adozona.hu
BH 1997.6.318
BH 1997.6.318
A közkereseti társaságnál a tag, a betéti társaságnál a beltag a mögöttes felelőssége alapján, a gazdasági társaságokról szóló törvény különös rendelkezése folytán a társasággal együtt perelhető. Munkaviszonyból származó követelések esetében a pert ebben a részében sem változtatja olyan tárgyú perré, amelynek elbírálása nem tartozik a munkaügyi bíróság hatáskörébe [1988. évi VI. tv. 94. § (2) és (3) bek., 75. § (1) és (2) bek., Pp. 351. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a II. rendű alperessel kötött szóbeli munkaszerződés alapján 1994 nyarán 36 napot Németországban dolgozott.
A felperes a módosított keresetében 1744,50 DM és 12 000 Ft munkabér megfizetésére kérte kötelezni a II. rendű alperest, valamint a III. és a IV. rendű alperesek egyetemleges marasztalását, ha a II. rendű alperes vagyona a követelést nem fedezi. A III. és a IV. rendű alperesek a II. rendű alperes beltagjai. A felperes az V. rendű alperessel szemben elállt a keresetétől, mert...
BH 1997.6.318 A közkereseti társaságnál a tag, a betéti társaságnál a beltag a mögöttes felelőssége alapján, a gazdasági társaságokról szóló törvény különös rendelkezése folytán a társasággal együtt perelhető. Munkaviszonyból származó követelések esetében a pert ebben a részében sem változtatja olyan tárgyú perré, amelynek elbírálása nem tartozik a munkaügyi bíróság hatáskörébe [1988. évi VI. tv. 94. § (2) és (3) bek., 75. § (1) és (2) bek., Pp. 351. §].
A felperes a II. rendű alperessel kötött szóbeli munkaszerződés alapján 1994 nyarán 36 napot Németországban dolgozott.A felperes a módosított keresetében 1744,50 DM és 12 000 Ft munkabér megfizetésére kérte kötelezni a II. rendű alperest, valamint a III. és a IV. rendű alperesek egyetemleges marasztalását, ha a II. rendű alperes vagyona a követelést nem fedezi. A III. és a IV. rendű alperesek a II. rendű alperes beltagjai. A felperes az V. rendű alperessel szemben elállt a keresetétől, mert ő a tagsági viszonyát a munkaviszony fennállását megelőzően megszüntette.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1562,50 DM-et és ennek a munkaviszony megszűnésétől számított évi 5,07%-os kamatát, ezt meghaladóan elutasította a keresetet.
A munkaügyi bíróság részben a II-IV. rendű alperesek elismerése alapján megállapította, hogy a felperes a kikötött munkabérét nem kapta meg a II. rendű alperestől, amellyel munkaviszonyban állt. A munkaügyi bíróság szerint a gazdasági társaságokról szóló törvény erejénél fogva az ítélet jogereje a III. és a IV. rendű alperesekre is kiterjed. A felperes ennek alapján ellenük fordulhat, ha a II. rendű alperes nem tud a kötelezettségeiért helytállni, ez azonban végrehajtási kérdés. A munkaügyi bíróság a III. és a IV. rendű alperesek tekintetében érdemben nem dönthetett, mert munkaügyi perben a munkavállaló és a munkáltató lehet fél, a felperes pedig nem állt velük munkaviszonyban. Az ítélet ellen mind a felperes, mind a II. rendű alperes fellebbezett. A felperes a III. és a IV. rendű alperesek egyetemleges marasztalását, a II. rendű alperes a mentesítését kérte.
A megyei bíróság ítéletével a II. rendű alperes illetékfizetési kötelezettségét leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A megyei bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság álláspontjával a felperest megillető munkabér esedékességét, valamint az egyetemleges kötelezés mellőzését illetően.
A jogerős ítélet ellen a III. és a IV. rendű alperesek egyetemleges marasztalása iránt a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Előadta, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv. (Gt.) 75. §-ának (2) bekezdése szerint a tagok vagyonára csak marasztaló ítélet esetén vezethető végrehajtás, ennek érdekében a társasággal együtt perelhetők. A követelés jogcíme nem változott azáltal, hogy a Gt. adta lehetőséggel élve a társaság beltagjait is perelte, ezért a munkaügyi bíróság hatásköre fennállt. Utalt arra, hogy hatáskör hiányában a pert ebben a részében meg kellett volna szüntetni. A követelését elutasító rendelkezés a III. és a IV. rendű felperesek tekintetében ítélt dolognak számít, ami a későbbi igényérvényesítését gátolja, ha a követelés a II. rendű alperessel szemben behajthatatlan. A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Gt. 94. §-ának (2) bekezdése folytán a betéti társaságra is alkalmazandó 75. §-ának (1) bekezdése szerint a társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság felel a saját vagyonával. Amennyiben a társasági vagyon a követelést nem fedezi, a tagok - betéti társaság esetében a beltagok - a saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A (2) bekezdés szerint a társaság vagyonára a tagok perben állása nélkül is, a tagok saját vagyonára pedig csak perben állásuk esetén hozható marasztaló ítélet és vezethető végrehajtás. A tagok - a mögöttes felelősségük érintése nélkül - együttesen is perelhetők.
A felperes e rendelkezések alapján kérhette a II. rendű alperes beltagjainak, a III. és a IV. rendű alpereseknek olyan értelmű marasztalását, hogy ha a munkabér követelését a II. rendű alperes vagyona nem fedezi, választása szerint egyik vagy másik alperes beltag vagyonára végrehajtást kérhessen. Ez a beltagokkal szemben az egyetemlegesség alapján lehetséges fellépés egyik feltétele, ha a megítélt követelést a II. rendű alperes vagyona nem fedezi. Ennek azonban perjogi előfeltétele a III. és a IV. rendű alperesek perben állása és a bíróság velük szemben hozott, ilyen tartalmú rendelkezése. Marasztalás hiányában a beltag a végrehajtási eljárásban nem lehet adós (BH 1994. 260. szám). Téves az eljárt bíróságoknak a III. és a IV. rendű alperesek perben állását hatásköri okból kizáró álláspontja is. A felperes a munkáltatójától, a II. rendű alperestől követelte a munkabérének megfizetését. A követelése nem vitásan munkaviszonyból származott, amelynek elbírálása a Pp. 351. §-a szerint a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik. Az a körülmény, hogy közkereseti társaságnál a tag, betéti társaságnál a beltag a mögöttes felelőssége alapján, a Gt. különös rendelkezése folytán a társasággal együtt perelhető, a pert ebben a részében sem változtatja olyan tárgyú perré, amelynek elbírálása nem tartozik a munkaügyi bíróság hatáskörébe. A saját álláspontjukhoz képest egyébként az eljárt bíróságoknak a pert ebben a részében meg kellett volna szüntetniük.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét - a II. rendű alperes kötelezését nem érintve - részben megváltoztatta.
A III. és a IV. rendű alperesek pervesztesek lettek, ezért meg kell téríteniük a felperes perköltségét. Ennek mértékét a Legfelsőbb Bíróság az érintett alperesek mögöttes felelőségét figyelembe véve állapította meg. (Legf. Bír. Mfv. II. 10 752/1996. sz.)