazdálkodó szervezetnek vagyona nincs, ezért a hitelezők további kielégítésére vonatkozó rendelkezést mellőzte. Felhívta a felszámolót, hogy a gazdálkodó szervezet iratait a megyei levéltárnak adja át, az adósnak a bankszámláját pedig megszüntette. Megkereste továbbá az illetékes cégbíróságot a gazdálkodó szervezet cégjegyzékből való törlése iránt.Az elsőfokú bíróság határozatának indokolása szerint, az adós korlátolt felelősségű társaságnál a felszámolás megindulásakor már nem folyt gazdasági tevékenység. A hitelezők követeléseinek összege összesen 30 784 159 Ft volt. A felszámoló által a felszámolás befejezésekor elkészített felszámolási zárómérlegben és vagyonfelosztási javaslatban foglaltakkal szemben az APEH megyei igazgatósága hitelező kifogással élt. Sérelmezte, hogy a felszámoló ügyviteli szolgáltatás címén 239 000 Ft-ot felszámolási költségként elszámolt. A felszámoló a kifogás elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy törvényes lehetősége volt a könyvviteli tevékenység mással való elvégeztetésére. Az elsőfokú bíróság a kifogást alaposnak találta. Álláspontja szerint mind a 165/1991. (XII. 26.) Korm. rendelet, mind az azt hatályon kívül helyező 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet előírásai értelmében akár magánszemély, akár gazdasági társaság végzi a felszámolói teendőket, magának kell gondoskodnia a jogi és könyvelési feladatok ellátásáról. Ebből következik, hogy felszámolási költségként az ügyviteli szolgáltatás díja nem vehető figyelembe. Emiatt a bíróság a felszámolási költségek közül a felszámoló részéről érvényesíteni kívánt 239 000 Ft-ot számításon kívül hagyva, a felszámoló díját az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 59. §-a alapján az adómentesség megszűnésére figyelemmel az áfával növelt összegben határozta meg. Az iratőrzésről a Cstv. 53. §-a, az adós bankszámlájának megszüntetéséről a törvény 60. §-ának (1) bekezdése alapján intézkedett.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós gazdálkodó szervezet felszámolója nyújtott be fellebbezést, amelyben a határozat megváltoztatásával a könyvelőnek kifizetett 329 000 Ft-nak felszámolási költségként való elszámolását s ennek következtében a megyei egészségbiztosítási pénztár hitelező számára fizetendő összegnek 74 328 Ft-ban, az APEH megyei igazgatósága hitelező részére járó összegnek 313 551 Ft-ban történő megállapítását kérte azzal, hogy a felszámolói díj bruttó 312 500 Ft-ban legyen meghatározva, s ez az előző rendelkezés mellett teljes összegében ténylegesen a felszámolónak kerüljön megfizetésre. Fellebbezése indokolása lényegeként előadta, véleménye az, hogy a könyvelési munka elvégzése nem a felszámoló kötelezettsége, ő csupán annak elvégeztetésére köteles. A könyvelőnek kifizetett vállalkozói díj valóban nem tartozik a Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének a) pontjába, a törvényhely b), c), d) és e) pontjaiban megjelölt felszámolási költségek körébe viszont besorolható. Beadványában részletesen kifejtette, hogy a felszámoló feladatait meghatározó Cstv. 37., 39., 40., 46., 47., 48., 49., 50., 51., 52. és 57. §-aiban nem található olyan utalás, amely szerint a felszámolás során jelentkező könyvelés a felszámoló speciális feladata lenne. A Cstv. 34. §-ának (2) bekezdésében foglaltakból sem következik az, hogy a felszámoló maga köteles a könyvelést elvégezni. Az említett törvényhely alapján ugyanis a felszámolás során a felszámoló gyakorolja az adós szervezet irányítását, azaz a volt vezető tisztségviselő vagy tisztségviselők helyébe lép, azok jogait és kötelezettségeit gyakorolja. Mivel a számvitelre, a társadalombiztosításra, valamint az adózás rendjére vonatkozó szabályok alapján a gazdálkodó szervezet képviselői nem a könyvvezetés, az ügyvitel elvégzésére, hanem annak feltételei megteremtésére kötelesek, a felszámolót sem terhelheti többletkötelezettség. Csupán az adós gazdálkodó szervezet lezárt könyvei alapján való felszámolási közbenső mérleg, valamint felszámolási zárómérleg készítését írja elő a Cstv. a felszámoló számára. A felszámolás során jelentkező könyvelési feladat tehát nem sorolható be sem a Cstv. speciális szabályaiban megjelölt, sem az egyéb felszámolói feladatok közé oly módon, hogy annak tényleges elvégzése a felszámoló kötelezettsége lenne, s így azt csak az őt megillető díj terhére végeztethetné el mással, ha erre nincs saját kapacitása. Azt nem vitatta a felszámoló, hogy a számviteli törvény értelmében bérköltségnek, illetve bérjellegű egyéb költségnek a magánszemély részére nem vállalkozási tevékenység ellenértékeként kifizetett összeg minősül. A jelen esetben egyéni vállalkozó végezte el a könyvelési feladatot, ezért tevékenységének ellenértéke nem sorolható a Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének a) pontjába. A felszámolás során jelentkező könyvelési munka azonban - hangsúlyozta a felszámoló - szorosan összefügg a Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének c), d) és e) pontjában írtak teljesítésével. Ebből következően a könyvelési díj akár munkabérként, akár vállalkozói díjként kerül kifizetésre, felszámolási költségként elszámolható. A fellebbező felszámoló érvelése szerint, az elsőfokú bíróság végzésében felhívott 165/1991. (XII. 26.) Korm. rendelet, illetve 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet szabályaiból sem vonható le az a következtetés, hogy minden közgazdasági vagy jogi jellegű feladatot teljes egészében a felszámoló tagja vagy alkalmazottja tartozik ellátni. Megjegyezte a felszámoló, hogy ha könyvvizsgálót foglalkoztat, akkor sem a könyvvizsgálónak kell elvégezni a könyvelést, hiszen a 46/1992. (III. 13.) Korm. rendelet 1. §-a egyértelműen az ellenőrzést, véleményezést, elemzést, vizsgálatot, értékelést és hitelesítést határozza meg feladatául. A felszámoló nézete az, hogy a jogszabályok értelmében a díja terhére a vezetés, az irányítás a kötelessége, de a megvalósítással kapcsolatos részfeladatok elvégzéséhez már közreműködőket vehet igénybe, akiknek a tevékenységével felmerülő kiadások felszámolási költségnek minősülnek.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú határozat helybenhagyását kérte, annak helyes indokai folytán. A hitelező idézte az adóeljárásról szóló, módosított 1990. évi XCI. törvény 9. §-ának (4) bekezdését, amely úgy rendelkezik, hogy: "Az adózó (1) bekezdésben említett kötelezettségeit a felszámoló a felszámolás kezdő időpontjától teljesíti, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat." E törvény 9. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig, az adózó az adó és a költségvetési támogatás megállapítása, megfizetése (kiutalása) érdekében köteles - egyebek mellett - törvényben vagy e törvényben előírt nyilvántartás vezetésére (könyvvezetésre). A hitelező szerint, a törvényi rendelkezés tehát egyértelműen a felszámoló feladatává teszi a nyilvántartások vezetését, azaz a könyvvezetést. Következésképpen, ha ezt a tevékenységet nem a felszámoló látja el, hanem annak elvégzésére könyvelőt alkalmaz, azt csak a saját felszámolói díja terhére teheti.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság az eljárás adatai alapján helytálló határozatot hozott.
A felszámoló fellebbezésében helyesen hivatkozott arra, hogy a jelen, 1992. április 8-án indult felszámolási eljárásra irányadó Cstv. meghatározza a bíróság által kirendelt felszámoló feladatait, jogait és kötelezettségeit. Tévesen érvel azonban a felszámoló akkor, amikor azt állítja, hogy a Cstv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a felszámoló számára könyvelési, könyvvezetési kötelezettséget ír elő. A Cstv. 46. §-ának (3) bekezdése alapján a felszámolónak nyilvántartásba kell vennie az általa ismert hitelezői követeléseket, az igényérvényesítési határidőben bejelentett, valamint az azt követően, de egy éven belül előterjesztett hitelezői igényeket. A hitelezőkkel történt egyeztetés után is vitathatónak minősített igények bírósági felülvizsgálatának, elbírálásának eredményeit pedig a felszámoló köteles a felszámolási közbenső mérlegbe építeni [Cstv. 46. § (4) bekezdés]. Ez a tevékenység pedig - figyelemmel a számvitelről szóló módosított 1991. évi XVIII. törvény szabályaira - könyvvezetési tevékenység. A számviteli törvény 12. §-a ugyanis úgy definiál: könyvvezetés az a tevékenység, amikor a gazdálkodó a tevékenysége során előforduló, a vagyoni, a pénzügyi és a jövedelmi helyzetre kiható eseményekről a törvényi előírások szerint folyamatosan nyilvántartást vezet. Könyvvezetésnek minősül az is, ha a magánszemély vállalkozó csak a bevételeiről vezet nyilvántartást. A hitelezői követelések nyilvántartására vonatkozó, nevesített könyvvezetési kötelezettségen kívül, a felszámolót terheli a Cstv. 48. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott alapvető - az adós követeléseinek behajtását, igényeinek érvényesítését és vagyonának értékesítését előíró - felszámolói feladathoz kapcsolódó könyvvezetési kötelezettsége is. A felszámoló sem vitatta, hogy a Cstv. a felszámoló feladatává teszi a közbenső felszámolási mérleg, valamint - a felszámolás befejezésekor - a felszámolási zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat elkészítését. Az utóbbiakon kívül a felszámoló a bevételek és költségek alakulását tartalmazó kimutatást, zárójelentést és záró adóbevallást is köteles kimunkálni [Cstv. 52. § (1) bekezdés]. A felsorolt, a felszámolás alatt álló adós gazdálkodó szervezetről adott információk nem választhatók el az ezeket alátámasztó könyvviteltől, könyvvezetéstől.
Nem jelent a felszámoló számára felmentést a könyvvezetés alól a Cstv.-nek - a fellebbezésben felhívott - 34. §-a sem. E törvényhely (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot - bizonyos kivétellel - csak a felszámoló tehet. Sem a Cstv. idézett rendelkezéseiből, sem a felszámoló jogállását meghatározó egyéb szabályokból nem vonható le olyan következtetés, hogy a felszámoló csupán a könyvvezetés feltételeinek a megteremtéséről köteles gondoskodni. Helyesen hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy a felszámolói névjegyzékbe való felvételre pályázó felszámolónak számolnia kell azzal: minden, a törvényben előírt feladatot teljesítenie kell, s ennek megfelelően kell tevékenységét megszerveznie, tagjait, alkalmazottait megválasztania. A felszámolót éppen a Cstv.-ben rendezett tevékenységéért illeti meg az ugyancsak a törvényben megszabott mértékű díj. Az pedig, hogy a Cstv. 57. §-ának (2) bekezdésében felsorolt felszámolási költségek kifizetése kapcsán keletkező költségeket is könyvelni kell, nem eredményezi azt, hogy magát a könyvvezetés költségeit a felszámolói díjon felül kellene megállapítani.
Az adott ügyben az adós gazdálkodó szervezet a felszámolás megkezdésekor már nem folytatott gazdasági tevékenységet. A felszámolás tartama alatti könyvvezetés a fent részletezett felszámolói feladatok teljesítéséhez kapcsolódott, ezért alaptalan a felszámolónak a felszámolói díjon felüli további felszámolási költség megtérítése iránti igénye. Erre tekintettel megalapozottan határozott az elsőfokú bíróság akkor, amikor az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága hitelező kifogásának helyt adva állapította meg a felszámoló díját. A Legfelsőbb Bíróság emiatt az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintve, fellebbezett részét a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 2. Fpk. 115/1992. sz. - Legf. Bír. Fpk. II. 30 492/1995. sz.)
Bírósági jogesetek
BH+ 2011.2.83 Nem érvényesíthető külön felszámolási költségként az adós vagyonával szemben a munkavállalók indokolatlan foglalkoztatása körében részükre kifizetett összeg. Azt a felszámoló a saját díja terhére köteles elszámolni [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 27/A. § (9) bek., 57. § (2) bek.].
