adozona.hu
BH 1997.6.309
BH 1997.6.309
A felszámolási eljárás megszüntetését megalapozza az, hogy az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége a vele szemben folyamatban levő ingó- és ingatlan-végrehajtásra figyelemmel nem állapítható meg [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 24. § (3) bek., 27. § (2) és (4) bek., 1994. évi LIII. tv.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
I. Az I. r. hitelező 1995. június 26-án és a II. r. hitelező 1995. augusztus 31-én előterjesztett kérelmeire indult felszámolási eljárás során az első fokon eljárt bíróság a 14. sorszámú végzésével - a módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 27. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontjai alapján - megállapította az adós részvénytársaság fizetésképtelenségét, és elrendelte a felszámolását. Egyúttal kijelölte a felszámolót is. Döntését azzal indokolta, hogy az adós az I. r. hitelezővel szembeni köl...
BH 1997.6.309 A felszámolási eljárás megszüntetését megalapozza az, hogy az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége a vele szemben folyamatban levő ingó- és ingatlan-végrehajtásra figyelemmel nem állapítható meg [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 24. § (3) bek., 27. § (2) és (4) bek., 1994. évi LIII. tv.].
I. Az I. r. hitelező 1995. június 26-án és a II. r. hitelező 1995. augusztus 31-én előterjesztett kérelmeire indult felszámolási eljárás során az első fokon eljárt bíróság a 14. sorszámú végzésével - a módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 27. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontjai alapján - megállapította az adós részvénytársaság fizetésképtelenségét, és elrendelte a felszámolását. Egyúttal kijelölte a felszámolót is. Döntését azzal indokolta, hogy az adós az I. r. hitelezővel szembeni kölcsönszerződésből származó, elismert, lejárt 52 663 000 Ft és kamatai tartozását nem fizette meg, s a beszedési megbízás útján megkísérelt végrehajtási eljárás is eredménytelen maradt; továbbá a II. r. hitelezővel szemben fennálló, jogerős bírósági ítéleten alapuló tartozását sem egyenlítette ki, ezen követelés végrehajtása iránti eljárás sem vezetett eredményre.Az I. r. hitelező kérelmét illetően utalt a bíróság arra: a bírói gyakorlat szerint nincs érdemi jelentősége annak, hogy az adós a kérelemről való értesítése után vitatta a követelést, mivel korábban azt nem tette vitássá. A II. r. hitelező vonatkozásában pedig a bíróság a Cstv. 24. §-ának (3) bekezdése alapján vélelmezte a fizetésképtelenség tényét, mert az adós a hitelezői kérelemre nem nyilatkozott.
II. Az elsőfokú bíróság végzése ellen az I. r. hitelező 16., az adós gazdálkodó szervezet 18. sorszám alatt nyújtott be fellebbezést.
1. Az I. r. hitelező a fellebbezésében azt adta elő, hogy az adós részére 1995. november 6-ig fizetési haladékot biztosított, így a tartozás lejártságának hiányában a fizetésképtelenség ténye nem állapítható meg. A felek között folyó egyeztetésre hivatkozó bejelentései után a fellebbezési eljárás tartama alatt, 1996. május 24-én, 7. sorszám alatt úgy nyilatkozott, hogy az adóssal nem tudott megállapodni, ezért a fellebbezését visszavonja. Egyidejűleg kérte az elsőfokú bíróság felszámolást elrendelő végzésének a helybenhagyását.
2. Az adós gazdálkodó szervezet a fellebbezésében az elsőfokú bíróság sérelmezett végzésének a "hatályon kívül helyezését" és az eljárás soron kívüli megszüntetését kérte. Jogorvoslati kérelme indokolásában kifejtette, hogy álláspontja szerint esetében a Cstv. 27. §-ának (2) bekezdésében meghatározott egyik fizetésképtelenségi feltétel sem valósult meg. Úgy vélte, tartozása egyrészt nem minősül elismertnek, hiszen a felek közötti, 1995. áprilisi (közelebbi dátum nélküli) megállapodás, így az annak 1. pontjában tett tartozáselismerő nyilatkozat sem lépett hatályba. Ezt a nyilatkozatot nem lehet a szerződés egészéből kiragadva értékelni és minősíteni. Kijelentette, okiratokkal tudja bizonyítani azt, hogy már a felszámolása iránti kérelem előterjesztése előtt vitatta az I. r. hitelező követelését. Másrészt arra hivatkozott az adós, hogy a vele szembeni végrehajtási eljárás eredménytelensége sem állapítható meg. A tulajdonában áll olyan értékű ingatlan, amelyből végrehajtás esetén az I. r. hitelező követelése kiegyenlíthető lenne.
Előadta a fél azt is: fizetőképességét igazolja az a tény, hogy időközben a II. r. hitelező követelését kiegyenlítette. A fellebbezési eljárás során az adós - 8. sorszám alatt, 1996. május 28-án - akként nyilatkozott, hogy rendkívül előrehaladott tárgyalásokat folytat az I. r. hitelezővel; a "végleges megoldás" 1996. június 5-ig várható. Ezen időpont lejárta után azonban a felek újabb bejelentéssel nem éltek.
3. A II. r. hitelező még az adós fellebbezésének benyújtását követően, 1995. november 21-én "visszavonta" az adós felszámolására irányuló kérelmét, tekintettel az adós részbeni teljesítésére, illetve a felek megállapodására.
III. 1. A Legfelsőbb Bíróság a II. r. hitelezőnek a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelemtől - a felszámolás elrendelésének közzététele előtt - való elállására figyelemmel, a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 157. §-ának e) pontjára utalással a felszámolási eljárást ezen hitelező és az adós viszonylatában megszüntette, s az elsőfokú bíróság végzését e részében a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
2. Az adós gazdálkodó szervezet fellebbezését a Legfelsőbb Bíróság az alábbiak szerint találta alaposnak.
Az elsőfokú bíróság végzésében helyesen felhívott, az adós ellen 1993. szeptember 2-a után indult felszámolási eljárásra irányadó, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján - egyebek mellett - fizetésképtelen az az adós gazdálkodó szervezet, amellyel szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen maradt. Az I. r. hitelező és az adós által megjelölt, 1994. évben kezdeményezett bírósági végrehajtás átfogó jogszabálya a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.). Az e jogszabályban rendezett bírósági végrehajtás az egyedi vagyoni végrehajtás fő útja, az a viszonylag önálló polgári nem peres eljárás, amelynek során a bíróság, illetve a bírósági szerv általában vagyoni kényszerrel juttatja érvényre a kötelezettség teljesítésére (vagy biztosítására) irányuló jogi szankciót. Maga a Vht.-ban szabályozott végrehajtási eljárás is több szakaszra bontható. A végrehajtásnak az erre hivatkozott szerv által történő elrendelése után kerül sor a végrehajtás foganatosítására. Az utóbbi szakasz is több további szakaszra osztható. A végrehajtás alá vont vagyontárgyon való biztosítékszerzést (foglalást) az értékesítés, végül a követelés kielégítése vagy sikertelen értékesítés esetén a Vht.-ban meghatározott intézkedések megtétele követi.
A jelen ügyben az adós gazdálkodó szervezet az elsőfokú eljárásban - 1995. szeptember 26-án - azt adta elő, hogy a hitelező követelésének kielégítése érdekében folyik a végrehajtási eljárás, annak keretében ingatlan-végrehajtás is történt. Az elsőfokú határozat meghozatala előtt, 1995. október 12-én ezzel egybehangzó nyilatkozatot tett a hitelező is. Kijelentette, igaz, hogy mind az adós ingóságaira, mind az ingatlanaira végrehajtást vezetett, de már most nyilvánvaló, mintegy 70 000 000 Ft összegű követelésének töredéke nyerhet csak kielégítést a végrehajtási eljárás alatt. Követelése várhatóan az adós jelentős, kb. 100 000 000 Ft értékű ingatlanából sem juthat kiegyenlítésre, tekintettel a kielégítési sorrend szabályára. Minthogy a rendelkezésre álló adatok szerint a végrehajtási eljárás még folyamatban van, a fenti törvényi szabályozás értelmében - az I. r. hitelező érvelésével ellentétben - nem valósult meg a fizetésképtelenségnek a Cstv.-ben megfogalmazott feltétele, azaz a végrehajtás eredménytelensége. A felszámolási eljárás lefolytatását kérő I. r. hitelező részéről kezdeményezett "egyedi végrehajtást" csak akkor követheti a "totális végrehajtást" is jelentő felszámolási eljárás, ha a végrehajtás mint önálló nem peres eljárás lezárult. A megindult végrehajtási eljárásra figyelemmel pedig irreleváns az, hogy a hitelező a felszámolási eljárásról történt értesítése előtt vitatta-e az I. r. hitelező követelését.
Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokúbíróság fellebbezéssel támadott végzését az I. r. hitelező és az adós viszonylatában a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően követendő Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, s a felszámolási eljárást e felek között a Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése alapján megszüntette. (Legf. Bír. Fpk. II. 33 441/1995. sz.)